Teljesen természetes, hogy sokan bizonytalanságot élnek át, mielőtt felkeresnek egy pszichológust. Szokatlannak tűnhet a helyzet, hogy egy idegen emberrel beszélgetnek intim témákról, vagy azt gondolják, hogy terápiába csak „nagyon bolond” emberek járnak. A lelki segítésről kialakult társadalmi nézetek azonban számos tévhiten alapulnak. Ezeket azért fontos felülvizsgálni, mert kifogásként funkcionálva egy olyan lehetőségtől térítik el emberek ezreit, ami rengeteg dolgot adhatna hozzá az életükhöz.
Mary FitzGerald és Rebecca Landau-Millin pszichoterapeuták a közelmúltban összegyűjtötték azt a 9 leggyakoribb okot, ami miatt emberek ellenállnak az önismereti munkának. A cikket kiegészítve közöljük. Reméljük, téged is arra inspirál majd, hogy bátran felfedezd önmagad egy terapeuta segítségével.
#1 Az én gondjaim azért nem annyira vészesek
Mai napig tartja magát a vélekedés, hogy pszichológushoz csak a nagyon „súlyos esetek” járnak. Elvégre az ember csak végső elkeseredésében fordulhat szakemberhez, amikor minden kötél szakad. Ez a téves felfogás vezet oda, hogy sokan tényleg csak akkor kapnak támogatást, amikor már nagy a baj. A megbélyegzéstől való félelmükben pedig nem jutnak segítséghez a problémák korábbi szakaszaiban, a megelőzésről nem is beszélve. Azonban élete bizonyos pontjain mindenkinek érdemes volna terápiába járnia és megtapasztalnia egy ilyen sokat adó folyamatot. Minél hamarabb kerítünk sort rá, annál hamarabb érezhetjük jobban magunkat, illetve léphetünk szintet önmagunk megértésében.
#2 Egyedül is meg kéne tudnom oldani
Amikor eltörik a bokád, orvoshoz fordulsz. Amikor elromlik otthon a bojler, kihívsz egy gázszerelőt. Néha kifested te magad a lakást, más munkák elvégzéséhez szakember segítségét veszed igénybe. A pszichoterapeuta egy olyan személy, aki arról kapott képzést, hogy értse a személyen belül, a személyek között, illetve a társadalomban zajló pszichés folyamatokat, majd ezt a tudását megossza a hozzá fordulókkal. Olyan látásmódot, megküzdési stratégiákat lehet tanulni tőle, amit bármikor önállóan is hasznosíthatsz későbbi életed során.
#3 Ha egyszer elkezdem, életem végéig terápiába fogok járni
Az első találkozásokkor a terapeuta törekedni fog arra, hogy megismerjen téged, kialakítson egy képet a helyzetedről és a fejlődés lehetséges irányairól. Ez alapján javaslatot fog tenni a terápia fókuszára, gyakoriságára és hosszára vonatkozóan, amiről természetesen közösen fogtok döntést hozni. Mindenkinek az az érdeke, hogy a sajátosságaidhoz, a szükségleteidhez leginkább illeszkedő segítséget kaphasd meg.
Manapság sokféle terápiás irányzat érhető el a kliensek számára. A kognitív viselkedésterápia például már 10-20 ülés után jelentős javulást ígér az ember hiedelmeinek, információfeldolgozásának, gondolatainak megváltoztatásával. Míg egy mélylélektani irányzat, mint mondjuk, a daseinanalízis olyan fantasztikus utazásra hívja a klienseket, ami éveken keresztül tarthat, miközben sorra veszi az emberi létezés értelmével, a kliens jelentésrendszereivel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, hogy a személy ismét összehangoltan tudjon működni a világgal. Természetesen mindkét terápiának (és más terápiáknak is) van létjogosultsága, de lényeges tudatában lennünk, hogy milyen szükségletekre reagálnak, és a folyamat, amiben részt veszünk, mennyiben illeszkedik a céljainkhoz.
#4 Egy vadidegen fog vájkálni a dolgaimban
A terápia egyik aranyszabálya, hogy a kliens dönti el, mikor, mit és mennyit oszt meg a terapeutával. Persze általában igaz az az alapvetés, hogy minél többet teszel bele a közös munkába, annál többet is fogsz kivenni belőle. De a terapeutád nem fog siettetni, hanem olyan bizalomteli kapcsolat kiépítésén fog dolgozni, amiben biztonságban érezheted magad, ahol megnyílhatsz, mert tudod, hogy feltétel nélkül elfogad téged.
#5 El fog ítélni, ha sokat megtud rólam
Mindannyian sérülékenyebbek vagyunk, amikor beengedünk valakit a legbelsőbb világunkba. A terapeutádnak bizonyára lesznek gondolatai, érzései az általad elmondott tartalmakkal kapcsolatban. Az ő dolga azonban nem az ítélkezés, hanem a megértés. Azért van ott, hogy odafigyeljen rád, megossza veled a látásmódját. Ha mégis erős benned a reakciójától való aggodalom, nyugodtan mondd el neki, így lehetősége lesz arra, hogy segítsen enyhíteni a félelmeidet, meg tudd kapni azt a támogatást, amire szükséged van.
#6 Félek, hogy függeni fogok a terapeutámtól
Súlyos szakmai hiba, ha egy terapeuta függő kapcsolatot alakít ki veled. A segítésnek sokkal inkább arra kell irányulnia, hogy módszereket, tudást és szemléletet adjon át, amiket akkor is használni tudsz, amikor ő nincs jelen. A terápia előrehaladtával egyre nagyobb jártasságot szerzel abban, hogy szabályozni tudd az érzéseidet, megoldd a problémáidat, fontos döntéseket hozz meg, egyszóval visszanyerd az irányítást az életed felett.
#7 Ha kimondom, valóra válik
Sokunkban él az a mágikus gondolat, hogy a problémák akkor jönnek létre, amikor elkezdünk beszélni róluk. Ez nem így van: sokkal előbb elkezdik emészteni a lelkünket, vagy fizikai tünetek formájában a testünket, ráadásul a némaság még a potenciális támogatástól is elzár minket. A struccpolitika magányos szenvedésre kárhoztatja az egyént. Előfordulhat például, hogy azért félsz beszélni a párkapcsolati problémáidról, mert akkor újra kapcsolatba lépnél a benned rejlő csalódottsággal, haraggal, elégedetlenséggel, és úgy érzed, hogy ez a kapcsolat végét eredményezné. Talán igen, de az is megeshet, hogy a kapcsolatról való gondolkodással új perspektívát és megoldási módokat fedezel fel. Az viszont biztos, hogy a tagadás nem egy olyan alap, amire egy hosszú távú örömteli kapcsolat épülni tud.
#8 Félek, hogy miket tudnék meg magamról
Mindannyiunknak vannak vakfoltjai: olyan területei, amikben nehezen látja át az érzelmei, a gondolatai, a viselkedései, az emlékei és a testi tünetei közötti összefüggéseket. Ez akkor is így van, ha valaki hosszan folytatott pszichológiai tanulmányokat, vagy a területen dolgozik. Nem véletlen, hogy az összes pszichológus is jár pszichológushoz. Minél jobban ismerjük önmagunkat, annál jobban oda tudunk figyelni a folyamatainkra, azokra a dolgokra, amik segítenek nekünk, hogy egyensúlyban maradjunk. Ha ismerjük a határainkat, nagyobb biztonsággal tudunk másokhoz is kapcsolódni.
#9 Vegyes érzéseim vannak, akkor bele se vágjak?
Teljesen természetes, hogy sokféle érzelem, várakozás, aggodalom van benned a terápia megkezdésével kapcsolatban. Ösztönös reakció lehet, ha igyekszel távol tartani magad a kényelmetlen gondolatoktól, érzésektől, helyzetektől. A terápia rövid távon nem könnyed sétagalopp, hanem sokszor felkavaró élmény, de ez kell ahhoz, hogy egy új szinten tudd felépíteni önmagad. Ha a félelmeidet őszintén meg tudod osztani a terapeutáddal, rögtön az elején óriási lendületet vehet a közös munka.
+1 Ki tudja ezt megfizetni?
Rendkívül aggályos, hogy Magyarországon szinte elenyésző a felnőttek számára ingyenesen elérhető pszichoterápiás lehetőségek száma. Terápiába járni így sokszor minimum középosztálybeli kiváltság lesz, pedig egy ideális társadalomban a betegségek megelőzése érdekében, a lelki jóllét fenntartásáért mindenkinek érdemes volna legalább egyszer hosszú távon megtapasztalnia egy ilyen önismereti folyamatot. Arra bátorítunk, hogy térképezd fel az ingyenes opciókat, illetve próbálj meg némi árengedményt kérni. Vannak olyan szakemberek, akik indokolt esetben kevesebb díjazásért is vállalják a közös munkát.
