A teljes munkaidő 40 felett már teljesen kicsinál

Evidenciának hisszük, hogy a negyvenórás munkahét normális. De miért? Száz évvel ezelőtt még egészen más munkaidőt tartottak normálisnak az emberek. Lehet, hogy nem ártana elgondolkodni azon, hogy az egészség, a hosszabb ideig tartó munkaképesség és az eredményesebb munka érdekében lejjebb lehetne vinni ezt a negyvenes bűvös számot.

43 éves vagyok, és nem akarom már kidolgozni a belemet – mondja Gábor, arról mesélve, hogy miért váltott munkahelyet. Húsz évig toltam, hogy dolgozom éjjel-nappal, vasárnap este is, elég volt! Rájöttem, hogy rövid az élet, a családommal is akarok időt tölteni, csinálják a juniorok a heti hatvan órát. Azt gondolom, hogy meg is érdemlem ennyi idő után, hogy ne csak a munkáról szóljon az élet, elég sokat letettem az asztalra. Nem is akarok már ennyit dolgozni, és bele is fáradtam.

shutterstock 613400372

Gábor sok negyvenesnek a szívéből szól, de indokai között azt még nem is vette számításba, amit egy friss ausztrál kutatás kimutatott, nevezetesen, hogy negyven felett kifejezetten káros a negyvenórás, full-time munkahét. Rontja az emberek intellektuális képességeit.

Hogy is van ez? A kutatók azt találták, hogy negyven felett heti 25 óránál többet dolgozni nem tesz jót. 6000 negyven feletti embernek a kognitív képességeit vizsgálták annak függvényében, hogy mennyit dolgoznak egy héten. Az optimum 25 órára jött ki. Aki ennél kevesebbet dolgozik, annak ellustul az agya, kevésbé tud gyors reakciókat produkálni. A használod vagy elveszíted elv jegyében az emberi agynak idősebb korában is jól jön a munka – magyarázza Colin McKenzie, a kutatás vezetője. A munka, az agy használata segít fitten tartani az értelmi képességeket. Ugyanakkor viszont a hosszú munkaórák fáradtságot, fizikai és lelki stresszt okoznak, ami viszont rontja a képességeket.

Beszélhetünk „folyékony” és „kristályos” intelligenciáról. A folyékony intelligencia az, hogy hogyan értjük meg és hasznosítjuk az új információkat, vagyis újszerű feladathelyzetekben milyen teljesítményt nyújtunk. Rossz hír, hogy ez a képesség már húszéves kor után hanyatlani kezd. A kristályos vagy rögzült intelligencia pedig arról szól, hogy a megtanult, tapasztalt ismereteket mennyire hatékonyan tudjuk alkalmazni. Sajnos ez utóbbinak a gyarapodása is leáll harminc felett. Így azután, mire az ember negyven lesz, már rosszabbul teljesít memória, alakfelismerés vagy mentális gyorsaság tesztekben.

Sok munka=stressz; stressz=rosszabb képességek

Ehhez járul még a stressz, amit a hosszabb munkaórák jelentenek. A túl sok munka stresszfokozó és teljesítménycsökkentő hatását már számos kutatásban kimutatták. Az értelmi képességekre a stressz leginkább a hormonokon keresztül hat, a stressznél kiválasztódó kortizol, illetve a szteroidok rontják a rövid távú memóriát, a koncentrációt, az ösztönös (sokszor indulatos) válaszok gátlását, és a racionális gondolkodást. Amiben McKenzie-ék kutatása újat mond, az az, hogy a képességek romlása a sok munka miatt már az eddig hittnél jóval korábban, negyven év körül elkezdődik.

shutterstock 272156903

Szendvics évek

Több tényező is van, ami arra mutat, hogy a negyveneseknek kevesebbet kéne dolgozni, hogy megőrizzék kognitív fittségüket. A szendvics évek kifejezés azt jelenti, hogy ebben a korban az ember általában magán kívül még egy-több más korosztályú emberről is gondoskodik. Ellátja a gyerekeit, ápolja idősödő, beteg szüleit. Ezt általában a munka mellett, után csinálja, és oda jut, hogy gyakorlatilag sosem tud pihenni.

Alvás faktor

A negyvenórás munka, utána a másokról való gondoskodás nem hagy időt semmi egyéni kedvtelést, kikapcsolódást okozó tevékenységre, így a negyvenesek erre az alvásidejükből csípnek le. Sokan megtanulnak napi 4-6 óra alvással elketyegni, pedig a tudomány jelen álláspontja szerint a károsodások megelőzéséhez minimum napi 7 órára lenne szükség 26 év felett.

Ez a valóságtól teljesen elrugaszkodott ötlet

Nyilvánvaló, hogy kevés ember tud arról álmodni, hogy majd a munkahelye belemegy abba, hogy 25 órát dolgozzon, és az ezzel keresett pénze elég is lesz a megélhetésre. Nem is feltétlenül mindenkinek működik ez a modell. Az viszont tény, hogy akik igazán jól teljesítenek, képességeiket maximálisan kihasználják, nem dolgoznak heti 35 óránál többet. Igazából egy munkahelyen sem úgy zajlik az élet, hogy a bent töltött 8-10 órából minden perc munkával telik. De talán érdemesebb fókuszáltan dolgozni pár órát, majd tudatosan pihenni, mozogni egy kicsit.

És lehet reménykedni abban, vagy tenni azért, hogy Magyarországon is felismerjék a munkáltatók, hogy ha jól teljesítő, egészséges munkatársakat  szeretnének, akkor érdemes lenne átgondolni, milyen rugalmasabb, az egyéni élethelyzeteknek jobban megfelelő foglalkoztatási formákat tudnak bevezetni.

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.