Zsófi egy ideje nem vágyott a szexre. Nem értette, miért. Korábban ez elképzelhetetlen lett volna, csupán a lánya születése utáni évben - a szoptatás alatt - tapasztalt magán ilyen fokú érdektelenséget. Egy jó fél éve azonban valami megtört benne: hiába látta vonzónak a férjét, hiába keltette fel az érdeklődését más férfi is, szexuális vágyat nem érzett senki iránt. Sőt. Valójában egy ideje már attól is kényelmetlenül érezte magát, ha a férje fizikailag közeledett hozzá, ha megölelte, ha megsimogatta karját, combját, fenekét vagy a hasát. Zsófit különösen az utóbbi zavarta nagyon, az érintésre összerándult és elöntötte a szégyen. Milyen nagy a hasa! Milyen formátlan, hatalmas a teste! Az elmúlt években Zsófi folyamatosan hízott, de az utolsó fél évben még inkább belehúzott: 35 éves volt és tizenkét kiló súlyfelesleget cipelt.
Zsófi története nem egyedi. Rengeteg ember küzd azzal, hogy nem képes elfogadni a testét, hogy bizonyos testrészeit csúnyának érzi, szégyelli, gyűlöli. Van, aki kicsinek, alaktalannak, petyhüdtnek látja a mellét, más vastagnak a karját, csúnyának az orrát, kevésnek az izomzatát. Van, aki túl alacsonynak, más túl magasnak tartja magát. Erre persze ráerősít, hogy a médiának hála szép, tökéletes testű emberek vesznek minket körül, hogy a kultúránk a kimagaslóan szexi nőket, az izmos férfiakat preferálja. Nem véletlen, hogy az elmúlt években számtalan kampány indult a természetesség, az önelfogadás jegyében.
A negatív testkép problémáját tehát társadalmi szinten is felismerjük, hallottuk már, hogyan vezet például nem szűnő szorongáshoz, étkezési zavarokhoz vagy drága plasztikai műtétekhez. Arról azonban kevesebbet beszélünk, hogy mit tesz a negatív testkép a szexuális életünkkel. Pontosabban: mit tesz a párkapcsolatunkkal, hogyan képes egy mérgező dinamikát elindítani és fenntartani intim viszonyainkban. Vegyük például Zsófi történetét. Az, ahogy ő érzi magát a testében nem csak az ő problémája. Nem csak ő szenved ebben a helyzetben, hanem a férje is.
Márk nem értette, mi történik. Boldog kapcsolatban élt Zsófival, szerette, kívánta a feleségét. Éppen úgy, ahogy az elmúlt években. Márk is látta, hogy a nő meghízott, de eznem befolyásolta a vágyát. Azt azonban pontosan érezte, hogy az asszony viszolyog az érintésétől, hogy elhúzódik tőle, elutasítja. Tapasztalta, hogy egyre kevesebbet szeretkeznek, és ha mégis, akkor a nő mintha máshol lenne, mintha képtelen lenne ugyanúgy belefeledkezni az együttlétbe, mint korábban. Mintha nem is élvezné az egészet. Ettől Márk szégyellni kezdte magát szex közben, később meg már akkor is, ha csak megkívánta a feleségét. Nem akarta ráerőszakolni magát a nőre, nem akart semmilyen kellemetlenség okozója lenni, így kezdetben inkább gyorsan elélvezett, hogy minél rövidebb ideig tartson az együttlét. Aztán már nem is próbálkozott. Nem hiányzott neki az elutasítás.
Mivel Zsófi maga sem volt tisztában azzal, hogy miért nem vágyik a szexre, ráadásul szégyenében keveset beszélt arról, hogy érzi magát a bőrében, a pár számára megmagyarázhatatlanul romlott el a szexuális életük . És nem csak az. Márk önmagában, a kapcsolatukban kereste a hibát, sőt, felmerült benne az is, hogy a nő már nem szereti, hogy szeretője van, hogy ki akar lépni a kapcsolatból. Gyanakvó és távolságtartó lett. Zsófi pedig Márk viselkedésében igazolódni látta, amitől amúgy is szorongott: azt, hogy már nem vonzó többé. Félelmek, titkok, feldolgozatlan feszültség kúszott a kapcsolatba, a megoldatlan probléma állandóan ott lebegett a közös térben. Mostanában sokat vitáznak. Apró, jelentéktelen dolgokon. Mindketten magányosnak érzik magukat, és gőzük sincs, hogy mi történt a családjukkal.
Ezen a ponton jutottak el párterápiára.
Zsófiék kapcsolatát a kommunikáció hiánya és a konfliktuskerülés juttatta idáig. Persze nem törvényszerű, hogy a saját testünkkel szembeni elégedetlenség ennyire kihasson a párkapcsolatra, de nem is ritka. Nem véletlenül: sokaknak okoz kínlódást az, ahogy a testüket látják. Egy online felmérésből például kiderült, hogy a férfiak 45 százaléka szeretne nagyobb péniszt. Ennek ellenére ők inkább hajlamosak a szexuális teljesítményükön szorongani, a testükhöz való viszonyuk kevésbé számít a szexben. Ezzel szemben a nők - a teljesítményükön túl - leginkább a testük miatt szoronganak az ágyban. Kevésbé a teljes testtel való elégedetlenség, sokkal inkább a szexszel kapcsolatban álló testrészek feletti aggodalom van hatással az együttlétek minőségére. A nők egyharmadát nyomasztotta már valaha vaginája szaga vagy a fanszőrzete, és a nők 9 százaléka elégedetlen annyira a mellével, hogy szex közben inkább takargatja azt. De vajon milyen hatással van mindez az együttlétekre és a párkapcsolatra?
A csúnyaság nem a testről szól
A szex sokkal kevésbé szól a testről, mint a testtel kapcsolatos gondolatainkról, érzéseinkről. Nem az számít tehát, hogy milyenek vagyunk, az számít, hogyan látjuk magunkat, hogyan gondolkodunk a testünkről, milyen érzéseink vannak magunkkal kapcsolatban. Amikor ezek a gondolatok és érzések negatívak, az szorongással jár: félünk magunkat megmutatni a másiknak, félünk attól, hogy nem fogad el bennünket, hogy megszégyenülünk. Ezekben a helyzetekben gyakran követjük el azt a hibát, hogy a saját félelmeinkből kiindulva tulajdonítunk gondolatokat, érzéseket a másiknak (Biztosan észreveszi, hogy csúnya mellem. Kineveti a hurkáimat. Direkt nem fogja meg a fenekem, túl nagynak tartja.), és ezekre a vélt gondolatokra és érzésekre reagálunk. Hogy mit ért a reakcióinkból a másik? Semmit. Így ő is magányosan kénytelen okokat keresni a viselkedésünkre, és ezzel máris ott van köztünk az áthidalhatatlan szakadék: egy titok, ami megöli az intimitást.
Ami ugyanis nincs kimondva, azzal semmit nem lehet kezdeni.
A szorongás egy másik, a szexet erősen befolyásoló hatása, hogy aki szorong, az nincs jelen, nem az élvezetes ingerekre, nem a másik testére fókuszál. Ha bármelyik fél szorong, akkor lehetetlen dolog összehangolódni, feloldódni az élményben, és gyakran nehéz elélvezni is. Nem véletlen, hogy az orgazmusproblémák a saját testükkel elégedetlen nők több mint 40 százalékát érintik. Ahogy nem véletlen az sem, hogy sokkalta jellemzőbb náluk a szex közbeni fájdalom. A kellemetlen élmények, a negatív tapasztalatok - ahogy azt Zsófinál is láttuk - egy idő után ahhoz vezetnek, hogy a szorongó fél kevésbé vágyik a szexre, kevésbé izgatja fel az ingerlés. Innen pedig már csak egy kis lépés a szex teljes elkerülése.
Egy hosszú távon is boldog párkapcsolathoz szükség van ugyanakkor az egészséges szexualitásra, arra, hogy mindkét fél elégedett legyen. Ezt - a szerencsés eseteket kivéve - nem könnyű összehozni: kell a közös munka, a nyílt kommunikáció, a kölcsönös megértés, elfogadás és alkalmazkodás.
Mit tehetek, ha a testemmel való viszonyom nehezíti a szexuális életem?
Első körben azt, hogy igyekszel azonosítani a testeddel kapcsolatos negatív gondolataidat. Érdemes ezeket megfogalmazni, leírni, aztán végiggondolni, hogy vajon mennyire racionálisak, mennyire igazolhatóak. Attól, hogy irracionálsnak találod ezeket, a szorongásod még nem fog elmúlni, de egy lépéssel így is közelebb jársz majd a probléma megoldásához.
A szorongás kezelésében az segíthet sokat, ha beszélsz ezekről partnereddel, és meghallgatod az ő véleményét, érzéseit. Ha partnered támogatóan, megértően reagál, ha segíteni próbál, vagy ha nem is tud semmit mondani, de érzed, hogy komolyan vett, az segíteni fog a szorongás feloldásában is, és mindenképpen közelebb kerültök majd egymáshoz. Ha úgy érzed, hogy visszaél a helyzeteddel, ha gúnyt űz belőled, akkor valószínűleg nem csak a szexel van baj a kapcsolatotokban, és érdemes elkezdeni dolgozni a többi nehézségen is. Ebben sokat segíthet a párterápia.
A szorongásoldásban jól jön továbbá az is, ha elmélyülsz olyan szorongásoldó módszerekben mint a relaxáció, a mindfulness. Ez utóbbi rendszeres gyakorlása sokat segít abban, hogy együttlét közben ne a szorongás uralja az elméd, hanem jelen tudj lenni az élményben: élvezni tudd a szexet.
Végül: a testünkkel való jobb kapcsolat kialakítására, a testünk jobb megismerésére, elfogadására kiváló módszer, ha nekiállunk edzeni. A rendszeres, koncentrált mozgás általános hangulatunkra, önértékelésünkre is pozitív hatással van, így sok fronton segít a párkapcsolatunk jobbá tételében. Ha pedig mindez kevés, akkor itt az ideje felkeresni egy pszichológust!
