A pénz nem boldogít - mondogatta az ötös lottó reklámarca a kilencvenes évek végén a tévében, kissé cinikusan. Vagyis az egészet úgy kellett érteni, hogy van ez a nagy népi bölcsesség, ami aztán rohadtul nem fog érdekelni, ha kimarkolod a főnyereményt. Mert akkor ott van az a rengeteg pénz, beinthetsz a főnöködnek, megvehetsz mindent, amiről addig csak álmodni mertél, ajtók nyílnak ki előtted, falak dőlnek le. De boldogabb leszel-e tőle?
Ha jól ismered magad, ha jól használod, igen. Ha nem, nem. A pénz nem boldogság, hanem lehetőség. Hasonlóan a mesebeli aranyhalhoz: attól, hogy kifogtad, még nem leszel különösebben boldog (legfeljebb örülsz neki). Attól sem, hogy kívánhatsz tőle hármat. Ahhoz, hogy boldog légy, kívánni is tudni kell. Vagyis tisztában kell lenned azzal, mire van valójában szükséged.
Időfaktor
Persze nem kell ehhez lottónyeremény, a fizetésedből megteremthető életszínvonal is nagyban múlik azon, olyan dolgokra költöd-e a rendelkezésedre álló pénzt, amelyek ténylegesen boldogabbá tesznek. Az elmúlt évtizedek gazdasági fejlődésének köszönhetően arányaiban egyre kevesebbet kell költsünk a puszta életben maradásra. Megjelent azonban egy újfajta nincstelenség: az időszűke. Hogy úgy szeretnék többet lenni a családommal, a barátaimmal, hogy úgy szeretnék több énidőt, úgy szeretnék sportolni, kirándulni, beutazni a világot. De mikor?
Vegyél időt!
A lélektani Gazdálkodj okosan! játékpénze ezért manapság az idő. Egy több mint hatezer résztvevővel szervezett nemzetközi kutatásból az derült például ki, hogy azok az emberek, akik pénzükön időt vesznek, sokkalta elégedettebbek az életükkel. Függetlenül attól, hogy egyébként mennyit keresnek. De hogy lehet pénzért időt kapni? Lehet például venni egy robotporszívót, alkalmazni egy kertészt vagy takarítónőt, felvenni egy baby sittert, be lehet vásárolni online, kiszállítással. Bármi, ami lerövidíti a munka utáni "második műszakot" több időt biztosít az igazán fontos dolgokra.
A kutatók azonban nem érték be ennyivel: az életben is kipróbálták a dolgot. Olyan kísérletet szerveztek, ahol a résztvevők két egymást követő hétvégén 40-40 dollárt kaptak ajándékba. Az egyik alkalommal ezt a pénzt olyan dologra kellett költeniük, amivel időt takarítanak meg, míg a másik hétvégén valamilyen tárgyat kellett rajta megvásárolniuk. Ezután mindenkit felhívtak délután, hogy hogy érzi magát. A várakozásoknak megfelelően a résztvevők sokkal több pozitív és sokkal kevesebb negatív érzésről számoltak be azokon a hétvégeken, amikor idő megtakarítására fordították a negyven dollárt, mint amikor valami tárgyat vettek rajta. És persze kevesebb időnyomást is tapasztaltak.
Ahelyett tehát, hogy tárgyakra költünk, vagy éppen még több pénzt megyünk keresni, érdemesebbnek tűnik afelé elindulni, hogy több időnk legyen szeretteinkkel lenni, több időnk jusson magunkkal is törődni.
