Ez most már tudományosan igazolható tény: egy ember átlagosan 13 titkot rejteget, ráadásul 5 darab olyat is, amit még soha nem osztott meg senkivel. Egy új, a titkolózás körülményeit és hatásait vizsgáló kutatás jutott erre a számszerűsíthető következtetésre. A kutatók jó pár konkrét titkot, egészen pontosan 13.000, korábbi kutatások alatt rögzített titkot és azok létrejöttének körülményeit vizsgálták meg, és nem kevés meglepő következményét jegyezték fel a titkolózásnak. A Science alert cikkéből kiderül, mik is voltak ezek.
A titkolózás mellékhatásai
A kutatók arra voltak kíváncsiak, mivel kapcsolatban titkolóznak az emberek, milyen érzés titkolózni, és miért van az, hogy mindezt szinte mindig kellemetlen élményként tartjuk számon. A Michael Slepian, a Columbia Business School professzora által vezetett kutatást megelőző, szintén Slepian által lefolytatott kísérletek alapján úgy tűnik, egy-egy titok rejtegetése akár fizikai tehernek is tűnhet sumákoló embertársaink számára. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a titkolózás jó pár ártalmas mellékhatással járhat, összekapcsolták már a jelenséget a depresszióval, a szorongással, és úgy általában a rossz egészséggel is.
Te mit titkolsz?
A régebbi felmérések által feljegyzett 13.000 titkot először is 38 különböző kategóriába sorolták Slepianék, majd 2000 új résztvevő segítségével vizsgálták meg ezeket. A kategóriák között olyan dolgok szerepeltek, mint hazugság, lopás, valamilyen tiltott szer fogyasztása, hűtlenség, szexuális identitás, egy-egy titkos hobbi, vagy ha valakit elárult, vagy valakinek ártott valaki. A 2000 új válaszadó a 38 közül átlagosan 13 kategóriában találtatott bűnösnek, és öt olyan titkuk is volt, amiről még soha senkinek nem adtak számot. Mindössze 30-an voltak, akik azt mondták, hogy a 38 kategória közül még egyel sem találkoztak, a többieknek mind volt már rejtegetnivalójuk. 47% volt az esélye annak, hogy valaki elárulta valakinek a bizalmát: 60%-nál is nagyobb volt az esélye annak, hogy egy hazugsággal, vagy valamilyen pénzügyekkel kapcsolatos kihágásról volt szó, az esetek harmadában pedig lopással, egy eltitkolt kapcsolattal, vagy munkahelyi elégedettlenséggel volt kapcsolatba hozható az árulás.
Önmarcangolás
Kifejezetten meglepő dolgokra is ráakadtak a felmérés során a kutatók, például arra, hogy a titkolózó emberek nem akkor gondolnak a legtöbbet a titkaikra, amikor azokat épp rejtegetniük kell valaki előtt. Az önmarcangolás, az eltitkolt dolgok miatti rágódás jellemzően akkor tört a felszínre, amikor a titkolózó emberek egyedül maradtak a gondolataikkal. Ráadásul úgy tűnik, nem nagyon van összefüggésben egy-egy titok látszólagos jelentősége és a vétség természete azzal, mennyit szenvedünk miatta. A titkolózás jelensége az, ami megvisel minket. Akkor a legkézzelfoghatóbbak a titkolózás hatásai, ha valaki sokszor, és sokat foglalkozik egy-egy eltitkolt dologgal, és az teljesen kitölti a gondolatait. Mindez azért újdonság, mert egészen eddig az volt a legelterjedtebb nézet, hogy a titkok okozta mentális zavarok az érintettek közötti kommunikáció során, a titkok elrejtése miatt alakulnak ki, nem pedig a későbbi, szabadidős tevékénységként folytatott önmarcangolás során.
A Halálcsillagon sem fogsz állást kapni
Mindjárt érthetőbbé válik, milyen árat fizetnek azok, akik valamilyen oknál fogva titkolózni kényszerülnek, ha Slepian korábbi kutatásainak eredményeit is figyelembe vesszük. A korábbi kísérlet során arra kérték a jelentkezőket, akik között voltak titkolózó, és titokmentes életvitelt folytató személyek egyaránt, hogy becsüljék fel, milyen meredekségű, és milyen hosszú egy-egy hegyre felvezető út. A titkukat is cipelő résztvevők következetesen meredekebbnek, és hosszabbnak látták az utat, gyakorlatilag úgy viselkedtek, mint akiknek egy 15 kilós kettlebellt is fel kéne cipelniük a hegyre. A legérdekesebb azonban talán az a burleszk jellegű feladat volt, amikor babzsákokat dobáltattak a kísérlet résztvevőivel. A titkolózó nehézatléták ugyanis természetesen újra és újra túldobták a célpontot, mintha megint csak nagyobb súlyoktól kellett volna megszabadulniuk.
A konklúzió tehát viszonylag egyértelmű: soha ne alkalmazzunk olyan tüzértiszteket, akiknek sok a titkolnivalója, mert soha nem fognak célba találni! Valószínűleg ez a baj a régóta sikertelen NFL csapatok irányítóival is.
