Trump kézfogása szinte überelhetetlen. De mit üzennek a gesztusai?

Nem lehet nem észrevenni azt a jellegzetesen visszataszító kézszorítást, amivel Donald Trump a nagy nyilvánosság előtt üdvözli a világ politikai vezetőit - fittyet hányva az etikus és tökéletes kézfogás elveire. Az amerikai elnök köszönési módja annyira agresszív, hogy az egyik harcművészeti iskola még egy oktatóvideót is készített arról, hogyan védhetjük ki hatékonyan ezt a "támadást".

De a poén- és mémgyártók mellett a kommunikációs szakértők is rengeteget foglalkoznak a hírességek testbeszédének elemzésével. Nézzük, mit tudnak Trump kézfogásairól.  

Egyáltalán mire jó a kézfogás?

Az általános elképzelés szerint a kézfogás – ahogy a világon valamennyi köszönési mód – azt jelzi, békés szándékkal érkeztünk; kézfogással mutatjuk, hogy nincs nálunk fegyver, az öleléssel felkínáljuk, hogy végigtapogassanak, nem rejtettünk-e el a ruhánk alá gyilokot, a meghajlással alázatunkat bizonyítjuk, hogy lám, én kisebb vagyok, mint te. És közben még szagmintát is vehetünk, hogy kiderüljön, „jó-e egymással a kémiánk”.

- Ahogy a többi cselekvésünk, a kézfogás is hordozhat információt az energiaszintünkre (erős vagy gyenge), dominanciánk fokára és jellegére (pl. kéztartás, kéznyújtás térhasználata, iránya, járulékos testtartás, tekintet, kézrázás kontrollja, stb.) érzelmi jellemzőkre (meleg, puha kézfogás; nyirkos, bizonytalan, vagy épp durva szorítás; kézfogás hossza) és még sok más tényezőre vonatkozóan. Általánosságban az adott, kisebb-nagyobb csoportban legjellemzőbb erejű, jellegű kézfogás hozzávetőleg semleges viszonyulást vált ki a másik félből, az ettől eltérő pedig jellegétől és más szituatív tényezőktől függően pozitív, vagy negatív benyomást kelt. A "határozott" kézfogás, amit az üzleti életben annyiszor emlegetnek – és ami gyakran jár együtt vezető beosztással - akkor kelt jó benyomást, ha valóban és jó értelemben vett határozott személy alkalmazza. Ha viszont boldog- boldogtalan egymás kezét rángatja és markolássza a majdani siker reményében, az már inkább mulatságos – véli Farkas Lajos pszichológus.

Az tehát, hogy milyen üzenetet hordoz ez az ősi gesztus, egy rakás tényezőtől függ. Többek között a résztvevők kulturális és értékrendbeli jellemzőitől, aktuális lelkiállapotuktól, és persze attól, hogy ki kivel, és milyen helyzetben fog kezet. A valóság a kézfogásról tehát mindig árnyalt, ezért laikusoknak első benyomás alapján nem célszerű messzemenő következtetéseket levonni. A testbeszédkutatók viszont megalapozott tudományos elvekre támaszkodva szoktak kielemezni és lecsupaszítani egy-egy társas interakciót. Mostanában leginkább Trump mozdulatait. 

Több ezer éve csináljuk

A kézfogás hagyományáról már az ókori görög kultúrából is fennmaradtak régészeti leletek, többek között azok a képek, amik Héraklész és Pallasz Athéné, az igazságos háború, a bölcsesség, a jog és a kézművesség istennőjének kézfogását ábrázolják. Glanys Davies archeológus szerint ez a bizonyos jelenet a görög hősnek az istenek közé fogadását, befogadását jelképezi. Más műtárgyakon Héra és Pallasz Athéné kézfogása látható és az a közös ezekben az interakciókban, hogy a felek közötti egyenlőségről, szimmetriáról tanúskodnak. Nagyon úgy fest, hogy ezt a legalább 2500 éves civilizált üdvözlési formát Trump igyekszik újraértelmezni; egész pontosan a hatalomért való harcban saját fölényét kifejezni vele – írja Geoffrey Beattie pszichológus, a nem verbális kommunikáció kutatója és a Gondoljuk újra a testbeszédet című könyv szerzője a The Conversation oldalon.

Jó napot kívánok! Kérem alássan, a főnök itt én vagyok.

Hiába az együttműködés jelképe a kézfogás – aminek szimmetrikus jellegét a kezek hasonló formája és az egymásba fonódása is tükröz –, a szakértők szerint Trump nem a béke, a szolidaritás és a jóakarat jegyében szokott kezet rázni, hanem inkább egy agresszív hatalmi viszonyt közvetít ezzel a gesztussal. Sajátos kézfogása a fegyvere a dominancia kimutatásának játékában és elég nyilvánvaló, hogy az elnök művészi szintre fejlesztette ezt a készséget.

Legalábbis ez látszik egy csomó videófelvételből, amelyeket testbeszédkutatók is részletesen analizáltak már. Az, ahogy Trump megragadja, hosszú másodpercekig, szorítja, rázza és többször megpaskolja a másik kezét, már sokaknak okozott meglepetést és kínos pillanatokat. A szakértők értelmezése szerint az elnök szereti saját személyes terébe húzni a másik felet, kizökkentve ezzel az illetőt az egyensúlyából, vagyis már a találkozás elején előnyös helyzetet teremt magának. Trump jól tudja, hogy ezeknek a pillanatoknak világszerte milliók a szemtanúi, ezért testbeszédével tudatosan igyekszik azt közvetíteni, hogy ő itt a főnök.

Bizonyára ön is látta azt az interneten keringő felvételt, ami Trump és Shinzo Abe japán miniszterelnök találkozásáról készült. Ha mégsem, akkor íme, erről van szó:

„Trump messziről nyújt kezet, majd egy rafinált vállrándítással magához húzza Abét, akinek sunyin felkínálja a domináns szerepet azzal, hogy az ő kézfejét engedi felülre. Mintha satuba fogták volna Abe kezét; Trump el sem akarja engedni és a 19 másodperces maratoni kézrázás közben többször meg is paskolja Abe kézfejét. Márpedig sokak szerint ez a mozdulat nem valami barátságos gesztus. Ahogy a vállak megragadása vagy a hát megveregetése, úgy a kéz megpaskolása is dominanciára és aszimmetriára utal. A főnökünk megveregetheti a vállunkat, ám fordítva ez már nem működik” – magyarázza Geoff Beattie professzor.

Trump alázatosnak induló közeledése tehát hamar felborul és általában a partner kerül kiszolgáltatott helyzetbe, amit ez a remekül összevágott videó is jól szemléltet.

„Úgy tűnik, az amerikai elnök szeret megragadni minden rendelkezésére álló forrást, ami a politikában és az üzleti világban a hasznára válik. A vezető politikusok tehát hiába várnak egy sablonos és rutinszerű kézfogást, Trump viselkedése kiszámíthatatlan. Minden egyes találkozáskor az elnök személyes terében találják magukat, ahol nagyon nehezen tudnak vele szemkontaktust tartani, vagy anélkül összefüggően beszélni, hogy elfordítanák a fejüket. Emiatt pedig Trump előnyös helyzetbe kerül – legalábbis a mikropolitikában biztosan. A kézfogásai egyértelműen a státusz megmutatásáról tanúskodnak, pszichológiai szemszögből nézve vitathatatlanul öncélúak, egocentrikusak és azt bizonyítják, hogy – mint az élete számos területén – a legfontosabb dolog Trump számára maga Donald Trump” – tette hozzá a pszichológus.

Shinzo Abe arcára sem éppen a kellemes meglepetés ült ki, de Trumpot nem igazán hatja meg mások diszkomfortérzése. Ha érdekelné, akkor nem hozna megalázó helyzetbe senkit ennyire kiszámítható módon.

Az ideális eset

„Egy udvarias és egyenlőségen alapuló viszonyban a kézfogás határozott, de nem túl erős, körülbelül három rázásból áll és egy természetes, lassan elhalványuló mosoly, illetve a helyzethez és a felek közötti viszonyhoz illő verbális köszöntés kíséri azt. Maga a kézrázás pedig a két féltől egyenlő távolságban, középen történik. Optimális esetben” – magyarázza Beattie. Nem titok, hogy az emberek szeretnek a kézfogásunk alapján megítélni minket. Az Alabama Egyetem kutatója, William Chaplin és kollégái szerint az erős, élénk, hosszabb ideig tartó, és több szemkontaktussal járó kézfogás nyitott, extrovertáltabb, kevésbé neurotikus és semmiképpen sem szerény személyiségről tanúskodik. Apropó, kíváncsi a tökéletes kézfogás matematikai képletére is? Itt megtalálja.

És amikor akasztani próbálják a hóhért

De nem kell fekete öves harcművésznek lenni ahhoz, hogy semlegesítsük Trump fölényét; ott van például Kanada miniszterelnöke, Justin Trudeau, aki valószínűleg elég alaposan felkészült, mielőtt a Fehér Házba látogatott, hogy megmutassa a világnak, hogyan kell hatástalanítani a hírhedt Trump-kézfogást.

„Trudeau egy pillanat alatt megragadta Trump jobb vállát - egyrészt azért, hogy megtámassza magát, másrészt pedig azért, hogy megakadályozza Trump jellegzetes karrántását. Később pedig, amikor leültették őket, Trudeau az újabb kézfogás közben szétnyitotta az ujjait – jelezve ezzel, hogy köszöni szépen, elég volt, most már szeretne kiszabadulni a szorító kezek fogságából” – részletezi a pszichológus. Azt ugyan nem lehet megállapítani, hogy ki került ki győztesen ebből a kézfogás-csatából, de Trudeaunak legalább sikerült némi kontrollt gyakorolnia az interakció fölött - talán elindítva ezzel egy Trump-kézfogást kivédő trendet.

Azok, akiknek különösképpen szívügye, hogy a megfelelő jeleket küldjék a másik felé egy-egy találkozás alkalmával, alaposan át szokták gondolni, hogyan is kellene kivitelezni a köszönést, sőt a nagy nyilvánosság előtt nap mint nap szereplő fontos emberek még gyakorolni is szokták a gesztus végrehajtását. John F. Kennedy is roppant fontosnak tartotta ezt az üdvözlési formát – annyira, hogy komolyan tanulmányozta a kézfogás leghatékonyabb formáit, akárhányszor a világ más vezetőivel készült találkozni.

Ha ön is tervezi, hogy egyszer összefutna Donald Trumppal, ne felejtsen el előtte önvédelmi, vagy legalább testbeszéd leckéket venni.

Oszd meg másokkal is!
Mustra