Túléltem egy hetet koffein nélkül, és csak három álmatlan éjszakám volt

Sosem vonzott igazán a kávé aromája, ezért inkább az energiaitalokhoz fordultam, akárhányszor fel akartam turbózni szellemi vagy fizikai teljesítményemet. Aztán az egyik vizsgaidőszakban besokallhattam, mert egyik pillanatról a másikra leszoktam a „szárnyakat adó” löttyökről. A reggeli kávézásra körülbelül három és fél éve, külföldön szoktam rá.

Sokáig csak feketén ittam; hol cukorral, hol édesítőszerrel, de volt, hogy simán. Ma már habos tejjel készítem és mindig kotyogóban főzöm. Amikor megkérdezik, mennyit kávézom egy nap, büszkén rávágom, hogy csak reggelente szürcsölgetek el egy bögrével, azt viszont sokszor elfelejtem hozzátenni, hogy az bizony dupla vagy tripla adag is szokott lenni. Mindezt persze általában éhgyomorra, amitől a szakértők óva intik a kávéfogyasztókat – a gyomorfekély kialakulásának kockázata miatt –, de eddig nem volt semmilyen panaszom.

Szinte észrevétlenül lettem újra a koffein rabja, csak nemrég tudatosult bennem, hogy idővel egyre erősebbre főztem a feketét, és a mennyiség is nőtt. Nem volt ugyan semmilyen egészségügyi oka annak, hogy lemondjak a kávéról (szerencsére a vérnyomásom és a szívem is rendben van), egyszerűen csak meg akartam tapasztalni, mi történik a szervezetemmel, mennyire leszek letargiás, ha egy időre megvonom magamtól a napi koffeinadagomat.

shutterstock 344617406

Erre számítottam

Tudtam, hogy hiányozni fog a napindító habos kávé, és többen is figyelmeztettek, hogy ne lepődjek meg, ha hasogatni fog a fejem, ha hangulatingadozást vagy akár szorongást tapasztalok, vagy ha képtelen leszek koncentrálni a komolyabb szellemi kihívást jelentő feladatokra. Az eredeti tervem egyébként az volt, hogy egy hétig lemondok három függőséget jelentő szeremről: a koffeinről, az agyonfűszerezett, csípős ételekről és a finomított cukrokról. Túl nagy volt a mellényem, mert ezt az extrém megvonást csak két és fél napig bírtam.

A párnapos, kempingezős, sziklamászós környezetváltozásnak köszönhetően átvészeltem ugyan ezt az időszakot mindenféle kellemetlen mellékhatás nélkül, de amint visszatértem a munkához és a mindennapos rutinokhoz, egyszerűen rám tört az édesség utáni vágy, aminek számomra a legnehezebb ellenállni. (Ezek szerint tényleg nem hülyeség az a stratégia, hogy akkor váltson az ember életmódot, amikor kiszakad a hétköznapok forgatagából, sokkal egyszerűbb ugyanis a leszokás folyamata, ha kiiktatjuk az adott függőséghez kapcsolódó szokásokat. Ilyen nálam a kávéval való munkakezdés vagy a filmnézés alatti édességnassolás). Szóval úgy döntöttem, hogy egyszerre csak egy célt tűzök ki magam elé, és ha azt letudtam, akkor jöhet a többi. Kezdtem az általam legkönnyebbnek ítélt résszel, a koffeinmegvonással...

Ez lett belőle

Első nap: Még hogy könnyű! A délelőttöt még simán átvészeltem – sokszor ugyanis csak ebéd után jutok hozzá a szokásos koffeindózisomhoz –, de kora délután úgy belassultam, hogy képtelen voltam a munkára figyelni, a fejem is elkezdett fájni. Bíztam benne, hogy hamar elmúlik, mert aznap még egy taidzsucuedzés is várt rám, de nem így lett, sőt csak erősödtek a kellemetlen tünetek. Összevissza szédelegtem, gyengének és zombinak éreztem magam, de csak azért is végignyomtam az edzést, ami persze mindig jólesik, de most csak rontott az állapotomon. Hiába ittam rengeteg vizet (ami egyébként is jó szokásom), nem használt. Nem vagyok híve annak, hogy minden apró kellemetlen tünetet gyógyszerrel enyhítsek, de hosszú hónapok után kénytelen voltam egy Cataflamot beszedni, hogy megszűnjön a kínzó fejfájás. Ez be is vált, de...

Második nap: ...nem aludtam jól, legalább két órán át forgolódtam, pedig arra számítottam, hogy egy olyan kemény nap után, mint a tegnapi, nem kell majd magam álomba ringatni. A reggeli lassúságomat futással igyekeztem orvosolni, jobban is éreztem magam utána. Napközben mentateát kortyolgattam, amit egyébként is szeretek – főleg most, mivel koffeintartalma nulla, mégis kellemesen fel tud frissíteni. Délutánra megint lelassultam, és még mindig nem tudtam százszázalékosan végezni a munkámat, de azért lényegesen könnyebb volt létezni, mint előző nap.

Harmadik nap: Nem a kávé (hiánya) volt az első gondolatom, és ismét futással turbóztam fel magam reggel. Azt éreztem, egyre jobban viselem a megvonást, és hogy a borzasztó kezdet után ez már szinte gyerekjáték.

Negyedik nap: Sikerült végre kialudnom magam. Délben rám jött a koffein iránti sóvárgás, de viszonylag hamar megfeledkeztem róla. Igyekeztem új ízekkel kísérletezni, gyömbéres limonádét készítettem, az volt a serkentő italom.

Ötödik nap: Ismét álmatlan éjszakám volt, nyomott hangulatban ébredtem. Egész nap kedvetlennek éreztem magam, ráadásul összevissza ettem, és már megint képtelen voltam rendesen a melóra koncentrálni, de ezt mind a pocsék időjárásra fogom...

Hatodik nap: Jót aludtam, de bírnék még. Nem az járt a fejemben, hogy már csak a holnapot kell kibírnom, hanem az, hogy ezentúl jöhet bármi, erős vagyok, mint a tripla adag kávéim, amiknek egy életre búcsút intek. Elég lesz nekem az egy főre jutó mennyiség is, ha egyáltalán igényelni fogom még azt nap mint nap. Szellemi és érzelmi szinten is egészségesnek éreztem magam, és az önvédelmi edzésen is jól teljesítettem.

Hetedik nap: Bosszant, hogy már megint nem aludtam jól, mégsem éreztem magam olyan gyengének, mint amennyire ilyenkor szoktam, sőt egyáltalán nem. Úgy telt el az utolsó 24 óra is koffein nélkül, mint egy megvonás előtti átlagos, kávézós nap. De lehet, hogy ezt a küldetés sikeres teljesítésének az öröme okozta. Persze, ha még néhány hétig kísérleteznék, jobban megfigyelhetném az összefüggéseket, de most mindenképp tartok egy kis pihenőt.

Amin meglepődtem

  • Sem kétségbe, sem kísértésbe nem estem, amikor egy-egy cukrászda mellett elhaladva megcsapott az intenzív kávéillat, hősiesen bírtam a tortúrát. Többször megfordult ugyan a fejemben, hogy felhörpintek fél liter koffeinmentes cappuccinót vagy kólát, de nem akartam ilyen trükkökkel becsapni a szervezetem, inkább kibírtam az ízek hiányát is, mert csalás nélkül szerettem volna befejezni a hadműveletet. Ez sikerült is, amire elég büszke vagyok.
  • A kávéfogyasztók számára nem idegen az az állapot, amikor a reggeli fekete után szinte azonnal irány a mosdó. Nos, riogattak azzal is, hogy ez sem lesz majd így, ha nem kávézom, de (nem olyan nagy) meglepetésemre az emésztésem szinte semmit nem változott. Szerencsére imádom a zöldségeket és a gyümölcsöket, úgyhogy az emésztéskönnyítő rostokból soha nem szenvedek hiányt. Hurrá!
  • Amivel viszont nem tudok napirendre térni, az az, hogy a hat éjszakából három forgolódással telt; nem aludtam jól és nyűgösen ébredtem. Alapjáraton nem vagyok valami jó alvó, de kávé mellett azért sokkal nyugodtabb éjszakáim voltak. Fura, de a tudományos magyarázat is csak annyi, hogy különbözőek vagyunk, ezért mindenki másként reagál a szokatlan helyzetekre...
shutterstock 337500677

Egyéni konklúzióm

Érdekes élmény az első korty kávét ízlelgetnem a hétnapos megvonás után. Jólesik, bár nem érzem azt az extra kielégülést, amire egy hét hiány után számítottam. Arra készültem, hogy majd megint legurítok egy tripla dózist, mert ha már lúd, legyen kövér, de beértem a kevéssel is. Arra talán jó volt ez a kísérlet, hogy kiderítsem, mennyire tudok meglenni koffein nélkül, illetve hogy megtanuljam, mértékkel is lehet élvezni a kellemes dolgokat, és talán nem is igényli a szervezetem a kávét úgy, ahogy én azt eddig gondoltam, sőt amint túl vagyok a legdurvább (szellemileg és fizikailag legmegterhelőbb) fázison – az első két napon –, már nem érzem különösebben a hiányát.

Szóval mondhatnám, hogy majd néhanapján megjutalmazom magam kedvenc, dél-olasz pörkölésű kávémmal, de ha nem akarok minden nap koffeint fogyasztani, akkor a köztes időszakban mindig el kell viselnem a kezdeti elvonási tüneteket? Bízom benne, hogy nem, mert a nem annyira gyakori szokásokhoz is rá lehet állítani a szervezetet. Most, hogy környezetváltozás nélkül túl vagyok ezen a megmérettetésen, sokkal kitartóbbnak és erősebbnek érzem magam. Remélhetőleg ez a sikerélmény motiválni fog a következő célom elérésében: legalább egy hét finomított cukrok nélkül, avagy viszlát, édességek! Ez lesz csak az igazán nagy falat...

Oszd meg másokkal is!
Mustra