Nem vagyok elég jó! Lehet engem egyáltalán szeretni?

Az emberek jó része folyamatosan monitorozza magát: így kéne éreznem magam, ezt kéne tennem, hogy önmegvalósítsak, a sikeres ember így viselkedik, a jó anya ilyen, a boldog olyan. Kikapcsolhatatlanul fut millió szempontrendszer a fejünkben, mindegyik azt szajkózza: Nem vagyok elég jó! Hogyan lehet ebből kimászni?

A mai kor embere önmegvalósít, sikeres, magabiztos. Tudja mit akar, tesz a céljaiért, nem fél mások előtt megszólalni, önbizalma töretlen, még ha az élet nehézségek elé állítja is. Sok embernek okoz gondot, hogy nem felel meg ennek a tökéletes képnek. A túlzásba vitt megfelelni vágyás miatt döntésképtelenek, egy helyben áll életük, nem tudnak nekikezdeni dolgaiknak. Hol a határ ahonnan már kényszerről beszélünk?

Kényszerről akkor beszélünk, ha valakinek a belső monológját egy folyamatos önmarcangolás, kétkedés jellemzi. Attól kényszer, hogy nem lehet leállítani.

„Mit szólnak ehhez mások? Elég jó vagyok? Szerethető vagyok?”

Ezzel tulajdonképpen az illető folyamatos stresszben, szorongásban éli mindennapjait. Ennek talaján számos testi, lelki betegség jelenhet meg. Fizikai tünetek lehetnek a különböző gyomorpanaszok (reflux, IBS), szapora szívdobogás, légszomj. Lelkünk is jelez a túlzott megfelelés okozta nyomás hatására. Jellemző lehet a folyamatos belső monológ, az örömképtelenség, a feszültségből fakadó heves érzelemkitörések, sírósság. Önismereti munka során gyakran láthatóvá válik, hogy a pánikrohamok, kiégés hátterében is az illető tökéletesség utáni vágya húzódik meg.

shutterstock 420856369
Shutterstock

Nézzünk a problémáink mögé, ismerjük meg önmagunkat.

A fenti tüneti felsorolásból is látszik, hogy sokszor nem olyan egyértelmű miért is érzi magát valaki folyton feszülten. Érdemes elgondolkozni azon, hogy mi állhat a háttérében. Ha sikerül megismerni saját működésünket az máris előrébb visz a megoldáshoz. Az önismeret egy fontos mankó ahhoz, hogy megtaláljuk a számunkra igazán fontos dolgokat, melyeknek szeretnénk megfelelni.

Ne akarjunk mások elvárásainak megfelelni.

Jól hangzik, könnyű mondani, könnyű meghallgatni, annál nehezebb megvalósítani. Sokat segít, ha összeírjuk azt a sok szempontot, amik szerint értékeljük magunkat. Gyakran egy emberfeletti félisten képe rajzolódik ki ilyenkor, és kiderül, hogy a fejünkben lévő elvárások egy fontos szempontot nélkülöznek: Ember vagyok!

Érdemes tisztázni számunkra mi az, ami fontos, milyen értékrend mentén szeretnénk élni. Írjunk listát ezekről. Ha valaki például a lista első helyére a szeretteivel töltött minőségi időt állítja, a tökéletes izmos test képének nem biztos, hogy valaha is meg fog tudni megfelelni. Súlyozzuk a vágyott céljainkat. Döntsük el mi az igazán fontos a mi életünkben.

Ha tudom mi az, ami fontos nekem, könnyebb az érzelmi manipulációnak ellenállni.

A legtöbb ember életét a megfelelési kényszer alattomosan keseríti meg. Azt élik meg, hogy soha nem tudnak elég jók lenni a körülöttük lévő embereknek.

„Anyám szerint nem szeretem, ha nem megyek át hozzá minden hétvégén. A párom szerint nem szeretem, ha nem hívom fel napközben. A munkatársam szerint rossz barát vagyok, ha egy vitás helyzetben nem állok ki mellette.”

Ennek a legfőbb mozgatórugója az a félelem, hogy a másik szeretetét elvesztjük azzal, ha nem úgy cselekszünk, ahogyan az neki megfelel. Ez általában egy kora gyerekkorunkból hozott szorongás, épp ezért olyan nehéz kikecmeregni belőle. A fent leírt értékrend-tisztázás ebben is nagy segítségünkre lehet. Fordítsuk meg ezeket a helyzetek: „ Én mit várnék el a gyerekemtől? Ha nem hív fel a másik én is azt gondolnám, hogy nem szeret?”

Ne hasonlítgassuk magunkat!

A hasonlítgatással az a legnagyobb baj, hogy egy szempontú. Kiemelünk egy dolgot, amiben nem vagyunk elég jók, felteszünk egy szemüveget, és ezen keresztül kezdjük el látni a külvilágot, és minden nap találunk egy csomó másik embert, aki jobb nálunk. A hasonlítgatást akár a megfelelési kényszerünk oldására is használhatjuk, ha a fókuszált szemüveget levesszük, és az egész embert kezdjük el nézni. Tegyük a kérdést: Egy az egyben cserélnék vele?

shutterstock 387037354
Shutterstock

Keressünk valami olyan kikapcsolódást, amit „csak úgy” szeretünk.

A megfelelési kényszer elveszi a cselekvés örömét. Gyakran a szorongó emberek nagyon jó megoldásokat találnak arra, hogy belső monológjukat kikapcsolják. Elkezdenek jógázni, futni, ami ideig, óráig segítség, de aztán megszületnek a képek, amik szerint egy maratonista így éli az életét, egy megvilágosodott jógi pedig úgy. Ettől a ponttól pedig, nem hogy segítenek ezek a stressz űző technikák, hanem egy új ideállal lesz gazdagabb a kényszeres, aminek nem fog tudni megfelelni.

Csípjük fülön az új ideálok születését fejünkben, és engedjük meg magunknak, hogy csak úgy csináljunk valamit!

A megfelelési kényszer egyre általánosabban van jelen az emberek életében, a szorongásos kórképek, pszichoszomatikus betegségek hátterében nagyon gyakran ez a mögöttes működés húzódik meg. Fontos lenne megtanulnunk szűrni a mai kor ideálképeit. Nem rossz képek, nem rossz célok ezek, úgy tudnának motiválóak maradni, ha mindenki a maga egyediségéhez igazítaná őket.

Írjon nekünk!

Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!

Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns a kémiai és viselkedési függőségekkel foglalkozik, de szívesen reagál a függők hozzátartozói oldaláról felmerülő kérdésekre is. Családi, házassági és nevelési problémákkal, bántalmazással és életvezetési gondokkal rovatunkban Sári- Kurán Zsuzsa pszichológus, családterápiás tanácsadó és Sebők Franciska tanácsadó szakpszichológus, az emPatika munkatársai foglalkoznak. Sákovics Diana pszichológus, a Dívány Ego rovatának szakmai vezetője pedig szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek