A viták rendszeresek, a kedvességre kaffogás a válasz, az intimitás eltűnt

Van, amikor a partnerünk egyszerűen irritál. Van, amikor a legkisebb hülyeségén, hibáján, tévedésén vagy elszólásán felhúzzuk magunkat, amikor a kedvességére csak kaffogás a válasz, amikor egy apró nézeteltérésből is olyan vita kerekedik, amiben minden sérelmünket a fejéhez vágjuk. Ugyanazt, újra és újra. Van, amikor szomorúnak, dühösnek, magányosnak vagy reményvesztettnek érezzük magunkat a kapcsolatban, de fogalmunk sincs miért. Van, amikor rájövünk távol vagyunk egymástól, kikoptak az intim pillanatok, a szex döcög, ha van egyáltalán, és valahová eltűnt belőlünk a másik iránti lelkesedés. És van, amikor ezt az egészet nem értjük, nem találjuk rá a magyarázatot. A neheztelés és sértődöttség pszichológiája következik. 

shutterstock 246871969

A neheztelés lassan megöli a párkapcsolatot

John Gottman pszichológus a kapcsolati kommunikációban rendszeresen felbukkanó kritikát, megvetést, védekezést és időhúzást a párkapcsolati apokalipszis négy lovasának nevezi, olyan egyértelmű jeleknek, melyekből tudni lehet: a viszonynak gyakorlatilag vége. A pszichológus ezek közül is az időhúzást, vagyis a konfliktusok elkerülését, a megoldási kísérletek halogatását tartja a legnagyobb hibának. A konfliktuskerülés azonban nem teljesen passzív folyamat, nem arról van szó, hogy a konfliktus alapját adó negatív érzéseinket felrakjuk a polcra. Az érzelmek ugyanis mindenképpen utat törnek maguknak, ha nem is tisztán, nem is érthetően és egyértelműen, de hatással lesznek az életünkre, befolyásolják gondolatainkat, viselkedésünket, testi és lelki közérzetünket, és lesz belőlük például háttérben meghúzódó, mindenbe belekúszó neheztelés és sértődöttség. 

“A nehezteléssel az a valódi probléma, hogy lassan, de folyamatosan terjed, mint a rozsda, és csendesen felzabálja a párkapcsolatot.” - állítja Gary Brown, Los Angeles-i pár- és családterapeuta. Brown szerint ráadásul minél inkább felgyülemlik bennünk a neheztelés, minél mélyebb a sértődöttség, annál könnyebben alakul át ez az érzés keserűséggé. Ezen a szinten pedig már erősen sérült a kapcsolat is. 

Nemcsak a másik okozza, de mindenki szenved tőle

A neheztelés tehát csendesen kúszik be a kapcsolatba, gyakran tudatában sem vagyunk, mi történik pontosan, és ebben az sem segít, hogy más érzések, így az unalom, a közöny vagy a harag gyakran maszkolja fájdalmunkat. Ez állhat a megmagyarázhatatlannak tűnő indulatok, a csalódottság érzés hátterében, ahogy a mögött is, ha egy normális, hétköznapinak tűnő, semleges beszélgetés csap át könnyen indulatos vitába. Ilyen esetekben soha nem az adott helyzetre, nem a jelenre, nem az itt és mostra reagálunk, hanem mindig a múltbéli sérelmeinkre: a régóta halmozódó, de ki nem fejezett, néha tudatosan meg sem élt sérelmeinkre. 

A neheztelés és a sértődöttség ugyanis a ki nem fejezett érzelmek hátán képes növekedni, akkor, ha a konfliktusaink kezelésében az elkerülést részesítjük előnyben. Persze konfliktusokat nem azért kerülünk, mert nem vagyunk elég tökösek beleállni egy-egy helyzetbe. Gyakran a konfliktusokat felvállalni igyekvő emberek is szembesülnek azzal, hogy nem lehet megtalálni a mindenkinek ideális megoldást, hogy mindenképpen szembe kell néznünk veszteségekkel. Tipikusan ilyen például egy munka- vagy egy lakhelyváltás, vagy a vágyak és lehetőségek összehangolása egy távkapcsolatban. 

Konfliktusokat kerülhetünk azért is, mert már korai gyerekkorban ezt a megoldást tanultuk meg, ezt ismerjük, így ezt használjuk, de a jelenség mögött állhat a csökkent önértékelésünk, a másik szeretetének elvesztésétől való félelem, ahogy az is, hogy nem férünk hozzá saját érzéseinkhez, így annak sem vagyunk tudatában, hogy valójában mit is élünk éppen át. A neheztelés hátterében ráadásul nem feltétlenül az áll, hogy a másik bántott meg minket, a másik tett vagy nem tett meg értünk valamit. Gyakran arról van szó, hogy a saját bűntudatunk, a saját döntéseink miatt neheztelünk a másikra. Például akkor, ha az ő karrierje kedvéért feladtuk a sajátunkat, és később szenvedünk ezért.

De bárhogy is tör ki belőlünk a neheztelés, bármi is a háttérben meghúzódó ok, az biztos, hogy mind a kapcsolatot, mind a feleket mérgezi. És messze nem csak azt, akire neheztelnek. Az is éppen úgy szenved, aki leplezetten a másikat ostorozza. A neheztelésnek ugyanis egyenes következménye lehet az, hogy a felek érzelmileg eltávolodnak egymástól, hogy csökken a kapcsolatban az intimitás, hogy szexuális problémák lépnek fel, hogy több a vita, a szomorúság, a mágány és a reménytelenség. A neheztelés tehát krónikus büntetés minden érintett számára, így ha a fent felsorolt jeleket tapasztaljuk a saját vagy partnerünk viselkedésén, de szeretnénk megmenteni a kapcsolatunkat, érdemes megpróbálkoznunk a fájdalmas érzéseink feloldásával. 

shutterstock 302476310

A nyílt kommunikáció és a megértés segít

A neheztelés és a rágódás rokon fogalmak, az elménk függőségei, melyekben újra és újra ismételjük, megéljük és megszenvedjük fájdalmunkat. A múltból tehát jelen lesz, de a történteken valóban változtatni már nem tudunk. A sérelmeink megtörténtetek, fixek és stabilak, ezek felett nem gyakorolhatunk kontrollt. Amit tehetünk az az, hogy a múlttal való saját viszonyunkon dolgozunk, lehetőleg a másikkal közösen, mert így van rá esély, hogy a történések más megvilágítást, más keretet nyerjenek, és ezzel megváltozzanak az azokkal kapcsolatos érzelmeink is. 

Ehhez a folyamathoz elsősorban arra van szükség, hogy felismerjük, mi is fáj nekünk, miért és hogyan. Ahogy szükség van arra is, hogy képesek legyünk nyíltan és egyenesen kommunikálni partnerünkkel, és megpróbáljuk nyitottan, ítélkezés nélkül befogadni az ő érzéseit, emlékeit, gondolatait a történtekről. A legtöbb sérelem esetén mindenki követ el hibákat, amikért mindenkinek magának érdemes felelősséget vállalnia, és ezzel együtt jár az is, hogy fel kell vállalnunk tökéletlenségünket, sérülékenységünket és törékenységünket is. Ezt persze messze sokkal nehezebb megélni, mint leírni, ráadásul jóval hosszabb folyamat is, de érdemes próbálkozni. 

Amit az érzelmi munka mellett a gyakorlatban tehetünk az az, hogy igyekszünk azonosítani és tudatosítani azokat a helyzeteket, amikor a neheztelés átveszi a kontrollt a viselkedésünk felett, és ha ez sikerül már önmagában nagy segítség abban, hogy ne csússzunk a megszokott mélységben a vitáinkba. Az pedig még többet segít, ha ilyenkor tudatosan megpróbálunk a jelenre, az aktuális helyzetre reagálni és nem a fejünkben felbukkanó fájdalmas gondolatra. Ha mégis megtörténik, akkor sem kell bántani, ostorozni magunkat. Az érzelmeink hatalmas erővel bírnak, de a mieink, a lényünk részei, érdemes tehát megpróbálnunk elfogadni ezeket. Ha erre képesek vagyunk, akkor könnyebbé válik az is, hogy megbocsássunk magunknak vagy a másiknak. 

A neheztelés gyökerének megtalálása, az azzal kapcsolatos érzelmeink összefoglalása és kifejezése a legtöbbször önmagában feszültségcsökkentő erővel bír. Szánjunk rá időt, üljünk le, írjuk le egy levélben, mit érzünk, és ha képesek vagyunk rá, olvassuk fel a másiknak. Meg fogunk könnyebbülni. Bármilyen csatornát is választunk az érzelemkifejezésre, fontos, hogy igyekezzünk tényleg a saját érzéseinket megmutatni, és ne a másikat vádolni, bántani, ne követelőzni. Ez ugyanis félre fogja vinni a kommunikációt. 

A hónapok, évek vagy akár évtizedek óta cipelt sérelmekkel gyakran nehéz és fájdalmas foglalkozni, és sokszor nem is megy feltétlenül egyedül. Ha úgy érzi nehezen birkózik meg érzelmeivel, keressen fel egy pszichológust. Ő segíteni fog, hogy végigmenjen az úton. 

Írjon nekünk!

Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!

Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns a kémiai és viselkedési függőségekkel foglalkozik, de szívesen reagál a függők hozzátartozói oldaláról felmerülő kérdésekre is. Családi, házassági és nevelési problémákkal, bántalmazással és életvezetési gondokkal rovatunkban Kurán Zsuzsa pszichológus, családterápiás tanácsadó és Sebők Franciska tanácsadó szakpszichológus, az emPatika munkatársai foglalkoznak. Sákovics Diana pszichológus, a Dívány Ego rovatának szakmai vezetője pedig szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!

Oszd meg másokkal is!
Mustra