A mindennapi örömöktől fosztjuk meg magunkat, ha folyton a jövőt tervezzük

„Régen tényleg minden jobb volt?” – tettük fel önnek a kérdést néhány nappal ezelőtt, aztán még egy csomó másikat is kérdőívünkben, amiben arra voltunk kíváncsiak, hogyan is áll ön az idővel. Szeret az emlékeibe mélyülve utazni az elméjében? Sokat rágódik a múlton? Mennyi időt tölt a jövő tervezgetésével? Vagy mindez nem érdekli, él a ma élvezetének, esetleg csak hagyja, hogy történjen, amit a sors akar? 

Az, hogy hogyan válaszolunk ezekre a kérdésekre befolyásolja a döntéseinket, gondolkodásunkat, viselkedésünket, azt ahogy élünk, barátkozunk, amilyen kockázatokat vállalunk, de még azt is, hogy mire költünk és milyen gyakran járunk orvoshoz. „Az idő az a víz, amely tudatunk áramlását mozgatja” – írja Philip Zimbardo, a híres stanfordi pszichológus. „Annak ellenére azonban, hogy központi szerepet játszik az életünkben, ritkán gondolunk bele, hogyan szab határokat és ad irányt és jelentőséget létünknek." Tehát bár ritkán tudatosítjuk magunkban, az, hogy hogyan állunk az időhöz egy kognitív keretet, rendszert ad a gondolkodásunknak, jelentést az eseményeknek. Így egyáltalán nem mindegy, milyen időperspektívában gondolkozunk. 

shutterstock 222546226

Időperspektíva, elégedettség és önök 

Az időperspektíva a pszichológiában azt a folyamatot jelöli, amelynek révén valamelyik időbeli kategóriába rendezzük tapasztalatainkat. Ennek a perspektívának a felmérésére Zimbardo kérdőívének rövidített verzióját használtuk, köszönet érte Orosz Gábornak és munkatársainak. Az időperspektíva mellett arra is kíváncsiak voltunk, vajon mennyire elégedettek olvasóink életükkel, ebben pedig a Diener-féle Életelégedettség Skála segített minket. 

Kérdőívünket összesen 540 olvasónk töltötte ki, ők átlagosan 37,8 évesek, és nagyobb részt (61 százalékban) nők. Az elemzésbe bevontak 71 százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkezik, 62 százalék tartós párkapcsolatban él, 26 százalék egyedülálló, a többek pedig még egy kapcsolat elején tartanak.

A jövő, az foglalkoztat minket igazán

Philip G. Zimbardo és John N. Boyd magyarul is megjelent Időparadoxon című könyvükben a múlt, a jelen és a jövő kategóriáit tovább bontották, így öt különböző időperspektívát különböztettek meg. Mindegyik perspektívának megvannak nemcsak a sajátos gondolkodásbéli jellemzői, de az érzelmekre, viselkedésre, életvezetésre vonatkozó sajátos következményei is. 

A jelenorientáltság lehet hedonista, élvezetekre, örömökre összpontosító. Akik a jelenhedonizmusban erősek, általában nyitottak, szenvedélyesek, a jelennek élnek, nem terveznek hosszú távra. Van ebben a perspektívában egy adag kreativitás, játékosság és szabadság, ugyanakkor hajlamosít a függőségekre, a kockázatvállaló viselkedésre. Kérdőívünket kitöltő olvasóink között ez volt a legkevésbé domináns időperspektíva, az emberek csupán 3,4 százalékát jellemezte.

A jelenorientáció másik típusa a jelenfatalizmus, amikor az ember nem próbálja kontrollálni a különböző helyzeteket, mert úgy gondolja, hogy az életét külső erők irányítják, és a történések függetlenek az akaratától. Ennek a perspektívának kevés a pozitív hatása, az ezzel jellemezhető emberek a negatív eseményeket általánosítják, és hajlamosak lehetnek szorongásra, depresszióra, agresszióra. Olvasóink 3,6 százalékára jellemző a jelenfatalizmusban való gondolkodás. 

shutterstock 53690890

A pszichológusok a múlthoz való hozzáállásunkat szintén két csoportba osztják. A múltpozitív időperspektívában a nosztalgia, a régi szép idők, a család és a tradíció emlékei, a hagyományok szeretete dominálnak. Itt inkább a konzervatív felfogás és az újra való korlátozott nyitottság a jellemző, de mindez kedvességgel, barátságossággal, együttműködésre való hajlammal párosul. Ez az időperspektíva olvasóink 5,9 százalékánál domináns. A múltorientáció negatív oldala esetén a múlt kellemetlen élményei dominálnak: borúlátás, bizalmatlanság, a megbocsátás nehézsége jellemzi. Ebben az esetben az önmagunkban való bizalom sérül, a szorongásra, depresszióra való hajlam erősödik. A múltnegatív orientáció volt olvasóinkra a második legjellemzőbb kategória, 23,4 százalékukat érintette. 

Végül az olvasóink többségét, vagyis 63,7 százalékát jellemző jövőorientáltság esetén a jövő előtérbe helyezése, a konkrét célok érdekében végzett munka, a határidők betartása és a célkitűzések megvalósítása a jellemző, de irányulhat ez a transzcendentális jövőre, a spirituális létezésre is. A jövőorientált emberek terveznek, célokat tűznek ki, kontrollra törekednek, lelkiismeretesek, hajlamosak a teljesítményt az előtérbe helyezni. A jövőorientált emberek tudatosak, ami abból a szempontból elég jó hír, hogy a tudatos emberek tovább élnek, viszont kevésbé képesek észrevenni klassz dolgokat a mindennapokban. De mitől függ, hogy kinél melyik időperspektíva a domináns? És van ennek bármi köze az elégedettséghez? 

A családi állapot nem, az élettel való elégedettség számít

A kutatások szerint az időperspektíva alakulását a személyes tapasztalataink, a kulturális hatások, az iskoláztatás, a társadalmi, vallási, földrajzi közegünk is befolyásolja. A nyugati, városi értelmiségre inkább jellemző a jövőorientáltság, így nem véletlen, hogy kérdőívünkben is ez lett a leggyakoribb kategória. Zimbardo kutatásaiból tudjuk, hogy bár az időperspektíva időben aránylag stabil jellemzője egy embernek, a különböző élethelyzetek, például a gyász vagy a betegség képesek megváltoztatni azt. Saját adatainkból úgy tűnik, hogy sem a kor, sem a nem, sem a családi állapot nem befolyásolja egyértelműen azt, ahogy az időhöz hozzáállunk. De vajon mi a helyzet az élettel való elégedettséggel?

shutterstock 125445533

Kérdőívünkből kiderült, hogy olvasóink inkább elégedettek az életükkel, mint nem, de a pontszámok alapján csak épphogy. Az azonban, hogy ki mennyire elégedett együtt járt a rá jellemző időperspektívával. A múltorientáció - függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív - enyhe elégedetlenséggel járt, ahogy ez az állapot jellemezte a jelenfatalista olvasóinkat is. A jövőorientáltak enyhén elégedettek voltak, erőteljesebb elégedettségről azonban csak a jelenhedonisták számoltak be. Ez utóbbira magyarázat lehet, hogy a pozitív érzések kimaxolása, az élvezetek hajszolása és azoknak a képességeknek a fejlesztése, amikkel ezeket a pozitív érzéseket elérhetjük, egy kellemes életet teremt – bár a pozitív pszichológiai kutatások szerint ez a boldogság nem tartós. 

Oké, de mi a tanulság? 

Tudjuk tehát, hogy az, ahogy az idővel állunk, az, ha egyoldalú időperspektívával rendelkezünk, számtalan dolgot befolyásol az életünkben. Zimbardo szerint testi és lelki szempontból is a kiegyensúlyozott időperspektíva a legjobb számunkra, ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk rugalmasan váltani a perspektívák között, hogy nem vagyunk beleragadva egyik vagy másik nézőpontba. A jövőorinetáció szárnyakat adhat, a pozitív múltfókusz gyökereket, míg a jelenhedonizmus játékossággal és örömmel tölti ki a mindennapokat. A kiteljesedéshez pedig mindhárom dologra szükség van.

Az tehát, ha megismerjük saját időperspektívánkat, lehetőséget ad arra is, hogy tudatosan keresni kezdjük az egyensúlyt, hogy megtanuljunk harmóniában lenni az idővel. Érdemes: ez a legértékesebb tulajdonunk. 

Oszd meg másokkal is!
Mustra