Ne az akaraterő hiányára fogd, hogy nem tudod abbahagyni a zabálást, hiszen a táplálkozással kapcsolatos döntéseinkért elsősorban a körülmények tehetők felelőssé. Pontosabban az, hogy belátjuk-e, mekkora jelentősége van például a színeknek, a fényeknek, az étel elhelyezésének vagy az adagok méretének. Sokszor ugyanis azért fullad kudarcba egy-egy életmóddal kapcsolatos fogadalom vagy fogyókúra, mert fittyet hányunk ilyen fontos tényezőkre. Íme, néhány bizonyíték Brian Wansink gasztropszichológustól, amelyek jól tükrözik, hogy általában nem mi befolyásoljuk, mit, mennyit és miért eszünk.
Biztosan te is hallottál már Wansink professzor egyik klasszikus kísérletéről, amelyben egy mozifilm vetítése alatt a nézők evési szokásait figyelték meg. A vizsgálat során ingyen rágcsálnivalókat osztogattak a moziba látogatóknak. Kiderült, hogy azok, akik négy kisebb (egyenként 110 kilokalóriát tartalmazó) csomag snacket kaptak, feleannyit ettek a film alatt, mint azok, akik egyetlen nagy (440 kilokalóriás) zacskóból nassoltak. A kevesebb ételt fogyasztó alanyok ráadásul azt vallották, hogy húsz százalékkal többet fizetnének, ha az élelmiszergyártók kisebb adagokat – vagyis kisebb csomagokban – árulnák a termékeket. Az érdekes felismerés óta Wansink professzor több mint 1200, étkezési szokásokkal kapcsolatos tanulmányt készített, melyek igazolják, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva a környezeti hatásoknak. A Ted összeszedte ezek közül a legfontosabb tudnivalókat, amiket ezentúl neked is érdemes szem előtt tartanod, ha nem akarsz elhízni, vagy esetleg fogyni szeretnél.
Sokkal kevesebbet tudunk az étkezési szokásainkról, mint ahogy azt hisszük
A szakértő szerint egy nap átlagosan 200, étkezéssel kapcsolatos döntést hozunk, ezek nagy részének nem is vagyunk tudatában. Nemcsak azt határozzuk meg, hogy tojást vagy gabonapelyhet (esetleg milyen gabonapelyhet) reggelizünk, hanem azt is mi szabályozzuk, hogy mennyit teszünk abból a tálba, mennyi tejet adunk hozzá, megesszük-e az egész adagot, vagy esetleg még repetázunk is. Mindezen döntéseket nem is kódoljuk, azaz észre sem vesszük, mennyire automatikusan működünk.
Minden döntésünket a körülmények befolyásolják
„A legtöbben úgy gondolják, hogy kordában tudják tartani a sóvárgásaikat, ha az egészséges étrend betartásáról van szó” – állítja Wansink. A közhiedelemmel (és az újévi fogadalmakkal) ellentétben azonban az egészséges étkezésnek nem sok köze van az akaraterőhöz. Ezt az a szellemes vizsgálat is bizonyítja, amelyben az alanyok egy részének olyan mélytányérból kellett enniük, melybe az asztal alól titokban folyamatosan adagoltak még több levest. A kontrollalanyoknak pedig hagyományos módon szedtek újra, amikor még egy adagot kértek. Kiderült, hogy azok, akik a „varázstányérból” ettek, 73 százalékkal több ételt fogyasztottak, mint társaik, annak ellenére, hogy semmivel se érezték magukat éhesebbnek, sem jóllakottabbnak. A magyarázat egyszerűen az, hogy mivel gyomrunk igen kevés jelzést ad arról, hogy mennyi táplálékot fogyasztottunk, általában inkább a szemünkre hagyatkozunk, ami viszont sokszor becsap minket.
A méret számít
Biztosan hallottál már a kisebb tányér – kisebb ételadag trükkről, sőt talán már ki is próbáltad. Nos, ez is Wansink nevéhez fűződik, hiszen több tanulmánya is bizonyítja, hogy minél nagyobb a tányérunk, annál inkább hajlamosak vagyunk többet enni abból. Ennek egyszerű magyarázata az az optikai csalódás, hogy egy nagyobb tányérban ugyanaz az ételmennyiség kevesebbnek tűnik, mint egy kisebb méretű tányéron. Éppen ezért romlik az a képességünk, hogy megítéljük a nagyobb adagok kalóriaértékét. Még annak sincs nagy haszna, ha felvilágosítjuk az embereket a nagyobb tányér hatásairól, ráadásul ez az italok esetében is igaz: még a hivatásos csaposok is hajlamosak többet tölteni egy kisebb, de szélesebb pohárba, mint egy nagyobb és keskenyebb pohárba – amelyeknek a térfogata megegyezik.
És a szín is
De nemcsak a tányér mérete, hanem a színe is becsaphatja érzékeinket. Egy, a Cornell Egyetemen végzett másik kísérletben, akkor, amikor a tányér színe megegyezett a felszolgált étel színével (tészta Alfredo-szósszal fehér tányéron vagy marinara szósszal egy piros tányéron) az alanyok 22 százalékkal többet ettek, mint azok, akiknél véletlenszerűen kontrasztos volt az étel és a tányér színe. „Amikor valaki szed magának egy fogásból, akkor nem is igazán figyeli, hogy mit és mennyit tesz a tányérjára, ami a periférikus látásnak köszönhető. A perifériára ugyanis jellemző, hogy ha valami nem nagy kontrasztú, akkor az még inkább elmosódik és a háttérbe kerül” – magyarázza Wansink.
Amikor már csak a szemünk kívánja
Minél több van előttünk, annál többet eszünk, ezért nem csoda, ha képesek vagyunk egy átlátszó üvegből kétszer annyi cukorkát fogyasztani, mint egy átlátszatlan konténerből. Ismerős? Wansink és kutatócsoportja 200 amerikai háztartás konyhájáról és étkezőjéről készített fotókat, majd adatokat vettek az ott élők testsúlyáról. Kiderült, hogy a konyhapulton található reggeli müzli 9 kilóval nagyobb testsúlyt jelez, azokban a háztartásokban pedig, ahol az üdítőitalokra is rá lehet látni, 12 kilóval vannak közelebb a lakók az elhízáshoz. Ott viszont, ahol gyümölcsöstál is található a konyhában, átlagosan 6 kilóval kevesebb a lakók testsúlya. Mivel Wansink szerint rengeteg ételt csak azért eszünk meg, mert ott van előttünk, a megoldás egyszerűen az, hogy tüntessük el a kísértő falatokat. De a jelenség még a javunkra is válhat, ha egészségesebb ételeket, például egy gyümölcstálat helyezünk a közvetlen látóterünkbe.
Nem mindegy az étel távolsága sem
A láthatóság mellett persze az is fontos, hogy mennyire elérhető számunkra az adott étel, ezért ha az étkezőasztaltól néhány méter távolságra helyezzük azt, akkor már sokat teszünk az állandó nassolás elkerülése érdekében. De az elérhetőségnek ennél összetettebb hatásai is vannak. Egy svédasztalos kínai büfében 213 vendég viselkedése és testtömegindexe közötti kapcsolatot keresték a szakértők. Az eredmények alapján az alacsonyabb BMI-vel rendelkezőkre sokkal inkább jellemzőbb volt, hogy az ételnek hátat fordítva helyezkedtek el. A másik érdekesség, hogy mennyire befolyásolja ételválasztásunkat az, hogy az étteremben hol foglalunk helyet. Wansink megfigyeléseiből kiderült, hogy azok, akik a bejárati ajtótól a legtávolabb ülnek, kevesebb salátát fogyasztanak és sokkal inkább hajlamosak desszertet is rendelni, míg azok, akik az ablak mellett vagy egy kiemelkedő/központi helyen lévő asztalnál ülnek, általában több salátát és kevesebb desszertet esznek – valószínűleg azért, mert a reflektorfényben érzik magukat.
A fények, a zene és más körülmények
Az éhség mértékén, az étel elérhetőségén vagy saját elhelyezkedésünkön kívül még sok más tényező befolyásolja, mennyire vagyunk hajlamosak túlenni vagy visszafogni magunkat. Ilyen például maga a közvetlen környezet atmoszférája: egyik kísérletéhez Wansink professzor egyfajta minőségi éttermet alakított ki egy Hardee’s gyorsbüfé egyik terméből csupán a fényerő gyengítésével, illetve azzal, hogy a vendégek számára – a gyorsbüfék megszokott háttérzenéinél – kellemesebb, lassabb dalok szóltak. Ezek a változtatások pedig oda vezettek, hogy a vendégek lassabban és mértékkel ettek, ráadásul kisebb adagok után is jóllakottságérzésről számoltak be.
Mindezek ellenére mégsem hisszük el, hogy a körülményeknek ekkora hatása van étkezési szokásainkra.
„A legtöbben azt gondoljuk, okosabbak vagyunk a tányérunknál. De az az igazság, hogy sokat enyhítene az utólagos megbánáson és bűntudaton, ha számításba vennénk a környezeti hatásokat is. Sokkal egyszerűbb ugyanis megtartani a súlyunkat – vagy veszíteni abból –, ha odafigyelünk ezekre a részletekre – ahelyett, hogy az akaraterőnkre bíznánk magunkat” – mondja Wansink. Jó hír, hogy mindezt csak néhány alkalommal kell nagyon tudatosítanod magadban ahhoz, hogy ráálljon az agyad, így az étkezések többé nem fognak ész nélküli falásrohamokba átcsapni.
