A nyelvtanuláshoz nem kell tehetség

Azt már tisztáztuk, hogy egy idegen nyelv elsajátításához semmilyen veleszületett adottság nem kell, hiszen nyelvérzéke mindenkinek van. Tény viszont, hogy rengeteg türelmet és folyamatos gyakorlást igényel, ezért aki belevág, annak nem szabad már egy hét próbálkozás után azzal hárítania, hogy ezt nem nekem találták ki vagy én ehhez már túl öreg vagyok, gyerekként kellett volna elkezdenem! Ezúttal Christopher Bartlett-tel, az Angol Falu oktatási igazgatójával beszélgettünk, hogy még több, a sikeres nyelvtanulás útjában álló tévhitet oszlassunk el.

shutterstock 116962360

„Ha külföldön élnék, tényleg megtanulhatnám a nyelvet”

Sokan gondolják úgy, hogy a célnyelv országában lehet csak tökéletesíteni a tudást. Természetesen jó, ha napi szinten találkozunk az adott nyelvvel, de abszolút nem feltétele annak, hogy megtanuljuk azt. Sőt az sem garantált, hogy valaki külföldre költözik és ott a legminimálisabb szinten is elsajátítja a helyi nyelvet. Ismerek olyan Budapesten élő külföldieket, akik magyar házastársukkal itt alapítottak családot, mégis teljesen elzárkóznak a magyar nyelvtől, mert nekik így kényelmesebb.

„Másrészt nem mindenki képes csupán hallás után elsajátítani egy második nyelvet, hiszen ahhoz, hogy megértsük valamennyi szót, amit hallunk, ismernünk kell azokat, vagyis először meg kell tanulnunk egy bizonyos szinten beszélni a nyelvet. Ehhez érdemes időt szánni fordítási feladatokra és játékos szótanulásra is, hiszen hiába él valaki a célnyelv országában, alapok nélkül nem fog csak úgy verbális úton ráragadni a második nyelv. Mi is elvárunk egy alaptudást, ami minimális A2 nyelvvizsga szintnek felel meg. Ha lennének nagyon bátor kezdő tanulóink is, akik úgy gondolják, hogy az egyhetes intenzív kurzus és az angol anyanyelvű oktatók majd csodát tesznek velük, azzal csak hátráltatnánk a többi tanuló munkáját, ráadásul ők maguk sem jutnának messzire, ezért is kell meghúzni egy egészséges határt” – nyilatkozta a Díványnak Christopher Bartlett-Karafiáth.

A gyerekek könnyebben sajátítanak el idegen nyelveket

Azok, akik erre hivatkoznak, a gyerekek agyának plaszticitásával érvelnek, újabb kutatások azonban megkérdőjelezik ezt a biológiai tényt, hiszen egy második nyelv elsajátításának sikeressége nagyban múlik pszichológiai és társadalmi tényezőkön is.

„Arról nem is beszélve, hogy agyunk rugalmassága még idős korban is megmarad. Gondoljunk csak azokra a felnőttekre, akik elveszítik a látásukat és ahhoz, hogy tovább boldoguljanak, meg kell tanulniuk egy teljesen új kommunikációs rendszert, a Braille-írást. A felnőtteknek egyébként a gyerekekéhez képest sokkal szélesebb az anyanyelvi szókincse és a mondatstruktúráik is összetettebbek, ami megkönnyíti számukra a nyelvtanulást. Lehet, hogy úgy tűnik, egy gyerek gyorsabban vagy könnyebben sajátít el iskolai keretek között egy idegen nyelvet, ugyanakkor a felnőttek jobban teljesítenek, hiszen sokkal inkább átlátják a szabályok közötti összefüggéseket és általános kommunikációs szintjük is sokkal fejlettebb” – magyarázza Bartlett-Karafiáth.

„Amit viszont valóban eltanulhatnánk a gyerekektől, az a játékos hozzáállás, a kreativitás és a képzelet szerepének előtérbe helyezése tanulás során, illetve az esetleges botlásoktól és pontatlanságtól való félelem, vagyis a gátlások leküzdése. Semmi értelme mások eredményeihez hasonlítgatni saját tudásunkat, hiszen mindenki másként és más ütemben tanul, így a türelmetlen, negatív, önostorozó hozzáállással csak hátráltatjuk a fejlődésünket” – figyelmeztet a szakértő.

shutterstock 75982042

Osztálytermi keretek nélkül nem hatékony a nyelvtanulás

A legtöbb embernek szüksége van egy tanulóközösségre, hogy motivált maradjon, egy osztályterem pedig nagyon jó hely arra, hogy mozgósítsuk és bátorítsuk a tanulókat, de maga a tanulás nem feltétlenül ott kell, történjen. „Az oktató szerepe, hogy önálló gondolkodásra és kreativitásra késztesse a tanulókat, ám minél többen vannak egy osztályban, annál kevésbé tud kibontakozni az egyén. Ráadásul az elméleti nyelvtani magyarázatokat nehéz megérteni, memorizálni és használni és a hagyományos tankönyvi feladatok sokak számára bosszúságot okoznak, ezért a diákok úgy mennek érettségizni és továbbtanulni, hogy képtelenek magabiztosan kommunikálni azon az idegen nyelven, amit évekig nyúzott az iskolában. Egyáltalán nem ellenzem a klasszikus nyelvoktatási módszereket, hiszen a nyelvtan és a tankönyvek nagyon fontosak és hasznosak – amelyek nálunk is helyet kapnak -, de úgy gondolom, hogy mindezek mellett legalább ekkora hangsúlyt kellene fektetni az élményalapú gyakorlati módszerekre, a gátlások leküzdését szolgáló, szóbeli kommunikációt előtérbe helyező szerepjátékokra, ahol a tanulók úgy fejlődnek, hogy észre sem veszik, hogy bedobták őket a mély vízbe. A lényeg, hogy olyan feladatokat adjunk a nyelvtanulóknak, amelyek nemcsak felkeltik a figyelmüket, de szabadon ki is fejthetik az adott témával kapcsolatban saját véleményüket, ötletelhetnek, döntéseket hozhatnak és izgalmas problémákat oldhatnak meg. Azzal sarkalljuk ugyanis őket önálló és kreatív gondolkodásra, ha a lefektetett szabályok mellett szabad kezet kapnak, így ha meg kell szólalniuk, nem azon stresszelnek, hogy mi a múlt idő jele, hanem egyszerűen társalognak, miközben rengeteget tanulnak nemcsak az oktatóktól, de egymástól is” – mondja Christopher Bartlett-Karafiáth.

"Nincs hozzá tehetségem"

Svédországban, Szingapúrban és Hollandiában a legtöbb ember egynél több nyelven beszél és valószínűleg nem azért, mert szupergéneket örököltek és egyszerűen van hozzá érzékük. A nyelvtanulásban a megfelelő hozzáállás és gyakorlás vezet sikerhez, amihez semmi köze a puszta véletlennek, sem a nyelvérzéknek, hiszen akármilyen hihetetlenül hangzik, a nyelvérzék mindenkinél adott.

"A legtöbb tanulót, akivel eddig együttműködtem, az a vágy vezérelte, hogy magabiztosabb legyen a nyelvhasználata, bővüljön a szókincse és ne okozzon többé gondot, ha a munkahelyén külföldi ügyfelekkel kell kapcsolatot teremtenie vagy angol nyelven prezentációt tartania. Ilyen elvárások mellett a „nekem ez nem megy” attitűd nem állja meg a helyét, és ebből érdemes kiindulnia mindenkinek. Ahelyett, hogy a gyengeségeinkre fókuszálnánk, az eddig elért eredményeinkre kellene alapoznunk további nyelvtanulási terveinket. Bevallom, nekem sem volt egyszerű dolgom, amikor nyelvleckéket vettem egy cseh anyanyelvű nyelvtanártól, de nagyon hálás és büszke voltam, amikor aztán arra került a sor, hogy élesben használjam a nyelvet és úgy rendeljek egy hamburgert, hogy csehül elmagyarázzam, mit kérek bele és mit nem. Nemrég pedig azon kaptam magam, hogy kezdő létemre magyarul beszélgetek egy ismerősömmel Cindy Crawford 50. születésnapjáról. Használtam múlt és jelen időt is, sőt egy-egy szóvégződésre is sikerült odafigyelnem. Tény, hogy nem egyszerű, de ha darabjaira szeded a nyelvet és abból indulsz ki, hogy technikailag már mennyi mindent tudsz, amiből építkezhetsz és összerakhatsz mondatokat, ha nem azt hajtogatod, hogy ezt nem tudom, azt nem tudom, hanem megpróbálod a már meglévő eszközeiddel kifejezni magad, akkor már nyert ügyed van - mondja a nyelvtanár. By the way, tudta, hogy minél több idegen nyelven beszélünk, annál könnyebb lesz további nyelvek elsajátítása is?

Csak az anyanyelvi tanár a nyerő

Ez azért egy erős túlzás, hiszen jó néhány érv szól az anyanyelvi és a nem anyanyelvi nyelvtanárok mellett és ellen. "A tanulók igényeitől is függ, hogy számukra milyen tanár nyújthatja a legnagyobb segítséget, másrészt amit egyesek hátrányként definiálnak mondjuk egy anyanyelvi nyelvtanárnál (például azt, hogy nem a nyelvtani tökéletességre fókuszál), az a folyékony kommunikáció és saját maga megértetése szempontjából a tanuló javára válik. Azon múlik tehát a hatékony együttműködés, hogy miben szeretnénk fejlődni, jobbak lenni. Saját tapasztalataim alapján viszont azt a következtetést vontam le, hogy a legnagyobb előnye a nem anyanyelvi nyelvoktatóknak az empátia, illetve a saját nyelv és az idegen nyelv közötti összefüggések, valamint különbségek megértése. Természetesen nem egy olyan angol anyanyelvű kollégám van, akik már szinte tökéletesen beszélik a magyar nyelvet és jól ismerik a kulturális különbségeket is. Nagyon fontos tényező az is, hogy a diák előtt legyen egy jó példa - maga a pedagógus - arra, hogy igenis nagyon szépen el lehet sajátítani és továbbadni egy idegen nyelvet" - állítja az Angol Falu oktatási igazgatója.

shutterstock 150215990

"Ugyanakkor a nem anyanyelvi nyelvtanároktól való tanulás kevésbé jó oldala, hogy a tanuló soha nem kerül ki teljes mértékben a komfortzónájából, ami önálló gondolkodásra és problémamegoldásra késztetné. Igaz, hogy a hazai nyelvtanár esetleg többet tud segíteni, ha valamiben elakad a diák, de ez hátránnyá is válhat abban az értelemben, hogy a nyelvtanuló félig-meddig a tanárra bízza magát és kevésbé kényszerül arra, hogy csakis az idegen nyelven kommunikáljon. Úgy gondolom, hogy a komfortzónával való játszadozás - különösebb szigor vagy önostorozás nélkül - az igazán hatékony megoldás arra, hogy valamiben fejlődjünk" - fűzte hozzá a szakértő. 

Tanárok - pro és kontra

Érvek a nem anyanyelvi tanár mellett:

- jó példát mutat a diákoknak, hogy milyen szépen meg lehet tanulni az idegen nyelvet

- beszéli a tanuló anyanyelvét

- érti a tanuló nehézségeit és szükségleteit, hiszen jól ismeri a célnyelv és a saját nyelv közötti összefüggéseket, illetve különbségeket

- tanítási stílusok: több feladat, érdekes játékok

- közelebbi tanár-diák kapcsolat                                                                                  

Érvek a nem anyanyelvi tanár ellen:

- pontatlan kiejtés, előfordulhatnak nyelvtani bizonytalanságok
- hagyományos tanítási módszer, tankönyvekre utaltság
- kevesebb lehetőség a nyelv „élesben” való gyakorlására
- a tanuló kevésbé kerül ki a komfortzónájából, ami önálló gondolkodásra késztetné

Érvek az anyanyelvi tanár mellett:

- lehetőség van egyszerre a kiejtés tökéletesítésére, beszédgyakorlatokra és a hallás utáni szövegértés fejlesztésére
- egy idegen kultúra első kézből való megismerése
- tanítási stílus: kellemes osztálytermi atmoszféra, tevékenységek előtérbe helyezése, gyakorlati jellegű oktatás a tankönyvek mellett/helyett
- szleng használata, kész kifejezések elsajátítása a hétköznapi, természetes társalgási nyelvből

Érvek az anyanyelvi tanár ellen:

- nehezebben értjük meg, több idő kell a ráhangolódáshoz
- eleinte gondot okozhat a kizárólag az idegen nyelven történő kommunikáció
- szorongást kelthet a tanulóban, hogy eleve mennyire jól kell ismernie az idegen nyelvet ahhoz, hogy hatékonyan együtt tudjon működni az oktatóval
- távolságtartóbb, kevésbé empatikus tanár-diák kapcsolat
- tanítási stílus: nem a nyelvtani szabályokra összpontosít, nem vizsgacentrikus
Oszd meg másokkal is!
Érdekességek