Az év végi ünnepek után, a farsang küszöbén sok csábításon vagyunk túl és újabbak elé nézünk. Igaz lehet ez sok mindenre: a habzsolásra, a divatmárkák szezonvégi leárazásaira, és mindig akad egy ok a kimaradásra is. Mindez rendben is van, a visszájára akkor fordulnak a dolgok, amikor felszaladt néhány nemkívánatos kiló, kimerült a hitelkeret, vagy a de ja vu érzésével ébredünk egy újabb másnapos reggelen, ami sokkal inkább kora délután szokott lenni. Külső örömforrásaink sokfélék lehetnek: ételek, italok, mozgás, vásárlás, hivatásgyakorlás, szexualitás, satöbbi. Örömszerző funkciójuk a mértéktartás mellett teljesedik ki igazán, kontrollvesztés esetén legjobb esetben is a csömör érzésével találkozunk. Az örömökről való lemondás nélkül mivel tudjuk megtámogatni saját egészségvédelmünket, melyben fizikai és mentális jóllétünk egyaránt szerepet kap? Létezik egy varázsszó: mértékletesség.
Mitől okoz örömet az, ami jól esik?
De kezdjük az elején: mi esik jól? Paul Bloom, a Yale Egyetem pszichológiaprofesszora Élvezetek titka című könyve alapján nem állít kevesebbet, mint hogy az élvezeteket nem az érzékszervekkel felfogható tapasztalatok határozzák meg elsősorban. Ennél fontosabb, hogy egy dologhoz milyen hiedelmeket, elképzeléseket és gondolatokat társítunk. A használhatóságon túl, egy-egy fogyasztási cikknek, szolgáltatásnak vagy ennél absztraktabb terméknek (például művészei alkotásnak) az élvezeti értékét az adott dolog története fokozhatja.
Példaként említhető, hogy jellemzően az eredeti, méregdrága, csúcstervező nevével ellátott ruhadarab dobogtatja meg a hölgyvásárló szívét, nem pedig a jóval olcsóbb, tökéletes kivitelezésű hamisítvány. Még akkor is, ha nincs észrevehető különbség, a történetet, vagy ha úgy tetszik, az alkotás valóságát az eredeti darab hordozza. Itt kapcsolódik az élvezhetőség kérdéskörébe a hiedelem. Vélhetően tehát sokszor a hiedelmeinkre, berögzüléseinkre, társított gondolatainkra alapozzuk élvezeteinket.
Az, hogy miből mennyi esik jól, ennél is fogósabb kérdés. Ez természetesen függ attól, hogy mi az élvezet tárgya, és egyénileg is nagy eltérések lehetnek. Az addiktológia az úgynevezett tolerancia fogalmával írja körül azt a jelenséget, amikor megtörténik a hozzászokás egy bizonyos szerhez, de ugyanez történik viselkedési függőségek esetében is. Egy meghatározott mennyiség rendszeres fogyasztása során (legyen az alkohol, gyógyszer vagy drog) vagy bizonyos cselekvéssorok kényszeresen ismétlődő kivitelezésekor (mint például vásárlás, testedzés, munka vagy az internet) az idő múlásával már nem érhető el ugyanaz a hatás. Ahhoz, hogy az adott szer vagy viselkedés élvezetet tudjon nyújtani, meg kell növelni a dózist vagy az élvezet tárgyához való hozzáférés gyakoriságát. Ez a függőség csapdája.
A kevesebb tényleg több?
A mértékletesség fogalma kissé idejét múltnak hangzik. A fogyasztói társadalom és az üzleti alapú megközelítés aligha népszerűsíti azt a fogalmat, ami azt üzeni számunkra, hogy a kevesebb néha több. A mértékletesség fontos szerephez juthat az egészségmegőrzésben azzal együtt, hogy meglepő módon az élvezetek fokozásának a mértékletesség sokkal inkább kedvez, mint az élvezetek hajszolása. Egy magyar nyelvű TEDx-előadásban a mértékletesség új megvilágításba kerül: az örömelvű fogyasztás eszközeként hasznosítható.
Kiderül, hogy már Arisztotelész felfigyelt arra, hogy az örömtelen élet és a túladagolt élvezetek közti mezsgyén érhető el a mértékletesség, ami által elkerülhetőek a szélsőségek. Majd Foucault neve merül föl, aki szerint a vágyak megzabolázása nem cél, hanem eszköz, így ezáltal elérhető az élvezetek fokozása. Az elgondolás kapcsán egy egyszerű kísérletben mindenki kipróbálhatja maga is, hogy mi történik, ha egy szelet ínycsiklandó dobostorta kerül minden nap a tányérunkra. És mi történik, ha csak minden második héten jutunk hozzá? Mikor fog nagyobb élvezetet okozni?
Mértékkel, de hogyan?
Néhány kérdés átgondolásával a mértékletes fogyasztás szokásait követhetjük, legyen szó élvezeti cikkek fogyasztásáról, étkezésről, vásárlásról, edzésről, munkáról, bármiről. Mik ezek a szempontok?
Valóban szükségem van rá?
Érdemes átgondolni, hogy milyen szükségletet akarunk kielégíteni, amikor egy a sokadik pár cipővel sorakozunk a kasszánál, vagy sokadszor a sokadik pohárral gurítunk le. Ha beazonosítható a szükséglet, valóban az nyújtja a kielégülést, amire elsőként megoldásnak tekintünk?
Mennyi az annyi?
Mennyit kell magamhoz vennem ahhoz, hogy kielégítsem a szükségletem? Be tudom határolni? Kell-e tartalékokat felhalmoznom az élvezet forrásából? És ha igen, ez milyen szükségletemre ad választ? Felmerül továbbá, hogy ismerem-e a saját kapacitásomat és korlátaimat: mi fér bele, mennyit bírok el (anyagilag, a szervezetem, a pszichém, satöbbi)?
Hogy fogom utána érezni magam?
Erre legtöbbször megérkezik a válasz, amikor mértéktelen fogyasztáson kapjuk magunkat a sokadik szelet házi zserbó után vagy a másnaposság érzésével. Szokták mondani, hogy az alkohol megbosszulja önmagát, de ez a mérték elvesztése kapcsán bármire igaz lehet. A tudatos hozzáférést segíti, ha megelőző jelleggel vetődik fel a kérdés.
Most kell?
Tudom-e késleltetni a vágyamat? Fel kell-e halmoznom azt, ami örömöt okoz? Könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy impulzívan nekiesünk az örömforrásoknak, esetleg gyűjtögetünk, és biztonságukat a felhalmozásra bízzuk.
Mértéket tartani, de mikor és miben?
A jó hír, hogy a mértékletesség talaján némi tudatossággal és körültekintéssel úgy tudjuk használni külső örömforrásainkat, hogy azzal sem saját, sem mások életminőségét nem rontjuk, a legtöbb élvezeti forrás esetében ez kivitelezhető. Az már kevésbé jó hír, hogy bizonyos pszichoaktív szerek esetében nem javallott kísérletezni a mértékletes fogyasztással sem, mert biológiailag olyan addiktívnak bizonyulnak, hogy aligha lehet mértéktartó fogyasztást fenntartani. A mértékletesség fogalma szintén átértékelődik azok számára, akik esetében már kialakult valamilyen szenvedélybetegség.
Esetükben különösen rizikós bármilyen pszichotróp szer mértékletes használatát kezdeményezni, mert könnyen működésbe lép a függőséget irányító mechanizmus. Ez áttevődhet olyan mindennapos élettevékenységekre is, mint a szexualitás, a munka, a sport, az étkezés, satöbbi. Mivel ezek nem kiiktathatóak, a mértékletesség ezen a téren célra vezető lehet más alapelvek együttes figyelembevételével, mint a funkciók szem előtt tartása, a mindennapok rendszerének kialakítása. Habár a mértékletesség sem egyenlő a bölcsek kövével, a megelőzésben és az egészségtudatos életvezetésben fontos szerephez juthat. Érdemes tehát lefújni a port erről a fogalomról, hogy érték lehessen a mérték.
Írjon nekünk!
Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire. Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns a kémiai és viselkedési függőségekkel foglalkozik, de szívesen reagál a függők hozzátartozói oldaláról felmerülő kérdésekre is. Juhász Dániel pszichológus gyermekpszichológus, pár- és családterápiás tanácsadó, a Humánia Pszichológia Blog szerzője, akihez bátran fordulhatnak családi, házassági és nevelési problémákkal is. A life coach csapat tagja továbbá Kurán Zsuzsa pszichológus, családterápiás tanácsadó és Sebők Franciska tanácsadó szakpszichológus az emPatika munkatársai, valamint Sákovics Diana pszichológus, aki szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!
