18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Ennyit kellene szexelnünk a boldogsághoz

“Megvan, mennyit kell szexelnünk a boldogsághoz.” ”Kiderült, hogy milyen gyakran szexelnek a boldog emberek.” “A párok, akik hetente szexelnek boldogabbak.” “A heti egynél több szex nem tesz boldogabbá.”

Novemberben ilyen, és ehhez hasonló címekkel volt tele a hazai és külföldi sajtó, méghozzá egy torontói kutatás miatt, amiből kiderült, hogy a gyakori szex ugyan együtt jár a boldogsággal, de ez az összefüggés csak heti egy együttlétig szignifikáns, vagyis ha heti egy alkalomnál gyakrabban csináljuk azzal nem nő együtt a boldogságszintünk. Ez azért érdekes, mert  a média, az önsegítő könyvek hada, de még a környezetünk is gyakran azt sugallja, hogy a több szex boldogabbá tesz. A fenti eredmények ezzel szemben nem ezt mutatják, különösen, hogy a kutatók együttjárást és nem nem ok okozati viszonyt állapítottak meg a szex gyakorisága és a boldogság között, tehát egyáltalán nem biztos, hogy azért boldogabbak az emberek, mert rendszeresen szexelnek. A vizsgálatot egyébként kivételesen nem száz amerikai főiskolás megkérdezésével végezték, hanem harmincezer ember negyvenévnyi adatainak elemzésével. Mondjuk csak a hetero, párkapcsolatban élőkre volt igaz a fenti összefüggés, viszont nemtől, kortól és a párkapcsolat hosszától függetlenül. Tehát az a sztereotípia, miszerint a férfiak több szexet akarnak, az idősebbek és az évtizedek óta együtt élők meg kevesebbet, nem igazolódott.

shutterstock 41010646

Ez a kutatás fontos, izgalmas, de számos további kérdést vet fel. Ezek szerint heti egy szex a normális, ideális, egészséges? Ennyit kellene szexelnünk, ahhoz, hogy boldogabbak legyünk? Egyáltalán meg lehet mondani, hogy hányszor szexelnek az emberek havonta egy jól működő párkapcsolatban, és vajon, ha egy pár ritkán szexel, akkor ők egy rossz kapcsolatban élnek? Ezekre a kérdésekre egyértelmű a válasz: nem. 

Amikor a szexet is számokban mérjük

Mindenben hajlamosak vagyunk a másikhoz mérni magunkat, a társas összehasonlítás vélt eredménye pedig befolyásolja az önértékelésünket, énképünket, biztonságérzetünket. Különösen hajlamosak vagyunk erre olyan területeken, amiket sok tabu övez, amikről homályos a tudásunk, ahol bizonytalanok vagyunk. A szexualitás pedig gyakran éppen ilyen. Ráadásul egy teljesítményalapú világban élünk, ami a szexuális életünkre is erőteljesen rányomja a bélyegét, így az értékelés fokmérőjét gyakran a számokban látjuk: hányszor szexelünk, milyen hosszan tart az együttlét, hány orgazmusunk van. Minél nagyobbak ezek a számok nyilván annál jobb a szexuális életünk, akik pedig mindenből kevesebbet tudnak csak felmutatni, azoknak rosszabb. Ezzel a gondolatmenettel azonban két gond van: figyelmen kívül hagyunk benne mindent, ami a szexuális életünket valójában befolyásolja, és olyan félelmeket alakítunk ki magunkban, amik meggátolják a szex felszabadult élvezetét. 

A szex értékelése szubjektív 

Annak, hogy mitől jó a szexuális életünk rengeteg összetevője van. Benne van, hogy mennyire érezzük jól magunkat a testünkben, hogy mennyire ismerjük azt, hogy milyen az életünk aktuálisan, mennyire nehéz, stresszes. Benne van az is, hogy milyen a viszonyunk a partnerünkkel, mit érzünk iránta, mennyire vagyunk elégedettek a párkapcsolatunkban egyébként, hogy mennyire ismerjük a másik testét, a vágyait, mennyire passzolnak a vágyaink és mennyire tudjuk ezeket kommunikálni egymással. Ezek a dolgok mind hatással vannak arra, hogy a konkrét együttlét idején mennyire tudunk egymásra hangolódni, mennyire tudunk a jelenre koncentrálni, a pillanatot megélni, és mennyire foglalkozunk közben a saját szorongásainkkal és tartjuk magunkat távol a helyzettől. Abban az esetben, ha a szexualitás számokban mérhető jellemzőire fókuszálunk, ha a fejünkben lévő kvótákat próbáljuk teljesíteni, akkor nem hangolódunk rá a másikra, kívül rekedünk a helyzeten , és nem is lesz a szex annyira élvezetes  - ha egyáltalán bármennyire is az lesz. 

A szexuális életünket befolyásoló tényezők ráadásul mind szubjektívek, mind mások vagyunk, más múlttal, más igényekkel, vágyakkal. Ami az egyik embernek épp kielégítő, az a másiknak lehet édeskevés vagy túl sok, ami az egyik ember világába belefér, arról a másik hallani sem akar. Minden ember, minden test, és minden pár dinamikája egyedi. Innentől kezdve pedig aligha beszélhetünk normalitásról. Nincs olyan, hogy hányszor kell szexelni, miket kell kipróbálni, hányszor és hogyan kell elélvezni. Ezek mindig egyedileg, egy párkapcsolaton belül, a két ember viszonylatában, vágyaiban, összeillésében dőlnek el, és még a párkapcsolaton belül is folyamatosan változnak. Egy stresszes időszak a munkahelyen, a gyerek születése, a gyász mind olyan tényezők, amik alapvetően változtathatják meg a szexuális életünk működését, a vágyainkat, a szokásainkat. Ahhoz, hogy ez ne vezessen konfliktushoz a párkapcsolatban mindig figyelembe kell venni a változásokat, elfogadni a külső körülmények hatását, igyekezni alkalmazkodni ezekhez, és kommunikálni, sokat. 

shutterstock 169592900

Oké, de mikor van baj? 

Baj akkor van, amikor a szexuális életünkben rosszul érezzük magunkat, amikor szeretnénk, de nem működik, amikor fáj, amikor nem találunk benne semmi örömöt, amikor vágyunk rá, hogy vágyjunk rá, de nem tudunk. A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve szerint a szexuális aktivitás vagy érdeklődés hiánya akkor patológiás, ha hat hónapja vagy annál régebb óta áll fenn, ha ez rossz érzéseket (stresszt, szorongást, depressziót stb.) kelt az emberben, és ha e mögött nincs semmilyen látható, egyértelmű ok, például betegség, gyógyszer mellékhatás, szerhasználat, vagy olyan trauma, mint a párkapcsolaton belüli erőszak. 

A szakemberek által széles körben használt  és elfogadott kézikönyv tehát ennyit ír, de nem ír arról, hogy mennyi a sok, a kevés vagy az elég szex. Nem véletlenül. Nincs ilyen. Az emberi szexualitás széles spektrumon mozog, különbözünk abban, hogy hogyan, hányszor akarjuk és csináljuk. Ha egy párkapcsolatban a felek elégedettek és boldogok a havi egy együttléttel, akkor az normális, ahogy normális lehet a rendszeres napi együttlét. A normalitás itt bennünk van, nem a kutatásokban. A heti egy szex és a boldogság kapcsolata pedig sok mindenről szólhat, de arról biztosan nem szól, hogy ezt a mintát kellene magunkra erőltetni ahhoz, hogy boldogok legyünk. 

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek