Így kezelje a vitás ügyeket a munkahelyén, ha eredményt akar elérni!

Mindenkivel előfordult már, hogy összefutott egy betonfejű kollégával, vagy egy olyan főnökkel, akivel egyszerűen nem tudott vitatkozni. 

„A munkahelyi konfliktusok általában rossz közérzetet keltenek, bomlasztják a belső összetartást, gyengítik a szervezet iránti kötődést, csökkenthetik a munkakedvet és teljesítménycsökkenéshez vezetnek. A konfliktus persze nem feltétlen negatív jelenség, helyes kezelése magában hordja a tisztábban látásnak, egy közös megoldás megtalálásának, az innovációnak a lehetőségét. Így lehet jó és rossz, destruktív és konstruktív konfliktusról beszélni. A baj abból ered, hogy neveltetésünk során inkább a konfliktusok kerülése kap megerősítést, a konfliktusokkal szembeni félelem fejlődik ki bennünk, és nem tanuljuk meg, hogyan kell konstruktív módon megoldani a nézetkülönbségeket” – mondja Pálfay Erzsébet HR tanácsadó.

Vesztesek és nyertesek

A konfliktusokat – ahogyan azt a Huffington Post is írja - mindenki másképpen kezeli, de három alaptípusnak mindenki megfelel, kisebb – nagyobb mértékben.

  • Elhárító/passzív

Rendszerint visszahúzódóak. Amikor vitára kerül a sor, akkor a véleményüket elfojtják, inkább csendben maradnak, és az érvelést is messze elkerülik. Ezzel ugyan a konfliktust magát valóban kiiktatják, de a forrása továbbra is fennáll, így a frusztráció nem szűnik meg.

  • Agresszív

Agresszíven kezelik a konfliktusokat, az érzelmeikre hallgatnak, át is engedik magukat azoknak. Így a vitában könnyen személyeskednek és sértenek meg másokat, pedig a felgyűlt érzelmeket ennél hatékonyabban is ki lehetne használni.

  • Asszertív

Ez az a bizonyos arany középút. Aki asszertíven képes vitatkozni, az nem hagyja, hogy az érzelmei vezessék, de érvel a saját elképzelései mellett. Lényeges különbség, hogy nem ráerőltetni akarja az elképzelését a másikra, hanem azt a köztes megoldást keresi, ami mindkettőjüknek jó.

A problémakezelés első két módja esetében mindig van egy vesztes, aki emiatt frusztrált lesz, és a kollégák közötti kapcsolat nagyon megromlik. Mivel csapatmunka is megsínyli a konfliktust, végső soron mindenki veszít. Ezt kompromisszumokkal, beszéddel és érveléssel lehet kivédeni, hiszen így jobb esetben mindkét fél győztesnek érzi magát, és nem orrolnak meg egymásra.

157859732
Onoky - Eric Audras / Europress / Getty

Az asszertív módszer 10 szabálya

1. Határozza meg, miért is harcolnak

Első körben érdemes magában tisztázni azt, hogy miért is folyik a harc. A másik cselekedetei valóban befolyásolják az ön munkáját, és ha igen, akkor az olyan mértékű, hogy ezt szóvá kell tennie? Azt is tisztázza, hogy sértő-e önre nézve, amit a kolléga művel, vagyis szabad-e érzelmi oldalról is közelítenie, vagy tisztán munkavégzésbeli a probléma. „Akkor érdemes másokhoz (kolléga, főnök, HR-es) fordulni, ha valóban súlyos, mindenkit érintő helyzetről van szó, és többszöri próbálkozás után sem sikerült nyílt kommunikációval megnyugtató megoldást találni. Máskülönben gyengeségnek, gyerekes árulkodásnak vagy bemártásnak tűnik ez a megoldás” - nyilatkozta a szakértő. 

2. Mit szeretne elérni?

Mindenképpen határozza meg, hogy mi is a célja a vitával. Azt akarja, hogy a másik az ön álláspontját tegye a magáévá vagy megoldást szeretne? Ha ez utóbbit, akkor azt is döntse el, hogy hol vannak azok a pontok, ahol engedni tud, ahol változtatni lehet. Sokszor a cél nem is az, hogy a másik elismerje az igazunkat, csupán annyi, hogy meglássa, megértse a problémánkat. Sajnos az ilyen beszélgetések sokszor alakulnak kellemetlenül, így ha érzi, hogy elfajulnak a dolgok, akkor emlékeztesse magát, és ha kell, akkor a másik felet is is, hogy a cél a megegyezés, hiszen önök egy csapat.

3. Ha eluralkodnak az érzések

Mindenkivel előfordul, hogy elönti az agyát a lila köd. Ilyenkor álljon meg egy pillanatra, és tegye fel magának a következő kérdéseket: mi váltja ki önből ezeket az érzéseket, vagy cselekedeteket? Ha a másik arcába ordítja a személyes véleményét, akkor rövid ideig érez majd némi kielégülést, aztán meg körmeszakadtáig melózhat, hogy a csapatmunka ne lássa kárát a kirohanásának. Törekedjen arra, hogy a vita maradjon a tényeknél, és ne menjen el az érzelmek felé.

„Konfliktust akkor élünk át, amikor azt érzékeljük, hogy mások negatívan viszonyulnak valamihez, ami számunkra fontos. A szemléletmód megfelelő beállításával elérheti, hogy a problémákat, konfliktusokat lehetőségként szemlélje, hogy tudatosan átfogalmazza a vele kapcsolatos félelmeit, érzéseit, és megkeresse azokat a pontokat, amelyek a kedvező kimenetet biztosítják. A legismertebb és hatékony feszültségoldó módszerek: a relaxáció, az átkeretezés (belső párbeszéd), a figyelem elterelése (gondolat stop), és az ellenkezője is, a figyelem összpontosítása (meditáció)."

Ha mégis eljut oda, hogy kiadja a dühét, természetesen ebben az esetben is a nyílt, hatékony asszertív közlési módszert alkalmazza, és ne felejtse el, hogy nemcsak jogai, kötelezettségei is vannak. "Vagyis, be kell ismernünk a hibát és nem a másikat hibáztatni. Ki kell javítani a hibát, tanulnunk kell belőle és a továbbiakban elkerülni„ – mondja a szakértő.

84930547
Brigitte Sporrer/christine Schneider / Europress / Getty

4. Nyugtató mantra sokat segíthet

Az ember jellemzően ugyanazokkal a személyekkel kerül konfliktusba a munkahelyén, így érthető, ha egy idő után érzelmi töltéseket is bele akar vinni a vitába. Ha tudja, hogy megint a problémás személlyel kell beszélnie, előtte emlékeztesse magát egy rövid kis mantrával arra, hogy érzelemmentesen tudjon vitázni. Például: „Engem nem érint közvetlenül, ha a kollégám nem jól végzi a munkáját. Ha beszélek vele, akkor arra koncentrálok, hogy olyan megoldást találjak, ami segít elérni a céljaimat, nem hagyom, hogy kiborítson”.

5. Tartson fenn jó kapcsolatokat

Fontos az is, hogy hogyan ítélik meg önt a munkatársai. Ha az a kép él önről, hogy folyton az történik, amit akar, és akkor is eléri a célját, ha ezért másokon is keresztülgázol, akkor bizony egy vitás helyzetben nagy valószínűséggel nem ön mellé fognak állni. Vagyis ha igyekszik mindig objektív maradni, és azt is elismerni, ha valamiben nem volt igaza, illetve engedni az elképzeléseiből, hogy a vita végül eredménnyel záruljon, akkor a munkatársai is hajlamosabbak lesznek támogatni az elképzeléseit.

6. Ha már belekeveredett

Ha észreveszi, hogy mibe keveredett, akkor vegyen egy mély levegőt, és győzze le az egóját. Ne akarjon visszavágni, hanem mondja ezt:” Úgy érzem, eltértünk a tárgytól. A problémával kapcsolatban az igazán fontos ez: ...”. Természetesen ekkor is ragaszkodjon a tényekhez, és magában mantrázzon, hiszen az indulat nem segít a helyzet megoldásában.

514410349
Jgi/jamie Grill / Europress / Getty

7. Győződjön meg róla, hogy helyesen értelmezi-e a másik mondandóját

Akármilyen furcsa, az elhúzódó viták legtöbbször abból az egyszerű tényből adódnak, hogy a másik fél máshogyan értelmezi, amit mondunk. Ez persze fordítva is igaz. Így ha úgy érzi, elbeszélnek egymás mellett, akkor kérdezzen rá, hogy biztosan jól érti-e, amit a másik szeretne, illetve bizonyosodjon meg arról, hogy az ön üzenete úgy ér célba, ahogyan azt szeretné. Ha nem – és ez a legvalószínűbb – akkor változtasson a mondatokon, közelítsen máshonnan, ezzel nagyon sokat tehet a vita ésszerű, és mindenki számára megfelelő lezárásáért. Különösen hasznos lehet ez a módszer, ha olyan esetről van szó, ahol több résztvevő, több körülmény befolyásolja a kimenetet, ahol több érdek, értékrend és szabály összeütközéséről van szó. Márpedig a szervezeti problémák, a munkahelyi környezetben előforduló esetek túlnyomórészt ilyenek.

8. Fontos a tisztelet

Ha elfajul a helyzet, és kiabálás, sárdobálás lesz a vége, az önről is rossz képet fest a kollégái és a főnökei előtt. Hogy ezt elkerülje, mindig adja meg a tiszteletet a másiknak, még akkor is, ha ez nem kölcsönös. Hallgassa végig, és közölje is, hogy érti, mit szeretne. Sajnos ettől még a másik fél nem feltétlenül teszi majd meg ugyanezt, de a munkatársak gyorsan és könnyen kiszúrják a különbséget önök között, és ebben az esetben ön lesz az, aki érettebb, komolyabb, megbízhatóbb munkaerő.

„A kollégák bírálása, kritizálása helyett sokkal eredményesebb az, ha ún. én-üzeneteket küld a másik felé, így biztosan nem fogja támadásnak venni a szituációt. Ez azt jelenti, hogy a beszélő saját érzelmeinek megfogalmazásával kezdi, minősítés és vádaskodás nélkül. Majd a szóvá tett történést, viselkedést fogalmazza meg tárgyszerűen, és utoljára a belátható következményről, az őt ért közvetlen hatásról beszél. Például: „Haragszom, hogy nem hoztad vissza a könyvemet, mert szükségem lett volna rá” – fűzi hozzá Pálfay Erzsébet.

9. Bízzon magában

Ha a vitát jó irányba sikerült terelni, még akkor sem mindegy, hogyan érvel. Ha ugyanis nem hiszi, hogy igaza van, nem bízik magában, akkor az érvei is gyengének tűnnek majd. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne hallja meg, ha a másik okosat mond, vagy éppen igaza van, csupán azt, hogy magabiztosan érveljen.

10. Pozitív lezárás

A vitában nemcsak az a fontos, hogy közös nevezőre jussanak, hanem az is, hogy utána jó érzésekkel távozzanak. Ehhez az is kell, hogy kommunikálja a másik felé, örül, hogy sikerült ezt megbeszélni, és hogy mindkettejüknek megfelelő megoldást találtak. Így nem marad tüske senkiben – legalábbis nem olyan nagy, ami komoly gondot okozna -, és továbbra sem lesz kellemetlen együtt dolgozni azzal a munkatársával, akivel összeakaszkodott.

521810811
Sam Edwards / Europress / Getty
 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Oszd meg másokkal is!
Mustra