Ugye, ön is jobban vezet az átlagnál?

A pszichológiában az a legklasszabb, hogy minden emberi viselkedésben, megnyilvánulásban jelen van, hogy minden emberekkel kapcsolatos dolog könnyebben érhető általa, és hogy minden helyzethez hozzá tud adni valamit. Nincs ez máshogy az autóvezetés esetében sem.

Azt már tudjuk, hogy az utakon néhanapján mind szörnyen bukók tudunk lenni, ahogy azt is, milyen veszélyesek vagyunk a volán mögött kialvatlanul. Most jöjjön öt érdekesség az elmúlt évek közlekedéspszichológiai kutatásinak eredményeiből. 

Inkább egy vezetni tudó utas, mint a mobil

Egyedül a legbiztonságosabb autó vezetni. Egyedül, csendben. A kutatások szerint ilyenkor jóval kisebb a karambol veszélye, mint akkor, ha mondjuk valakivel mobilon beszélünk. Ráadásul a vizsgálatban kihangosítót használtak a pszichológusok, marokra fogott mobillal nyilván mindennél rosszabb baleseti statisztikákat produkáltak volna a kísérletben részt vevők. (Ezt persze szerencsére amúgy sem csinálja senki, hiszen úgyis tilos, meg minden.) Ami izgalmas, hogy a telefonon dumcsizásnál biztonságosabbnak bizonyult az, ha olyan utassal trécselt a vezető, aki látta, mi történik az úton, ráadásul vezetni is tudott, tehát képes volt értelmezni a forgalmi helyzeteket. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert elhallgatott a necces helyzetekben. 

shutterstock 116889376

Az autósoknak kevésbé számít a bringás

A biciklis-autós konfliktus (rosszabb esetben baleset) számos nagyváros mindennapi forgalmának része, nem véletlen, hogy az amerikai pszichológusokat roppantul izgatta, vajon mi van a bringával és mi az autóval közlekedők fejében a veszélyes forgalmi helyzetekről. Volt különbség. Úgy tűnik, hogy az autósoknak a biciklista egyszerűen kisebb baleseti rizikófaktornak tűnik. Az autósok a biciklistával való konfliktusban kevésbé sérülhetnek, mint mondjuk egy másik autóval történő karambol esetén, így kevesebb figyelmet is fordítanak a bringásokkal való interakciókra. Az autósok tehát a biciklistákkal egyszerűen kevésbé óvatosak, velük szemben könnyebben vállalnak kockázatot, ami a bringások szempontjából elég rossz hír. Ők bezzeg pontosan képben vannak azzal, hogy az autósokkal való közúti konfliktus a leginkább veszélyes rájuk nézve, és tisztán látják ezt akkor is, amikor épp áthágják a közlekedési szabályokat. A bringások tehát általában tudják, mikor és mekkora rizikót vállalnak. 

Nem a dühös ember őrjöng a volánnál

Megvan az a vezető, aki az öklét rázva, üvöltve szentségel kifelé az autóból? És az, aki ezerrel nyomja a dudát, vagy aki durván kivág, leszorít, a másik fenekébe bújva nyomja a gázt? Az autóban őrjöngő embertípus sehol sem ismeretlen, de vajon aki a volán mögött dühös, máshol is hajlamos az érzelmi kontrollvesztésre? Úgy tűnik, nem. A kutatások szerint a dühre való általános hajlam és a vezetés közbeni dühöngés két, egymástól független tulajdonság. Az azonban, ahogy egy ember kifejezi a dühét, minden élethelyzetben hasonló. Ha valaki csapkodni szeret, hát csapkod a volán mögött és a klaviatúrán is, és pontosan így járnak el azok is, akik káromkodva igyekeznek lecsapolni a haragjukat. 

Mindenki jobban vezet a másiknál

A legtöbben azt hisszük, hogy az átlagosnál jobban vezetünk. Tesszük ezt úgy, hogy közben sejtjük: mások ezt egyáltalán nem így gondolják. A jelenség oka valószínűleg az, hogy nincs egységes definíció arra, ki a jó vezető, így mindenki a saját értékei mentén ítéli meg önmagát és a társait is. Van, aki a biztonságot és a kiszámíthatóságot, van, aki a gyorsaságot szereti, és olyan is akad, aki az autóban töltött óráinak számát vagy mondjuk a vezetés alatt elküldött smsek mennyiségét tartja többre. Az egyéni különbségekkel és a különbségekből fakadó értékrendbeli eltérésekkel persze tisztában vagyunk, ha épp jobban belegondolunk, de nem nagyon tesszük. Inkább tartjuk magunkat menőbbnek az átlagnál. 

shutterstock 210732673

Az utakon is a gazdagokat majmoljuk

Nem valami szimpatikus emberi tulajdonság, de tény, hogy általában agresszívebbek, lekezelőbbek vagyunk azokkal, akiknek nálunk alacsonyabb a szociális státusza. Nincs ez máshogy az utakon sem. Már a hatvanas évek pszichológiai kísérletei is bebizonyították, hogy több tiszteletet adunk az utakon a drágább, mint a szakadtabb autóknak. Például inkább várunk nyugodtan, ha egy elegáns autó állja el az utunkat, mintha egy roncs. Egy friss vizsgálat most azt is megmutatta, hogy hajlamosabbak vagyunk a menőbb autó sebességéhez is alkalmazkodni, még akkor is, ha az a sebességhatár alatt közlekedik. Ez mondjuk a kisebbik baj, de valószínűleg ezt tesszük akkor is, ha ő éppen túllépi a sebességkorlátozást. 

Reméljük, a fenti kutatások közül önben is megragad néhány, hátha így biztonságosabb és boldogabb lesz ma a vezetés. Mindenesetre, jó utat!

Oszd meg másokkal is!
Mustra