A szegénylegény unottan kavargatta az íztelen kőlevest, miközben anyja szokásos jajveszékelését hallgatta arról, hogy vajh milyen ember lesz belőle, ha nem kattan rá sürgősen a ködmönkészítésre, a kecskegondozásra vagy legalább a kapálásra. De a szegénylegény ennél többet akart az élettől. Valami nemeset, de egyszerűt, olyat, amivel a közjót szolgálhatja, valamit, amivel segít az emberek szenvedésén, egészségesebbé, kiegyensúlyozottabbá teheti őket. Úgyhogy világgá ment, nyilván. És mit gondol, mit kezdett magával? Elment orvosnak? Gyógyszergyári alkalmazottnak? Szektát alapított? Feltalálta a robbanócukorkát? Hát nem. Meditálni kezdett, aztán megtanította rá a népet is.
Ha a tudományos kutatások eredményeit mesékbe szőnék, a meditációról szóló értekezés valahogy így kezdődne. A meditáció ugyanis elképesztően sokat adhat hozzá az ember életéhez. Megpróbáljuk ezeket mind belesűríteni egyetlen cikkbe.
A meditáció mint az élet vize
Az elmúlt tíz év során a tudósok lelkesen kutatták a különböző meditációs módszerek hatását, és össze is szedtek egy lenyűgöző listát. Először is a meditáció hatékony a félelem- és szorongásoldásban, segít a depresszió legyűrésében, a figyelem fókuszálásában és megosztásában, a koncentrációban, a kreativitás megélésében, meg abban is, hogy a megvalósíthatatlan, de rengeteg erőforrást már felemésztő céljainkat elengedjük. A meditáció a gyógyászatban is hasznos: az alzheimeresek hanyatlását például lassítja, a rákbetegek hangulat- és alvászavarait csökkenti. Az eredmény pedig egy kiegyensúlyozottabb, stabilabb, boldogabb ember.
De mégis mitől? Hogyan?
Erre a kérdésre nyilván számos kompakt spirituális válasz létezik, mi, a földhözragadt MRI-függők azonban az agykutatási eredményekre voltunk kíváncsiak. Mindenre kiterjedő, mindent magyarázó kutatások persze nincsenek, de érdekes eredményeket azért már így is produkáltak az agytérképező eljárások.
Például azt, hogy akár nyolc hét rendszeres meditáció után is mérhető az agyban az amigdala, vagyis az érzelmi központ aktivitásának csökkenése érzelmileg túlfűtött helyzetekben. Ez persze nem azt jelenti, hogy a meditációtól elhalványulnának az érzelmek, csupán azt, hogy könnyebb őket kontroll alatt tartani. Ez a hatás ráadásul tartósnak tűnik, ami magyarázza a meditáció hatékonyságát a félelem, a szorongás és a hangulatzavarok leküzdésében. Szintén elég közel két hónap meditáció ahhoz is, hogy a tanulásért és a memóriáért felelős hippokampuszban mérhetően sűrűsödjön a szürkeállomány. Ez pedig a memóriafunkciók javulásában, a könnyebb tanulásban és persze a kreativitásban fejeződhet ki.
Egy nemrég végzett kutatásból pedig kiderül, hogy nemcsak az agyban mutathatók ki változások a meditáció után, de abban is, ahogy a génjeink kifejeződnek. Ez ugyanis nem egy állandó jellemzőnk, a környezet és a belső állapotunk hatására dinamikusan változik, és úgy tűnik, hogy a befelé fordulás, a belső nyugalom erőteljesen befolyásolja ezt. Így lehet, hogy a rendszeresen meditálóknál azok a gének, amelyek a gyulladások kialakulásában és általában a szervezet stressz-reakciójában szerepet játszanak, elcsendesednek, ami magyarázza a meditáció egészségügyi előnyeit, és azt is, miért bírják jobban a meditálók a stresszt.
Persze az sem mindegy, hogy hogyan, milyen módszerrel meditál az ember. Mert választék az bőven akad. Alapvetően azonban az összes technika elkülöníthető annak mentén, hogy irányított vagy szabad formában valósul-e meg. Az előbbi esetében az ember konkrét gondolatokra fókuszál, aminek következtében kizáródnak, blokkolódnak egyéb gondolatok, míg a másik esetben egy koncentrált légzés, zene, bármi mellett a gondolatok szabadon áramolnak. A két meditációs típus esetében pedig az agy is mást csinál. A szabadon áramló gondolatok idején az agyban nagyobb aktivitás mutatkozik az önmagunkkal kapcsolatos gondolatok és érzelmek terén, mint pihenéskor (amikor egyébként aktívak ezek a területek). Vagyis a szabad meditációs módszerek remek terepet biztosítanak az érzelmek és emlékek feldolgozásának. Sokkal jobbat, mintha egyszerűen a kanapén döglenénk. Szóval hajrá!
