18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Aszexuális vagyok, nem prűd

Alaposan felborzolta a kedélyeket az a cikkünk, amiben egy olyan olvasónk levelére válaszoltunk, aki már egy éve nem szexelt párjával, a hibát pedig folyamatosan magában kereste. Mivel a levél írója szerette volna rendbe hozni a nemi életét, az aszexualitásról (azaz a nemi érdeklődés teljes hiányáról, a szexualitás elutasításáról) akkor nem írtunk – ez pedig, mint utóbb kiderült, sokakat felbosszantott. Mert – jött a kérdés – hogyan is juthatna valaki arra a következtetésre, hogy ő bizony aszexuális, ha a szexuális magatartást elvárásnak, egyetlen normális opciónak, gyakorlatilag kötelezőnek tekintjük? A Facebookomon is parázs vita alakult ki a témában, én pedig felkerestem az egyik fórumozót, hogy az aszexualitásról beszélgessünk. A 24 éves Flórisról közben kiderült, nemcsak aszexuális, de transznemű férfi is. A Dívány tanácsadó sorozata most rendhagyó módon interjúval jelentkezik.

Van olyan gyerekkori emléked, amiről ma már úgy hiszed, az aszexualitás jelei voltak, csak akkor még nem ismerted fel?

Akkor vált nyilvánvalóvá, hogy különbözöm másoktól, amikor mindenki elkezdett a szexualitásról beszélni és a szexualitás iránt érdeklődni, én meg nem. Nem volt vele semmi problémám, sőt, a többiek velem beszélték meg a szexualitással kapcsolatos gondjaikat, én meg mindent meghallgattam, sőt, még amolyan elfogulatlan tanácsokat is adtam nekik. Tizennégy éves voltam, amikor kijelentettem édesanyámnak: nem tudom elképzelni, hogy érdekeljen a szexualitás. Ő meg persze azt mondta, hogy „majd úgyis meggondolod magad".

Gondolom, tizenévesen nem volt könnyű megértetni a körülötted ólálkodó fiúkkal, hogy neked ez nem pálya.

Tizenöt-tizenhat évesen volt egy kapcsolatom, és mivel fogalmam sem volt arról, hogy létezik aszexualitás, és hogy van olyan, hogy ‘szexuális vonzalom', ami különbözik mind az érzelmi, mind a romantikus vonzalomtól, hagytam magam lelkiismeret-furdalással, nyomással rávenni a szexre – amit egyáltalán nem akartam. Most már tudom, hogy amit éreztem, az ‘csupán' mély érzelmi kötődés volt.

Az aszexuálisoknál is beszélhetünk ‘coming outról', amikor felvállalják magukat a csaldjuk előtt?

Tizenhét voltam, amikor elmondtam el a szüleimnek, hogy talán aszexuális vagyok, mert nem érdekel a szex. Furcsa belegondolni, de a fiatal korom ellenére nem örültek neki, még azt is mondták, hogy ‘bárcsak inkább buzi lennél'. Azt mondták, hogy ez így nem normális, ezt helyre kell tenni, mert így magányos leszek. Elküldtek egy pszichológushoz, aki azt javasolta, hogy kísérletezzek, micsoda, illetve kicsoda vonz.

És mire jutottál?

Akkoriban merült fel bennem először világosan megfogalmazva – bár az elfojtott diszfóriával korábban is szenvedtem –, hogy tulajdonképpen én biztosan nem vagyok nő. Ezt viszont bizonyos testi adottságaim és a rossz források miatt, amik a kezembe akadtak, elvetettem. Tehát lényegében arra jutottam, hogy köteles vagyok teljesíteni legalább névleg a női szerepet, vagyis nem határozhatom meg másképp magam, mert a testem miatt nem lehetek érvényes identitású férfi. Az identitásra vonatkozó gondolataimat a pszichológus úgy interpretálta, hogy ‘nemi identitászavarom' van, és ezért nem tudom elfogadni a ‘női szexualitást', amit ‘gyakorolnom kell'. Utólag, tudatos felnőttként hihetetlenül dühít ez a véleménye, és úgy vélem, ez a legkárosabb dolog, amit csak mondhatott.

shutterstock 144287521

Mit gondolsz, az aszexualitásodnak van köze ahhoz, hogy transznemű vagy?

Meggyőződésem, hogy semmi. Egyik sem szól ugyanis technikailag a szexről. Azért vagyok aszexuális, mert nincs bennem vonzalom, és ezen semmilyen anatómiai adottság vagy hormonszint nem változtatna – hiszen a hormonok a libidót befolyásolják, ami más, mint a vonzalom.

A gyermekvállalás sem vonzott soha?

Soha. Nyilvánvaló volt számomra, hogy nem tudnám magam elképzelni terhesen – pedig vannak transz férfiak, akik vágynak a terhességre. Engem viszont kimondottan taszított.

Elég rémisztően hangzik, hogy egy pszichológus gyakorlatilag beleerőltet a szexbe akaratod ellenére. Hogyan hatott ez a lelkedre?

Nagyon kártékonyan. A pszichológus tanácsára megpróbáltam engedni olyan embereknek, akik nekem szimpatikusak voltak, és akik szerettek volna fizikailag közel kerülni hozzám. Szépen meggyőztem magam, hogy ennek így kell lennie, ez a kötelességem, és ezzel tartozom. Előtte nem kimondottan undorított a szex, csak motiváció híján nem érdekelt, ezzel az eseménysorozattal viszont kimondott lelki sérüléseket szereztem, amiknek a feldolgozása a mai napig tart, ráadásul olyan helyzetekbe sodródtam, amik kiszolgáltatottá tettek. Egy alkalommal kifejezetten sor került olyan aktusra, ami részemről nem volt konszenzuális. Mikor mindezeken a tapasztalatokon túlestem, akkor kezdtem csak tájékozódni. Előtte halványan megfogalmazódott bennem az aszexualitás gondolata – olvastam róla, de keveset –, és alkalmilag használtam is magamra ezt a kifejezést, de akkor kezdtem el pontosan utánaolvasni, hogy mi mit jelent ez, és másoknak milyen tapasztalatai vannak. Így akadtam rá az AVEN nevű fórumra az asexuality.org oldalon.

Milyen érzés volt megtapasztalni, hogy nem vagy egyedül?

Életemben először éreztem, hogy végre helyes mederbe terelődnek az események. Rájöttem, hogy mások is vannak, akik nem tapasztalnak szexuális vonzalmat, és hogy míg vannak olyan aszexuálisok, akik szexelnek – hiszen más motiváció is lehetséges –, sokan nem akarnak szexuális tevékenységben részt venni. Kiderült az is, hogy így is meg lehet találni azt az érzelmi és szociális biztonságot, amire az embernek szüksége van. Persze, ez nehézségekkel jár, de ennek nagyrészt az az oka, hogy izolálódunk a tapasztalatainkkal egy szexuálnormatív társadalomban, vagy nem is tudom, minek nevezzem.

Ettől fogva maradéktalanul elfogadtad magad?

Azért még voltak önelfogadási problémáim is. Azt gondoltam, hogy bizony 'ez már nem normális', ez már rémisztő. Az a tény sem segített – pedig ez leírt adat –, hogy aszexuális viselkedés az állatvilágban is előfordul. Azért említem meg egyáltalán, mert a szexuálpszichológus mindig a hormonokra hivatkozik. A ‘szexuális vonzalom' maga egy emberi képződmény, és nem lehet ilyen esszencialista-biologizáló alapokon beszélni az emberi szexualitásról. De az, ami a homoszexualitásról – ami ugye, szintén nem viselkedés – elmondható, vagyis, hogy megtalálható az állatvilágban, az elmondható az aszexualitásról is.

Mára elfogadta a környezeted, hogy ez vagy te, és kész?

A tudatosodásomnak a családom felé egy második coming out lett a következménye, illetve az, hogy elkezdtem aktivistaként a kérdésről beszélni. Végül anya azzal zárta a beszélgetésünket akkor, amikor pár hét magamba süllyedt merengés után elfogadtam az aszexualitásom, és identitásként kezdtem használni, hogy ‘semmi baj, neked egy kerékkel több van, meg cserébe ez'. Nem hiszem, hogy bármelyikben is igaza van, de el tudom fogadni, hogy ő ezzel magyarázta meg magának a helyzetet. Többé-kevésbé elfogadták itthon, bár még mindig él a ‘ne kérdezz, és ne beszélj róla' gondolkodásmód. Amikor kiderül, hogy nem vagyok prűd és nyíltan tudok szexről beszélni, néha felháborodottan közbevágnak, hogy ‘na de Flóris, nem vagy te aszexuális?'. És akkor én nyugodtan elmondom, hogy dehogynem, aszexuális vagyok, nem prűd.

Miért érzed fontosnak, hogy mindezt aktivistaként másoknak is elmondd?

Azzal, amit most csinálok, szeretnék segíteni másoknak, hogy ne próbáljanak információ hiányában megfelelni annak, amit a társadalom diktál, de nekik sérülést okozhat. Én nem tudom, hogy ki aszexuális, ilyesmit soha senkiről nem fogok eldönteni. De fontos, hogy tudjanak arról, hogy ez is egy létező variáció, és ha nekik ez az orientációjuk, akkor ennek ismeretében legyen bátorságuk meghúzni a határaikat, és eldönteni, milyen kapcsolatot szeretnének. Ezzel párhuzamosan kezdtem a transzságot is ‘megengedni magamnak'. Ez sem könnyű, és nagyon a felvállalás elején vagyok, fogalmam sincs, mit fog szólni hozzá a családom, a szakmai környezetem, a tágabb ismerősi kör, de nagyon sok minden a helyére került így. Viszont a szex még mindig nem érdekel, és jó így.

Elképzelhetőnek tartod, hogy ez megváltozzon?

Persze, nem zárok ki semmit, látjuk a példákat arra, hogy a szexualitás fluid, és néha bizony megváltozik. Nem hiszem azonban, hogy ennek több esélye lenne, minthogy egy homoszexuális ember heteró lesz, vagy fordítva.

Hogy néz ki az aszexuálisok esetében egy párkapcsolat?

Hát ez nem egyszerű. De szerencsére párkapcsolati anarchista vagyok, úgyhogy túlzottan hagyományos kapcsolatokban már amúgy sem gondolkodom egy ideje. Így aztán jelenleg várom, hogy megismerjem azokat az embereket, akik nem aggodalmaskodnak túl sokat a skatulyákon, és különösebb kategorizálós piszmogás nélkül szeretnének bizalmasabb viszonyban lenni velem azokon a módokon, ahogy én kapcsolódni tudok az emberekhez. Mert van persze sok minden, amit nem osztok meg akárkivel. Mindezt úgy, hogy transz vagyok, hogy tervezem a hormonterápiát és bizonyos helyreállító műtéteket is, és hogy ezt a kapcsolatot nem kell, bár esetleg lehet partnerkapcsolatnak hívni. És hogy a szex nem lesz benne. Ha hagyományos kapcsolatokat akarnék, valószínűleg más aszexuálisokat keresnék hozzá. Bennük jobban megbíznék, hogy nem próbálnak megváltoztatni. Gender preferenciám nincs.

Csókolózni sem szeretsz?

Nem, sohasem szerettem. De azt nem tudom, hogy azzal tényleg zsigerileg ellenséges vagyok-e. Lehet, hogy a módjától és a körülményektől is függ.

Nem is legyezgeti a hiúságodat, ha valaki vonzónak talál, és flörtöl veled vagy közeledik hozzád?

Az attól függ, hogy ki közeledik és hogyan. Ha szexről próbálnak meggyőzni, vagy a külsőmről van szó, akkor egyáltalán nem. De van olyan módja a közeledésnek, ami tetszik. Ez egyrészt a bizalomról szól, másrészt ha valaki szellemileg imponál, eredeti, érdekes, az nagyon komoly dolog. Van szellemi vonzalom, sőt, spirituális is, és ezeknek is vannak különböző típusai. A szokatlan asszociációk felkeltik az érdeklődésem.

Tulajdonképpen mi választja el a barátságot a ‘valami több'-től?

Nem annyira osztom fel a kapcsolataimat, nem szeretem felcímkézni őket, de abban hiszek, hogy a szoros kapcsolatok a bizalmon, a megértésen és a meredek szellemi játékokon alapulnak.

A kapcsolatokat megélni nem annyi, mint szexelni 

A pszichológusok szerint a mai napig vita tárgyát képezi, hogy az aszexualitás szexuális irányultság vagy szexuális zavar – olyannyira, hogy több pszichológust is megkérdeztünk a témáról, míg találtunk egy olyat, aki szerint nem feltétlenül kell kezelni az aszexualitást. A terapeuták nagy része a gyerekkori traumákat, esetleg a hormonproblémákat okolja, és mindenképpen egészséges szexuális viselkedésre ösztönzi a páciensét. Geist Klára párterapeuta és pszichológus véleménye némiképp eltér a többségétől. Szerinte az aszexuális kliensek számára elsősorban az a fontos, hogy tapasztalatokat szerezzenek a kapcsolatok kiépítése terén – a szex pedig ennek nem feltétlenül része. Az már egy másik lépés, amit nem is kell feltétlenül meglépni. „Természetes, ha valaki emberi kapcsoltara vágyik, de a szex nem jut eszébe. A szex iránti érdeklődés intenzitása egy adott spektrumon minenkinek máshol helyezkedik el" – véli a szakember. 

Segítségre, tanácsra szorul? Kérjük, írjon a divanycoach@mail.index.hu címre, és tanácsadóink válaszolnak itt, az Ego life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!

Ön hisz az aszexualitásban?

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Oszd meg másokkal is!
Érdekességek