7 dolog, amit gondoljon végig, mielőtt elhagyná az országot

Gyulai Bence vagyok, és úgy alakult az életem, hogy 2005 óta egy hónapnál többet nem tartózkodtam egyhuzamban Magyarországon. Akkor még nem volt annyira hétköznapi téma az, amit én valamiért a rossz korszak szavával élve néha még most is disszidálásnak nevezek, de most egyre több ilyet hallani, mind többen indulnak el Magyarországról külföldre szerencsét próbálni. Ez az összefoglaló elsősorban azoknak szól, akiknek egyelőre csak megfordult a fejében a kivándorlás lehetősége, de még nem indultak el – íme hét dolog, amit érdemes rendesen végiggondolni, mielőtt az ember ilyen drasztikus lépésre szánja el magát.

Önnek mi fáj? Írja meg a Dívány Life Coach csapatának!

5485136 426a1e492efee91c69b56476fa9e2333 o
Dívány

Új sorozatunkban igyekszünk segíteni önnek, hogy kicsit rendbe rázza az életét. Legyen szó párkapcsolati parákról, általános céltalanságról, karrier tanács(talanság)okról, írhat nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, sorozatunkban, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve.

A cikk szerzője, Gyulai Bence jogi egyetemet végzett és ügyvédi szakvizsgával rendelkezik, ezért ha nem tudja, hogy egy papírt alá szabad-e írnia a munkahelyén vagy a rendőrségen, kérdezzen nyugodtan! De várjuk kérdéseit természetesen a kivándorlással kapcsolatban is, sőt, párkapcsolatokkal, hittel, kereszténységgel kapcsolatban is szívesen segítünk.

A life coach csapat tagja továbbá Kuna Gábor pszichológus, tréner, család- és párterápiás tanácsadó, aki munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban szintén szívesen válaszol. Steiner Kristófnak is írhatnak: ő általános bizonytalanságokkal küzdők, új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseit várja.

1. Menekülés vs vándorlás – Sok olyan emberrel találkozni Magyarországon, aki azt mondja, elege van mindenből, nem akar itt megrohadni, új életet akar külföldön. Ez önmagában inkább csak a rendszerváltás előtt volt elégséges motiváció a disszidáláshoz, higgye el, így a XXI. században annyival már nem rosszabb Magyarország a nyugatnál, hogy effektíve menekülni kelljen belőle. Ha elmegy valahova, ne pánikszerűen meneküljön, mert pánikban az ember általában rossz döntéseket hoz. Azért menjen más országba, azért vándoroljon ki külföldre, mert valami konkrét dolog önt odavonzza. Amíg nem talál valami ilyesmit külföldön, amíg nincs egy gyönyörű vidék, ahol már járt és mindenképpen ott szeretne letelepedni, amíg nincs egy konkrét külföldi állásajánlata vagy karrierlehetősége, vagy amíg nincs kint egy szerelme, akivel már egy ideje távkapcsolatban él, addig inkább ne induljon el.

Más nemzetek tagjai állítólag sokkal összetartóbbak nálunk, ha külföldön vannak. A magyarokra nem jellemző, de más országokból gyakran úgy tervezik el a kivándorlást, hogy már egy ideje kint élő haverokhoz vagy rokonokhoz közel éljenek. Vannak már más magyarok, esetleg családtagok ott, ahová ön mennis szeretne? Elég jóban van velük ahhoz, hogy számíthathasson rájuk, ha úgy alakul? Ezeket is érdemes végiggondolni, főleg az alábbi negyedik pont fényében.

shutterstock 137712254
Shutterstock

2. Tényleg megéri? – A legtöbben pontosan emiatt, a pénz miatt mennek el Magyarországról, úgyhogy ha ez a fő ok, ezt kell a legalaposabban végigszámolni. A reményeket és az optimizmust ki kell ilyenkor zárni, és a legvalószínűbb, illetve a legrosszabb eshetőségeket kell számba venni. Mielőtt bármi véglegeset tenne, gyűjtsön minél több adatot arról az országról, ahova készül, és az országon belül az ön szakmája helyzetéről. Fog egyáltalán állást kapni? Mennyit fog keresni? Mennyi az adó? A kinti lakbérek, rezsi és árak mellett marad majd annyi a fizetéséből, hogy azért érdemes legyen végigélni a kivándorlás tortúráját? Túrja fel az internetet, és tudjon meg mindent, több forrásból! Garantáltan nem fogja jól érezni magát külföldön, ha pár hónap vagy év után arra döbben rá, hogy az egész egy anyagi bukta volt.

3. Tartalék – Költözni drága, utazni drága, új lakást kivenni és bebútorozni drága, új életet kezdeni drága. Meg külföldön egyébként is minden drága. Nagyon merész dolog egy fitying tartalék nélkül nekivágni a disszidálásnak. Gondolja végig, mi minden jöhet közbe, milyen balesetek történhetnek, és van-e annyi pénze, hogy ezekre valami minimális tartalékot félre tudjon tenni! Ha úgy indul el otthonról, hogy már van kint biztos állása, akkor is az első hónapban, az első fizetéséig a saját pénzéből kell majd laknia és élnie egy olyan országban, ahol valószínűleg minden többe kerül, mint otthon. Hiába, mindenhez pénz kell, a kivándorláshoz is.

shutterstock 146335769
Shutterstock

4. Egyedüllét – Ön külföldön iszonyatosan egyedül fogja magát érezni. Ez néha jó érzés is lehet, de általában egyáltalán nem az. Akkor is magányosnak, vagy legalábbis kívülállónak fogja magát érezni napjában csilliószor, ha családjával együtt vándorol ki, vagy rendszeresen tartja a kapcsolatot vagy kint lévő barátaival-ismerőseivel, vagy interneten keresztül az otthon maradottakkal. Már a szomszédos országokban is rengeteg minden van, amit magyarként nem lehet megszokni – fel van ön arra készülve, hogy új hazájában senki nem úgy fog akarni szórakozni, mint ön? Senki nem azokat a könyveket olvasta, mint ön? Nem azokat az ételeket szereti, nem azokon a poénokon nevet, nem úgy öltözködik, mint ön? Távolról sem feldolgozhatatlanok ezek a dolgok, de nem is egyszerű ezekkel együtt élni. Csak akkor vágjon neki, ha úgy érzi, hogy bírni fogja az elszigeteltséget.

5. Nyelvtudás – Rengeteg apró kulturális dolog van, ami miatt az ember lépten-nyomon kívülállónak érzi magát külföldön, és van egy egyáltalán nem apró kulturális dolog is: a célország nyelve. Ha ön perfekt az adott nyelven és valamilyen csoda folytán az ország kultúrájának is minden csínját-bínját ismeri, akkor valószínűleg nem lesz gondja ezen a téren. Ellenkező esetben előre elképzelhetetlen mennyiségű dolgot kell majd megtanulnia, ami önmagában fárasztó. Felnőtt fejjel van még kedve a nyelvtanuláshoz? Remélhetőleg igen, de a lelkesedés ellenére fel készülni arra, hogy a leghétköznapibb szituációkban teljesen alapvető, mindenki más számára nevetségesen szimpla dolgokat fog elrontani, félreérteni vagy figyelmen kívül hagyni, csakis azért, mert nem az anyanyelvén zajlik ön körül az élet. Iszonyatosan frusztráló, néha megalázó helyzetek is adódhatnak ebből, amihez idegrendszer kell.

6. Család – Ahelyett, hogy a saját családomból vett példákkal jönnék most, inkább azt ajánlom minden kivándorolni készülőnek, hogy olvassa el Zadie Smith Fehér fogak című könyvét. Egyedül disszidálni nagyon magányos dolog, egy családot meg borzasztóan próbára tesz egy ilyen költözés – eleinte a gyerekeknek a nehezebb az új környezet, de aztán ők szokják meg jobban. A felnőttek meg inkább az elején bírják cérnával, és csak később buknak ki a problémák, az alkalmazkodóképtelenség miatt. Ez távolságot teremthet a generációk között, mint ahogy az is nagy problémákat tud okozni, ha az együtt költöző családból nem minden tag szeretné ugyanannyira a kivándorlást. Ha többen mennek együtt, érdemes előre mindent mindenkivel minél alaposabban végigbeszélni.

shutterstock 129645623
Shutterstock

7. Visszatérés lehetősége – És a végén még egy dolog: soha ne mondja, hogy soha. Sőt, mondja azt minél többször, hogy bármikor! Ha tényleg úgy döntött, hogy külföldre költözik, próbáljon meg minél több kaput nyitva hagyni maga mögött, csak akkor égessen fel hidakat, ha ez tényleg elkerülhetetlen. Legyen meg mindig a lehetőség a visszatérésre.

Két szinten is működik ez, anyagi és érzelmi szinten. Egyrészt próbáljon meg úgy elmenni, hogy adott esetben legyen hova visszajönni. A lakását, ha tudja, ne adja el, hanem inkább adja bérbe, vagy a munkahelyén ne mondjon fel véglegesen, csak kérjen egy év fizetés nélküli szabadságot, hogy ne a létbizonytalanság várja itthon, ha valamiért mégse jönne össze a külföld.

Az érzelmek szintjén pedig szinte ugyanilyen fontos nyitva hagyni a visszatérés lehetőségét: ne úgy menjen ki, hogy ez most az egyetlen esély, erre tette fel az életét, hanem azzal a hozzáállással, hogy megpróbálja, aztán majd meglátja. Indulás előtt a haveroknak, családnak se csak azt mondogassa, hogy már alig várja, hogy itthagyhassa ezt a büdös kócerájt, hiszen ha valamiért később mégis visszajön, sokkal nehezebb lesz innen folytatni. És nemcsak a többiek miatt, önmaga miatt is. Ha már kint van, a hazatérés opciója ne a kudarcélménnyel legyen egyenlő, hanem egy ugyanolyan megfontolt, előremutató döntés legyen, mint amikor azt határozta el, hogy külföldre megy.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek