Retró vintage lakberendezés

Mi az alapvető különbség a retró és a vintage között?

A válasz talán a korban keresendő: ugyan mindkét stílusirányzatban a múlt elemeivel vesszük magunkat körül, hogy belehelyezkedjünk egy számunkra kedves, letűnt kor hangulatába, de míg a retró esetében ez konkrétan az 50-es, 60-as, 70-es és 80-as évek stílusjegyeire, forma- és színvilágára szorítkozik, addig a vintage felölelheti az egész múlt századot. Ami 100 évnél öregebb, az már inkább antik, de ami elmúlt 30 éves, és még nincs 100, az tekinthető vintage-nek, ugyanakkor ez az irányzat kifejezetten a korok keveréséről is szól, így bőven elképzelhető benne akár antik vagy egy-egy újabb gyártású, retró hatású darab is. Az átfedésbe tartozó dizájnelemeknél (az 50-es évektől 80-as évekig) a megjelenés egyértelművé teszi, hogy a kérdéses tárgy melyik kategóriába esik inkább.

Anyaghasználat

A romantikus vintage – ami a borászat világából kölcsönözte nevét, ahol a sokáig érlelt nemes borokat nevezték így – a természetes anyagokat részesíti előnyben: a fa, a kő, a természetes textíliák, a nád, illetve rattan, kiegészítőkben a sárgaréz vagy a bronz. Ezzel szemben az űrutazások, a plasztik térhódításának korába repítő retró vidáman operál a különböző műanyagokkal, műszálas textilekkel, műbőr vagy bőrhatású textilhuzatokkal. Szemben a vintage bájosan kopottas, romantikusan repedezett, nem ócska, de ósdi hatást keltő felületeivel, a retró imádja a merész és feltűnő lakkozott, kifejezetten sima felületeket, amely igény tökéletesen kielégíthető a műanyagok segítségével.

Színvilág

Színeiben is markáns eltérést mutat e két nagyon jellegzetes irányzat: a vintage régimódi eleganciára törekszik, romantikus bájra, visszafogottságra és szívmelengető nyugalom és harmónia keltésére, amelynek kitűnő színei a bézs, a homok, a galambszürke, a krém és természetesen a fehér, amelyeket barátságosan tesznek teljessé a halvány rózsaszín vagy világoskék árnyalatok.

A retró ezzel szemben sokkal direktebb, kihívóbb, merészebb és élénkebb. Már a kezdeti, 50-es évek elejére jellemző klasszikusabb változata is szívesen használta a barna és a zöld mellett a narancsos, okkersárgás tónusokat, de a 60-as évek kifejezetten meghozták az élénk, szinte harsány színeket. Ebben szerepe volt az akkor kibontakozó hippimozgalmak esztétikájának és az Andy Warhol-féle képzőművészeti irányzat térhódításának, a pop-art által kedvelt éles kontrasztoknak és erőteljes színeknek. A rágógumiszínek is szerephez jutottak, de azok már egy kicsit letisztultabb változatai a Warhol-féle vibráló tónusoknak.

Formák

A békebeli hangulat romantikus legjavát felidézni vágyó vintage a faragott fakeretektől az antik tükrökön, üveg- vagy porcelánvázákon át kedveli a csipketerítőt, a kis szobrocskákat és persze a növény- és virágmotívumokat. A formák is romantikusak, nem egyszerűségre, pusztán funkcionalitásra törekvő alakzatok: a függönyök nem félnek burjánzóan nagy volumenűek lenni, a textilek is túlzásba vihetők, a szőrmék a fotelen vagy a kandalló előtt, de még az asztal tetején is beleférnek ebbe az eklektikus, régimódin érzelgős világba. A baldachinos ágy, a faragott fakeretes fotelek és kanapék úgyszintén.

A retró egyszerre dizájnos és funkcionalista, enyhén indusztriális és praktikus is. Kedvenc bútorai lekerekített formájúak, vagy egyenesen geometrikus alakzatot mutatnak. A világűr felfedezésének korából nem lehet csodálkozni, hogy a belsőépítészet sem maradhat inspiráció nélkül: a kagylófotelek, szuperszonikus világot, űrhajóbelsőt vagy éppen bolygókat mintázó kerek lámpatestek, dohányzóasztalok, díszítőelemek tipikus tartozékai egy retró szobának.

Motívumok

A lakástextilek, tapéták mintái szigorúan elkülönülnek e két, múltidéző irányzatban: a retró a geometrikus formákat preferálja, a vintage pedig végérvényesen beleszeretett a természet elemeibe: a rózsa- vagy más virágminták, növények, levelek, esetleg madarak gyakori szereplői a függönyöknek, tapétáknak, abroszoknak, díszpárnáknak.