Egy fa nem sok, annyi sincs a Bering-szorosban található Ukivok-szigeten, amely ráadásul a parttól is 64 kilométeres távolságra fekszik – a természeti erőforrások hiánya és elhelyezkedése ellenére mégis hosszú ideig lakott volt.
Eredetileg két falu is létezett
E barátságtalan területre még 1778-ban James Cook bukkant, majd ő is nevezte el King-szigetnek felfedezőtársa, James King hadnagy tiszteletére. Ám egyes források szerint a terület ekkor már ezer-kétezer éve lakott volt, mi több, az őskorban két falu is létezett területén.
Az máig rejtély, hogyan építhették fából készült cölöpökre a házaikat a főként rozmárhúsból és az állat zsírjából élő szigetlakók úgy, hogy még egy magasabb növény sem élt soha e szigeten. Az a legvalószínűbb, hogy az őslakosok kezdetben az alaszkai szárazföldről származó uszadékfából tákolták össze az épületeiket, majd
az orosz felfedezők és bálnavadászok kereskedelmi tevékenységéből került faanyag Ukivokra.
Elhagyatott lett az egész sziget
A 20. század derekán nagyjából kétszázan éltek a szigeten, ám 1959-ben, amikor az indiánok ügyeivel foglalkozó hivatal bezáratta a helyi iskolát, minden diákot áthelyeztek egy nome-i bentlakásos iskolába. Ezzel indult el a King-sziget lakóinak fokozatos áttelepülése, amely következményeként abban az évben 120-ra, 1962-re 35-re, 1966-ra pedig 9-re csökkent a sziget népessége. Egy évvel később a falu elnéptelenedett, ember itt már csak akkor járt, amikor rozmárvadászok érkeztek a szigetre.
Ha érdekelnek elhagyatott hazai helyek is, ezt a cikket ajánljuk figyelmedbe.
Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét!
A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket.
Tekintsd meg a kötetet, kattints ide!
hirdetés
