A Farkas Bertalanról szóló előadásokat hallgatva, pár hete egy érdekes hírre lettem figyelmes, ami aztán elindított egy tekervényes gondolatmenetet. 1972-ban Judy Miles amerikai középiskolás javasolt egy kísérletet a Nasa részére. Arra volt kíváncsi, hogy vajon a pók tud-e hálót szőni súlytalanságban. A kísérletre 1973-ban került sor, amikor Arabella és Anita, két európai kerti pók, a Skylab-3 űrállomáson sikeresen teljesítette feladatát.
Fogalmam sincs milyen okból, de azonnal bevillant egy denevér képe, lehet, hogy mostanában sok vámpíros filmet nézek. Aztán jött az ötlet. Vajon hogyan viselkedik a denevér nulla gravitáció mellett? Tud-e fejjel lefele lógni, ha egyszer nincs fent és lent? Kíváncsiságom annyira hajtott, hogy ott a helyszínen megkérdeztem Dr. Grósz Andort, a Szegedi Tudományegyetem Repülő- és űrorvosi tanszékének professzorát. A szokatlan felvetésen a szakember elgondolkozott, majd kért némi időt az információ kiderítéséhez.
Amint gép elé kerültem azonnal utánanéztem, hogy valahol a világban folytattak-e már hasonló kísérletet. Egyetlen összefüggésben olvashattam a bőregerek és az űrkutatás kapcsolatáról, mégpedig Brian denevér kapcsán. Brian 2009. március 15-én kapaszkodott meg a Discovery űrsikló üzemanyagtartályába és indításkor is még rajta volt.
Annyit ki tudtam deríteni önállóan, hogy a denevérek miért alszanak fejjel lefelé. Ezek a repülő emlősök ugyanis nem annyira profik, mint a madarak, tehát startnál ez a helyzet előnyösebb számukra. Könnyebben el tudnak rugaszkodni és levegőbe emelkedni, mintha suta lábaikon nekifutnának, szárnyuk pedig nem képes akkora energiát kifejteni, mint a madaraké. Ráadásul ez a szokatlan pozíció segít elrejtőzni a veszélyes ragadozók elől is.
Grósz professzor természetesen dolgozott az ügyön és pár nappal találkozásunk után összekapcsolt Dr. Szabó Sándor Andrással, aki a Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ Repülőorvosi-, Egészségvizsgáló és Kutató Intézetének igazgatóhelyettese Kecskeméten.
Szakértőmmel telefonon beszélgettünk a kérdésről, s ő megerősítette, hogy tudomása szerint ilyen jellegű kísérletet nem végeztek még. Szerinte egyébként a denevérnek nagyobb kellemetlenséget nem okozna a súlytalanság, hisz egyetlen repülni tudó emlősünk térbeli tájékozódását nem befolyásolná a gravitációs erő hiánya. A denevérek ultrahanggal tapogatják le környezetüket, s ez egy űrállomás gyenge légkörében is terjedne és adott felületekről visszaverődne. Illetve a speciális helyzet nem károsítaná az egyensúlyérzést, amiért a belső fül felel.
Űrbetegséget sem valószínű, hogy kapna egy denevér, ami a súlytalanságban töltött első négy napon történő vérátrendeződés eredménye, hisz a bőregerek eleve be vannak rendezkedve a fordított létre, s felsőtest véreloszlásuk is más, mint az emberé.
Most, hogy ötletem a nyilvánosság előtt landolt, lehet, hogy hallgatok a jótanácsokra és küldök egy javaslatot a NASA-nak. Ha én nem tehetem, legalább a nevem jusson ki egyszer a világűrbe.
