Kalandpark, élmény - ilyen egy terápiás rekreáció gyermekszemmel, testtel és lélekkel. Civilek segítsége és összefogása révén az eredmény a bizalom, és javuló önkép. A gyermeknap nem köthető egyetlen dátumhoz.
A civil szervezetek szerint legalábbis semmiképpen. Különösen nem azon tartósan beteg, sokszor ágyhoz, kórházhoz kötött, s emiatt környezetéből kiszakított gyermekek esetében, akiknek az örömből is kevesebb jut. Legtöbbjük mindennapja a sokszor elviselhetetlen fájdalomról, az állandó szorongásról és félelemről szól. Pedig nem szükségszerű, hogy így legyen.
Kiközösítő magány helyett támogató közösségre van szükségük. Ilyen alapelvek mentén fogalmazódik meg a Mosoly Alapítvány küldetése, és ezért kezdett közvélemény-formálásba a Kézenfogva Alapítvány is. Míg utóbbi célja a fogyatékkal élők elfogadtatása az egészségesek körében, addig előbbi, Mosolyterápia néven szervez művészetterápiás programokat krónikusan beteg, fogyatékkal élő gyermekek számára. Azoknak, akik elvesztették a reményt, a bizalmat önmagukban és másokban, s akik sokszor csak segítséggel képesek felismerni a gyógyulás esélyét.
A bátrak tábora, ahol mindig süt a nap
Hasonló célból, kilenc évvel ezelőtt, indult el a Bátor Tábor Alapítvány programja, amelyik élményterápiás módszerekkel ingyen táboroztat daganatos, cukorbeteg, krónikus izületi gyulladással és haemophiliával kezelt beteg gyermekeket. A Bátor Tábor, a Hole in the Wall Camps nemzetközi szövetség tagja, amelyet 20 évvel ezelőtt Paul Newman alapított. Két évvel halála előtt még a hatvani tábort is meglátogatta.
Rendíthetetlen módon hitt abban, hogy a megélt élmények gyógyítanak. Ahogy az a több mint másfélezer hatvani önkéntes segítő is ezt vallja. Ha itt egyszer valaki leküzdi félelmét, képes lesz átlépni saját határait, és betegsége sem foghat ki többé rajta.
Az évente 500 táborozót fogadó bátorságsziget a gyermekek számára valóban önmaguk legyőzéséről szól. Magasságokat és mélységeket tapasztalnak meg, miközben bátorságot és erőt merítenek betegségük leküzdéséhez. Több méter magasan egy kifeszített kötélpályán, a lóháton, a vízben, vagy egy színjátszó foglalkozáson. Mindegy hogyan és mivel, csak sikerélményt nyújtson.
Rehabilitáció vissza az életbe
Egy leukémiás, transzplantáción is átesett kisfiú korát meghazudtoló betegségtudattal mesélt érzéseiről egy, a táborról készített kisfilmben: „Olyan ez, mint az életbe való rehabilitáció, én így nevezném. Az igazi egészségbe való rehabilitáció. A kórházban kikúrálhatják a betegséget, de az egészséges módot nem tudják ránk erőltetni. Ezt csak itt lehet megcsinálni... Itt visszatöltik azokat a pozitív energiákat, amiket a betegség eltüntet, elvesz az embertől. Akinek ki kell hagynia akár csak egy évet az életéből, az, ha nem is kaphatja vissza, de sűrítetten sokat vissza tud nyerni itt."
Ezért ide élményekért és a lehetőségek megéléséért jönnek. Mindemellett tanulnak. Egymástól, egymásról, és az önkéntesektől, vagy ahogy ők nevezik, a cimboráktól. Megtanulják azt, hogyan léphetik át saját korlátaikat, kételyüket és bizonytalanságukat, amelyeket sokszor féltő környezetük, családjuk épít beléjük.
Rájönnek arra, hogy ha ők is merik és akarják, a betegség nem akadályoz semmiben, hogy hasonlóan mindent megtehetnek, mint egészséges társaik. Megtanulják, hogy állapotuk nem hátrányt, hanem másfajta lehetőséghalmazt jelent, amit ki kell tudni használniuk. Megtapasztalják, hogy lehet fél kézzel is íjászkodni, hogy lehet mankóval is táncolni, és milyen az, amikor nem a szénhidrát-mennyiség számlálásával a legfontosabb napi program.
Nálam gyengébb szerintem nincs
A nyolc napos turnusok alatt életek változnak meg. Nem csak a gyerekeké, az önkénteseké, de minden segítő szándékú emberé, aki velük így vagy úgy, de kapcsolatba került. Van, aki pénzbeli adománnyal, van, aki a gyerekek kívánságlistájáról összegyűjtött felszerelésekkel, élelmiszerekkel segít. Sokszor pedig egy biztató ölelés, vagy egy támogató mosoly jelenti a mérhetetlen gazdagságot.
Egy guruló járókeretét járóbotokra cserélő, mozgásában korlátozott 10 év körüli fiú korábban soha nem élhetett meg ilyen élményeket. Így mesélt a számára igazi gyereknapokról: „Nem sok gyereknek adatik meg, hogy egy ilyen táborba jöhessen, még mankóval is lehet ide eljönni. Íjászkodásnál például le tudok ülni... Itt mindent lehet csinálni. A Bátor Tábort direkt erre tervezték. Ez az igazi emberi dolog szerintem. Az emberi dolog, hogy segítenek. Mert én is segítek mindenkin, aki nálam gyengébb... de olyan szerintem nincs."
Fotó: www.batortabor.hu
