Csipesz lagziban

Csipesz esküvőn járt, ahol sikerült elkerülnie az alaposabb berúgást, ugyanakkor szomorúan állapította meg, hogy a lagzi olyan buli, ahol a jókedvű vendégek könnyen eleszik a száraztápot az óvatlan négylábúak elől.


csipesz-lagzibanHétvégén esküvőre mentünk Nyíregyházára. Nincs ki vigyázzon Csipeszre. Felhívtam a kutyapanzióst, aki nagyon kedves és barátságos volt… mégsem akartam egy éjszakára vadidegen helyen hagyni, amikor ahhoz van szokva, hogy az ágyunk lábánál fekszik. Megkérdeztük, lehet-e kutyát vinni a szállásra, és igeeeeen!!!! Lehet, így hát Csipesz velünk tartott a lagziba!

A programok 2-kor kezdődtek, reggel időben felkeltünk, hogy összeszedjünk magunkat, és Csipesszel is fussunk egy kiadósat a környéken, hogy kibírja a hosszú utat Nyíregyházára. Nyíregyháza nagyon messze van Budapesttől, nem is sejtettük, mennyire, úgyhogy muszáj volt megállnunk egy finom kávéra, mert majdnem lecsukódott a szemünk. Kivéve Csipeszé persze.

Tankolás, majd kiültünk a kút kávézójába, egy nagyon kedves idősebb házaspár mellé. Nekik is vizslájuk volt régebben (csak már sajnos elpusztult), úgyhogy nagyon örültek Csipesznek, beszélgettek vele, mert ők tudták, hogy a vizsla beszédes kutya: válaszol, és nem ugat, hanem beszélget. Kapott Csipesz egy kis pogácsamaradékot, majd valami édességet is, mi meg szürcsölgettük a kávénkat, és irigyeltük a kutyát, mert nekünk is korgott a gyomrunk. Szívünk szerint sorba álltunk volna mi is egy-két falatért. Na, de mennünk kell tovább, hogy időben odaérjünk.

„Szerencsére” volt nálunk egy GPS, amelybe beírtuk, hogy hova szeretnénk menni, és egészen addig működött is, amíg be nem értünk Nyíregyházára, mert ott megbolondult, és folyamatosan újra akarta tervezni az útvonalat. Még jó, hogy ki volt táblázva… így odataláltunk sóstói szálláshelyünkre.

Csipesz szájába vette a labdáját, és boldogan, fenekét riszálva, farokcsóválva rohangált körbe az ismerősök között, várva, hogy valaki kivarázsolja a szájából a labdát, és játsszon vele. Nagyon jó kis hely, mert egy óriási erdő vesz minket körül, külön kis házikókban vagyunk elszállásolva, ráadásul ketten vagyunk egy négyszemélyesben, így Csipesznek is külön ágya lehet. Úgy érkeztünk meg, hogy maradt még egy kis időnk, hogy a kutyát megmozgassuk a hosszú út után. Mert aztán sajnos őt be kell zárnunk, nem akarjuk az elegáns emberek közé beereszteni, nem biztos, hogy mindenki örülne neki. Vittem neki pokrócot, hogy érezze a saját szagát, ráterítettem az ágyra, és kitettem neki friss vizet. „Csipesz marad” – mondtam neki, erre ő okosan felugrott az ágyra, és egy nyögéssel lefeküdt. Kimentünk barátkozni, aztán néha meglátogattuk!

Elkezdődött a lagzi, koccintás, svédasztalos hidegtálak, ami nagyon jól jött, mert kopogott a szemünk. És jöttek az első borok, fröccsök, rövidek… amikor kiderült, hogy nekünk még bizony el kell mennünk a városházára, mert ott lesz a polgári szertartás. Huhhhh, hát jó, akkor az vezet, aki a legkevesebbet ivott, és indulás.

A szertartás nagyon szép volt, megható beszéddel, még meg is könnyeztem… eljön az az idő az ember életében, amikor minden esküvőn meghatódik, én sem gondoltam volna. Visszafelé már könnyebb volt, mert addigra mindenkiből kiszállt kicsit az alkohol, úgyhogy kezdhettük elölről. Megérkeztünk, és mentem is Csipeszhez megnézni, hogy érzi magát. Illetve lassan eljött a vacsoraidő, úgyhogy kietettem neki azt is egyúttal. Egyik legkedvesebb barátnőm elkísért a Csipesz-körútra – ő már olyan jókedvében volt (és valószínűleg annyira éhes is), hogy gondolta, megkóstolja a kutya szárazeledelét. Azt mondta, nem rossz!

Itt szeretném megjegyezni, hogy erős elhatározás volt bennem, hogy jobbnál jobb fotókat készítek arról, hogy Csipesz lagziban van, de sajnos a hangulat és a „tápláló italok” elfeledtették velem…

A vacsora is elkezdődött, nagyon hosszú volt, így hát a leves elfogyasztása után nagyjából kint töltöttük az időt a teraszon, és elég sok fogásról lemaradtunk, de annál többet táncoltunk és koccintottunk helyette.
A gyertyafényes keringő megható pillanatában sikerült kitalálnom, hogy most már nyugodtan kiengedhetem a kutyát, mert senki nem fogja észrevenni. Persze, hogy nem. Ha nem kezdett volna el hangosan ugatni, és ezzel kísérni a gyertyfényben táncoló ifjú párt… Jajjjj… Ezután ha jól emlékszem, az esküvő fotósa is készített képeket a kutyáról, úgyhogy amint azokat megkapom, megígérem, hogy pótolni fogom őket a cikkhez, mert reménykedem benne, hogy lesz köztük egy pár jó felvétel.

A szállásról elmondhatom, hogy elég retró volt ahhoz, hogy egy kutya simán elférjen benne, a környezete pedig kifejezetten alkalmas kutyás kirándulásokra, amit mi is kipróbáltunk másnap reggel, így Csipesz a tóban is megmártózott!

 

Még Csipesz itt:

Poros és hangos a Belváros. Csipesz rémesen unja az egészet. El kell innen menekülnünk, és nincs is erre jobb hely, mint a Balaton partja, amely legfeljebb a német turistáktól hangos, de estére csak a tücskök ciripelnek, és ezt nagyon élvezzük, hát még Csipesz! | Csipesz elment nyaralni

Ha még több kutyákról, kutyatartásról szóló cikkre vagy kíváncsi, 
a Dívány ajánlata:
www.kutya.hu


Oszd meg másokkal is!
Mustra