Csipesz kalandjai a Balatonon

csipesz_a_balatonon_1„Ha nektek ez kell, hát felveszem a legcsábosabb nézésemet. Jó itt a Balatonon, őrület, mennyire jó, és nyár van, ugye észrevettétek már, hogy kitört a nyár, kész vagyok, na gyerünk már, most meg mit ráncigálsz?!?”



„Hoppá…. indulunk, itt áll a kocsi a ház előtt, már elsőre felismerem a szagáról. Nagyon szeretek utazni benne, különösképpen nyáron, mert hideg műlevegő helyett egyszer csak eltűnik a fejem fölül a tető, és végigszaglászhatom az utat. Néha nehéz is megmaradnom egy helyben, mert olyan illatokat tudok megcsípni, hogy szinte ugrásra készen állok.

Húúú, emlékszem is, ahogy egyszer megcsapott a jó kis sertésszag, miközben száguldottunk, és nem bírtam ellenállni neki, úgyhogy felemelkedtem két hátsó lábamra, hogy tovább érezhessem. Lett is belőle pánik, mert szegény kis gazdim teljesen berezelt, úgyhogy kaptam is a pofámra – meg pórázat a nyakamba. Azóta nem követek el ilyen hibákat, csak simán felemelem az orrom, és illedelmesen szaglászom a levegőt.

Na, de vissza a mostani utazáshoz: ki tudja, ma merre gurulunk… mondjuk, láttam, hogy csomagolt meg bepakolt egy nagyobb zsákot a kocsiba, úgyhogy ez jelenthet valamit. Mindegy, én behuppanok a helyemre – az egész hátsó rész az enyém, fantasztikus kényelem, a tető eltűnt a fejem fölül, látom az eget, a madarakat, na meg a büdös embereket, akik néha közelebb jönnek, ha megállunk a városban. Uffff, nem szeretem őket, néha meg is ugatom, hogy menjen arrébb, de ennek a gazdim örülni szokott, ilyenkor sosem szól rám. Elindultunk, és egyre gyorsabban száguldunk, remélem, hamar odaérünk, de addig is elnyújtózom az ülésen, és élvezem a fuvallatokat.

Lassítunk, kanyarodunk, és finom vízillatot érzek egy kis kacsa- és fácánillattal fűszerezve… juhéééééé! Ez már ismerős, ide jöttünk, a nagy vízhez, imádom ezt a helyet, nem is bírok tovább feküdni, felülök, fészkelődöm, még hangokat is hallatok, hogy lássák, mennyire izgatott vagyok. Jó, jó, türelmesen meg kell várnom, amíg legalább lelassítunk. Igen! Már látom az ismerős utcát, közelítünk a házhoz, megállunk a kerítés előtt, és hopp, már kint is vagyok, és jó öreg Kimbo barátom is itt csahol a kertben. Kimbo már nagyon öreg, de szeretek vele mókázni, mindent megenged nekem, fogadni mernék, hogy csak azért, mert szuka vagyok, és bírja a szagomat.

Üdvözli egymást a család, én is kapok sok simogatást, na meg szokásos kiflit. Nagyon szeretem a kiflit, erre itt szoktattak rá, és azóta is a kedvenc eledeleim közé tartozik, olyannyira, hogy reggelente általában kapok is egyet, no meg néha napközben is.
Alighogy megérkezünk, máris biciklire pattannak – végre mozgunk egy kicsit ez után a hosszú út után. Visszafelé indulunk a part mentén, nagyon közel van a víz, nem fogok tudni ellenállni neki, ráadásul tele van madarakkal, kacsaszagot érzek a levegőben, azok itt mindig vannak, meg azok a nagy fehérek – tőlük kicsit félek, mert egyszer túl közel mentem egyhez, és rémisztő volt, amikor kiteregette a szárnyait, és fújt rám, alig győztem kapálózni és teperni ki a vízből. De ép bőrrel megúsztam, azóta távol tartom magam tőlük.

A halszagú helyen felveszem a csábító nézésemet

Egy laza kis úszkálás és futás után megérkeztünk a halszagú helyhez, ahol emberek ücsörögnek és eszegetnek. Eeeezt szeretem, itt biztos lesz egy-két lepattanó falat nekem is, de először innom kellene valamit. Szerencsére gondoltak rám, úgyhogy megálltunk egy kútnál, ahonnan lefetyelhettem friss, hideg vizet, és csak utána ültek le az asztalhoz. Már hozzák is az ételt, te jó ég, mennyire fenséges illatok – halak minden mennyiségben, ilyet csak nyáron lehet érezni, amikor a víz illata keveredik a sült haléval –, frenetikus. Leülök és felveszem a csábító nézésemet, közben nyáladzom egy kicsit, hogy lássák, mennyire nagyon kívánom én is azt, amit ők esznek. Gazdám sokáig bírja, de aztán egyszer csak történik valami, mégis kapok kóstolót, nála érdemes próbálkozni, nem tud nekem ellenállni. Fincsi, fincsi, fincsi! Köszi, és még arra is figyel, hogy nehogy olyan szúrós izé legyen a husiban, nyammmm! Ez egy jó kis hely, szellős, nincs agyonzsúfolva székekkel, asztalokkal, tudok mászkálni – és hagyják is.

Nem mondom, elég gyorsan elpusztították az ételt… és már indulunk is vissza. Ez jó jel, mert ha megérkezünk, addigra lemegy a nap, és érkezik az én vacsorám is.”

Utóirat a gazditól:
Balatonszemesen a Halálom nevű halsütödét a kikötő tövében találjátok. Érdemes kipróbálni, mert amellett, hogy a kutyákat is szívesen látják, halból is óriási a választék, a hekk mellett lehet enni frissen fogott harcsát, fogast bundában!

program-szervezo-try

Csak ajánlani tudjuk kutyás társainknak:

Halálom halsütöde – Balatonszemesen, a kikötőben

Csipesz eddigi kalandozásai:
Csipesz a Szamos Marcipán Szépkilátás Cukrászdában
Csipesz az Avar presszóban
Csipesz a Prága kávézóban

Oszd meg másokkal is!
Mustra