Ugrándozik, mint egy kis delfin
Ahogy megkérkezünk, lepakoljuk a cuccainkat a házban, és irány a víz. Lesétálunk a partra, megnézzük, hányan vannak lent, mert ha sok ember fürdőzik, akkor inkább várunk egy kicsit – nem mindenki szereti, ha egy kutyával kell megosztania a strandot. Ezúttal szerencsénk van, csak páran a szomszédságból vannak a víznél, úgyhogy nem is gondolkozunk sokat, már vízben is vagyunk. A déli part nagy előnye, hogy kicsit tengerérzete van az embernek, mert bokáíg érő víztől indul, és sokáig el lehet sétálni, amíg igazán alá tudunk merülni. Csipesznek visszük a teniszlabdát, és nagyokat dobunk neki a vízbe, ő meg ugrándozik utána, mint egy kis delfin, és hozza vissza – néha túl gyorsan is.
Egy baj van ezzel, ha együtt fürdünk, hogy ha elege lesz a kapálózásból, akkor úgy csinál, mint egy gyerek, odaúszik, és a nyakunkba kapaszkodik. Édes kis pofa, csak olyan karmai vannak, hogy komoly sérülésekkel térünk vissza a házhoz. De legalább ő élvezte, lehűlt, elfáradt, és egy kicsit nyugtunk van, mert ledől egy árnyékos fa tövébe hűsölni.
Elmegyünk fagyizni egyet
Nem tart sokáig a béke, mert a kert mintha hirtelen feltöltené energiával, úgyhogy hamar felpattan és körülnéz a kertben, hátha talál valami kerek dolgot, amit odadobhat a lábunkhoz, és szuggerálja, hogy dobjuk el neki. Néha próbálunk úgy tenni, mintha nem vennénk észre, de ezt persze nem hagyja sokáig, mert a halk szuggerálásból ugatásba és toporzékolásba kapcsol. Oké, még eldobom párszor, aztán biciklire pattanunk, hogy elmejünk fagyizni egyet, ő meg levezethesse felgyülemlett energiáit.
Csipesz azt képzeli, hogy kiskutyái lesznek
Mostanában próbáljuk visszafogni magunkat simogatás és játék ügyben, mert Csipesz álterhes lett. Sajnos, amióta érett kutyanő lett, akárhányszor tüzel, a tüzelés után egy hónappal azt képzeli, hogy kiskutyái lesznek, és minden tünetet produkál is hozzá. Megnőnek a mellei, „fészket” rak magának, és vár. Várja, hogy hátha most végre megszületnek a kis Csipeszek, és gondos anyukájuk lehet. Erre még legalább egy évet várnia kell, de biztos vagyok benne, hogy jó anyuka lesz, mert már így is az, hogy csak a képzeletében vannak kölykei.
Az álterhesség ellen tavaly is az segített, hogy sokat mozgattuk, futtattuk, és próbáltunk kevésbé kedvesek lenni hozzá, mint általában, de ez azért nagyon nehezére esik az egész családnak.
Pontosan úgy fagyizik, mint mi
A biciklizést mindannyian szeretjük, különösképpen a Balaton déli partján, mert sík a terep, még egy bicikliút-szerűség is van, úgyhogy útnak indulunk a „város” felé, hogy a túra végén megajándékozzuk magunkat és Csipeszt is egy finom fagyival. Útközben megállunk egy-egy elhagyatottabb strandrészen, hogy lehűtsük a kutyát, mert azért ebben a hőségben néha attól félek, hogy hőgutát kap, ahogy a forró betonon szalad mellettünk. A Márton cukrászda Balatonlellén, a főút mellett van, előtte le tudjuk tenni a bicajokat, és Csipesz okosan megvár minket, amíg beszerezzük a fagyikat. Egy gombóc a kutyának is jár a sok futás után, meg azért is, hogy ne a mi utolsó falatunkat kelljen odaadni neki. Csipesz türelmesen megvárja, amíg elnyalom a fagyimat, és utána jöhet ő. Odatartom neki a tölcsért és ő szépen, mint egy ember: először lenyalja a gombócot, és a végén elrágcsálja a tölcsért. Nagyon szereti!
Kicsit édesszájú, azt hiszem, mert a fagyi mellett a másik nagy kedvence a csoki. Akárhányszor meghallja a csokipapír zörgését, legméllyebb álmából is felpattan, ott terem mellettünk, és csak néz… Gondolom, már sejtitek, hogyan!
A fagyi után indulhatunk is vissza egy másik úton, a főút túloldalán, ami sokkal nyugalmasabb, mert szélesebb, emellett kevesebb az autó is, úgyhogy itt egymás mellett is tudunk tekerni, közöttünk a kutya, aki néha odaszalad a kerítésekhez köszönni rég nem látott ismerőseinek. Közelítünk, befordulunk az utcába, amelynek végén ott a Balaton, úgyhogy Csipesz szisztematikusan egyenesen szokott szaladni, bele a vízbe, és csak eztán jön utánunk a kertbe, ahol az utolsó cseppig kiissza a táljából a friss vizet, és várja, hogy megtöltsük a frissen főtt farhátakkal és zöldségekkel. Innentől kezdve miénk az éjszaka, mert Csipesz még körbejár mindenkit, aztán bevonul, és elfoglalja a helyét a kanapén, a hátára gördül, lábai az égnek állnak, és már horkol is, hogy másnapra újra fitt legyen.
Csak ajánlani tudjuk kutyás társainknak:
Márton cukrászda
8638 Balatonlelle, Rákóczi utca 239.
Csipesz eddigi kalandjait itt olvashatod:
Csipesz a Szamos Marcipán Szépkilátás Cukrászdában
Csipesz az Avar presszóban
Csipesz a Prága kávézóban
Csipesz a Balatonon
Csipesz kalandjai a reptéren
Csipesz a Majorka kávézóban
Csipesz a Duna-parton
Ha még több kutyás cikket szeretnél olvasni, a Dívány ajánlata: www.kutya.hu