Az első „nagy utazás” – Nóri mami blogja

nri_mami_tunzia_1Tici kicsivel több mint egyéves volt, amikor először indultunk együtt a tengerhez. Úti célul a nem oly távoli Tunéziát szemeltük ki, a tengert, a napfényt, a sivatagot. Még jó, hogy bekészítettem az orrszívót, már az első éjszaka bevetésre került…


Tehát úgy döntöttünk, elmegyünk nyaralni a tengerhez, mert mi is vágytunk rá Endrével (férj), illetve a gyereket is elég nagynak tartottuk ahhoz, hogy ő is élvezze. Elkezdtük böngészni a prospektusokat, hogy mi legyen az úti cél. Végül –  figyelembe véve az árakat, a távolságot, illetve a pénzünkért kapott szolgáltatásokat – befizettünk egy „ólinkluzívot” Tunéziába.

Miért kell ilyen messzire menni?


Ez a hír rendesen megosztotta a család és a barátok véleményét: valaki megjósolta, hogy tuti gyomorrontás „egy ilyen kicsi gyerekkel”, néhányan azt mondták, hogy minek mentek olyan messzire, amikor Tici még ilyen kicsi, mások vagánynak, „bevállalósnak” tituláltak minket, néhányan meg csak egyszerűen jó utat kívántak nekünk…

Emiatt kis bizonytalansággal és némi lelkiismeret-furdalással kezdtem el felkészülni a „nagy utazásra”…

Az alapfelszerelés: 50-es faktorszámú naptej a gyereknek, 30-as magamnak, 15-ös a férjnek (ha hagyja magát bekenni).
Gyógyszerek: természetesen láz- és fájdalomcsillapítók, antibiotikumok, hasfogók, orrcsepp, krémek, kenőcsök, gélek leégésre, szúnyogcsípésre. A biztonság kedvéért elvittem az orrszívót is. A porszívót is be akartam csomagolni, de Endre lebeszélt. Jó, azért nem gondoltam én sem komolyan, csak megfordult a fejemben, hogy nem jönne rosszul esetleg. (Igazam lett!)

Kaja: ez volt a legneuralgikusabb pont: tudtam, hogy ez tényleg veszélyes lehet nemcsak egy ilyen pici gyereknek, de még nekünk is. Ezért bepakoltam Ticinek egy elefántcsordának elegendő babakaját: főzelékeket, gyümölcspépeket, kekszeket.

Csomagoltam továbbá sok-sok könnyű ruhát (sortok, pólók, fehér felsők), víziszandált, karúszót, játékokat, ágyneműt Ticinek, pár meleg ruhát is (amire csak a repülőn volt szükség) és még rengeteg felesleges dolgot.

A porszívó bezzeg hiányzott!


Így indultunk el Tici első repülőútjára. A reptéren rögtön találkoztunk egy családdal, ahol pont ugyanekkora gyereket vittek, ugyanúgy Tunéziába, mint mi. Ők is, mi is nagyon örültünk, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik „felelőtlen szülőként” kiteszik a gyereküket egy ilyen veszélyes útnak.

Jól telt a repülés, végre megérkeztünk, szobacsere egy kis borravalóért (ez egy bevett forgatókönyv alapján ment, fel voltunk készítve, hogy először kapunk egy gagyi, lepattant szobát, aztán sikerül elintézni, hogy átkerüljünk egy tengerre néző szobába).

Tici mindent nagyon élvezett, rögtön felfedeztük a játszóteret, tetszett neki a gyönyörű fehér homok, sokat rohangált már első nap. Aztán eljött a lefekvés, alvás ideje: Tici szépen elaludt, nemsokára mi is. Az éjszaka közepén sírás-rívás: bedugult, folyik Tici orra. Orrcseppezés, altatás, visszaalvás. Fél óra múlva ismét ébredés, sírás, visszaaltatás. Ez így ment egész éjszaka. Megfázott a légkonditól. Először azt hittem, rosszabbodni fog Tici állapota, de – ugyan végig folyt az orra az egész nyaralás alatt – teljesen jól volt, fürdött, játszott, aludt, evett. Tényleg jól jött volna, ha elhozzuk a porszívót, mert azért nem volt könnyű minden este szerezni egyet – az orrszívó működtetéséhez.

Az evéssel nagyon óvatosak voltunk


Mi is nagyon élveztük a nyaralást, finom volt a medence, isteni a tenger. Vigyáztunk az evéssel, Ticinek pl. csak pékárut, szénhidrátot adtunk, meg persze amit vittünk magunkkal. Ásványvizet ittunk, illetve a pici azzal is mosott fogat. Ticit imádták a helyiek: valaki mindig odament hozzá, megcsipkedték az arcát, kedveskedtek vele. Ez persze neki is nagyon tetszett. Nagyon gyerekközpontú volt az egész nyaralóhely.

Tici sokat fejlődött ez alatt az egy hét alatt: mind beszédben, mind mozgásban. Nagyon sok újat látott, észlelt, érzékelt. Jól éreztük magunkat mindhárman, és tényleg elérhető áron. Szóval érdemes volt belevágni!


Oszd meg másokkal is!
Mustra