Multitól a mangalicákig: Fekete Zsóka farmján jártunk

Fekete Zsóka a húszas éveinek végén gondolt egyet, és a budapesti multilétet maga mögött hagyva visszatért hajdúsági gyökereihez. Ma 350 mangalicát tart, hajnalban kel, piacozik, kolbászt tölt, nemzetközi vásárokra jár. Mindezekről bébimalacok között mesélt nekünk Hajdúböszörmény határában működő farmján.

Húsvétkor szeretnél igazi kézműves sonkát enni? Olyan állatból, amit valaki tényleg szeretettel nevelt, és aztán a nagymamája receptje alapján készítette el belőle azt, ami végül az asztalodra kerül? Oké, a piacokon mindenki azt állítja a termékeiről, hogy így készülnek – aztán van, akinél ez csak részben igaz, másról meg egyenesen ordít, hogy kamu az egész. Fekete Zsóka, a multicégtől mangalicafarmra igazolt gazda esetében viszont nagyon is hihető. Főleg, ha meglátogatod Hajdúböszörmény és Görbeháza között, a disznótelepén.

Íróasztaltól a gumicsizmáig

Zsókával Budapesten, egy sajtótájékoztatón találkoztam először, és nagyon meglepett. Ott állt egy harmincegy éves, törékeny csaj gyönyörű sminkben és katicás blúzban, és a háromszázötven mangalicájáról mesélt. Nem szép dolgok a sztereotípiák, de attól még tagadhatatlanul velünk élnek. Mert hát írhatnám ugye, hogy látatlanban pont ilyennek képzeltem egy sertéstelep tulajdonosát mint a fenti jellemzés, csak nem lenne igaz. (Megjegyzem, második találkozásunkkor, a sertéstelepen is leginkább a gumicsizmája árulkodott arról, hogy mivel foglalkozik.)

"Angliában dolgoztam, aztán éltem a budapesti egyetemisták életét. A Corvinuson és a Testnevelési Főiskolán végeztem, élelmiszermérnök és élelmiszeripari szakfordító, és lovaskultúra szakoktató diplomát szereztem. Kihasználtam minden kínálkozó lehetőséget: Erasmus ösztöndíjjal Hollandiában és Dániában is tanultam " – meséli Zsóka a kezdetekről a szupercukin nyargalászó disznók karámjánál.

"2012 volt a nagy sorsfordító év: ekkor kezdtem egy brit italmulti budapesti irodájában dolgozni. És ugyanekkor lett kvázi véletlenül a szüleimnek egy csomó disznója Hajdúböszörményben, amivel valamit kezdeni kellett" – teszi hozzá. A családja ugyanis egy hatvanöt hektáros biozöldségtelepen gazdálkodik, Zsóka azért tanult élelmiszermérnökek, hogy az egyetem után a családi vállalkozásnak segíthessen. Az eredeti terv szerint tehát szó sem volt a mangalicákról – de legalábbis semmiképp nem olyan formában, ami végül megvalósult.

2012-ben döntöttek úgy, hogy azért, hogy a családi biogazdaság melléktermékei ne vesszenek kárba, uniós támogatással beszereznek húsz szőke mangalica kocát, és velük etetik fel a melléktermékeket, és azokat a zöldségeket, amiket nem adnak el. Na, és akkor itt jött a képbe a véletlen: "a kocák fele vemhesen került hozzánk, így rövid úton húsz helyett több mint ötven mangalicáról kellett gondoskodunk. Mostanra pedig a számuk eléri a háromszázötvenet. Az állattartás műfaja egyébként nem volt teljesen idegen a családunktól, a nagyszüleim még foglalkoztak ilyesmivel, így azért nem zöldfülűen vágtunk bele a mangalicaprojektbe. De a legtöbb dolgot így is nekünk kellett megtapasztalni az évek során" – meséli, miközben büszkén mutatja sztárkocáit, amik több díjat is bezsebeltek már.

Zsókának tehát döntenie kellett: marad Budapesten a multinál, ahol ugyan kicsit egysíkú volt az irodai munka, de kényelmes és kiszámítható. Vagy önálló vállalkozásba kezd, gumicsizmára cseréli a kiskosztümöt, és végre állatokkal foglalkozik, ahogyan gyerekkora óta vágyott rá. "Fél évig ingáztam Budapest és Hajdúböszörmény között, végül visszaköltöztem vidékre, és minden időmet a disznóknak – és ezzel a saját vállalkozásomnak – szenteltem. Kemény időszak volt, eleinte egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy jó döntést hoztam. De egy évvel később már úgy láttam, nem is alakulhattak volna jobban a dolgok. Több sikeres uniós pályázat segítségével végül kiépült az önálló vállalkozásom" – mondja.

És csak jöttek a sikerek

Egyre népszerűbbek lettek a termékei – eleinte szalonnát és kolbászt csinált, ma már jóval több dolgot, a teljes termékskálát itt tudod megnézni –, ma már külföldi felvásárlói is vannak, a legtöbb terméket Németországba adja el. A kezdetektől jár konferenciákra, fesztiválokra, itt sorban kapja az elismeréseket, az első termékdíját 2013-ban nyerte el. "Április második felében Madridba készülök, a 2017-es Salón de Gourmets csúcsgasztronómiai szakkiállításon termékeimmel én képviselem Magyarországot" – újságolja.

Miért olyan nagy szám a mangalica?

Sokszáz évvel ezelőtti, törvényileg védett magyar fajta. Sötét, már-már vadhúsra emlékeztető színe van. A hús zsírral márványozottan átszőtt, nagyon omlós. Ha egyszer kóstolsz igazi, jó mangalicát, érezni fogod a különbséget. "Vannak olyan sertésfeldolgozók, akik mangalicaként árulják azt, ami nagyon nem az. Aki egyszer csalódik, és drágábban megveszi a középszerű terméket, nem valószínű, hogy később újra próbálkozna valódi igazán minőségi mangalica termék vásárlásával" – mondja Zsóka.

A sikerért keményen megdolgozik: "minden napom hajnali ötkor indul, viszem az állatokat a vágóhídra, de a feldolgozást már én végzem: a nagymama klasszikus hajdúsági receptje alapján fűszerezek, kolbászt töltök" – sorolja. Egyébként a feldolgozóüzemet is megnéztük, ez Hajdúböszörményben a családi parasztháznál működik. És bár megvannak azok a profi eszközeik, amik egy nagy üzemben kellenek, az egész nagyon családias. Az udvaron állandó disznóölés hangulat uralkodik, a nagy kamra felől csodás füstölt hús illat terjeng.

De hetente több alkalommal a piacra is Zsóka jár árulni. "Míg a vidéki piacokon senkit nem lep meg, hogy a saját termékeimet kínálom, Budapesten általában egyszerű eladónak vagy reklámarcnak néznek. Megdöbbennek az emberek, amikor kiderül, hogy távolról sem csak azért van a nevem a címkén, mert velem könnyebb eladni a termékeket" – meséli. És ha az eddig felsorolt feladatok még nem lennének elegendők: Zsóka a helyi állatorvostól eltanult minden disznókkal kapcsolatos feladatot: így például ő oltja őket.

"Este tíz-tizenegy körül esem ágyba, és másnap hajnalban minden kezdődik elölről. Hobbira, párkapcsolatra, vagy bármire, ami a mangalicáktól független, nem igazán van időm" – de ezt sem keserűen meséli, csak egyszerű tényként. A sok munka, alázat és kitartás mellé nyilván kell ehhez az egészhez egy csomó pénz is. "Nem titok, hogy támogat a családom, a bővítéseket, korszerűsítéseket pedig igyekszem uniós pályázatokból fedezni" – mondja. A családi munkamegosztás szerint egyébként Zsóka anyja a pályázatíró, apja a takarmányozásért felel, Zsóka pedig a feldolgozásért, értékesítésért és marketingért. Rajtuk kívül két alkalmazott dolgozik a telepen a disznókkal, szóval tényleg nagyon kézműves és családi az egész.

Itt juthatsz hozzá

Zsóka termékeit már a letisztult logójáról is könnyű felismerni: vidéken kap is érte rendesen: "miért ilyen egyszerű, hol vannak a nemzeti színek róla?" – kérdezik tőle rendszeresen. De a tapasztalatok szerint a nagyvárosokban, Budapesten és külföldön ez jön be. 

A fentiek fényében már meg sem mered kérdezni a termékek árát, mert ha valami ennyire kézműves és dizájnos, az csak drága lehet, ugye? Tény, hogy nem fogod ugyanannyiért megkapni a biotakarmányon élő mangalica disznó húsát, mint a nagyipari termelésből származót. Nagyjából a nagyipari hústermékek árának duplája, de Zsóka háromszor annyi ideig neveli őket, és garantálja, hogy amit a pénzedért cserébe kapsz, az tutira finom, egészséges, és szeretettel készült.

Zsóka a környéken például Debrecenben árul rendszeresen, de kéthetente, pénteken és szombaton Budapesten, a Lehel piac termelői udvarában is találkozhatsz vele. Legközelebb április 7-8-án lesz kint. Ha szeretnétek sonkát venni tőle, érdemes előre jelezni neki mit szeretnél (elérhetőséget a honlapján találtok), mert így húsvét előtt nagy lesz az érdeklődés a termékei iránt. 

Oszd meg másokkal is!
Mustra