Szeretünk együtt lenni azokkal, akik jó indulatot feltételeznek rólunk. A gyereknevelésben a szülő formálja a kapcsolatot azzal, hogyan értelmezi a gyerek szavait.
Gyereke és családja válogatja, hogy milyen óvoda, iskola passzol hozzá. De fontos, hogy ne téves előítéletek alapján válasszunk! Nézzük, miket hisznek az emberek a Waldorfokról!
Több örömet lelhetünk gyermekünkben, ha megtanuljuk, hogy annak örüljünk, amilyen ő igazából, és elengedjük korábbi elképzeléseinket arról, hogy milyenné kellene válnia.
Kevés, ha a szülő annyit lát a gyerekből, amire jelenleg képes. Ahhoz, hogy támogatni tudja, azt is látnia kell, amivé a jövőben válhat.
A szülőknek is van felelőssége abban, hogy jó testvérekké válnak-e a gyerekeik. Néha a visszahúzódás kifizetődőbb, mint folyton igazságot tenni.
Néha nemcsak a gyereket zavarja, hogy idegesen pufog a szülő, hanem még a felnőttnek is elege lesz önmagából. De hogyan lehet megoldani, hogy kevesebb piszkálással is működjön a gyereknevelés?
Sok család ürügyet keres, miért rossz otthon a hangulat, miért sok a feszültség. Az ürügy lehet külső vagy belső ellenség. Ahhoz, hogy jobb legyen, a családon belüli változás hozza meg az eredményt.
Ha a gyereknek problémája van, a szülőnek is. Hogyan segítsen? Mit tegyen, és mit semmiképp? Erre adunk néhány tanácsot.
Nyugodtan döntsd el, hogyan szeretnéd nevelni a gyerekedet. Még akkor is, ha az aktuális divat mást diktál.
Nemcsak azon múlik, segítünk-e egy rászorulón, hogy "jó emberek" vagyunk-e. A körülmények is befolyásolják, és hogy elveszünk-e saját világunkban.
Nem minden zaklatás kerülhető el. Abban tudunk segíteni a gyerekünknek, hogy csökkentsük a kockázatot, merje elmondani, ha bántották, és ne higgye, hogy az áldozat hibája a bántalmazás.
Ha igyekszünk normálisak lenni, jól lenni a bőrünkben, nem túlzottan ijedezni, és semmit sem túlzásba vinni, akkor nagy baj nem történhet.
Mindegyik érthető, mindegyik jó gondolatból indul, de épp az ellenkezőjét érjük el vele.
Három testvér külön-külön nevelkedik, és varázslatos utakon találnak egymásra és örökbefogadó szülőkre. Kisrigók. Interjú Paulon Viktóriával.
Nincs egy jó szava a gyereknek, mintha folyamatosan meg lenne sértődve, amit kap, azt magától értetődőnek veszi. Elég kiborító. De vannak tippjeink, hogy jobb legyen otthon a hangulat.
A sok nyomkodás miatt nem beszélgetünk velük eleget a beszédtanuláshoz, és az idegrendszeri fejlődésüket is hátráltatjuk. De mennyi a még oké, mennyi a sok?
Hiedelmeinkkel hatunk a gyerek életére. Jobb, ha tisztában vagyunk vele, hogyan, és nem tudattalan elvárásaink alakítják a sorsát. Számszerűen is mérhető az önbeteljesítő jóslatok hatása.
Lemondtak szülei egy hathónapos babáról, amikor kiderült, szívbeteg. Sokan rögtön rávágták: jobb is neki, majd szerető új szülei lesznek. De vajon tényleg ilyen egyszerű ez?
Sokan sokféleképp küszködünk a gyerekneveléssel, de két egyszerű hibát szinte mindannyian elkövetünk. Ezek kiküszöbölésével jobb szülők lehetünk!
A jó és rossz fegyelmezés között nem csak hatékonyságban van különbség, hanem abban is, hogy milyen hangulatot teremtünk közben. Avagy: hogyan ne förmedjünk rá a gyerekre szükségtelenül csúnyán.
A szülő benyit, és látja, hogy a gyerek tanulás helyett a telefonján pötyög, azt hiszi, egyszerűen lusta a kölyök, pedig egész másról van szó. Ő is szívesen végezne hamar. Más a baj.
Sok tévhit kapcsolódik ahhoz, milyen az önmagával együtt érző ember. Nárcisztikus? Lusta? Épp az ellenkezője igaz ezeknek!
Folyton abban gondolkodunk, kinek van igaza, kinek mi jár, ki hibázott. Ezek a fogalmak csapdába ejtenek minket
A kamaszok rém fájdalmas dolgokat tudnak mondani. Mit tehetünk ez ellen? A pszichológus tippjei segítenek csökkenteni a kínt.
Csecsemőkorban például nem fog sikerülni, bármit is teszünk. Az sem vezet eredményre, hogyha simán csak normális emberként bánunk vele. Sőt, az sem, ha nem várunk tőle dolgokat mert „úgy szokás”.
Sok gyerek nem szereti magát, és ez nemcsak az önbizalmon múlik. Segítsünk neki abban, min méri, rendben van-e az élet, és jobban meg fog birkózni a nehézségekkel.
Ki a főnök a családban? Miről döntsön a gyerek?
Megszülni is nehéz volt, a kamaszodása sem könnyű. De ez a normális. Ismételgesd minél gyakrabban: nem baj, ha fura dolgai vannak!
A gyerek valaki, akit támogatunk, vagy egy ellenséges kis lény, akit be kell törnünk? Kinek jó hír, kinek rossz: azt fogjunk visszakapni, amit mi gondolunk erről.
Nemcsak hideg zuhanyként érhet minket, hogy tükröt tart a gyerek. A legőszintébb megerősítések is innen jönnek.
Mostohaszülőnek, mostohagyereknek sem könnyű. Az egyik életébe betoppan egy új ember. A másik kap egy kész gyereket, nesze, szeresd!
Az egyszülős családok is sokfélék, nem lehet azt mondani, jó vagy rossz-e ez a gyereknek. A gyerek nem azért lesz problémás, mert egy szülő neveli, hanem ha konfliktusos a környezet.
Valójában elég fölösleges tizedszerre is elmondani ugyanazt. Inkább próbáld máshogy! Viccesen! Meg fogsz lepődni, mennyire működik!
"Anyád megint vicces volt." Ha beszólogatunk egymásnak, a gyerek fogja rosszul érezni magát!
A bocsánatkérés megalázkodás? Hibázni szégyen? Nem csoda, hogy nehéz ez, ha ezt a beégett érzést görgetjük generációkon át. Ha a szülő tud bocsánatot kérni, a gyerek is megtanulja tőle.
Első pont: ne smúzoljunk az ex-szel! Második: ne szapuljuk! Harmadik: ne őrüljünk bele!
A simogatható állat jót tesz az egészségnek, társaságot ad, megtanít ráhangolódni egy másik lényre. Ám téves elvárásokat is szoktunk hozzá kötni. Jó tudni, mit várhatunk az állatka érkezésétől!
Ugye emberi dolog, meg, a lónak is négy lába van, és csak az nem hibázik, aki nem dolgozik? Ám ha konkrétan minket érint a hibázás, akkor ezt mind rögtön elfelejtjük. Miért?
Mit csináljak, ha egy másik gyerek karvagdosós képeket küldözget a gyerekemnek? A pszichológus erről ír.
Ne várjuk a gyerektől, hogy hallgasson ránk, ha mi sem vesszük komolyan magunkat! A szófogadás elérésének kulcsa, hogy a szülő ki van békülve saját vezető szerepével.
Ha odafigyelünk, felismerhetjük, mikor vagyunk igazságtalanul gorombák a gyerekkel.
A nagyszülők azért vannak olyan jóban az unokáikkal, mert közös az ellenségük.
Azt mondja, Sportolj, hogy egészséges legyél!, de azt érzi, hogy ciki egy dagi gyerek. Azt mondja, Tanulj, hogy felvegyenek!, de azt érzi, négyest nem hoz, aki okos. Egy életen át visszük a nyomokat.
Arról szól a nevelés: segítsünk a gyereknek olyanná válni, hogy boldog és egészséges legyen, nem pedig, hogy olyanná váljon, amivel minket tesz boldoggá.
Az nem baj, hogy a gyerek egyedül szeretné megenni az egész csokit, sőt, érthető, ettől nem kell magát szégyellnie. Viszont meg kell tanulnia, hogy ez nem mindig lehetséges, néha osztozni kell.
Inkább mutass példát arra, hogy az ember néha fél, néha szomorú, de ezek elviselhető, sőt, feloldható érzések.
Sokszor meglazul a barátság, mikor valakinél megszületik az első baba, pedig akkor lenne igazán szükség rá. Tanácsok, hogyan őrizzétek meg a kapcsolatot!
Keménynek és kritikusnak kell lenni, ha sikeres gyereket akarunk? Hát nem! Tippek, mit mondj, hogy jobban menjen a tanulás!
A kamasz ugyanúgy várja, hogy szót tudjon érteni velünk, mint mi. Csak mást vár a beszélgetéstől, mint amit kap: megértettséget, nem pedig okítást.
Ha nem komfortos az anyaszerep, az gyakran azért van, mert túlzó, felesleges elvárásokkal terheljük magunkat. Merjük magunkra szabni a szülői szerepet, és azt követni, ami nekünk fontos!
A függőségekkel lelki űrt próbál betölteni az ember. Azzal védjük meg gyerekünket, ha megadjuk neki a szeretettség, kapcsolódás, értékesség érzését.
A szülő is ember, aki hajlamos megsértődni, bár a gyerek nem mindig direkt bánt meg minket. De akkor miért mond/tesz ilyen fájó dolgokat?
Ha egy férfi párja gyereket vár, azt kérdezzük tőle, hogy van a felesége. Később arról érdeklődünk, hogy van a baba és az anyuka. Néha megkérdezhetnénk azt is, ő hogy van.
Ahogy Vekerdy mondta egyszer: van egy jó és egy rossz hírünk. A jó hír az, hogy minden a családon múlik. A rossz hír ugyanez.
"Rossz" büntetéssel menekülőstratégiába kényszerítjük a gyereket, például eltitkolja, ha hibázott, azaz hazudjon, és még távolabb kerülünk egymástól
A családi szokások és minták értékeket örökítenek át, de néha traumákat, bénító félelmeket is. Tanuljuk meg elengedni, amire már nincs szükség!
Imádom a gyerekem, de amikor ötödszörre jön, hogy nézzem meg a rajzát, legszívesebben sírnék, hogy hagyjon békén. Nem rossz anya vagy! Introvertált.
Sokszor a kamasz mellett jövünk rá, valami lényegeset rontottunk el a nevelésben. Na de mit lehet ilyenkor még tenni?
Miközben ütnek, hogyan tudok magamra úgy gondolni, mint aki méltó a tiszteletre, arra, hogy vigyázzanak rá? Ha ütnek, akkor ezt meg lehet tenni velem.
A problémák felét már meg is oldottuk, ha elfogadjuk, ilyenkor a dolgok változnak, és senki sem hibás, ha több a vita.