Egy lakásfelújítás már alapvetően is rengeteg vesződséggel jár. Meg kell határozni a fő csapásirányt, munkásokat találni, szemmel tartani őket, különféle anyagokért rohangálni, úrrá lenni a fokozódó káoszon, illetve megoldani egy csomó, a semmiből felbukkanó problémát (ami az ilyen projektek egyik megkerülhetetlen és költséges velejárója), miközben maradék energiáinkat az emészti fel, hogy ne veszítsük el a józan eszünket. Vannak azonban, akik mernek ennél is nagyobbat álmodni, és a nehézségekkel dacolva magukra vállalják a munka oroszlánrészét – még úgy is, hogy nincsenek szerteágazó tapasztalataik a felújításról. Marci pontosan ezen az úton ment végig. Elmondta, hogy miért.
Horror összegeket kértek tőle
Marci számára az jelentette a fő motivációt, hogy ajánlatot kért néhány kivitelezőtől, akik meglehetősen hajmeresztő összegeket mondtak neki a melóra. Az anyagköltséget hosszas utánajárással körülbelül 800 ezer forintra faragta le (erre még visszatérünk később), de arra már nem vitte rá a lélek, hogy ugyanennyit áldozzon a munkadíjra is. Mégiscsak több mint másfél millió forintról beszélünk, ami már akkora összeg, hogy az ember kétszer is meggondolja, mire költse.
„Csak a bontás 250 ezer forintot vitt volna el a kalkulált 800 ezer forinton felül, ami önmagában is egy havi fizetés. Arról nem is beszélve, hogy a kivitelezőkről szinte csak rosszakat hallani: félvállról veszik a melót, csúsznak, többet kérnek a végén, stb.”
A családapa ezért elhatározta, hogy amiben csak lehet, nem támaszkodik harmadik személyekre, és a YouTube-on virágkorukat élő „how to” videókból kiindulva maga végzi el a piszkos munkát. Ezzel tömérdek teendő szakadt a nyakbába, hiszen tervei messze túlmutattak egy tisztasági festésen. A kitűzött projektbe a parkettacsere éppúgy beletartozott, mint a falazás, az aljzatkiegyenlítés, a burkolás, az új nyílászárók beépítése, a nappali és a konyha egybenyitása, valamint a konyha és a fürdőszoba teljes körű felújítása.
Ezt így mégis hogyan?
Első lépésben Marci papírt és tollat ragadott, majd kiszámolta, hogy az adott négyzetméterre levetítve mennyi anyagra lesz szüksége. Ezután internetes kutatómunkába kezdett: végigolvasott egy halom fórumot, hogy van-e értelme a drágább termékekre költeni. Arra jutott, hogy nincs, mert a népi tapasztalatok szerint az olcsóbb, sajátmárkás áruk minősége alig marad el a nagy márkákétól.
„A szükséges anyagokat végül egy barkácsáruház végkiárusításán vettem meg, így már ezen is spóroltam egy halom pénzt.”
Itt jött az a rész, amikor alaposan fel kellett kötni a gatyáját. Az idő abból a szempontból nem jelentett gondot, hogy magánvállalkozóként nem szorult rá a szabadságolásra, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy gépészmérnökként a szerszámokról is volt némi fogalma, de annyi azért nem, hogy ez elegendő legyen a sikerhez.
„Elég sok német videó van a témában, de én nem tudok németül, ezért a keresőszavakat a Google Fordítóba pötyögtem be, a munka során pedig lényegében a bemutatott mozdulatokat utánoztam le."
Marci számára a laminálás bizonyult a legbonyolultabbnak, a vízszerelés viszont például meglepően könnyen ment. Mint mondta, az utóbbit körülbelül úgy kell elképzelni, mint a legózást, szinte csak egy villáskulcs kell hozzá. Hat óra alatt meg is lett vele.
„Fizikailag igencsak megterhelő volt ez az időszak, gyakran reggel 7-től este 9-ig nyomtam. Az elején 2 hónapra terveztünk, aztán 3, majd 4 lett belőle. Közben 300 sittes zsákot cipeltem le a lakásból.”
Azért volt, amit másra bízott
Marci csupán azokat a munkálatokat engedte ki a kezéből, amelyeket muszáj volt. A gipszkartonozást azért, mert aránytalanul drágák lettek volna hozzá a szerszámok, a villanyszerelést meg azért, mert azt csak a szolgáltató szerződött szerelőjével szabadott megcsináltatni. Ebben egyébként nem sok köszönet volt. Két konnektor, ami előtte tökéletesen funkcionált, a villanyszerelő levonulása utána már működött.
„Ezért is szeretem tudni, hogy mennek a dolgok. Ha ott vagyok, minden csempe úgy lesz lerakva, ahogy én akarom.”
Megérte neki?
Anyagilag mindenképp. Nemcsak a munkadíj maradt a zsebében, hanem a netes tippek alapján kiválasztott svájci festéknek hála azóta 20 százalékkal kevesebbet fizet a fűtésre.
Megspóroltam egymilliót, és egyébként is arra számítottam, hogy elmegy rá minimum 2 hónap.
És nekem megérné?
Ha a csavarhúzót eddig csak arra használtad, hogy kibányázd a borosüvegből a dugót, nem biztos. De ha van némi kézügyességed, és felesleges időd, akkor talán igen.
„Ha valaki ilyesmibe gondolkozik, a gondos tervezés elengedhetetlen hozzá. Ha például menet közben kell megvenni valamit, az biztos, hogy drágább lesz. Érdemes odafigyelni a szállítási költségre is, mert súlyos tízezreket emészthet fel. Egy bizonyos összeghatár felett már ingyenesen hozzák ki az árut, így ha van rá lehetőség, egyszerre vegyél meg mindent, amit csak lehet.”
