Ha nincs szaki, az a baj, ha van szaki, az a baj

A lakásfelújítás elég nagy kihívás tud lenni, főleg, ha az ember nem ismeri néhány megbízható mesterember számát. Kollégáink meséltek arról, milyen bosszantó tapasztalataik voltak, mert azokból van bőven.

1. Minden kezdet nehéz 1.

Egyik kolléganőnk szerint általános jelenség, hogy már az első randevú sem jön össze, mert a mestermeber még a nagy találkozás előtt belefut egy problémába. "Nekem egyszer azért nem jött ki a gázos, mert nem volt saját parkolónk, ami ugye a belvárosban kicsit nehézkes, meg egy felméréshez nem is feltétlenül érzem szükségesnek pont a ház előtt parkolni. Volt egy olyan szerelő, aki képtelen volt megbirkózni a kapucsengővel, de szerencsére az legalább felhívott, hogy itt csenget már mióta, és miért nem nyitom ki a kaput, és ne játszadozzak az idejével. Kimentem, és kiderült, hogy nem a gombot, hanem a gomb mellett a nevet nyomogatta" – mesélt tapasztalatairól E.

shutterstock 701174023

2. Minden kezdet nehéz 2.

"December huszadika körül elromlott a bojlerem. Karácsony előtt nem hívtam ki senkit, úgyis 1-2 nap múlva hazamegyek, ünnepek, nyilván egyik se fog kijönni. Utána kihívtam egy bojlerszerelőt. Elég lepukkant lakásban lakom, a gyűjtögető csöves felső szomszéd durván beáztatott, így tiszta folt a plafon, a szakik alapból felsőbbrendű pofával jöttek be, hogy mi ez a lepukkant szar, mintha derogálna nekik, hogy itt bármit is csináljanak. Kiderült, hogy nincs elzáró csapja a bojlernek. A szaki mondta, hogy ha valaki elzárja a vizet, megcsinálja. Oké. Elmentem a házmesterhez, hogy ez a gond, viszont nem adta ide a pincekulcsot, mert egy kupacban van lent az összes főelzáró, hívjak ki vizest, az majd elzárja. Adott is egy számot, aki a házban szokott dolgozgatni. Felhívtam a vizest, aki másfél hónapig hitegetett, hogy majd jön, jön, és mindig az volt a szöveg, hogy "megkérdezi a kollégáját". Megkértem a főbérlőt, hogy írjon a közös képviselőnek - mert ő tartja vele a kapcsolatot -, hogy zaklassa már ezt a barmot. Egyszer már majdnem kijött a szaki, de szétverte a kezét, vagy micsoda, így még aznap, mikor jött volna, lemondta. Eltelt kábé 2 hét, telefonálgattam össze-vissza, de egyik bojlerszerelő sem tudta elzárni a vizet. Ja, mert aki először kijött, behisztizett, hogy ő ugyan nem megy le a pincébe, intézzem el.

Szinte napra pontosan 3 hónap után (addig nem volt melegvizem) kijöttek. A vizes kábé úgy nézett rám, mint egy gyilkosra, a másik is szokásosan forgatta a szemét. Végül megcsinálták. Viszont kiderült, hogy az áramellátásnál is van valami hiba, a pasi hisztizett percekig, hogy ő nem ezért jött ki, aztán kábé fél perc alatt megcsinálta. Közben a szobában voltam, és marhára nem érdekelt a nagy lelki drámájuk" - osztotta meg velünk kálváriáját I.

3. Csináld magad!

A DIY-mozgalom nagyon népszerű, de vannak dolgok, amiket szívesebben bízunk szakemberre. Vagy bíznánk, mert előfordul, hogy úgy alakul az élet, hogy mégis saját kezünkbe kell venni a dolgokat. Tessék, így tett szert új és hasznos  ismeretekre J és családja: "Nálunk a szaki a férjem gyerekkori ismerőse volt, de ez sem gátolta meg abban, hogy a meló közepén se szó, se beszéd lelépjen. Természetesen előtte hetekig hol jött, hol nem, de azért a pénzt elkérte. Ez önmagában is elég lett volna, de ráadásul rosszul dolgozott, megvetemedett ajtók és ablakok szegélyezték útját. Eltűnése után még próbáltuk minden fórumon keresni, elérni, de nem válaszolt semmire, a szobafestést így kénytelenek voltunk magunk abszolválni, és ez a legjobb döntésnek bizonyult. Túszul ejtettük a vízszintezőjét, amit nálunk felejtett, hátha jelentkezik érte, de nem jött be.  Viszont nyertünk egy vízszintezőt, és tapasztalatot szobafestés terén." 

shutterstock 524065642

4. Hiányszakma?

Korábban már írtuk, hogy Magyarországon a villanyszerelő számít a legnagyobb hiányszakmának, és nehezebb időpontot egyeztetni egy szakemberrel mint asztalt foglalni Brooklyn egyetlen 3 Michelin-csillagos étteremében. Úgy tűnik, a probléma nem új keletű. Íme D története:

"Három éve költöztem új lakásba, és egy generálkivitelezőt bíztam meg a melóval, mert nem akartam külön-külön szívni a mesterekkel. Az elején tök jól is ment minden. Jöttek, csinálták, aranyosak voltak. Aztán kiderült, hogy úgy szerelnek villanyt, hogy nincs villanyszerelő. Az egy dolog, hogy maradt utánuk vak kapcsoló (vagyis nem kötötték hozzá semmihez), de voltak lámpák, amiket végül sehogy nem lehetett működésre bírni, és az elvileg "10 évig nem lesz vele gond" mennyezeti lámpák 2 év után kiégtek. A kazán, amit leszereltek, nem működött a visszaszerelés után, így a felújított lakásban a költségvetési keret kimerülése után kellett kazánt cseréltetni és kéményt béleltetni. A felújítás utolsó hetében már máshol dolgoztak, így folyton telefonálgattam, hogy mikor fejezik már be, végül az utolsó simítások (pl.: szegélylécek felrakása, párkányok) teljesen elmaradtak. Ahogy a falat áztató fűtéscső megszerelése is. Viszont mindig felvette a kivitelező a telefont, és tök megértő volt. Csak végül soha nem tudtunk megbeszélni egy találkozót."

5. Plusz szolgáltatás

"Nemrég leszakadt a redőnyünk, ami rövid távon megoldandó dolog, ha nem vagy vámpír, és szükségét érzed néha a fénynek. Az internet nem segített gyors megoldást találni, a legkészségesebb szaki is hat hétre ígérte a kiszállást. Így megkérdeztem egy barátnőmet, aki mindent tud. Redőnyöst is tudott, de mondta, hogy vigyázzak vele: nemrég kihívta a szüleihez, és mire ő hazaért a mama, a papa és a redőnyös kézen fogva álltak a nappaliban és zsoltárokat énekeltek. Gondolván, hogy ez engem annyira nem fenyeget, mivel kevés zsoltárt ismerek, felhívtam. Zene volt füleimnek, hogy bármikor ráér, meg is beszéltünk egy időpontot. Majd egy héten keresztül még ötöt, mert valahogy mindig eltévesztette, vagy dugó volt. Végül, szinte pont egy újabb megbeszélt időpontban, megjelent a házunk előtt. Telefonon közölte, hogy ő sajnos nem szállhat ki az autóból, de felküldi egy segédjét, és ha ő végzett, fáradjak le fizetni. A kolléga rendben kicserélte a gurtnit, majd lesétáltunk egy romos Suzukihoz, amiből kipattant maga a Mester. Kezemben a pénztárcámmal álltam az út szélén, és hallgattam, hallgattam, hallgattam a végeérhetetlen áradatot, hogy az Úrjézus hogyan mentett meg minket a kárhozattól. Rövid negyvenöt perc után levegőt vett, és hajlandó volt a piszkos anyagiakra térni. Búcsúzásul megajándékozott egy szentképpel, melyet ha becsben tartok engem is, és redőnyömet is megóv majd a bűnbeeséstől" számolt be szürreális élményéről Á.

shutterstock 240378427

6. Ó, sitt!

"Mi egy egész nagy felújítást végigcsináltunk egy tök szuper csapattal. Egy évvel később dolgozott itt egy brigád, akik a hőszigetelést és a külső festést csinálták. Szépen dolgoztak, időre jöttek, nem kértek dupla árat, ezen fellelkesülve megkérdeztük a főnit, vannak-e burkolói, mert akkor megcsinálhatnák a teraszt is (a mienk nem érnek rá 2023-ig). De van, persze jönnek. 90x60 centis, 5 cm vastag betonlapokat kellett lerakni. Szerencsére elég sokan voltak és elég markosak. El is kezdték lerakni a lapokat a homokágyba, egy nap alatt végeztek vele. Este hazaérek, nézem, hát olyan az egész, mint valami hullámos dombság. A kellős közepébe beszerkesztve egy eltörött lap, a szélén pedig 10 centis rések a lap és a fal között. Pár lapnak a széle lepattintva, leverve. Az egész építkezés alatt kb. az összes beépített burkolatunk négyzetméterára összeadva nem volt annyi, mint ez a lap, szóval ez kicsit fájt. Felhívom a csávót, hogy bocsi, de ez így nem lesz jó. Megpróbál lerázni, hogy ez ilyen. Mindig így csináljuk. Ezt nem lehet máshogy.

Addig acsarkodunk, meg zsaroljuk őket, hogy nem kapnak pénzt, hogy visszajönnek. Megbeszéljük, hogy lebetonozzák, és ragasztva rakják le. Előtte felhívom a forgalmazót, pontosan hogy javasolják. Leírom. Elmegyek, lefotózom a mintatelepen hogy van lerakva. A fényképet A4-ben, színesben nyomtatom. Leülök a csávóval reggel, végigmegyünk rajta. Menni fog? Hajszálvékony fugákkal? Persze. Fényképet odaadom, megnézi, bólogat. Hát nem. Lerakták csúnyán, másfél centis fugákkal, de már le van ragasztva. Este majdnem sírtunk. Ez van, marad ilyen. Legalább a sittet elvitték a megbeszéltek szerint. Másnap telefonál az egyik szomszéd, baromi kínban van, aztán csak kinyögi, azt szeretné megtudni, miért vitettük ki a munkásokkal a sittünket a rétre? Ez volt az elviszik a sittet megoldásuk, felpakolták, és feljebb vitték az utcában 50 méterrel, és kiszórták a rétre. A rendőrséggel kellett őket fenyegetni, hogy idejöjjenek és elvigyék. Isten büntetése, hogy valami furgonnal voltak, és amikor belepakolták a sittet akkor a lejtőn fölfelé megindult az egész, vitte magával a csomagtérben a betonkeverőjüket, és kitörte a hátsó ablakot" - maradt el a happy end A-éknál. 

Öntsd ki a szíved!

Ha neked is van a fentiekhez hasonló horrorsztorid, akkor írd meg nekünk a tapasztalataidat erre a címre: irokaszerknek@divany.hu. Természetesen a pozitív történeteket is szívesen olvassuk. :)

Blogmustra