Így válassz különórát a gyereknek: a 7 legfontosabb szempont

Rajzról karatéra, íjászatról falmászásra, akrobatikus rokiról programozó suliba. Jaj, a dráma majdnem kimaradt… Tegye fel a kezét, aki semmilyen különórára nem járatja a gyerekét! És az, aki megelégszik heti egy alkalommal? Na ugye!

A középosztálybeli, vagy annál módosabb családok számára teljesen egyértelmű, hogy gyerekeik számára az iskolai foglalkozások mellet különböző szakköröket, sporttevékenységeket biztosítanak. Hadd próbáljanak ki mindent, amihez kedvükvan és amire a szüleiknek 30-40 évvel korábban nem jutott ideje. Tulajdonképpen jól van ez így. Egyáltalán nem biztos, hogy a ma már „bezzeg”, 70-es és 80-as években  szocializálódott, „mi még simán elvoltunk azzal, hogy lenn lógtunk a téren” generáció nem lett volna még jobban el, ha több lehetősége van… Utóbbira ma már nem lehet panasz. Lehetőség  bőven van, épp csak választani lett szinte lehetetlen.

Milyenek vannak?

A tanórán kívüli foglalkozások jellegének ma már tényleg csak a pedagógusok, edzők, művészek, kézművesek és élelmes vállalkozók fantáziája szab határt. Csaknem minden mozgásformának, művészi tevékenységnek van már gyerekekre szabott változata;a gyerekjógától, a gyerek főzőszakkörön keresztül, a gyerekekre kalibráltélményfestő  kurzuson át végtelen sok lehetőségből lehet választani. Viszont rettentő nehéz is.  Szülőként az ember bármit megtesz, hogy a legjobb, leghasznosabb szolgáltatást érje el, de ez a lelkesedés nem mindig segíti az éleslátást és az objektivitást. Nézzünk néhány olyan szempontot, ami segít eligazodni, ha épp nem látjuk a fától az erdőt.

A különórák még csak most jönnek
A különórák még csak most jönnek

1 -  Milyen idősávban gondolkodunk?

Ha kisebb(mondjuk alsó tagozatos) agyerek, talán a legegyszerűbb, ha az iskola által kínált  kora délutáni szakkörökből választunk. Sok intézményben a 14.00 és 16.00 óra közötti sáv kínálkozik sport, vagy más szabadidős foglalkozásra. Ennek előnye, hogy a gyerek már„letudja” a napi kötelezőt, mire érte megy a szülő, nem kell szállítani, vagy messzebbre érte menni, több idő marad az otthoni együttlétre, pihenésre. Ne felejtsük el, hogy rengeteg teher van már az alsós gyerekeken is! Sokszor azzal teszünk jót, ha hagyjuk kicsit semmit sem csinálni őket. Hátrány viszont, hogy ha fiunk/lányunk a napközi ideje alatt szakkörön ül, nagy valószínűséggel több-kevesebb házi feladatot is hazahoz, aminek így majd a délután későbbi szakaszában kell nekiállnia.

2 - Mennyi pénz van rá?

Nagyon nem mindegy a fakultáció kiválasztása szempontjából. Egy átlagos sport, vagy más jellegűfoglalkozás ára a fővárosban 2000-3000 Forint/óra, de ennél lényegesen magasabb árat is fizethetünk, ha gyermekünk mondjuk valamilyen komolyabb eszközigényű sportot szemelt ki magának. Érdemes hosszabb távon is nézni a költségeket. A fentebb említett, felszerelést igénylő sportoknál át kell gondolni, tudjuk-e állni, hogy évente akár többször kell sportruha és cipő méretet váltani, a labdajátékokhoz saját eszköz kell, stb. Ha versenysportban gondolkodunk, a határ a csillagos ég. A megmérettetésekre extra edzések mellett fellépőruha és rengeteg más felszerelés is kellhet… Egy fotós szakkör biztosan magasabb áron tud működni egy szolfézsóránál, a sakk szakkör nem fogja annyira megterhelni a pénztárcánkat, mint a 3D nyomtató workshop. Az iskolában szervezett programok jellemzően jóval alacsonyabb áron elérhetők, mint a piaciak, legtöbbször havi költséget jelölnek meg a szervezők, heti 2 foglalkozással számolva átlagosan 8000-12000 Forint körüli összegben.

3 - Hol van?

Ha nem az iskolában szervezett szakkörre esett a választásunk, fontos szempont lesz a helyszín. Mennyire van messze az iskolától, el  tud-e egyedül menni a gyerek, vagy hozni-vinni kell majd? Ha munkából hazafelé a délutáni csúcsban kell utaztatni a srácot, több mint kényelmetlen mindenkinek - ha messze kell menni,  a hazafelé vezető úton már el is párolog a szakkör által okozott feltöltődés. Még ha nagyon csábító is a program, inkább ne válasszunk olyan szakkört, ahonnan fél/háromnegyed óránál tovább tart hazaérni, mert épp a szakkör/sportfoglalkozás feszültségoldó hatása fogy majd el, mire átlépjük a küszöbünket.

4 - Mi a cél?

Versenysportolót nevelnénk gyerekünkből, vagy csak azt szeretnénk, rajzoljon többet, ha már szeret? Előbbi esetben kulcsfontosságú, hogy melyik életkorban milyen sportot kezd el. A hajlékonyságot, ruganyosságokat igénylő mozgásformákat (például torna) már nagyon korán érdemes  indítani, a nagy testi erő kifejtését igénylőket (például kajak/kenu), 10 éves korban sem késő. Mindenképpen szakember segítségét érdemes kérni. Ha a cél csak a rekreáció, vagy a szabadidő hasznos eltöltése, érdemes kevésbé kötött, „nyugisabb” szakkör-típust választani, hogy az örömérzet és lelkesedés a lehető legtovább kitartson.

5 - Kik járnak még?

Megy még valaki az osztályból, barátok közül? Eléggé obligát kérdés. Nagyobb kedvvel, lelkesebben jár majd, ha van társasága, kisebb valószínűséggel  csappan a hevület 1-2 alkalom után,  s szülőként is könnyebb lehet a logisztika, megosztva a szállítás feladatát egy másik családdal.

6 - Mit csinál még?

A külön foglalkozás jellegét és rendszerességét természetesen a gyerek egész heti leterheltségét/elfoglaltságait figyelembe véve érdemes kiválasztani. Ha zenetagozatos iskolába jár, lehet, hogy nem feltétlenül gitározni érdemes vinni, hanem kipróbálhatja a rajzot vagy sportolhat. A sporttagozatosoknak meg éppvalamilyen nagyon nyugalmas, „csendesülős” szakkör válhat be. A szakkörök, külön foglalkozások egyik fő célja a rekreáció mellett a tehetségkutatás, tehetséggondozás -  márpedig ki ne szeretné, hogy sokoldalúan bontakozhasson ki gyereke tehetsége?

7 - Mit szeretne, mi illene hozzá?

A legfontosabb szempont, hogy mi az amit a gyerek szeretne. Ahhoz, hogy jól válasszon, érdemes minél több lehetőséget megismernie, akár ki is próbálnia. Az első foglalkozások jellemzően ingyenesek szoktak lenni, éppen annak érdekében, hogy a gyerek elköteleződés  nélkül megtapasztalhassa, illik-e hozzá az adott mozgásforma vagy más tevékenység, el tudja-e fogadni a foglalkozás vezetőjét, smilyenek a társak. Sokszor ezen az első alkalmon kiderül, hogy bármennyire is szeretne egy adott tevékenységet folytatni gyerekünk, alkata, habitusa miatt kevésbé alkalmas rá, s emiatt érdemes mást választani. Szakkört keresve nem haszontalan átböngészni az iskolai hirdetőtáblákat, faliújságot sem, sokszor az adott kerületben futó népszerű különórák is innen toboroznak újabb résztvevőket.

Ha a fenti szempontok mindegyikén átrágjuk magunkat, jó eséllyel találhatunk olyan elfoglaltságot a gyermekünknek, amiben örömét leli.

Végezetül néhány tipp a különóra választásban lévő szülőknek!

  • Ne bébiszittert keressünk! Bár csábító lehetőség és kedvezőbb áru is, mint bébicsősztfogadni, ne használjuk a foglalkozásokat gyermekmegőrzőként. Akkor menjen a gyerek, ha valóbanérdeklődő és szeretne részt is venni benne, tiszteljük ezzel meg őt és a foglalkozás vezetőjét is.
  • Kérdezzünk, kérdezzünk, kérdezzünk! Egy csábosra szerkesztett hirdetés, vagy egy lepukkant terem könnyen téves első benyomásra vezethet. Érdeklődjünk ismerős szülőknél az egyes foglalkozásokról és foglalkozásvezetőkről. Sokkal komplexebb képet kaphatunk így.
  • Merjünk szolgáltatást várni a befizetett pénzért. Nem, nem a pénzemért bármit attitűdre gondolunk, de érdemes nem elfelejteni, mit ígértek, mikor beiratkoztunk. Ha „személyre szabott készségfejlesztést ígértek”, kérdezzünk rá, ha azt látjuk, futószalagon megy a tehetséggondozás.
  • Kövessük figyelemmel  gyerekünk fejlődését, menjünk el, ha bemutató, kiállítás, verseny van, ez extra motivációt ad majd neki a későbbi tevékenységekhez.
  • És végül. Ne erőltessük! Nem marad le és nem marad ki, ha kevesebb szakkörre jár, abból viszont, ha  néha velünk is van módja eltölteni egy-egy nyugis délutánt, csak profitálni fog. 
Oszd meg másokkal is!
Mustra