Fel kéne már újítani a pecót, de nincsen rá keret? Van olyan ötletünk, amihez bátran magunktól is hozzáfoghatunk, ha van egy rakás szabadidőnk, vagy ha a nyári szabadságunkat arra a célra vesszük ki, hogy rendet varázsoljunk környezetünkben. Én szeretem magam megoldani a dolgokat, de különösebb rutinom nincsen, viszont amit már megcsináltam, azt bátran ajánlom minden vállalkozó szellemű önjelölt lakásfelújítónak, mert tényleg nem lehetetlen küldetés.
A falak átfestésével/áttapétázásával képletesen szólva pillanatok alatt új világot teremthetünk magunk körül anélkül, hogy az vészesen megterhelje a pénztárcánkat. Tulajdonképpen nagyjából mindegy, hogy festjük-e vagy tapétázzuk: mindkettőnek van előnye és hátránya is, de ami a legfontosabb, kis odafigyeléssel mindkettőt meg tudjuk csinálni magunk.
Először is, ha van régi tapéta, azt le kell vakarni a falról. Ez eleinte bulis dolognak tűnik, de mire a szoba összes falával végzünk, már elveszíti bulis jellegét. Legnagyobb segítségünkre ilyenkor egy vizes felmosó (esetleg virágspricni) és pár éles spakli van, ezekkel viszonylag gyorsan le lehet kaparni a tapétát a falról. (Bónusz trekk: ahol régen képek lógtak, ott nemcsak szögek, de tiplik is lehetnek, és azokat ki kell szedegetni...)
Ezután a glettelés következik (elsősorban festett, de bizonyos esetekben tapétázott felület alatt is érdemes, ha a fal túl egyenletlen), amihez az alapanyagot ki kell keverni. Ez se egyszerű, mert ne legyen túl sok, mert akkor hamar beszárad, de ne is kevés, mert akkor meg nem haladunk... és akkor még nem beszéltem a glett állagáról, de idővel bele lehet jönni a kikeverésbe. A glettelés egyenletesre csiszolása a legrohadékabb meló mind közül, de nem érdemes kihagyni, mert ettől lesz szép és egyenletes a falunk. És igen, ez tapéta alatt is látszik. Vagyis hát az látszik, ha nem az.
Miután mindezekkel megvagyunk, kiderülhet, hogy már nincs is annyira kedvünk se festeni, se tapétázni, de ilyenkor már tényleg vigasztaljon a tudat, hogy a nehezén túlvagyunk. Másrészt meg milyen gáz lenne már egy lépéssel a vége előtt feladni!! Ha tehát aztán úgy döntünk, hogy folytatjuk, akkor legyünk türelmesek magunkkal, és figyeljünk nagyon oda rá, hogyan vágjuk fel a tapétát, hogy kijöjjenek a minták! Azt meg ugye, mondanom se kell, hogy nagy, látványos mintájú tapétánál tényleg ne felejtsük el ráhagyással vásárolni, mert rendesen megdobhatja az anyagmennyiséget a mintával való sakkozás. És a tapétaragasztón sem érdemes spórolni: ehhez meg először is minden esetben pontosan tisztáznunk kell, milyen is a tapéta, amit választottunk, mert korántsem mindegy, mivel ragasztjuk! De ez nem ördöngösség, a tapétákon is fel van tüntetve, és ha mégis bizonytalanok vagyunk, a bolt eladói is bármikor megmondják, melyikhez milyen ragasztót vegyünk.
Az egyenletes festék titka a jó henger, és azt is érdemes észben tartani, hogy hiába mondják, hogy egy rétegben felkenve fed a festék, ez csak az esetek elenyésző százalékára igaz. Szóval készüljön fel, hogy amikor készen van az első réteggel, akkor még legalább egy kör hátravan. Vagy több. De a végeredmény nemcsak azért fog kárpótolni, mert van egy szinte vadúj szobánk, hanem mert egészen biztosan ki fogjuk számolni, mennyit is spóroltunk meg mindezzel...
