A lakásfelújításunkat végigasszisztálta egy lakberendező barátnőm. Összeszedtem öt olyan apróságot, amelyek nem hangzanak túl nagy dolognak, de így utólag már minden nap nagyon örülök neki, hogy ezek így lettek. Ennél persze sokkal több jó ötletet és tippet kaptunk menet közben, de azok zöme már kifejezetten lakásspecifikus volt, ezek viszont bárkinek hasznosak, aki éppen felújításon vagy építkezésen gondolkozik.
1. Konnektorkiállások a bútorok fölött
Az elektromos kiállás nem nagyon szép dolog, általában igyekszünk elrejteni. Bútorok mögé, a padlóhoz közel, a sarkokba, a konyhaszekrény mögé a falra vagy a pult alá. Az ember bedugja a tévét, a hűtőt, aztán nem foglalkozik vele.
Csakhogy vannak olyan dolgok, amiket gyakran töltünk vagy használunk, de két alkalom között kihúzzuk: például a borotvát, a hajszárítót, vagy az elektromos fogkefe töltőjét. De ez még nem akkora okosság, az azért szinte mindenkinek eszébe jut, hogy a fürdőbe tegyen pár konnektort elérhető helyre.
Ami viszont senkinek: a telefont egészen máshogy töltjük, mint a többi dolgot. Persze, általában van egy fix helye, de gyakran átvisszük a töltőt a lakás egy másik részére: itt kihúzzuk-ott bedugjuk, visszavisszük, és így tovább.
Apróság, de nagyon kényelmes dolog, ha a megjósolhatóan lényeges helyeken – ágy környéke, íróasztal környéke, kanapé környéke, stb. – mindenhol van egy-egy olyan kiállás, amihez hozzáférünk anélkül, hogy be kéne mászni az adott bútordarab alá/mögé. Haladóknak pedig akár a bútorokba, berendezésekbe integrált kiállások is szóba jöhetnek.
2. Konyhai garázs a gépeknek, mögötte konnektorral
Aki szeret főzni, előbb-utóbb felhalmoz egy csomó gépet. Aztán két lehetőség közül választhatunk: ezek vagy elfoglalják az egész konyhapultot, vagy folyton elpakoljuk őket, viszont akkor meg nem fogjuk annyira használni. Mert kinek van kedve folyton elő- és elpakolni a nagyrobotot, a turmixot, az aprítót, a kenyérpirítót, a szendvicssütőt, és így tovább...
Erre zseniális megoldás (ha megoldható) a gépgarázs. Egy olyan szekrényszakasz, aminek a hátában ott vannak az elektromos kiállások, benne elférnek bedugva a gépek, és mindig csak elő kell húzni a szekrényből azt, amit éppen használni szeretnénk, aztán a munka végeztével visszatolni és rácsukni az ajtót. Kettő az egyben haszon, hogy egy ilyen garázs, ha beleteszünk egy plusz polcot is, elnyeli az összes olyan tartozékot is, aminek a tárolásával amúgy is mindig bajban vagyunk.
Nagyon szofisztikáltan hangzik, de valójában nem túl bonyolult ügy, sőt számos IKEA hack projekt is létezik rá. Nálunk is a svédek konyhabútorába lett beletervezve, így a pulton már tényleg csak a kávéfőző és a vízforraló maradt, de van, aki még ezeket is eldugja. És egy gépgarázsba el is tudja.
3. 40-es polc a hajtogatósnak, 60-as szekrény az akasztósnak
A teljes méretű gardróbok, ruhásszekrények mélysége általában hatvan centi, ami nagyon klassz, ha akasztós ruhákról van szó, viszont kényelmetlen, ha olyan polcról, ahová összehajtogatott ruhákat teszünk. Egyszerűen túl mély: vagy kihasználni nem tudjuk a helyet, vagy átlátni a polc tartalmát, ha telepakoltuk. A negyvenes szekrény viszont nem jó akasztósnak. De nemcsak a pakolást teszi sokkal kényelmesebbé, ha előre végiggondoljuk, mit hogyan tárolunk, hanem helyet is megtakaríthatunk ezzel.
Garbróbszobában a két egymással szembeni oldal egyike lehet keskenyebb, így 20 centivel kevesebb hely is elég. De akkor is jó, ha nincs külön szobánk, mert az sem mindegy soha, mekkora szekrényeket kell elhelyezünk.
Néha persze ez nem megoldható sehogy, ilyenkor polcok helyett válasszunk fiókokat a hajtogatós ruháknak: azt hatvan centin is ki tudjuk használni, különösen, ha a ruhákat nem egymásra hajtogatva tároljuk, hanem élére állítva, egymás mellett. Elég hihetetlennek tűnik, de kipróbáltam és így maradtam, mert működik.
4. Ugyanaz a burkolat harmadáron?
A szép burkolat nagyon drága. Egy-egy menőbb, nagyméretű olasz padlólap négyzetmétere simán kerülhet 15-20 ezer forintba, sőt, akár többe is. Persze nem a semmiért kérik el ezt az összeget, ezek élcsiszolt (burkolatbolti nyelven: rektifikált), vagyis hajszálvékony fugával rakható, fantasztikusan szép burkolatok. Csak éppen kinek van ennyi pénze?
Erre megoldás, ha kinyomozzuk, vehetünk-e ugyanabból a szériából osztályost, avagy kevésbé elegánsan mondva: másodosztályút. Ez csak elsőre hangzik rosszul, valójában viszont csak arról van szó, hogy a dobozokban több lesz a hibás lap, tehát nem 10 hanem 30 százalékkal többet kell belőle rendelni. Csakhogy így egy 15 ezer forintos burkolatot 4700 forintért megkaptunk, vagyis bőven megtérült az extra mennyiség.
Fontos, hogy a komoly forgalmazók mindig tudják, hogy egy-egy adott cégnek milyenek a másodosztályú tételei, így ha ők azt mondják valamire, hogy nem javasolják az osztályost, azt mindig vegyük figyelembe, és keressünk helyette olyat, amiből jó szívvel ajánlják a másodosztályt.
5. Nem kell mindent leburkolni!
Amikor burkolatban gondolkodunk, különösen ha vizes helyiségekről van szó, hajlamosak vagyunk az összes fallal, padlótól-plafonig számolni a mennyiségeket. Pedig általában nem kéne. Nemcsak azért, mert így kevesebb csempe kell majd, vagyis esetleg ugyanabból a büdzséből vehetünk szebbet is, hanem azért is, mert annál barátságosabb, szobaszerűbb a hatás, minél kevésbé van körbecsempézve.
Olyannyira igaz ez, hogy még a vizes helyiségek egyes falait is akár kompletten ki is hagyhatjuk. Ahová csak pár csepp víz fröccsenhet, oda elég a vízálló, latexalapú festék (egyébként az sem olcsó), és a maradék felületen sem biztos, hogy padlótól-plafonig kell csempézni: egy vécében általában elég 1,20-ig, de (hacsak a dizájn máshogy nem adja ki) még egy kád környékén is elég lehet a 2 méterig tartó hidegburkolat.
Ugyanez igaz a tapétára is a lakószobákban, sokkal ütősebb lesz a végeredmény, ha egyetlen falra választunk valami igazán szép, jó minőségű tapétát (figyelem, az tényleg nagyon drága!), mintha körbenyomjuk a szobát padlótól-plafonig valami középszerűvel.
