Karácsony előtt a szülőket megszállja az ihlet, és feltétlenül szükségét látják, hogy grincsfát meg manóajtót készítsenek saját kezűleg, a gyerekek örömére. Mintha nem lenne az ilyen projektek nélkül is pont elég dolgunk decemberben.
Az igyekezet egyébként nagyon derék, nincs is jobb móka a kézzel készített adventi kalendáriumnál, meg a kamukandallónál, amibe majd a Mikulás megérkezhet az ajándékaival.
Illetve de, az ajándékvásárlás még ennél is boldogságosabb, végre itt a remek alkalom, hogy szemünk fényeinek a legdédelgetettebb álmait teljesítsük, ráadásul úgy, hogy közben végre kiszabadulhatunk a mindenféle nevelési elveink korlátai közül.
A karácsonyi ajándékkal ugyanis semmiképpen sem lehet túlzásokba esni és elkényeztetni a gyereket, mivel azt ugyebár úgysem a szüleitől kapja, hanem a Jézuskától, Angyaltól, Mikulástól, kinél hogy. Lényeg, hogy ingyen van, ezért bármit lehet kérni és adni, még azt a kétszázezres bizbaszt is, amit egyébként év közben nem, nevelési okokból kifolyólag. Nincs az az isten, kivéve karácsonykor, mert akkor van. Már ha a költségvetés is megengedi, mert ilyenkor az anyagiak válnak az utolsó akadállyá a totális realitásvesztés útján.
Karácsony táján odanő valami egészen furcsa diszfunkció a szülők agyába: akármennyi ajándékot is vásároljanak össze a gyerekeknek, még mindig kevésnek érzik: „Kapjanak rollert, úgyis egész nyáron azért nyafogtak, és nem is növik ki jövő áprilisig! Oké, és kapjanak még LEGÓ halálcsillagot! Rendben, de Julcsi nem legózik, csak Lackó. Akkor Julcsi kapjon helyette egy babát. Hogy van neki százötven babája? Az nem baj, vegyünk neki egy szebbet, jobbat, drágábbat, olyan még úgysincs neki. Na de mi legyen a kis Kingával, aki még baba, és leginkább egy színes zsebkendőnek örül? Nos, hát neki természetesen pontosan ugyanannyi ajándékot kell vásárolni, mint a nagyoknak! Majd belenő, vagy mit tudom én!”
Méghozzá darabra ugyanannyit, mert azt egy gyereknek soha az életben nem lehet megmagyarázni, hogy az ő vállról indítható Nerfje pont annyiba került, mint a testvére zsáknyi csini rucija. Persze az ajándékok kiterjedését is fontos mérlegelni, mert ha megveszed a LEGÓ járművekbe beépíthető motort, plusz távirányító, akkor még kb. semmi sincs a fa alatt, mert az egész egy tenyérnyi kis kütyü harmincezerért, miközben a kistesó meg akkora felfújható ugrálópónit kapott, mint saját maga. Hát hol itt az igazság?
Az vesse ránk az első követ, aki még egyszer sem küldte el pánikfejjel a férjét december 24-én a boltba, hogy azonnal vegyen valamelyik gyereknek még egy ajándékot! Valamit! Bármit!
És akkor végül ott állsz a kőkemény munkával, fél nap alatt becsomagolt ajándékheggyel. Egymás mellett a három (illetve gyerekszámnak megfelelő X) kupac, darabra stimmel, kiterjedésre is nagyjából oké, igaz, a kupacok fele kompenzációs tusfürdő, a másik felét meg tudod, hogy soha az életben nem fogják a kezükbe venni karácsony után. Közben a Föld pusztul elfele, Afrikában meg éheznek.
Ez az a pillanat, amikor a fejedből lassan eloszlik a köd, és képes leszel tisztán és világosan látni: ha ehhez a halom cucchoz még hozzájön a nagyszülők, a nagynénik és nagybácsik, meg a többi rokon ajándéka, imádott gyerekeid, akiket egy teljes adventen át úgy féltettél a csalódástól és a megfosztottságtól, szenteste térdig fognak gázolni az árucikkekben.
Egyébként nagyon fognak örülni mindennek, egyenként, pont két másodpercig, amíg lebontják a csomagolást, és megszemlélik, mi lehet az, majd nyúlnak a következőért. Mondjuk, én ilyenkor egy kicsit mindig izgulok, hogy ugye, valamelyik rokon ajándékának ünnepi csomagolása alatt nem rejtőzik még egy pisilő kiskutya? Mert ha igen, hát… izé, az angyal is ember, hibázik néha.
Két nappal később pedig már ugyanúgy nem lehet kirobbantani a gyerek kezéből a telefont/tabletet, dacára a sok szirszarnak, amit háromhavi fizetésért sikerült összevásárolni karácsony előtt. Jobb lett volna megállni a rollernél, azt legalább meg lehet magyarázni, hogy miért nem játszanak vele így decemberben.
De nem kell szomorkodni, mert – főleg karácsony táján – mindig van egy jó hír a végére: ha évközben előveszitek őket egyenként, újra nagyon fognak örülni nekik! Igaz, ez rámutat, hogy máskor is meg lehetett volna venni nekik a cuccot, nem lett volna muszáj pont karácsonyra, százötvenediknek, de hát ünnepen kívül általában nem is olyan fontos mindenféle izéket összevásárolni. Vagy igen?
