Ha hozzám hasonlóan neked sincs kézügyességed, viszont vannak kézműveskedni szerető gyerekeid, akkor biztosan nem kell bemutatni az internet vs valóság jelenséget. A recept mindig ugyanaz: találunk egy "gyors, egyszerű dekoráció" tippet, nekilátunk, küzdünk vele órákig, aztán végeredmény lesz valamilyen, de soha nem olyan, mint amit az inspirációs kép mutatott.
Most például azt találtuk ki, zoknyinyulakat fogunk készíteni húsvétra. Mi lehet ezen olyan nehéz? Ez volt az ötletadó fotó:
Oké, nekünk nincs varrógépünk, viszont annál több fél pár zoknink, csináljuk hát!
A végeredményt pedig mutatom, ezt a három teremtményt hoztuk létre nagyjából három óra alatt, rengeteg sírva röhögéssel. A kecskeszemű, aki bizonyára remekül lát térben köszönhetően a feje két oldalán elhelyezkedő látószerveknek. A szinte teljesen lábnélküli rózsaszín, akinek rejtett értéke, hogy figyelmetlen gombfelvarrásból kifolyólag keletkezett egy fenéklyuka is, amit csak a jó ismerősök láthatnak a ruha alatt, és a kockás, akit a mindent gondosan elmagyarázó anya (én) elfelejtett kifordítani a szemek felvarrása előtt, így aztán nem lett valami áramvonalas, amiről aránytalan hosszúságú kezei terelik el a figyelmet.
A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy közben remekül szórakoztunk, nagyjából öt percenként jött egy momentum, amin tíz percig röhögtünk, és a gyerekek nagyon megszerették szörnyszülött kis teremtményeinket, akiket azóta fel alá hurcolnak a házban, összességében tehát megérte.
Viszont ha esetleg belefognál, a cikk írása közben találtam meg, hogy létezik hozzá részletes tutorial is, nem mintha nekünk azzal jobban ment volna, de másnak még segíthet. Itt van.
