Nagyon érdekes és nagyon elszomorító táblázatra bukkantam a minap. Nem ezt kerestem, de a Diplomás Pályakövetési Rendszer 2014-es zárótanulmányában volt ez az adatsor, ami azt mutatja meg, melyik ágazatban mennyi kezdőfizetést kapnak átlagosan a férfiak és a nők.
Ha az összesítést nézzük, akkor egyetem után frissen elhelyezkedve átlagosan 179 ezer forint volt a havi nettó átlagfizetés, kivéve, ha az illető nő, mert akkor 158 ezer, illetve ha férfi, mert akkor meg 213 ezer. Havi 55 ezer forint különbség, ha alulról nézzük, nagyjából egyharmadával többet kap egy férfi, mint egy nő. Úgy, hogy mindketten most sétáltak ki az egyetemről, és ez az első munkahelyük.
Szinte minden ágazatban hasonló a helyzet, a legkisebb az olló a természettudományos és a közigazgatási-rendészeti területen elhelyezkedőknél, itt alig több, mint 10 százalék. Az informatikusoknál 34, a gazdaságtudományoknál 35, a műszaki diplomásoknál már több mint 40 százalékkal többet ér egy diploma egy férfi kezében.
Mivel ez egy önbevalláson alapuló adatsor, felmerül a kérdés, hogy mi van, ha a pasik jobban szeretnek lódítani, és egy magasabb számot mondanak be. Csakhogy ezek az adatok eléggé összhangban állnak azzal, amit általában a munkaerőpiacról tudunk, miszerint egy nő ugyanazért a munkáért 30 százalékkal kevesebb pénzt kap.
Frissdiplomásként mire föl a különbség?
Egy bizonyos szint/kor fölött ez részben érthető. Tudjuk, hogy a család, gyerekek menedzselésének feladata nálunk jellemzően női feladat. Sokaknál választás kérdése, sokaknál kényszer, de mindenképpen van munkaerőpiaci hatása.
Ha valaki tudatosan úgy dönt, hogy nem megy vissza dolgozni a gyerek 2-3 éves koráig – esetleg több gyerek két-három éves koráig – az máris önként lépett vissza egyet (kettőt, hármat) a karrierjében. Ez önmagában se nem jó, se nem rossz, egy olyan választás, aminél egyéni értékrend kérdése, hogy a kisebb fizetést ellensúlyozza-e, ami a mérleg másik serpenyőjében van.
Aki úgy alakítja, hogy részmunkaidőben, távmunkában dolgozik, aki nem hétvégézik, nem túlórázik, nem vállal extrát, hogy többet lehessen a gyerekeivel, szintén valamit ad valamiért. Persze felmerül a kérdés, hogy vajon a gyerekek apja is ad-e ennyit, illetve, hogy meg lehetne-e osztani a gyerekekre fordítandó plusz időt, hogy esetleg a nő is foglalkozhasson kicsit többet a karrierjével, de ezzel lassan a science fiction műfajába érünk.
És persze vannak olyanok is szép számmal, akik 30-40 között vannak, nincs gyerekük, egész aktív életükben kőkeményen tolták a munkát, volt bennük ambíció, mégis kevesebbet keresnek, és ez nem oké. Ők nem valamit adtak valamiért. De hogy ugyanez a különbség a frissen diplomázottak között is ennyire tisztán megjelenik, az elég zavarbaejtő. Ha a nagy tömeget nézzük, ők elvileg ugyanazt tudják, nagyjából ugyanonnan jöttek, csak egyikük kezében ugyanaz a papír havi sokkal több forintot ér.
Sem a tanulmányi eredmények, sem az előzetes munkatapasztalat, sem a külföldi tanulmányok, sem a családi háttér nem okoz akkor különbséget a jövedelmekben, mint az, hogy valaki fiúnak vagy lánynak születik, derül ki a fenti tanulmányból.
Előre diszkontálják a leendő gyerekeket? Na de ennyiért???
Azt tudjuk, hogy a munkaadók nem kiemelkedően lelkesek, ha egy állásra szülőképes korú nő jelentkezik. (Ennél már csak akkor lelkesek kevésbé, ha egy állásra kisgyerekes nő jelentkezik.) Nagyjából elmondható, hogy a munkaadók két azonos képességű jelölt közül bármilyen körülmények között előnyben részesítik a férfit, aki nem fog szülni, gyesre menni, beteg gyereket otthon ápolni.
A frissdiplomás (=szülőképes) korú nőknek maradnak azok az állásra, amire nem jelentkezett velük azonos képességű pasi, tehát a kevésbé jó állások, kevésbé jó fizetéssel. Pedig ezek a csajok adott esetben még 5-10-15 évig ugyanúgy teljes bedobással tolják a karriert, mint a pasik. 5-10-15 évig nagyjából 30-35 százalékkal kevesebb pénzért. Minden. Egyes. Hónapban.
Vegyük csak azt a havi 55 ezer forintos különbséget. És akkor állati jó fejek voltunk, mert tíz év meló után a különbség már nem ennyi lesz, hanem többnyire legalább havi százezer.
- Szóval havi 55 ezer forint különbség az évi 660 ezer forint.
- Az 5 év alatt 3,3 millió forint
- 10 év alatt 6,6 millió forint
- 15 év alatt 9,9 millió forint
Ennyit kell áldoznunk azért, mert egyszer majd anyák leszünk, és gyerekeket szülünk? Például olyan pasiknak, akik helyettünk majd mindig a férfijelöltet választják?
Mit mondanak erre a cégvezetők?
Megkérdeztem három (férfi) cégvezetőt, mit gondol ezekről az adatokról. Egyikük egy multicéget, másikuk egy nagy magyar céget, a harmadik egy magyar középvállalatot vezet. Első körben mindhárman elképedtek. Mind a három férfinak van lány- és fiúgyereke is.
Mindhárman azt mondták, soha nem adnak kevesebb fizetést valakinek csak azért, mert nő. Aztán elismerték, hogy adott esetben szívesebben vesznek fel egy 25 éves pasit, mint egy 25 éves nőt. És semmiképpen sem adnak magasabb fizetést, mint amit az a nő kér, akkor sem, ha az adott munkakörben dolgozó férfikollégák egyébként többet kapnak. Miért is adnának? – kérdeztek vissza.
Mi nők tehát valószínűleg rosszul alkuszunk. Mivel eleve hátrányból indulunk, valószínűleg kevesebbre tartjuk magunkat. Hogy minket válasszanak, valószínűleg kevesebbet kérünk. Ha viszont ugyanannyit kérnénk, a férfit választanák helyettünk. A kígyó a saját farkába harapott.
És akkor mit mondhatunk a gyerekeinknek?
Ezek után mit mondjon az ember a gyerekének, aki történetesen lánynak született, és egyetemre készül? Tanulj lányom, hogy jó állásod lehessen, amivel majd kevesebbet keresel, mint egy pasi? Szép kilátások, nem?
