Az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribb betegséggé vált a gyermekkori hiperaktív figyelemzavar, vagyis az ADHD. Az USÁ-ban konkrétan megduplázódott az ADHD-s esetek száma 1970 óta. A szakemberek többféle okot sejtenek ennek hátterében, amelyek között közvetlen környezeti tényezők, életmódbeli változások és társadalmi okok is szerepelnek.
A lehetséges okok közé tartozhat a diagnosztikai kritériumok módosulása, az ADHD-ellenes szereket gyártó gyógyszeripar marketingje, a fejlődési zavarokra és fejlesztésre irányuló nagyobb figyelem, a vegyszerek szélesebb körű használata és a környezetszennyezés, valamint az elektronikus média, azaz a megnövekedett képernyőidő káros hatásai.
A JAMA Pediatrics nevű rangos szaklapban megjelent cikk szerzői szerint a lehetséges okok közé még egy tényezőt be kellene vennünk, ez pedig a gyermekekre nehezedő elvárások megnövekedése. Konkrétan azt feltételezték, hogy az oktatási rendszer változásai összefüggésben lehetnek azzal, hogy manapság könnyebb ADHD diagnózist kapni, mint régen.
Már oviban kezdődik a probléma
Az 1970-es évekkel összehasonlítva manapság gyakorlatilag minden életkorban többet kell tanulniuk a gyerekeknek. A legrosszabbul a 6-8 éves korosztály járt, az ő esetükben nőtt leginkább a tanulásra fordított idő az elmúlt bő negyven évben: több mint duplájára. Míg 1970-ben egy átlag hétéves heti ötven percet töltött iskolaidőn kívül tanulással, addig ma ez a szám 125 perc.
Ha azt gondolnánk, mindez a játék rovására megy, akkor jól gondoljuk, és ezt kutatások is alátámasztják: a tanulásra fordított idő fordítottan arányos a heti átlag játékra fordított idővel.
Nem csak a hétévesek szívnak, a trend már oviban elkezdődik. Míg néhány évtizeddel ezelőtt az általános iskola első osztály végére az volt a kitűzött cél, hogy a gyerek megtanuljon alapszinten olvasni, addig ma a 3-5 éves kor közötti, azaz ovis gyerekek már átlag heti másfél órát olvasással töltenek. A hetvenes években a szülők 58 százaléka vallotta be, hogy 3-5 éves gyerekét rendszeresen olvasni vagy számolni tanítja, ma a szülők 77 százaléka csinálja ezt.
A hetvenes évek óta megnőtt (17-ről 60 százalékra) azoknak az ovisoknak az aránya is, akik egész nap az intézményben vannak – nyilván a nők foglalkoztatottságának függvényében. Ez önmagában nem lenne probléma, nem lesz valaki ADHD-s attól, hogy oviba jár, ugyanakkor ha nagyon eleven, rosszalkodó, türelmetlen gyerekről van szó, az az intézményes keretek között hamarabb feltűnik: az oviban napirend van, csoporttársak vannak, azaz valószínűleg több alkalmazkodást kíván az otthoni létnél.
Egy másik kutatás szerint az USÁ-ban azok a gyerekek, akik egy évvel hamarabb kezdik az ovit, máris megduplázták az esélyüket az ADHD diagnózisra (és annak gyógyszeres kezelésére). Pedig lehet, hogy nem is ADHD-sok, csak még kicsik.
Akkor az ovi meg az iskola ADHD-t okoz?
Nem, nem, dehogy. A megnövekedett tanulási terhelés és az ADHD-s esetek növekvő száma között időbeli összefüggés van: a hetvenes évek óta mindkettő nő. Ez nem jelent feltétlenül oksági összefüggést. Az azonban lehetséges, hogy manapság hajlamosak vagyunk túl nagy elvárásokkal fordulni a gyerekeink felé, és ezeknek az elvárásoknak sok gyerek meg tud felelni, de van, aki nem.
Sok gyerek képes már óvodában megtanulni olvasni, de fontos tudni, hogy nem mindegyik. Ahogyan nem minden gyerek képes szigorú napirendet követni 3-4-5 évesen. Amelyik nem képes, az lehet, hogy jövőre már képes lesz – és ez még mindig nem jelent betegséget. A szakemberek fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy
az ADHD egy örökletes hajlam talaján kialakuló, neurobiológiai zavar, amit azonban a tünetei alapján diagnosztizálunk - ezek a tünetek pedig függenek az életkortól és a környezet elvárásaitól is.
Ettől még figyelni kell rá!
Bár valóban lehetséges, hogy a magas iskolai elvárások növelik azoknak a gyerekeknek a számát, akik ADHD diagnózist kapnak, mégsem lenne jó, ha szülőként elintéznénk a gyerek tüneteit annyival, hogy hülye az iskola. A probléma ennél árnyaltabb, hiszen az ADHD egy létező betegség, amely kezeletlen formában egy sor egyéb zavart okoz a gyerek életében – köztük depressziót, szorongást, beilleszkedési zavarokat és iskolai lemaradást.
Az ADHD tünetei közé tartozik a fokozott mozgásigény (ami a hasonló életkorú gyerekekénél jóval nagyobb): a gyerek nem bír egy helyben ülni, egyfolytában babrál, nyüzsög, rohangál, ugrál, túl sokat beszél, nyugodt játékokban (rajzolás stb.) nem tud részt venni. A mások fő jellemzője a zavarnak a figyelemhiány, ami azt jelenti, hogy a gyerek figyelmét könnyen elvonja bármi, ha hozzá szólunk, nem hallja, mindent elveszít, feledékeny. A zavarra jellemző még az impulzivitás, vagyis az, hogy a gyerek egyfolytában félbeszakít másokat, hirtelen, ötletszerűen cselekszik, nem bír várni.
A zavar tünetei természetesen életkorfüggőek, illetve az is életkorfüggő, hogy mikor okoznak problémát. Amennyiben felmerül, hogy a gyerek ADHD-s, érdemes szakemberhez fordulni: a közhiedelemmel ellentétben ugyanis nem csak gyógyszeres kezelés létezik, hanem többféle típusú egyéni és csoportos fejlesztés, terápia is elérhető.
A zavarról részletes, szülőknek szóló tájékoztatót találhatunk pl. itt a Vadaskert Alapítvány honlapján.
