Ha a tanévkezdés kapcsán már minden feladatot kipipáltunk, glédába rakva állnak a szépen becsomagolt füzetek, a tolltartó tele a kihegyezett ceruzákkal, ellenőriztük a tesicucc és az ünneplő ruha állapotát és pótoltuk a kinőtt darabokat, még mindig van egy feladatunk. A holmik megjelölése.
Sokan óvodás szokásnak tartják, de higgyék el, még középiskolában is rendkívül jól jön, ha a gyerek összes holmijában benne van a neve, a tornazoknitól a radírig. Így biztos nincs vita, hogy a 2-25 egyforma toll közül a szóban forgó darab éppen kinek a tulajdonát képezi. És nyilván elveszíteni is nehezebb úgy valamit, ha ránézve rögtön látszik, hogy kinek kell azt visszaadni (mondjuk azért nem is lehetetlen, tette hozzá lemondó sóhajjal kolleganőnk, az elmúlt években elvesztett mintegy 50 darab, névvel jelölt Faber Castell grafitceruzára emlékezve.)
Igazán elvetemült társaságban persze ez mit sem ér, egy alkoholos filces nevet simán le lehet mosni körömlakklemosóval gyakorlatilag a ruhákon kívül bármiről, de úgy érezzük, ceruzák nyelébe a teljes nevet belefaragni már végképp nem anyukai kompetencia.
Az egyértelmű jelölések sok vitát megelőznek, ezért praktikusan nem is javasolnánk az olyan kreatív megoldásokat, mint cuki/menő dekortapasz vagy matrica, meg az apró, csak a tulajdonos által értelmezhető jelzés. Ezek is jól tudnak ugyan jönni, ha a talált tárgyak dobozából akarja a gyerek időnként kikukázni a saját elhányt holmiját, mert legalább ő maga biztosan tudja, hogy melyik az övé, mi az, amit nyugodt lélekkel elrakhat. Vitás esetben azonban egy titkos jelzés egyáltalán nem viselkedik perdöntőként.
A célravezető megoldás az alkoholos tűfilc, illetve ruhák esetében a papírboltokban is kapható textilfilcek. Az alkoholos filc igazi jolly joker eszköz, gyakorlatilag mindenre fog, használata könnyű és gyors, ellentétben művészi keresztöltésekkel, és jól bírja a kopást és a mosást is. Nyugalom, az egyszerűsége ellenére így is nagyon gondos szülőnek fogjuk érezni magunkat, mire a műanyag órától a babzsákig a kölyök minden holmijába beleírjuk a nevét.
Mert ő nem fogja, sőt, nagyjából 10 éves kor fölött megpróbál majd minket is lebeszélni is róla, de ne hagyjuk magunkat! Érvelhetünk például azzal, hogy a könyvein és a füzetein is rajta van a neve, na ugye! Komoly tízezreket spórolhatunk meg ezzel a módszerrel, kipróbáltuk. A kiskamaszok lelkét is ápolhatjuk, ha a ruhákat igen diszkréten jelöljük, például a címkeköteg belső oldalára írjuk a nevet, így ő még mindig biztosan tudja azonosítani vitás esetben, viszont nem böki ki a többiek szemét a jelölés, ha esetleg már cikinek számítana az ilyesmi.
A textilfilcek használatához gyakorlati tanácsként azt tudjuk javasolni, hogy ha nem szeretnék beírás után azonnal átvasalni fixálás céljából (ahogy elvileg kéne), akkor hagyják, hogy legalább jó egy-két napot beleaszalódjon a darabokba, mielőtt mosásba kerülnének. Így elég tartós lesz a beírás, rögtön mosva viszont gyakorlatilag azonnal ki is jön az anyagból - ezt több, hasonló méretű lányunknak frissen vásárolt bugyikon teszteltük, persze véletlenül.
