„Úgy döntöttem, hogy idén nem csinálok ügyet az iskolakezdésből, gyerekenként nagyjából ezer forintot szándékozom tanszerekre költeni a nyár végén" – közölte Edina, amikor baráti körben egymást túllicitálva sopánkodtunk, hogy milyen drága az egyébként ingyenes oktatás. Augusztusban mi nyaralni szeretnénk, nem pedig tanszert vásárolgatni – magyarázta.
Régóta ismerjük az egyébként furcsa elméleteiről híres Edinát, tudjuk, hogy nem a spórolási vágy beszél belőle, úgyhogy érdeklődve figyeltük, hogy ebből mit fog kihozni.
„Augusztusban, valami érthetetlen indíttatásból mindenki tanszert vásárol tízezrekért. Mintha szeptembertől végleg bezárna az összes üzlet, és amit addig nem vett meg, azt már soha többet nem tudná pótolni. Rájöttem, hogy teljesen fölösleges mindent lecserélni azért, mert új tanév kezdődik. A múltkor a kezembe került a tanár által összeállított tanszerlista, átolvastam, és arra jutottam, hogy minden van otthon, kivéve az üres füzeteket és a rajzlapokat. Akkor meg minek nyüzsögjek?
Furcsa is lenne, ha egy évek óta iskolás gyereknek nem lenne otthon kazalnyi színes ceruzája, zsírkrétája, kis törölközője, és szívesen megnéznék egy tönkrement festővizes tálat is – mosolygott Edina.
Jó, a tornacipőjét lehet, hogy kinőtte a nyáron, majd megnézzük, de nem hinném, hogy egyest fog kapni, ha a szeptemberi első tesiórán még a nyáron hordott dorkót viseli. Táskája, tolltartója van, és csodák csodájára a tavalyi radírja képes radírozni még idén is. Év közben persze nyilván elveszíti, de majd akkor pótoljuk, és kap egy körzőt is, mert az most újként jött be. Nyilván a melegítőalsója is viccesen bokavillantós lesz már, de valószínűleg október előtt egyszer sem fogják fölvenni, van még időnk újat venni. A tankönyveket pedig úgyis csak szeptemberben lehet majd megvásárolni.
Jó, első osztályban, amikor még mindent meg kell venni, érthető, hogy tízezrekbe kerül a sulikezdés, és a bevásárlás, füzet csomagolás, táskába pakolás különben is szuper lelki rákészülés egy leendő elsősnek. De, hogy egy felsőbb osztályos gyereknek, akinek már mindene van, és egyébként is, év közben folyamatosan pótoljuk a hiányosságokat, minek kell minden augusztusban nagybevásárlást tartani: érthetetlen.
Úgyhogy abban maradtunk a gyerekekkel, hogy idén kimaradunk ebből az össznépi hisztiből és egymás taposásából a pénztárnál. Aminek az anyagiakon kívül még egy jó oldala van: rögtön ki is próbáltuk, hogy működik-e az elmélet, úgyhogy most az összes gyerekemnek ott áll összepakolva az iskolacucca, igaz, jól eltettük, hogy ne is lássuk még. A kérdés erre a nyárra ki is van pipálva.”
