Tudjuk, hogy szinte hihetetlen, de még mindig tudunk érdekességet mutatni a díványos Tisza-túráról, amit ugyan három nap alatt letudtunk, de igen sűrű három nap volt ám. A Tiszán és Túron evezés mellett ételeket és italokat teszteltünk, állatot öltünk, malmot látogattunk, sőt még a sátrat is magunk állítottuk – mert igen, vannak, akiknek ez már majdnem olyan extrémsport, mint a helikopteres síelés.
Normális esetben nyilván nem egy nagy etwas felállítani egy manapság kapható sátrat, de nekünk nemcsak a sötétedéssel, hanem azzal is meg kellett birkóznunk, hogy leírást egyáltalán nem találtunk hozzá. Az első pár órában – míg a többség hogy-hogynem fel tudta állítani a sátrát – még azt gondoltuk, hogy mi sem egyszerűbb, de néhányan végül eléggé megküzdöttünk vele. Én például sose gondoltam volna, hogy a modern sátrakat kívülről befelé kell felállítani, így ha rajtam múlik, inkább a szabad ég alatt töltöttem volna az éjszakát (ami egyébként később - egyéb okokból kifolyólag - be is következett).
Most megmutatjuk, hogyan csináltuk, hogy önök is velünk (rajtunk) röhöghessenek, de azért azt elárulom, hogy végül ketten aludtunk a hatszemélyes, két hálófülkés sátorban óriási kényelemben, szóval a tanulság mégiscsak az, hogy megérte a fáradozást. Fogadják szeretettel a mottónkat az „állításról": mindenki olyan, amilyen a sátra.