Tisza-túrán járt szerkesztőségünk, ahol meglepő módon nemcsak vagyonokért szereztük be a csirkét vagy egykedvűen teszteltük a sóletet, hanem eveztünk is. Ahogy lepakoltunk, már rohantunk is a Tiszabecsre, ahonnan hiába volt közel, nem lehetett átmenni a túlpartra, mert ott már Ukrajna volt. A kitűzött táv állítólag nem lett volna vállalhatatlan, mindössze huszonnégy kilométert kellett volna leeveznünk, de erre teljesen alkalmatlanak voltunk, hiszen már közeledett a nap a völgyben, és különben is egyre hidegebbre fordult az idő.
Mentségünkre szolgáljon, sokunk életében tényleg először látott kenut, na. Ahhoz képest egész jól boldogultunk, és különben sem hajtott minket a tatár, csak a wannabe vidéki gondolta úgy, hogy ez egy teljesítménytúra lesz. Esze egyedül a mi pink csizmás divatbloggerünknek volt, mert hiába öltözik az ember tetőtől talpig viharruhába, ha aztán átázott cipőben evickél hosszú órákon keresztül.
Óriási mázli, hogy a négy óra alatt közelebb kerülhetett hozzánk (a) Béla, aki nemcsak az evezés csínját-bínját ismerte, hanem a Tiszába ásításról (fulladásról) is elrettentő sztorikat mesélt. És hát így eveztünk mi:
Kik vagyunk mi?
A Dívány szerkesztőségének egy része, akik élvezték a vizet, a napsütést, a pálinkát, és a naplementét.
Margó – A mindig trendi divatújságíró, aki képes rózsaszín csizmában és tökéletesre koptatott rövidnadrágban fát vágni, és akinél már meg sem lepődünk azon, ha a harmadik nap felvett fehér blúza tökéletesre van vasalva, és természetesen a kiegészítőket is megfelelően kombinálja. Ennek ellenére egyáltalán nem az a nyávogós fajta, jól bírja a megpróbáltatásokat, nem hisztizik, és baromi gyorsan tud sátrat állítani.
Zsuzsa – Amióta a wannabe vidéki kiköltözött Budapest vonzáskörzetébe, állatokat tart, és különben is víziúttörőként nyomta végig a szocializmus végét. Kicsit nagyszájú, ráadásul rá hárult a pénz csöppet sem hálás kezelése, aminek következtében a környezetében lévőket folyamatosan éheztette. Bárányt végül nem ölt, szerencsére.
Isti – A természetet megörökítő fotós minden bizonnyal nagyon örült, hogy celebek, partik és jónők helyett tavirózsákat és napfelkeltét fotózhat, na meg egy csomó konzervet faló kollégát. Hamar ráérzett az evezésre, és csak néha dühöngött azon, ha nem jól haladtak a dolgok.
Bence – A tanácsadó, aki egyben szerkesztőségünk legkiegyensúlyozottabb tagja, csak néha látogat meg minket, mert alapvetően külföldön él, és ez meg is látszik rajta. Ő nem idegesítette magát semmin, élvezte a nyaralást, írta a naplóját, néha elment futni, és olyankor friss péksüteménnyel érkezett. Evezősnek nem ajánlanánk, mediátornak viszont tökéletes.
Eszter – A nagyonkritikus majdnemceleb vitorlázós múltja révén érzi a vizet, kormányozni viszont csak cirkálva tud, aminek utastársai kevésbé örültek – aztán kiderült, hogy ők is csak cirkálva tudnak. Neki legalább van filmes múltja, így ha kamerát lát, belenéz, és képes összetett mondatokat alkotni, bár időnként roppant kritikusan állt a dolgokhoz.
Szabolcs – A vega zenész tényleg nem eszik húst 22 éve, mégis bátran belevágott a sólet-pacal vonalon mozgó táplálékfelvételbe. Nem rinyált semmin, és mivel otthonhagyta tangóharmónikáját, hamar kiderült, hogy a hirtelen kerített szerkesztőségi gitárt csak kotta alapján tudja pengetni. De legalább az evezés ment neki (írja ezt, aki nem ült vele egy hajóban), és szinte ottani lakosként igazított el minket a helyi szokásrendszerben.
Gábor – És végül itt van a főszerk is, róla jót vagy semmit. Bár saját bevallása szerint mindössze egy órát evezett életében, ő volt a legtehetségesebb kormányos. Üvöltözni csak akkor kezdett, amikor rájött, hogy a szerkesztőségi sátor, amit neki szántunk, lyukas, így kénytelen volt új helyet keresni. De azért azt mondta, időnként élvezte a túrát.