Előfordult, hogy konzervet kóstoltunk kalandos Tisza-túránk során, de azért a három nap alatt rendes ételre is vágytunk – így lett túránk egyik legfontosabb pontja az élelemszerzés, ami (kettő helyett végül) egyetlen darab élő csirke beszerzését és leölé(eté)sét jelentette. A művelethez többen pesties picsogással nem asszisztáltunk, de persze aztán a vízparton töltött éjszakánk alkalmával mindannyian mohón fogyasztottuk el a belőle készült tarhonyás ételt, ami a sólethez képest énekelt.
Szóval addig nem volt különösebb problémánk a feladattal, amíg csak megtekinteni kellett a kisállatokat, a csirke beszerzése is csak pillanatnyi zűrzavart okozott – nem úgy a leölés. Az eseményekből Szőke András-filmrészletet kovácsolt az élet, valahogy így:
