Hegyek. Sípályák. Palacsintatészta a húslevesben. Mindenütt cigifüst. Arnold Schwarzenegger. Sigmund Freud.
Egy jó szabad asszociációs mókában (amikor mindent elsőre kimond, ami eszébe jut) nekem nagyjából ezek ugranak be Ausztriáról. Az Ego szempontjából persze ezek közül messze Freud, a XIX. században született osztrák neurológus a legizgalmasabb, többek között azért, mert ő a pszichológia történetének legismertebb alakja. A pszichoanalízis atyja. A férfi, aki az emberi lélek felépítésének és működésének legalaposabb elméletét dolgozta ki. Kár, hogy eredeti formájában az elmélet zöme badarságnak bizonyult.
A tudományos világban kevesen hisznek például abban, hogy női motivációk fő forrása a péniszirigység lenne, hogy alapösztöneinket élet- és halálösztönre vagy a személyiségünket énre, ösztön énre és a lelkiismeretünket megtestesítő felettes énre lehetne osztani. (Nyilván a rajzfilmkészítőkön kívül. Ők ugyanis nagyon szeretnek egyszerre beszélő angyalt és ördögöt ültetni karaktereik vállára.) Persze a felsoroltakon túl Freudnak több tucat bizarr elképzelése volt, akár a gyerek fejlődési szakaszaival, akár a szexszel kapcsolatban. Freud eredeti elméleteit az elmúlt évszázad során több tucat pszichológus kritizálta, cáfolta meg, értelmezte saját ízlése szerint, hogy aztán ezekből a gondolatokból új irányzatokat építsenek, elméleteket gyártsanak. Az eredeti freudi elképzelésekből tehát nem sok maradt, de munkássága mégis hatalmas befolyással volt a pszichológia fejlődésére. Összeszedtük örökségének öt legütősebb darabját.
A tudattalan létezik
Már Freud előtt is számos költő és filozófus vetette fel, hogy lelkünkben létezik olyan terület tele gondolatokkal, emlékekkel és érzésekkel, amely ugyan a valós tapasztalatainkból táplálkozik, befolyásolja személyiségünket, viselkedésünket, mégsem vagyunk tudatában, nincs felette kontrollunk. Ezt nevezte Freud tudattalannak, és ennek tanulmányozását tartotta a pszichoanalízis fő feladatának. Ő ugyanis úgy vélte, hogy a tudattalan maga a tényleges pszichés valóság.
A tudattalan meghatározó szerepe pedig a mai napig központi eleme a pszichológiának, nehéz is lenne olyan szakembert találni, aki nem fogadja el ennek létezését. Igaz, a mai megközelítés gyakran más, mint Freudé volt. Az elménknek rengeteg dologgal kell egyszerre foglalkoznia a testünk működtetésétől a környezetünk monitorozásán keresztül a szociális interakciók fenntartásáig. Mindeközben gondolkodunk, beszélünk, érzünk. Ha minden, aktuálisan az agyunkban zajló folyamat a tudatos figyelmünk és kontrollunk alatt működne, nyilván képtelenek lennénk egyszerre ennyi feladatot ellátni.
Védjük magunkat, ahogy tudjuk
Freud úgy vélte, hogy a szorongással szemben gyakran énvédő technikákat, elhárító mechanizmusokat alkalmazunk. És tényleg. Megpróbáljuk a bűntudatot okozó vágyainkat elnyomni, tagadjuk a függőségeinket, az egészségügyi gondjainkat, ésszerű mentségeket keresünk egyébként elfogadhatatlan viselkedésekre, távol tartjuk az érzéseinket, saját hibáinkat a másiknak rójuk fel. Ezek ráadásul szintén tudattalanul zajlanak.
Az anya tényleg számít
Ahogy az apa is. Freud úgy vélte, hogy a személyiségünk alakulása szempontjából a korai életévek különösen fontosak, és a legtöbb pszichológus szerint ez valóban így is van. Az, amit gyerekkorunkban a szülőktől, gondozóinktól kapunk, meghatározza felnőttkori értékeinket, hiedelmeinket, befolyásolja a későbbi emberi kapcsolatainkat, azt a módot, ahogy önmagunkat, a világot és az ahhoz való viszonyunkat látjuk. Persze mindehhez nem kell feltétlenül szexuálisan vonzódni az ellenkező nemű szülőnkhöz háromévesen.
A pszichoanalízis él és virul
Bár Freud eredeti módszere számos elméleti és gyakorlati változáson ment keresztül, de a pszichoanalízist azóta is rengeteg magasan képzett szakember gyakorolja. Ez a módszer nem egy-egy konkrét probléma megoldásáról, sokkal inkább önmagunk jobb megismeréséről, a tudatosság fejlesztéséről szól, ami összességében egy egészségesebb, teljesebb élet megéléséhez vezet.
Az álomfejtésben lehet valami
A pszichoanalitikusok közül ma is sokan osztják azt a freudi elképzelést, hogy az álmok elemezhetőek, értelmezhetőek. Eszerint az álmok tudatos feldolgozása, jelentésük megfejtése közelebb visz a tudattalan érzelmeink, vágyaink megértéséhez. Bár arra, hogy pontosan miért is álmodunk, egyelőre nincs tudományos bizonyíték.
