A régi propaganda feldícsérte és megannyi új lehetőséget látott a műanyagban, de ma már szidjuk, mint a bokrot, hiszen olaj- vagy gázszármazékból készül. Ezek az anyagok mai divatos szóhasználattal élve nem megújulóak, ráadásul gyártásuk során annyi szutyok termelődik, hogy agyonvágja a vizeinket.
A műanyagok olyan mérgező alapanyagokat tartalmazhatnak, mint a biszfenol (emlékszünk még a pár hónappal ezelőtti cumisüveg-hisztire?) és a már-már kimondhatatlan phthalate.
Az első lépések bosszantó fennforgásokkal
Ha ezeket a figyelmeztetéseket megfontoljuk, érzékenyek vagyunk az egészséges életmódra, és bele akarunk csapni a majdnem műanyagmentes életbe, akkor itt egy kis szamárvezető a kezdeti lépésekhez. A Rodale magazin szerint tehát három alapszabályt kell a bajszunk alatt mormolni:
- Nem vásárolok új műanyag terméket.
- Csak semmi főzőcske műanyag eszköz igénybevételével, nuku műanyag ételes doboz a munkahelyre.
- Minden egyéb műanyaghasználatot a nulla közelébe csökkentek.
Nem hangzik rosszul, de a gyakorlati megvalósítás annál döcögősebb, és részben a vonatkozó rutinosság hiánya miatt igencsak problémás. Tény, hogy a hazai fogyasztói társadalom, a közellátás nincs tekintettel az ilyen finnyás igényekre. A sok közül most legyen itt csak három akadályozó tényező.
Vásárlótáska (szatyor)
Nincs már az, hogy nyakra-főre hajítják utánunk a nejlonzacskót, sőt, valamennyit már fizetni is kell érte. Már az is haladás, ha műanyag is, de van cekkerünk, és az mindig ugyanaz. Terjedőben vannak a zöld táskák is, de ha falunapon, kirakodó vásáron járunk, tegyünk magunkévá egy vagy több vesszőből font kosarat. Elfér az a csomagtartóban. Ha nincs kocsink, akkor már macerásabb magunkkal cipelni reggel, dédelgetni térdünkön a metróban. De ki mondta, hogy áldozatok nélkül megúszható ez az akció? Hogy legyen alternatíva: a szövetből készült nagyfüles táska is megfelel a fenti kívánalomnak, és még könnyebb is, meg összehajtogatható is. (Ide tartozik az újabban "Szíj Melinda-táskának" nevezett csíkos csoda is, habár nekem nagyon gyanúsan műszálasnak tűnik összességében, és ki tudja, milyen bélése van, mert az meg még simán lehet tömör műanyag.)
Ételhordó
Szögezzük le: az ételhordó az műanyag. De ez csak fantáziátlanságunkról és legújabb kori történelmi műveletlenségünkről árulkodik, hiszen régen városszerte hurcolták (általában már akkor is idős nénik) több tagból álló fém ételhordójukat, Fejből már nem megy, de ha a képen jól látom, még a fogantyúja sem műanyag. Viszont még ma is beszerezhető. Akár internetes vásárlással is.
Ásványvizes palack
Szinte elkerülhetetlen, hogy bedobsz egy hatos csomagolású ásványvizes pakkot a kosaradba, az pedig műanyag PET-palackokból állhat csak, mi másból. Az évek során gyakorlatilag sikerült teljesen kiirtani a kínálatból a visszaváltható műanyag flaskákat, és ugyan egyes környezetvédelmi csoportok napirenden tartják, hogy ez legyen megint, hangjuk nem túl átütő. Üveges ásványvíz pedig nem túl sok van, és a kereslet hiánya miatt sok üzletben nem is tartanak. A szódás és a lova már régen eltűnt az utcáról, tehát ez a helyzet nemigen kedvez esetleges elhatározásunknak. Ellenben ha van időnk, egy kicsit utánajárhatunk az üveges szóda-kínálat ügyében.
Nem könnyű
Intim környezetünket több-kevesebb nehézséggel műanyagtalaníthatjuk, de munkahelyi íróaszutalunk alól mégsem dobhatjuk ki a műanyag kukát, ironjainkat és celluxtartónkat sem adhatjuk át a szemetesnek, műanyag gurigás székünk helyett sem követelhetünk öko-kompatibilist. Én meg már ki tudja hány betűt írtam le ebben a cikkben - műanyag klaviatúrámon.
