#VILÁGOM

Délkelet-Ázsia aranya az Andrássyn csillog

Lavati Anett 2011. november 20., vasárnap 10:56

Az Aranymúzeum pazar gyűjteményének tulajdonosa dr. Zelnik István diplomata, műgyűjtő, akit a gyűjtőszenvedély és Délkelet-Ázsia kultúrája, művészetének világa iránt érzett rajongása ösztönzött a múzeum létrehozásában. A helyszín kiválasztása nem volt véletlen: „Nyilvánvaló volt, hogy Magyarország fővárosában, Budapesten kell lennie, hiszen egy ősrégi kulturális, kereskedelmi és ipari központról van szó. A Rausch Villa egy egyedülálló lehetőség adott. Ez a régi 19. századi polgári lakóház az Andrássy úton áll, a város egyik legelőkelőbb sugárútján. A Múzeum határozott szándéka, hogy felkeltse a világ figyelmét, kötelességérzetét és -tudatát a délkelet-ázsiai kultúrák megismerése és kutatása iránt.”

Az egykori Rausch Villa udvarán láthatunk pálmafákat, bambuszt, és egy japánkertet is, de nem ám akármilyet. Szökőkúttal, márványhíddal, délkelet-ázsiai növényekkel.

Amint beléptünk a múzeum ajtaján, az orchideákban gazdag térben rögtön feltűnik a különlegesen csillogó fekete járólap, ami, mint később kiderült, egy Kambodzsából hozatott, különleges márvány, aranydarabokkal. Semmit sem bíztak a véletlenre, itt mindenből a legjobbat ígérik, legyen szó járólapról, liftről, biztonságról, vendéglátásról, teáról.

Ahogyan az ismertető mondja, "az Aranymúzeumban a mai Délkelet-Ázsia 11 államának területéről az ókortól a 20. századig mintegy ezer műalkotás kap helyet, ezek nagy része aranytárgy bemutatva a délkelet-ázsiai képzőművészet elmúlt kétezer évét."

A több ezer évet átívelő, állítólag másfél milliárd dollár értékű gyűjtemény értékes relikviáit, ereklyéit két szinten kilenc teremben tekinthettük meg. Az első terem Délkelet-Ázsia népek, vallások, birodalmak címet viseli. Itt az aranygyűrűkkel telepakolt vitrinen elhelyezett információs kiírásból megtudhatjuk, hogy „jellegzetes típust képviselnek a karmos befoglalású, szabálytalan (csiszolatlan) kővel díszített korai khmer gyűrűk; a domborítással, filigránnal, hármas vagy ötös ültetésű kabosonokkal, vállukon gyakran mitológiai alakokkal és növényi ornamentikával pazarul díszített tyam gyűrűk; a feltehetően szoborékszerként használt, nagyméretű khmer gyűrűk; az ójávai feliratot vagy asztrológiai állatjegyeket viselő jávai pecsétgyűrűk; a szigetvilág élethű állatfiguráival, vagy a geometrikus és növényi ornamentikával díszített, iszlám művészeti hatásról árulkodó gyűrűk.”

Az egyszerű és laikus látogató számára azonban a legkülönösebb ezekben a darabokban nem csak a míves kidolgozásuk, hanem a rejtély, hogy mégis mekkora virsli-, sőt kolbászujjakkal rendelkezhettek a régi délkelet-ázsiaiak, hiszen a gyűrűk, mintha óriások ujjaira készültek volna. Akárhogy méregettük, egy-egy darabba két ujjunk simán belefért volna, pedig tudtunkkal az ázsiaiak nem a hatalmas termetükről híresek.

A következő terem a különböző Buddha-ábrázolásoknak ad helyet, elképesztő töménységben. Láthatjuk a jó öreg Buddhát óceánt lecsendesítő tartásban, Mára démont legyőző kambodzsai Buddhát, ülő, álló, kövér,  és sovány Buddhát, aranyból és ezüstből is.

Utunk ezután a Bódhiszattvák és hindu istenségeken keresztül Délkelet-Ázsia kereskedelmi útjain, a Délkelet-ázsiai magas fennsíkok művészetén, a Tyam ékszereken és rituális tárgyain, a délkelet-ázsiai Siva-kultuszon és a szigetvilág művészetén át, érintve az arany és ezüst ötvösséget a Khmer királyságban egészen a Kincsek terméig vezet.

Itt találhatóak a dong-soni kultúrából származó arany emberszobrocskák, melyek mindegyike egy-egy érzékszervre helyezi kezeit, mutatva, képes beszélni, látni, hallani és érezni. A leírás szerint megmunkálásuk a klasszikus vonalat követi, a törzsi kultúrák mozdulatait és táncait elevenítik fel. Láthatunk még itt dobot, elefántfej irányította bárkában egy csecsemőt, indonéz tőrt, a kerist – természetesen mindezt szigorúan színaranyból.

A tárlat végén ellátogatunk a Sövény Aladár Teaházba, ahol autentikus ázsiai teák, kávék közül választhattunk. Sövényről érdemes tudni, hogy ő adta az első ösztönzéseket a gyűjtőnek, aki a 70-es években diplomataként rótta Délkelet-Ázsiát, és ekkoriban kezdte el gyűjteményét tudatosan duzzasztani.

Equus a Tháliában: nem vak ez, bátor!

Judit 2011. november 19., szombat 21:31

Alföldi Róbert és Szamosi Donáth
Alföldi Róbert és Szamosi Donáth

Bár elvileg kötelező olvasmány, az Equusra mégse sokan emlékeznek. Talán azért sem, mert a széplelkű irodalomtanárok nemigen tudtak mit kezdeni Peter Shaffer 1973-as, világhírű könyvével, melynek középpontjában egy vallási dogmatizmustól szexuálisan frusztrált kamaszfiú és pszichiátere állnak. Vajon hogyan beszélt volna Margit néni a gimiben a ködös éjszakáról, mikor a főhős meztelenül vágtatva extázisba kerül verítéktől csatakos lován? Hát ezért.

Színházi berkekben ugyanakkor az Equus már-már alapmű, bár fókusza a kétségbeesett tinédzser helyett inkább a kétségbeesett középkorú pszichiáterre tolódott. Játszotta Alec Baldwin színházban, Richard Burton filmen (bár azt a művet maga az író is megkérdőjelezte), a legújabb Equus-hullámban pedig Londonban, majd a sikert követően a Broadwayn Harry Potter maga, vagyis Daniel Radcliffe (17 évesen és meztelenül, ami azért okozott némi zavart a Potter-rajongók körében). A magyar ősbemutatón a Darvas Iván-játszotta pszichológus az akkori kritika szerint kissé modorosan, de dühkitöréseiben hitelesen alakította Martin Dysartot, a kiégés felé közelítő pszichiátert, aki felvállalja a 17 éves Alan Strangot páciensként, miután az egy éjjel megvakított hat lovat egy patakéssel. A Thália mostani előadásában Alföldi Róbert kapta a pszichiáter kényelmesen csillogtatható szerepét. És melyik színész ne szeretne egyetlen előadásban ilyen összetett karaktert megformálni? A kiváló dramaturgia ráadásul megannyi kikacsintásra is okot ad, amelyet Alföldi nagyszabásún hoz is. Picit modorosan, de láthatólag felszabadultan.

Darvas Iván mint pszichiáter és Gálffi László mint Alan az Equus ősbemutatón 1980-ban (Fotó: Országos Színháztörténeti Múzeum)
Darvas Iván mint pszichiáter és Gálffi László mint Alan az Equus ősbemutatón 1980-ban (Fotó: Országos Színháztörténeti Múzeum)

Miért most?

Izgalmas kérdést feszeget az Equus, már amennyiben a vallás mint olyan izgalmasnak számít manapság, annyi más dogma között – és az egyetlen kérdés, amely a fejemben járt az első felvonás végén, hogy vajon miért is éppen most volna itt a magyar Equus újrajátszásának ideje. Jobb híján azt lehet gondolni, hogy Dicső Dániel szeretett volna valami megrázót behozni első nagy előadásaként, és lássuk be, a szereplőgárdát és az előadás körüli marketinget tekintve ez sikerült is. De igen kemény embernek kell lennie annak, aki elsőre olyan neveket rendez, mint a már emlegetett Alföldi, a bírónőt alakító Béres Ilona, vagy éppen a szülőket formáló Kútvölgyi Erzsébet (aki anno az ősbemutatón az Alant csábítani vágyó Jillt játszotta), és az erőszakosságig frusztrált ateista apát játszó Kőszegi Ákos. A fiatal rendezőnek nem is igazán sikerült megugrania a saját maga által magasra tett mércét.

Szamosi Donáth
Szamosi Donáth

Az előadás ugyanis lehetett volna ennél sokkal robbanékonyabb. Megrázóbb, hiszen a mű erről szól: az elsöprő vágyakról és érzelmekről, melyek után a pszichiáter hiába sóvárog, önmagában már sehol sem leli, így válik iriggyé kezelt "fia" képei iránt – és igazán itt jönne a képbe a darab alapkérdésének szánt ki kezel kit-szindróma. De ez ebben a játékban és gondolatiságban nem jött át, a premieren legalábbis hibádzott tegnap. Nem éreztem azt a fajta irigységet, amit kellene, csak a pszichiáter kiüresedését. Meg a darabét, melyben nem karakterfejlődés történik, hanem monológokban hajtogatják hosszasan, ki hol tart épp jellembeli előrelépését tekintve.

És a lovak... A lovakat emberekkel eljátszani, nos, ez 15 éve még izgalmas lett volna, de manapság ennél több kellene egy ilyen darabba. Persze nem lehet igazi lovat vinni a Tháliába (ami kár, mert a Radcliffe-féle Equusban az rendkívül erős volt), de itt nekem egy picit bicegett a dolog. A színpadkép statikussága sem jött be, semmi nem volt benne abból a dinamizmusból, amit egy 2011-es feldolgozásban várna az ember. Nem azért, mert mindenáron meg kell újulni, hanem mert érdemes. Szóval bár érthető az elgondolás, az mégis unalmassá vált. Kivéve akkor, amikor a fiatal Szamosi Donáth játszott.

New York-i modellből pesti színész

A pletyka szerint Donáth New Yorkból jött haza a szerepre, bár pont itt a Tháliában (pontosabban a Stúdióban) rendezte már őt tavaly Dicső Dániel, a flimvászonról színpadra álmodott Bertolucci-féle Álmodozókban is. Akkor Haumann Máté mellől lehúzta a kritika, de az Equust egyértelműen ő tette élővé a darab premierjén. Ártatlan volt, sérülékeny és agresszív, bele lehetett látni a kamasz fiúk minden frusztrációját. Attól, hogy modellként másként volt kénytelen megtanulni használni a testét, mint ha eredetileg is színésznek nevelkedett volna, másként is jeleníti meg a testiséget a színpadon. Mintha mindig pontosan tisztában lett volna azzal, hogyan is mutat ő éppen – miközben ez mégsem magamutogatásként, hanem érző tudatosságként jött át. Méltó párja volt Alföldi Róbertnek.

Equus

Alan Strang, a zavart elméjű fiú, egyetlen éjszaka alatt megvakít hat lovat egy patakéssel, ezért pszichiátriai kezelés alá kerül. Martin Dysart pszichiáter feladata feltárni az utat, ami a szörnyű bűntettig vezetett. A kezelések során a fiú és Dysart idegölő csatákat vívnak, hogy megismerjék egymás titkait. De végeredményben ki kinek a páciense?
Dysart a saját démonjai szürke rabja, Alan együtt vágtat a sajátjaival. A fiú és orvosa között szövődő kapcsolat mindkettejük életét megváltoztatja, de vajon megmenti-e...?
(Forrás: Thalia.hu)

A promóciós fotókat a kiváló Emmer László készítette
A promóciós fotókat a kiváló Emmer László készítette

Mit néz a magyar a moziban?

Dívány 2011. november 19., szombat 18:39

A filmforgalmazók listája szerint a következő filmeket nézték a legtöbben Magyarországon november 10. és 16. között:

1. Halhatatlanok 3D (amerikai fantasztikus akciófilm)

A történet röviden: Heraklion királya, Hyperion és hadserege az egész ókori Hellászt lángba borítja, hogy rátaláljon a rég elveszett epiruszi íjra. A király az íjjal letaszíthatja az isteneket az Olümposzról, akár még a világ ura is lehet. Hyperion és légiói pusztítanak rendesen. Egy Thészeusz nevezetű fiatal kőfaragó bosszút esküszik, miután Hyperion feldúlja a faluját, és megöli az édesanyját. Phaedra, a papnő látja a jövőt, és miután találkozik Thészeusszal, meggyőződésévé válik, hogy a férfi az egyetlen, aki véget vethet a pusztításnak. A nő segítségével Thészeusznak sikerül maroknyi csapatot összegyűjtenie, és elindul, hogy megvívja csatát, mire másra, az emberiség megmentésére. A Halhatatlanokban nem fog csalódni senki sem, aki szerette a 300-at, de ahogy a kritika írja:

„A Halhatatlanok jó példa arra, hogy dizájnelemekkel nem lehet aládúcolni egy történetet, legyen az bármilyen egyszerű. Ha nincs egy épkézláb cselekmény, pár fordulat, legalább kicsit élvezhető párbeszédek, megette a fene az egészet, még a görög istenek is a fejükre esnek. Singh életművében eddig ez a 4/10-es film a leggyengébb darab, remélhetőleg nem ugrál fel a jövőben meggondolatlanul mindenféle gyanús vonatokra.”

A film november 10. És 16. között  34.963 nézőt vonzott, ezzel 51.962.310 Ft bevételt produkálva.

2. Hogyan lopjunk felhőkarcolót? (amerikai akció-vígjáték)

A történet röviden: Ben Stiller és Eddie Murphy a főszereplői ennek az új akcióvígjátéknak, melyben néhány lúzer melós bosszút akar állni a Wall Street-i svindleren, aki átverte őket. Miután egy Central Park-i luxus lakóház alkalmazottai rájönnek, hogy a milliárdos tulajdonos ellopta a nyugdíjukat, kitervelik a tökéletes bosszút: visszalopják, amit elvettek tőlük.

Nem csak az a bámulatos ebben, hogy Ben Stiller még mindig színészként keresi a kenyérre valót, hanem az, hogy a heti statisztikai adatok alapján 27.668 ember kíváncsi a mai napig a játékára és úgy eleve az akcióvígjátékokra hazánkban, ami miatt a mozik 33.828.165 Ft-ot tettek zsebre.

3. Lopott idő (amerikai sci-fi)

A történet röviden: A nem túl távoli jövőben az idő lesz az új pénznem. Az emberek 25 éves koruk után nem öregszenek tovább, így a gazdagok akár örökké élhetnek, míg a szegények minden percért harcolnak.

Az egymástól jól elválasztott világok egyikében a huszonötnek kinéző, mindenre ráérő gazdagok múlatják végtelen fiatalságuk napjait, a másik oldalon, a gettóban pedig kétségbeesett, kapkodó harc folyik minden percért. Itt nincsenek szabályok.
A múló időt a karba épített óra jelzi, egy különleges, a két csuklót összeérintő kézrázással viszont aki akarja, átadhatja másnak a saját perceit. Akinek eltelik az utolsó pillanata, és nem szerez még időt, az meghal.
Egy gettóbeli srác (akit Justin Timberlake alakít) váratlanul rengeteg időt kap egy ismeretlen időmilliomostól, ezért gyilkossággal gyanúsítják, és ő kénytelen menekülni. Túszul ejt egy fiatal, jómódú lányt, akit magával is cipel, és akivel természetesen  egymásba is szeretnek, ami jól felforgatja a rendszer működését.

Az egykori 'N Sync-es Justin Timberlake melodrámájára egy hét alatt 22.397 ember váltott jegyet a magyar mozikban, 26.728.250 Ft bevételt gombolva le a magyarról. Gratulálunk Justin!

4. Éjfélkor Párizsban (spanyol-amerikai romantikus vígjáték)

Woody Allen legújabb filmjében egészen elképesztő módon nem Scarlett Johansson alakítja a főhősnőt, hanem a Szerelmünk lapjaiból nagyon jól ismert Rachel Mcadams (Inez), párja pedig nem más, mint a csupanyál Owen Wilson (Gil).

A sztori röviden: Gil és Inez jegyesek, akik üzleti okokból Párizsba látogatnak, de időközben kiderül, hogy a nem egészen egymáshoz valók. Gil esetleg Párizsban szeretne élni, es komoly íróvá válni, míg Ineznél ez szóba sem jöhet. Ha ez nem volna elég, Gil ráadásul szeret esőben sétálni, míg Inez nem. A történetben a fordulatot az hozza, hogy Gil felfedezi, hogy pontban éjfélkor Párizs egy bizonyos pontján egy fiákerbe szállva időutazásban vehet reszt, amely visszaröpíti az általa kedvelt 1920-as évekbe. Beszélget Hemingwayjel, Gertrude Steinnal, remekül mulat.  A film tanulsága: Gil rájön, az "aranykor" (20-as évek) mindenki számára mást jelent, és bármennyire kényelmes is a tagadás és a menekülés, a jelennel egyszer csak szembesülni kell. Romantikus filmecske happy enddel, ahogy illik.

Woody Allen legújabb filmjére egy hét leforgása alatt 11.430-an váltottak jegyet. Az éjfélkor Párizsban 13.815.941Ft-ot hozott a konyhára.

5. Tintin kalandjai 3D (amerikai-új-zélandi-belga animációs film)

A Tintin-képregények 70 nyelven több mint 200 millió példányban keltek el eddig, és évente 2 millió új kötet talál gazdára. A legendás Hergé műve először 1920-ban, egy brüsszeli újságban látott napvilágot, és a folytatások ötven éven át tartották izgalomban az egyre népesebb rajongótábort. A Tintin-történetek végül 23 albumba gyűjtve váltak igazán népszerűvé: Hergé 1983-as halála előtt még azt mondta, ha valaki megfilmesíti művét, örülne, ha az Steven Spielberg lenne. Ha nem is élte meg, de összejött neki.

„Spielberg ügyesen átvette azt, ami a fantasztikus rajzokon kívül jó az igazi Tintinben: a részletes környezetfestést, az aránylag összetett, egzotikus cselekményt, a fasza mellékszereplőket és a sűrűn durranó poénbombákat. Majd az egészet átengedte az Indyszűrőn. A legjobb, vagyis egyszerre vicces és izgalmas jelenetek ennek megfelelően az egzotikus környezetben történő üldözések és a majdnem-járműkatasztrófák. A hidroplán lezuhanása és a nagy sólyomüldözés bőven állják a sarat bármelyik Spielberg-játékfilmből vett vonatkozó csúcsjelenettel. A viccek is jók általában, néha egyenesen szuperek, az alkoholista kapitány önostorozása animációs filmben szokatlanul árnyalt, vagyis árnyaltan fergeteges karaktert teremt. Haddock hatására azt is elfelejti az ember, hogy cserébe Tintin tökéletesen semmilyen, még egy kalandos rajzfilm főszereplőjéhez képest is. A Tintin az a film, amit teljesen felesleges 3D-ben nézni, próbáltam mind a kettőt és a különbség kábé annyi, mintha csont józanul vagy egy kis kupica pálinka után néznék: némi káprázat és árnyalatnyi, jelentéktelen térhatás a bónusz. A kevés hardcore rajongó gyűlölni fogja nyilván, a többieknek viszont nem is annyira rossz élmény. Felnőtteknek gyerekek nélkül is bőven nézhető. A kisebb gyerekek, úgy 8-9 éves korig viszont egy kukkot sem értenek a cselekményből, ami nem akkora baj, egy lendületes Spielberg-üldözés az bárkinek ugyanazt jelenti: jó nagyra tátott szájat és félpercenként feltörő, önfeledt nevetést.”- olvashatjuk a kritikustól, annak ellenére is, hogy a főhőst kifejezetten utálja: "egy kifejezéstelen, rosszul animált lárvaarccal bámuló, pengeszájú Wayne Rooney. Sőt, Wayne Rooney és Tilda Swinton hermafrodita szörnygyermeke."

9.486 ember nézte meg egy hét alatt, ezzel 12.761.404 Ft bevételt hozva a konyhára.

6. Delfines kaland 3D (amerikai családi film)

Az igaz történet alapján készült egészestés családi mozi Winter, a szerencsétlenül járt delfinborjú történetét dolgozza fel. A delfin egy mélytengeri csapda áldozata lett, és egy 11 éves kisfiú menti meg, pontosabban csak félig, mivel delfinünk uszonyát amputálni kell. Ne sírjon még senki, mert hát ez egy családi film, így a flúgos orvos szerepében tündöklő Morgan Freeman készít az állatnak egy pótuszonyt.

"A Delfines kalandot Amerikában imádták a nézők – a kritikusok kevésbé –, sokan a legjobb eddigi állatos családi mozinak tartják. Ennek egyik oka, hogy odaát a film a bátorság, az erő és a bizakodás szimbóluma lett a fogyatékkal élők és az egészségesek számára egyaránt. Bárhogy is, az egész családnak kellemes, látványos (térdimenzióban élvezhető) és tanulságos hétvégi mozizást kínál."– olvashatjuk a kiritikában.

A filmre csak 4789-en voltak kíváncsiak, a bevétel 6.599.745 Ft volt egy hét alatt.

7. Kémkölykök 4D (amerikai akció-vígjáték)

A másfélórás moziből megtudhatjuk, hogy Jessica Alba, pontosabban az általa alakított Marissa a legszuperebb kémmami. A sztori és a film nem agysebészeknek és mégcsak nem is művészmozi-töltelékeknek készült.

Marissának mindene megvan: híres riporter férj, egy gyerek a híres férjtől, és két idegesítő mostohagyerek. Az első igazán zseniális csavar a filmben az, hogy a család nem is sejti: Marissa egy igazi kém volt még a GYES előtt.

Az exkémnő élete világa fenekestül felfordul, mikor visszahívják régi állásába egy rettentő gonosz bűnöző miatt, aki természetesen a világuralom megszerzésére tör. A fenyegetés közeledtével a két idegesítő mostohagyereket is kénytelenek bevonni a buliba, az pedig, hogy a srácok rádöbbennek, unalmas mostohájuk egykor szuperügynök volt, elég jó bevágodási faktort jelent a mostohának. 
"Két veterán kémkölyök, valamint néhány elképesztő kütyü segítségével talán képesek lesznek megmenteni a világot és összehozni családjaikat"- írja az ismertető.

Alba mamira és a bosszantó tudálékos mostohagyerekekre 4725-en voltak kíváncsiak, a heti bevétel: 6.475.560 Ft.

8. Fertőzés (amerikai sci-fi dráma)

A némi jóindulattal B kategóriába beszuszakolt dráma összedobása során a legnehezebb feladat a csupacsillag szereplőgárda felépítése lehetett. Matt Damon, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, Marion Cotillard, Jude Law, Jennifer Ehle, és Laurence Fishburne is feltűnik a katasztrófamoziban.

A film receptje nem olyan bonyolult: a főhős a mutálódó vírus, ami elpusztíthatja az egész világot.
Egy családanya távol-keleti üzleti útjáról hazaérve rosszul lesz. Előtte egy házasságon kívüli viszony miatt valahol az USA-ban megszakította az útját. Ő az első beteg: amerre járt, a megállíthatatlan fertőzés újabb gócai alakulnak ki. Előbb csak a Távol-Keleten és az USA-ban, majd a világ egyre több pontján. A betegség gyorsan támad, és persze nincs ellene gyógyszer.
"Néhányan azonban nem adják fel a harcot: megpróbálnak gyorsabbnak lenni a láthatatlan ellenségnél, hogy akár saját életük kockáztatásával is mentsék azt, aki még menthető. Önfeláldozó orvosok küzdenek a vírussal, az üzleti érdekekkel, a lelkes amatőrökkel, az idővel. Miközben ők is ki vannak szolgáltatva a betegségnek"- csábítja az ismertető a nézőket, de november 10. és 16. között csak 2488 embert sikerült megfertőzni (bocs), a bevétel 3.051.040 Ft volt.

9. Egy nap (amerikai romantikus dráma)

Bestseller-feldolgozás a gigantikus szájú Anne Hathawayjel, valamint a Kurt Cobainből és Paul Mccartney-ból összephotoshoppolt Jim Sturgess-szel a főszerepben.

A film húsz év július tizenötödikéit mutatja meg: Emma (Hathaway) és Dexter (Jim Sturgess) sorsának alakulását követheti nyomon a néző évről évre, legfőképp, ahogyan barátságukból szerelem szövődik. Miután együtt töltik egyetemi diplomaosztójuk napját (igen, ez az első, 1988. július tizenötödike), Emma és Dexter között olyan barátság szövődik, amely élethosszig tart. Emma szentimentális fruska, aki jobbá akarja tenni a világot, Dexter pedig egy laza műmácsó, aki az egész világot zsebre akarja vágni.

Kapcsolatuk kulcsfontosságú pillanatait a következő két évtized július 15-ei napjainak bemutatásából ismerhetjük meg, legyenek éppen együtt vagy külön. Megismerjük baráti viszonyaikat és különböző vitáikat, látunk csókot és könnyet eleget, van itt minden, ami egy romantikus filmben szokott lenni. A történet során a főszereplőpáros persze jellemfejlődik és rájön, hogy amit annyi ideig kerestek, és amire olyan régóta vágynak, valójában végig az orruk előtt volt. "Amint kiderül számukra, hogy egészen pontosan mit is jelentett az a bizonyos 1988-as nap, megismerik a szerelem és az élet valódi természetét"- csábítanak mozizásra a közhelyekkel zsúfolt ismertetővel.

A filmet 2243-an nézték meg, 2.804.065 Ft-ot hozva a konyhára.

10. Parajelenségek 3. (amerikai horror)

"Soha egyetlen horrorfilmre sem ültek be annyian az első hétvégén, mint a Parajelenségek című film harmadik részére", írja a Deadline Hollywood. A házivideósra vett, áldokumentarista stílusban készült horror a hétvégén 54 millió dolláros bevételt produkált, ami minden idők legjobb nyitánya a műfajon belül"- olvashattuk nemrégiben.

Egészen elképesztő módon a mai napig működik az, hogy veszünk egy ötletet, csinálunk abból egy laza horrort, majd másodszorra is megrágjuk a sztorit, és zavarbaejtő módon, a harmadik nekifutásra is összeáll ebből a katyvaszból egy működőképes horror, amit aztán el lehet adni, mert veszik, mint a cukrot. Nem csak a tengerentúlon, hanem kis hazánkban is.

A sztori tényleg pofonegyszerű: két kislány felkelti az alvilágot, ezt követően tehát a dokumentumfilmes-kézikamerás iskolának megfelelően 83 percen keresztül mutogatnak nekünk rossz felbontású képeket, amiken különböző árnyékokat láthatunk. Videokamera-szerelőknek ajánljuk, másnak nem.

Mégis 2310-en nézték meg egy hét alatt, ezzel 2.634.580 Ft-ot termelt a film.

Tévézés csontvázzal és felhőn alvó lánnyal a kocsmafalon

Lavati Anett 2011. november 19., szombat 17:52

Portfolio Points 2008 óta biztosít bemutatkozási lehetőséget Budapest Belvárosában fiatal fotósoknak, festőknek, grafikusoknak. Az évente kétszer (tavasz-ősz) megrendezésre kerülő kiállítás-sorozatnak főként kávézók, mozik, kis galériák, klubok, műhelyek nyújtanak otthont.

A Szimpla Kert a Kazinczy utcában egy a sok romkocsma közül. Ami igazán különlegessé teszi a felhozatalban, talán az, hogy a legromabb romkocsma Budapest legmenőbbnek nyilvánított utcájában.

A KREA két tervezőgrafikus hallgatójának kiállítása a Szimpla Kert első emeletén található, a kocsma egyetlen nem dohányzó térében. Fejenként nagyjából 20-20 művel borították be a falat a lányok, láthatunk iskolai vizsgafeladatokat és hobbiból otthon gyártott, főként figurális grafikákat is. A kiállítás címe, a DUEL az alkotók közös munkájára utal; a „dual”, mint kettős, és a „duel", mint párbaj, hiszen a bemutatott anyagok között szerepelnek ugyanannak a feladatnak a különböző megoldásai is.

A kiállítást a lányok kérésére egyik tanáruk, Kocsis Nagy Noémi művészettörténész nyitotta meg, aki a blogjában is beszámol a megnyitóról. A kiállítást, először Bölecz Lilla munkáit a következőképpen méltatta: "Lilla sajátos álomvilágot hozott létre magának, amelyben egy hozzá nagyon hasonló lány a főszereplője a kis, rajzos jelenteknek. Ezekben a művekben, mint egy folytatásos regényben, a hősnő felhőn alszik, amiből nagy kövér cseppek potyognak, szerelmével csókot vált a biciklin és leesnek a bringáról, a fiúval tévét néz egy pohár bor, pizza és egy kedélyes csontváz társaságában, a kanapén, farkasaival az álmok ködös-tejes, süppedős világában úszik, vagy az esőben kutyát sétáltat. A tussal megrajzolt munkáit fedőfestékkel vagy elektronikusan, photoshoppal színezi,  történetei szomorkásak, de vidámak is egyben és rendkívül életszerűek, feszültséget keltenek és mindenképpen érzelmeket váltanak ki belőlünk. Ha csupán egy mondattal szeretnénk Lillát jellemezni, akkor ő a nagyon grafikus típus, aki vonalakban képzeli el azt, amit megalkot."

Nyári Eszterről Kocsis Nagy Noémi a következőket mondta: "Ami Esztert illeti, egy teljesen más személyiséggel van dolgunk. Grafikusnak induló, de mégis festőien gondolkodó emberről van szó, aki ugyan rajzol a szó szoros értelmében, de színfoltokban tárja elénk a témáit és színesen látja a világot. Művészi eszköze a mindig és mindenhol jelen lévő humor, geg. Alakjainak arcán tükröződik a malícia, gúny és fellelhető itt a helyzetekben megbúvó komikum, amivel ő a világra tekint, vagy inkább célzás arra, ahogy szemlélnünk kellene a körülöttünk lévő történéseket. Ez pedig sokkal szimpatikusabb, mint búnak ereszteni a fejünket és pesszimistán állni hozzá mindenhez."

Kíváncsi voltam, hogyan kaphatja meg ezt a lehetőséget két tervezőgrafikus hallgató, arra is, hogy úgy egyáltalán mekkora lehetőség is ez pontosan. Kérdéseimre Bölecz Lilla válaszolt.

„A sulitól kaptunk egy emailt, amiben azt írták, itt a lehetőség, hogy csináljanak nekünk egy kiállítást a Portfolio Points keretein belül, itt a Szimpla Kertben. Igent mondtunk. Csak mi kaptunk ilyen levelet a suliban, ami elég nagy szó. EZ az egész valamikor ősszel derült ki, nem volt sok időnk a megnyitóig. Mivel egyikünknek sem volt még kiállítása, ezért nem tudom pontosan, mekkora lehetőség is ez valójában. Tény, hogy az ölünkbe pottyant, és azt hiszem, nem kis dolog ez szakmailag.”

A lányok barátnők és osztálytársak is egyben, és a közös munka sikerén felbuzdulva újabb közös projekten törik a fejüket, bár Bölecz Lillának legközelebb a Drunken Tailor kocsmában is lesz önálló kiállítása.

Romkocsmában kiállításra járni azért is lehet érdemes, mert olyan dolgok történhetnek a nézővel, amik egy szokványos, steril kiállítóteremben sose. Miközben Bölecz Lillával nyugodtan beszélgettünk a Szimpla Kertben a kiállításról, arról, mennyire jó is az, ha az ember megtalálja azt a szakmát, amit érdemesnek tart arra, hogy tanulja, majd művelje is, a semmiből hirtelen ott termett egy lány, aki 150 forintért répát árult. Vettem egyet, mert ismerek egy dagadt nyulat.

Vajon végül a DUAEL-ből, a kettősségből és a párbajból ki kerül ki győztesen: Eszter vagy Lilla? Mélázó sztorizgatás vagy lényegretörő humor? Döntsék el Önök.

Nyári Eszter munkáit itt tekinthetkik meg, Bölecz Lilláét pedig itt.

A DUEL kiállítás a Szimpla Kertben december 8-ig látogatható, nem csak répaévőknek, nem csak nyulaknak ajánljuk.

A magyar divatipar még mindig a kommunizmus miatt nyűglődik

Budafoki Mira 2011. november 18., péntek 11:50

Az Effemine Egyesület a Fiatal Nőkért – elsőre nehezen komolyan vehető – diákszervezet teltházas kerekasztal-beszélgetést rittyentett a Közgázon. A Business In Fashion című eseménynek házon kívül is híre ment, a nagy tömegben vegyes felhozatal fogadott. Komoly(nak látszó) öltönyös figurák, extravagáns MOME hallgatók, és eltévedt bölcsészek, fontoskodó szervezők, és a meghívott divat szakértők (és szakérteni próbálók) töltötték fel az előadót.

Effemine-féle rózsaszínes fejetlenség: kígyózó sor a regisztrációs pult mögött
Effemine-féle rózsaszínes fejetlenség: kígyózó sor a regisztrációs pult mögött
Fotó: Szécsi István

A női arculathoz híven laza 10-20 perces késéssel indult a rendezvény, türelmetlenül is fészkelődött a világmegváltó gondolatokat váró hallgatóság. A hatásvadász csúszást a kötelező gyors bemutatkozás, bemutatás, és éljenzés követte. A vita a hazai divatipar örökké aktuális kérdései köré épült, de a szakértő válaszok helyett leginkább köntörfalazást, történelemórával egybevont mentegetőzést és megannyi zsákutcát kaptunk. A konklúziót egy kevés sütnivalóval magunktól is levonhattuk volna: tőke nincs, kereslet nincs, gazdasági válság van, és tanácstalan szakmabeliek is akadnak bőven. Aki szép reményeket fűzött a belföldi karrierhez a divatvilágban, itt megkapta az első hidegzuhanyt.

Teltház és a ráadás tömeg a Business In Fashion kerekasztal-beszélgetésén a Corvinuson
Teltház és a ráadás tömeg a Business In Fashion kerekasztal-beszélgetésén a Corvinuson


A magyar divatipar nyűglődését a kommunizmus utóhatásával magyarázták. Erre előszeretettel hívta fel a figyelmet újra és újra a Marie Claire főszerkesztője, Szűcs Péter és az Elle divatszerkesztője és stylistje, Andó Ildikó. No de megtudtuk, hogy még mindig mi vagyunk a legvidámabb barakk, hiszen Lettországban még rosszabb a helyzet. A magyar nők pedig elképesztő sebességgel hozzák be lemaradásukat: a divatrovat egész oldalas képeit egyre kevesebben akarják kitépni a magazinokból - ebben is egyhangúlag megegyeztek a magazinok képviselői. Ilyen, és ehhez hasonló sovány vigaszokkal erősítette tovább az est pozitív pólusát Szűcs Péter. Felhívták a figyelmet a több sebből vérző iparművészeti képzések hiányosságaira, és a nem létező vagy nevetséges állami támogatásokra. A MOME és Gombold újra! pályázat ballépéseit boncolgatták, saját dicséretes munkájuk bemutatása helyett. Olyan új fogalmakon is megütközhettünk, mint a textilmaffia vagy a gyapotspekuláció. A morbid szókapcsolatokat pedig az óriási pénzek forrásaként jelölte meg Andó Ildikó korábbi gazdasági helyzetet elemző cikkére hivatkozva. A területen komolynak számító piackutatások is csak a tisztességtelen jelenségekhez vezetnek vissza, így ezek után kissé hiteltelenül hangzott a „Hajrá fiatalság! Merjetek nagyot álmodni” jelmondat. A következő generáció tehetségeit csak annyival tudták bíztatni: "Irány külföld, hogy hazahozhassuk a szakértelmet!" Az egyetlen emészthető és kecsegtető következtetés pedig egész eredeti:az egész világ nyitva áll előttünk - mondták a médiában dolgozók. Godena-Juhász Attila és Füzes Eszter, a USE Unused dizájnerei ezzel szemben óvakodtak a messze menő következtetésektől. Mindenki nagy bánatára az egész beszélgetés alatt az igazi szakértők hallgattak a legmélyebbeket.

Katedrán a hazai divatvilág nagyjai
Katedrán a hazai divatvilág nagyjai
Fotó: Szécsi István


A vita végezetül saját parttalanságától fulladt ki. Nehezen távozhatott akárki is felhőtlen lelkesedéssel és új perspektívával. Mindenesetre ha másra nem is, legalább különböző álláspontok megismerésére jó volt az este, hiszen a saját szerepében mindenki hozta a formáját. Összevethettük a média világából a megszokott rózsaszín védőbeszédeket, hasba lyukat beszélős nagyotmondásokat Szűcs Pétertől és a gyakorlati, kreatív munkaerő vesszőfutásával és finoman fogalmazva is pesszimista hozzáállásával. A nem túl fényes valóságból Garam Juditon (NUBU tervezője, Mono Fashion tulajdonosa) és a USE Unused delegációján kívül, néha a magyar Elle divatnagyasszonya is adott egy kis ízelítőt.

A kiállítás, ami nem látható az Anker Klubban

Lavati Anett 2011. november 17., csütörtök 15:52

Az Anker Klubban Kőrösi Tamás „Képek nélkül álmodni” című kiállítását tekintheti meg november 20-ig az a sasszemű vendég, aki a félhomályban észreveszi a fotókat. A közel 30 képből ugyanis valamiért csak mindössze 4 került jól látható helyre, a többi munkát pedig az Ankerre jellemző félhomály veszi körül. Mi szerencsére tudtuk, mit kell keresni.

Tilosban járás, bűntudat és elesettség?

Kőrösi Tamás a Vakok Állami intézetében készít fotókat különböző rendezvényekről, élethelyzetekről, az ott megforduló emberekről. Az Anker Klubban helyet kapó kiállításának anyagát is ezekből a fotókból állította össze. A sorozat erős anyag, olyan portrékat és életképeket mutat meg, hogy még a söröspohár is megáll az ember kezében, ha nem figyel. A hatást azzal éri el, hogy a fekete-fehér fotókon olyan egyszerűen és mindenféle gátlás nélkül ábrázolja a vakok világát, hogy attól a látó valami miatt minden egyes képnél zavarba jön. De mitől is? A bűntudattól, amiért ő látja ezt a képet egy nem látó emberről? Netán attól, hogy

látjuk valakinek az elesettségét? Egyáltalán, a vakság egyet jelentene az elesettséggel? Mit mond erre a fényképész?

"A fényképészet számomra egy olyan önkifejezési eszköz, amin keresztül közvetíteni tudom a külvilág felé azokat a helyzeteket, amikről az emberek nagy része tudomást sem akar szerezni. Olyan témákkal szeretek foglalkozni, amiknek van valós tartalma és értéke. Szeretném, ha az emberek egy pillanatra rádöbbennének arra, hogy van egy másik világ, amiről ők tudomást sem akarnak venni és szeretném, hogy ez azt "idegen világot" jobban megismerjék. Megismertem a helyzetüket, beleláthattam a mindennapi életükbe, így valósághűen tudom ábrázolni az életüket és életkörülményeiket. Megmutatták nekem, hogy ilyen nehéz helyzetben is létezik boldogság."

Létrával és zseblámpával ajánljuk

A kiállítás másik különlegessége, hogy a képek címe hagyományos és Braille-írással is fel volt tüntetve minden egyes fotó alatt. Ez szándéknak igazán szép, csak hát a közel 30 kép 90%-a 2 méter magasságban függött, és egy létrát sem láttunk, ahová az esélyegyenlőség jegyében felmászhatnának a vakok, hogy dekódoljanak egy-egy képcímet. Létra amúgy sem fért volna el, hiszen az asztaloktól sem igazán lehet közelről szemügyre venni a képeket. Mondjuk miért is járna egy vak ember fotókiállításra? Azért, amiért egy siket koncertre? Nem tudjuk. Ahogy azt sem állíthatjuk biztosan, hogy egy gyengén látó sem volt az Anker Klubban, mikor mi is ott jártunk, hiszen ahogy a képeket, úgy a vendégeket se nagyon láttuk abban a félhomályban.

Nem szubkultúra többé az etno

Budafoki Mira 2011. november 16., szerda 19:16

A Művészetek Palotája egy pillanatra sem hagy fel a nagy közönség látókörét szélesíteni. A szervezők idén ősszel is különleges programsorozattal rukkolnak elő. A tavalyihoz hasonlóan, most is próbára teszik vendégeik rugalmasságát és fogékonyságát. Ha nem is kulturális fekete, mindenesetre szürke foltokra derítenek fényt. Szokatlan stíluspárosításokra, különleges hangzásvilágra, és igazi zenei felfedező körútra számíthat, aki november 16-23. között a pesti rakpart egyik kulturális hotspot-ja felé téved.

Tavaly az electro vonalat sikerrel promótálták a felsorakoztatott produkciókkal. A rétegzene hamar közismertebbé és elismertebbé is vált. A jelenlegi cél pedig életstílus teremtése a népi hagyományokból. A színes műsor egyaránt közelebb hozza a hazai és külföldi tradíciókat az érdeklődőkhöz. Határon innenről találkozhatunk a stílus olyan bujkáló képviselőivel, mint a Balkan Fanatik vagy a Sebő együttes – reméljük, ők nem jutnak olyan sorsra, mint a 2010-es line-up-ról jól ismert  zseniális, ám azóta feloszlott Barabás Lőrinc Eklektric.

A határon túlról érkezők mentalitásából pedig sokat tanulhatunk. A vendégművészek már régóta közeli barátságban vannak saját népzenéjükkel. A britek ezt már korábban is bizonyították a Trafó és a British Council szervezésében: A Tunng és a Los Campesinos fiatal zenészei sem félnek becsempészni pár népi hangszert a számaikban. Valószínűleg a szigetország a fesztivál keretein belül is csak tovább népszerűsíti a kedves brit akcentus alatt szóló dallamokat.

Los Campesinos
Los Campesinos

Az esemény első napján akárki csatlakozhat az Etno Unióhoz, és meghallgathat nem csak angol, hanem francia, lengyel, cseh, és bolgár zenészeket is. Ők egyesítik erőiket közös munkájuk, a U.N.I.T.E. bemutatásával. A kollaboráció Tu és Tim Whelan (Transglobal Underground) kezdeményezésére született meg.

Transglobal Underground
Transglobal Underground

A folytatás pedig hasonlóan ígéretes. Borbély Mihály a Balkan Jazz Project-ben bűvészkedik majdnem a létező összes fúvós hangszerrel. A bravúros előadáshoz a francia Carlo Rizzo és a bolgár Teodoszij Szpaszov is hozzájárul majd. Hétvégi szusszanás után ismét a hazai repertoárt ismerhetjük meg. A nagyszabású eseményt szerdán cimbalom és tárogató, no meg persze dobpergés zárja.

A magyarok 10 kedvenc könyve

Dívány 2011. november 16., szerda 15:11

1. Frei Tamás: A bankár

A  bankár Frei Tamás második könyve, ami "torokszorító" izgalmakat ígér. A könyv sikerének titka: Frei nem kockáztat, csak a már jól bevált kliséket használja: emberrablók, tőzsdecápák, a politika és bűnözés, a bosszú és leszámolás, a hatalmi és szerelmi játszmák, aminek Frei – a könyvismertető szerint – "értő és érző ismerője, és amelynek a világa, egy államcsőd árnyékában, sokkal közelebb van a mai Magyarországhoz, mint gondolnánk..."

 

2. Kepes András: Tövispuszta

A Tövispusztában három különböző helyzetű, egy földbirtokos-arisztokrata, egy szegényparaszti és egy falusi zsidó család viszontagságos életét ismerhetjük meg, egészen az első világháborútól napjainkig. Kepes András a regényről így nyilatkozott: "A könyv egyik hőse én vagyok. Hogy melyik, azt egyelőre nem árulom el. Nagyjából mindegy is. Ne reménykedj, nem fogsz rájönni. Egyes szám harmadik személyben írok magamról, kellő távolságtartással és öngúnnyal, ahogy ilyen esetben elvárható, azontúl persze mély együttérzéssel és önámítással, helyenként önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk." Vajon melyik lehet Kepes? Az arisztokrata, a szegényparaszt, vagy a falusi zsidó?

 

3. Ransom Rigggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei egy kalandokkal, régi fényképekkel felturbózott misztikus történet kicsiknek és nagyoknak. A regényben egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának romjait. "Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen– legyen ez bármilyen valószínűtlen is– talán még mindig élnek."– írja az ismertető. A fiatal szerző első könyvét az amazon.com máris beválasztotta 2011 legjobb könyvei közé.

 

4. Frei Tamás: A megmentő

Konspiráció, szerelem, hatalom, pénz, tündöklés és leszámolás – Frei Tamás második toplistás könyvében is összelapátolt minden Hollywoodi B-filmes történeti kelléket, ebből lett A megmentő. Műfaji meghatározása kalandregény, ami az ismertető szerint persze "új műfajt" képvisel a magyar könyvpiacon. Főhőseit is körültekintően válogatja, oligarchák, miniszterelnökök, exlégiósok, Londonban élő magyar modellek és párizsi kémek a főszereplői a Teherántól Budapesten át egészen a francia fővárosig ívelő történetnek. A kalandregényt "kőkemény thrillerként" is aposztrofálják, ami már csak alcím miatt is mulattató: "Magyarország sorsa és a szerelem a tét."

 

5. Ljudmila Ulickaja: Imágó

Ljudmila Ulickaja legújabb regényében három jó barát – egy zenész, egy költő és egy fotográfus – életén keresztül mutatja be a Sztálin halálától a Gorbacsov-féle peresztrojkáig terjedő időszak hétköznapjait. A történet középpontjában e három évtized szovjet történelmének ellenzéki törekvései állnak: konspirációk, illegális kiadványok terjesztése, csempészése, kényszerű külső és belső emigrációba vonulás a korszak politikai életének tipikus eseményei. Az Ulickajától megszokott történetből kibontakoznak a szovjet diktatúra elleni küzdelem mindennapjai; megtudhatjuk, miként őrizhető meg ilyen körülmények között az ember személyisége, anyagi és szellemi függetlensége, vagy épp miként semmisíti meg a rendszer azokat, akik szembeszállnak a hivatalos ideológiával. "Az Imágó Ljudmila Ulickaja alighanem legkomolyabb, egyben legmulatságosabb könyve."– ígéri az ismertető. Amennyiben történelmi pszichodrámára és szolid komcsizásra vágyunk, akkor Ulickaja asszony a mi emberünk.

 

6. Moldova György: Keserű pohár

Moldova György riportkötetének első részében a magyar borászokról és a magyar borokról, sikerekről és bukásokról olvashatunk. A magyar bor a rendszerváltás után a helyét keresi Európában és a világ borszaküzleteiben. A legjobb szakemberek dolgoznak azon, hogy a magyar bor ne csak a határainkon belül legyen világhírű.

 

7. George R. R. Martin: Trónok harca- A tűz és jég dala I.

A Trónok harca egy újabb fantasy, a jól bevált recept szerint elkészítve: lovagkirálysággal, sárkánykirályokkal, elűzött dinasztiákkal, kitalált lényekkel, hősökkel, gonosz hatalommal.

"Hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel."– hívja fel a figyelmet a várható izgalmakra az ajánló.

Martin állítólag meg tudja újítani azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatában ismételgetett, meglátjuk.

 

8. José Rodrigues dos Santos: A 632-es kódex

A szerző műveiből világszerte több mint egymillió példányt adtak el. A magyarul 2010-ben megjelent Az isteni formula – Einstein utolsó üzenete, valamint a 2011-es, A hetedik pecsét című, nagy sikerű, lebilincselő regények után már itt is a következő, A 632-es kódex. Aki Dan Brownt szerette, annak dos Santos sem fog csalódást okozni. A regény ugyanis "eredeti történelmi dokumentumokon alapszik és döbbenetes időutazásra invitálja az olvasót, amely tele van kalandokkal, rejtélyekkel és legendákkal, leleplezett titkokkal és titokzatos jelekkel, csalóka látszatokkal és elhallgatott tényekkel." Egy történész és egyben kriptoanalitikus, a régi nyelvek szakértője megbízást kap, hogy fejtsen meg egy rejtélyes üzenetet. A benne rejlő titok természetesen a felfedezések korának legféltettebb titkához vezeti el a portugál történészt: Kolumbusz valódi kilétéhez és küldetéséhez.

 

9. Szalai Vivien: Stohl – Őszintén

Szalai Vivien elővette a nagy port kavart Stohl-ügyet, Bucival együtt, és megírta "sikerkönyvét". A könyvajánlóban a következőkkel igyekeznek minket meggyőzni arról, hogy ezt a könyvet érdemes elolvasnunk: "Egy ember, akit leginkább ez az erő irányít. Ösztönök, vágyak, érzések, számítgatás és érdek nélkül. Vagy mondjuk másképp, beszéljünk egy felnőni képtelen, ösztönös kisgyerekről, aki nem mellékesen három lány édesapja. Valakiről, aki naivan, önzőn, hedonistán él meg minden pillanatot, de közben valahogy mégis szerethető marad. Aztán amikor arcába vág a valóság, meghökkenve próbál észhez térni."

Stohl Andrást 2011. szeptember 6-án jogerősen tíz hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték, amiért ittasan okozott karambolt, október elején vonult börtönbe. Előtte azonban mi mással töltötte volna idejét, mint azzal, hogy hosszú hetekig válaszolgatott Szalai Vivien kérdéseire.

 

10. Varró Dániel: Akinek a foga kijött

Az Akinek a lába hatos sikere után itt a folytatás: az Akinek a foga kijött, melyben a költő saját kisfia ihlette mondókákat találunk "kúszó-mászó, gügyörésző" gyermekünknek címezve.

"Varró Misi egyre nő, fogai már előbújtak, nem is rest használni őket, fémpénzt rág velük, és mellé egy kis finom homokot. Misi már megtanult járni, kisebb-nagyobb döccenőkkel, sőt pakolni is tud: nehéz feladat mindent gondosan kirámolni a szekrényből, s azt gyönyörűen szétszórni a földön. Nem is beszélve arról, milyen pompás szórakozás kirángatni apa laptopjának zsinórját, szétpüfölni a homokvárakat vagy megcibálni a cica farkát."– így csábítanak vásárlásra.

Népszerű összeesküvés-elméletek, amik mindig jókedvre derítenek minket

Divany.hu 2011. november 15., kedd 21:21

Összeesküvés-elméletek garmadája tartja éberen a világot. Itt van rögtön a 2012-es világvége, 911, Stonehenge, a piramisok és a Kennedy-gyilkosság rejtélye, és akkor még a szabadkőművesekről vagy Leonardo da Vinciről nem is ejtettünk szót. Ezúttal nem is fogunk, mai ötös listánkat az alábbi forrás alapján állítottuk össze.

 1. A Bilderberg- csoport

Senki sem tudja, kik a tagjai, kivéve a többi tagot, akik lehetnek 20-an, vagy akár több százan is. Nevüket egy holland szállodáról kapták, ahol először tartották gyűlésüket. Mindannyian befolyásos pénzemberek, bankárok, üzletemberek, politikusok, tábornokok, és egyetlen céljuk a világ gazdaságának, politikájának, ebből eredően a háborúk irányítása.

Henry Kissingerről is azt állították, hogy tagja volt a csoportnak, Tony Blairről, George W. Bushról és az apjáról is ezt híresztelik. A fáma szerint Joseph Retinger alapította a hidegháború alatt, aki az Európai Mozgalom nevű szervezet vezetője volt. A  szervezet célja az egyedüli világkormány létrehozása volt. Az elmélet szerint a Bilderberg- csoport működése szorosan összefügg azokkal a háborúkkal, melyek a 20. század második felében robbantak ki (pl. a koreai, az afganisztáni, stb.).

2. Az Antarktisz alatti földönkívüli bázis

Ez az elmélet inspirálta az egyik egészestés X-akták filmet, mely szerint vagy jelenleg is élnek földönkívüliek az Antarktisz jege alatt, vagy egy ősi földönkívüli civilizáció maradványai találhatóak ott. Az elmélet szerint a földönkívüliek mesterségesen hozták létre a jeget, hogy így rejtsék el bázisukat, és ha most is ott vannak, ármányos kísérleteket végeznek, pl. földönkívüli embriók kihordását tanulmányozzák emberi gazdatestekben.

A legmegdöbbentőbb része az elméletnek az 1513-es Piri Reis-térkép. Piri Reis arab tengerész és kalóz volt, aki az Atlanti-óceán déli részét kísérteties pontossággal rajzolta le, amelyet a NASA igazolt, ellenőrzött. Az elmélet szerint viszont nem ő rajzolta le, hanem a földönkívüliek, akik ez előtt már feltérképezték a területet. Ma az Antarktisz partvidéke nem látható, átlagosan 1 mérföld jégréteg és egy rakás pingvin fedi. 1773. január 17-én James Cook átlépte a déli-sarkkört, de csupán jéghegyeket látott.

3. A Bermuda-háromszög

A háromszög három pontja: Bermuda-szigetek, Miami, Puerto Rico.

Sok repülő és több, mint 50 hajó tűnt el nyom nélkül ezen a területen, mindenféle ésszerű magyarázat nélkül. A legtöbb összeesküvés-elmélet szerint az eltűnéseknek az időutazáshoz van közük.

A Bermuda-háromszög a Föld egyik azon pontjai közül, ahol az iránytűk nem északra mutatnak, hanem össze-vissza pörögnek. (A másik ilyen pont az Északi-sark.) A legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy valami természetfeletti, vagy tudományosan megmagyarázhatatlan történik a háromszögben, egy 1964-es esemény, amikor Carolyn Cascio a Bahamákon lévő Nassauból repült Grand Turk szigetére egy utassal. Amikor már várható volt érkezése a szigetre, Cascio rádión hívta a nassaui repteret. Először azzal, hogy nem működik az iránytűje, aztán azzal, hogy nem találja a repteret.

Valószínűleg bekapcsolva hagyta a mikrofonját, így a légi irányítók hallhatták a beszélgetést a pilóta és utasa között.

A beszélgetésben hallható, hogy a pilóta szerint a megfelelő helyen vannak, a sziget is olyan alakú, mint Grand Turk, de lakatlannak tűnik, nincsenek rajta épületek, utak stb. Miközben ő állítása szerint a lakatlan sziget fölött körözött, Grand Turk több részén is láttak egy kis repülőgépet, sőt még a reptéren is látták a gépet szabad szemmel és radaron is. Próbáltak vele kapcsolatba lépni. Az ég teljesen tiszta volt, Cascio mégsem látta a repteret. Félórás körözés után a pilóta úgy döntött, hogy másik szigetre repül. Visszafelé kapcsolatba tudott lépni a nassaui reptérrel, és közölte velük, hogy nem találta meg a szigetet. Az ottani reptérrel még kb. 30 percig rádiókapcsoltaban volt, utána többé nem hallottak felőle. 

Széles körű kutatásokat végeztek, de nem találtak repülőgéproncsokat a környéken, valamint senki sem látta a repülőgépet visszaútja során egyik szigeten sem.

Az összeesküvés-elméletek alkotói szerint Cascio egy téridő-repedésen repült át, és Grand Turk szigetére érkezett, de a távoli múltban. Az elmélet szerint Cascio visszaútján ugyanezen a hasadékon repült át, ezért nem tudott a jelenbe visszatérni, így a múltban landolt.

4. Az ODESSA

A 2. világháború vége felé, amikor Németország tudta, hogy minden elveszett, sok magas rangú náci tiszt titokban olyan országokba menekült, amelyeknek nem volt kiadatási egyezményük, pl. Argentínába és Indonéziába. Az elmélet szerint a legérdekesebb az, hogy az USA kormánya is részt vett a műveletekben. Ezt arra alapozzák, hogy a menekülő nácik soha nem jutottak volna át a szövetségesek tengeri útvonalain az Atlanti-óceánon át egészen Argentínáig (vagy észak felé, Anglia partjai mellett) valamilyen segítség nélkül.

Az OSS (amely később a CIA lett) segített néhány nácit a szökésben, stratégiailag hasznos információkért cserébe.

Otto Skorzenyt, az Odessa szellemi atyját is elfogták az amerikaiak, mégsem vonták felelősségre háborús bűnei miatt, Skorzeny 1948. július 27-ig a darmstadti börtönben ült, amíg meg nem szökött onnan, így megúszta a további büntetést. A Gémkapocs-hadművelet szerint náci tudósokat menekítettek az Egyesült Államokba, hogy ők később a NASA-nak dolgozzanak. Az elmélet szerint a náci tudósok nélkül nem került volna sor a holdra szállásra.

Amikor Reinhard Gehlent, a náci hírszerzés vezetőjét is elfogták az amerikaiak, szabadon engedését azzal érte el, hogy mikrofilmkópiákat ajánlott fel minden hírszerzési anyagról, amit a nácik gyűjtöttek Oroszországgal kapcsolatban. Az OSS akkori vezetőjének, Alan Dullesnak a bátyja, John Dulles államtitkár volt Eisenhower alatt, és ő tartotta a kapcsolatot az IG Farben nevű gyógyszeripari céggel, amelynek véletlenül volt egy Auschwitzban működő üzeme, amely a gázkamrákban használt Ciklon-B kristályokat gyártotta.

5. A Szfinx

A standard elmélet szerint a Szfinxet a Gízai-fennsíkból kiemelkedő mészkődarabból faragták Kr.e. 2540 körül. Az összeesküvés elméletek szerint azonban dehogy, Kr.e. 10000 körül építették az atlantisziak.

John West és Robert Schoch egyiptológusok szerint a Szfinx erózióját nem a homok és a szél okozta, hanem a víz, és ez csak kb. 10 ezer évvel ezelőtt történhetett. De akkor egyiptomiak még nem voltak sehol.

A Szfinx a szabadkőművesség egyik fő építménye, és az egyiptomi szabadkőművesség azt tanítja, hogy az építmény bölcsessége és annak hagyományai egyenesen az atlantiszi túlélőktől erednek, akik azután építették a Szfinxet, és hozták létre az egyiptomi civilizációt, miután az Atlantisz elsüllyedt.

Az egyiptomi szabadkőművesek jelenleg tagadják ezt a "tényt" mindenféle más titokkal együtt, amit Szfinx mélye rejt.

2000 februárjában be is bizonyosodott a Szfinx alatti és előtti kamrák és alagutak létezése, amelyek összekötik Khafre fáraó piramisát a Szfinxsszel.

Mentás borsó és kókuszos sütőtök: levesek papírpohárból, gasztró hipstereknek

Budafoki Mira 2011. november 15., kedd 15:09

Ha a munkahelyről kiugrunk a csarnokba ebédelni, vagy két egyetem között rohanunk fejvesztve, jó eséllyel karambolozhatunk a járda közepére állított táblával, valahol a Vámház körút 14. körül: EAT OR WE BOTH STARVE! Erre a felszólításra pedig akaratlanul is bekukkantunk a kis helységbe, amihez a hirdetés tartozik. Kinek ne esne meg a szíve szegény éhező, rózsaszín pólós fickókon, akik ráadásul olyan kedvesen pislognak kifelé? Pár hónapja még csak néhányan szállingóztak be a LEVES. Levesbár & Take Away kis üzletébe. Természetesen pontosan körülírható kis kaszt tette ki az ősvendégeket: vállalkozó kedvű, karitatív lányok, az újdonságokra fogékony ízléssel.   Mára más a helyzet, a szerényen csak csupa nagybetűvel, hangsúlyosan kijelentő módban elnevezett levesbár előtt ebédidőben lassan a Taóig áll a sor.

198757 201695256552909 193996517322783 504013 2334551 n
Fotó: Leves /

A lelkes levesezők 95 százaléka egyetemista csajszi – minimum követelmény a 10 centis sarok –, a maradék 5% hímnemű egyed pedig többnyire az utánfutó. A bizarr ízkombók pedig, úgy tűnik, egyre kevésbé riasztják el a nagy tömegeket.

Fotó: Leves /

A vérbeli gasztró hipsterek persze nem is helyben fogyasztják a mentás borsó vagy sütőtök krémlevesüket, inkább vagány, takeaway papírpoharakban viszik magukkal. Akik pedig a meghatottságtól elhullajtanának néhány könnycseppet, itt kaphatnak hozzá némi külső támogatást. Ehhez megéri benevezni egy El Presidente szendóra. Ami a forró hangulatot garantálja benne: mexikói kukoricás–vörösbabos-paniszószos csirke.

Fotó: Leves /

A kísérletező ízkombinációk bejönnek a népnek, a LEVES. Facebook oldalán a lájkok száma hetente ugrik egy százast. Mi a titka a két fiatal srác vállalkozásának? A sikernek csak egyik kulcsa lehet, hogy különleges leveseket adnak elérhető áron, a másik az amerikai keep smiling kiszolgálás – persze tökéletes fogsorral, és eléggé kéklő szemmel. Eközben még nagy erőkkel dolgoznak a személyes légkör megteremtésén is, munkaidőn kívül is ész nélkül szervezik a csapatépítő programokat a vendégekkel együtt. Amíg bírják szusszal, minden kedves fan néhány órára „belsőssé” válhat.

A rajongást pedig egészen praktikus érvek is megalapozzák. Itt tényleg gyorsan – akár menet közben is – bedobhatunk valami finomságot, mégse a megszokott gyorséttermi junk food minőséget kapjuk. Az ár sem utolsó szempont, hiszen még bőséges borravalóstul is egy ezresből kijön a háromfogásos lakoma. Lassan megvilágosodunk: nincs itt semmi mágia, csak hibátlan marketing, magas színvonal, és némi egzotikum. Megalapozott kritikánk már csak egy kéréssel egybevont kérdés lehet: fiúk, lehet, hogy lassan terjeszkedni kéne?

Egy értelmes program hétvégére

Divany.hu 2011. november 15., kedd 14:08

2011-ben is megrendezik az EuShorts Rövidfilm Fesztivált, mely már negyedik éve Európa legjobbjaiból szemezget és porciózza a közönségnek.

A szervezők célja a fesztivállal az, hogy megismertessék a budapesti közönséget a nemzetközi filmpiac azon szegmensével, amelyre egyre nagyobb hangsúlyt fektet az európai filmipar. Az EU Shorts-nál úgy látják, úgy tapasztalják, hogy ez a műfaj nagyon jól illeszkedik mindennapjainkhoz.

November 18. és 23. között a Toldi moziban kiderül, igaza volt-e a szervezőknek.

index3

Lars Von Trier melankóliával sokkol

Budafoki Mira 2011. november 15., kedd 11:17

Lars Von Trier filmkockái önmagukban képesek életre hívni a káoszt, és ez új filmje, a Melankólia nyitóképeivel sincs másképp. A filmben két lánytestvérnek kell feldolgoznia a közelgő apokalipszist: az első hatvan perc Justine belső leépülését pergeti le előttünk, a film második felében pedig az életigenlő Claire nézőpontjából lehetünk a világvége szemtanúi.  A gyönyörűen fényképezett jeleneteket még Salvador Dalí is megirigyelné, Trier filmje maga a mozivászonra csalt szürrealizmus. Ezzel a jelzővel pedig bátran felaggathatjuk a karaktereket és a cselekményt is.

Harmónia és zűrzavar szembeállása

Justine összeomlása paradox módon épp új életének lehetséges kezdetén, fényűző esküvőjén kezdődik el. Család, barátok, kacagás, gondtalan élet – ezt feltételezhetnénk elsőre, de az apró jelek mégis valami egészen mást sejtetnek. A feszültség már akkor beférkőzik a moziterembe, amikor még sehol sincs a bonyodalom. Először csak pár grimasz, később teljesen random és indokolatlan szituációk zavarják meg a szépen felépített eseményt. Az örömanya minden csak nem „örömködő” és nem is „anya”: a házasság intézményét megveti, és ezt átmenetileg sem hajlandó elhallgatni. Épp így a mintaanya szerepébe sem hajlandó belebújni, ő leplezi le elsőként a családi harmónia álságos színjátékát. Az első felvonás végére elszabadul a depresszió és az őrület, állatias ösztön és tombolás válik riasztó ellenpólusává a babaházbéli életnek. Ha nem tudtuk, milyen a József Attila-féle, költői értelemben vett kozmikus magány, Trier itt megmutatja.

Világvége kinn és benn

A film közepe felé már egyértelművé válik: a fel-felbukkanó csillagkép, a közeledő égitest nem csak az elhagyatottság szimbóluma, itt tényleg az apokalipszis közeleg. A két nővér ellentétesen reagál: a családját féltő Claire-t a lehetséges katasztrófa tudata az őrületbe sodorja, depressziós húga eközben a Föld pusztulásától várja a feloldozást saját belső nihilje alól. Trier három olvasatban is megmutatja az emberiség pusztulását: gyermeki nyugalommal, tehetetlen dühvel, és mély melankóliával. Bónuszként pedig gyakoroltatja a „mozietikettet” a publikummal: a stáblista alatt ugyanis még garantáltan a székbe szorít mindenkit a sokkhatás.

Hogyan lesz művészet egyheti kocsmázásból?

Lavati Anett 2011. november 14., hétfő 09:46

Aki volt már a Sirályban, az nagyon jól tudja, hogy nem az a tipikus, galériaszabású kocsma. A bejárattól jobbra található csigalépcsőn azonban eljuthatunk egy olyan térbe, ami sokkal inkább emlékeztet egy vidéki könyvtár olvasótermére: ebben a kvázi olvasóteremben rendezték a Sirály a falon kiállítás megnyitóját. És meglepően nagy érdeklődés közepette: ezt a – földszintihez hasonlóan szintén szűkös – teret néhány perc alatt elözönlötték az érdeklődök, olyannyira, hogy még a lépcsőkön is ácsorogtak a megnyitó közben.

Barbie world

Mit érdemes tudni Kállairól azon túl, hogy egy nemzetközi élvonalban is elismert roma származású szobrász? Például azt, hogy különös vonzalom fűzi a Barbie babákhoz: neki köszönhető A dagadt Barbie, valamint az idén áprilisban a Műcsarnok Menü-Pont Galériájában bemutatott videoinstalláció, a Menetelő Barbie-k. Ugyanakkor azt is érdemes megemlítenünk a fiatal művészről, hogy részt vett az 52. Velencei Biennálén.

A kiállítást szimpatikus puritánsággal nyitották meg, nem volt semmi fontoskodás, okoskodás, sem giccsbe fulladó csinnadratta. A szervezők röviden köszöntötték a megjelenteket, Kállai András pedig a látogatókon és barátokon kívül a családját. Miután pár szóban kimentette Dékei Krisztina művészettörténészt, akinek meg kellett volna nyitnia a tárlatot, de a tervekkel ellentétben mégsem tudott jelen lenni az eseményen, úgy döntött ő maga fogja megnyitni saját kiállítását. Nem beszélt sokat. Nem beszélte túl, épp annyit mondott, amennyit kellett. A háta mögött pedig ott volt az egy hét alatt összehozott,nagyjából 2x2 méteres műalkotás: a sirálybéli mindennapok tussal, filccel és festékkel.

Egy kis Kalyi Jag, egy kis film, egy kis rácsodálkozás

A megnyitó különlegességét nem csupán a hely elidegeníthetetlen légköre, és a puritán családias hangulat adta, hanem az a kisfilm is, melyet a rövid beszédek, köszöntők után mutattak be. Az 5 perces kisfilm azt az egyhetes munkát dolgozta fel, mely alatt megszületett maga a mű. Aláfestő zenéjét a roma népzenészekből álló, a roma kultúra hagyományait ápoló zenekar, a Kalyi Jag adta. Végezetül Kállai András megkérte a látogatókat, töltsék kellemesen az est hátralevő részét, majd  elragadta őt közönsége. Az alkotást alaposabban szemügyre véve újra eszembe jutottak Kállai köszöntőjében elhangzott szavai. „Remélem, mindenki talál benne valamit, ami közel áll hozzá”. A látszólag összefüggéstelen forma- és perspektívavilágból millió szimbólum és jelentés vágja tarkón az embert, ha nem vigyáz. Megtaláltam én is a magamét azon a falon, a lépcső falán, egészen fent: egy ember ül egyedül egy sátorban, ahol ég a tűz. Keressék meg Önök is a magukét, ha arra járnak!

Sírba vittük a Bizottságot a Műcsarnokban

Lavati Anett 2011. november 13., vasárnap 16:57

Keresni kerestem én is, de nem nagyon találtam. Nem azért, mert zavarbaejtően rajongok a zenekar művészeinek életművéért; nem azért, mert úgy érzem, „hol vagyok én ahhoz, hogy kritizáljak egy ilyen kaliberű kiállítást”, és még csak azért sem, mert én mindössze 2 éves voltam, amikor a zenekar feloszlott, így egyetlen koncertjükön sem voltam ott. Azért nem találtam hibát, mert egész egyszerűen alig volt benne hiba. Amiket nagy nehezen találtam, azok sem hibák, inkább csak szőrszálhasogatások, és néhány óra távlatából ezek az apróságok inkább még szerethetőbbé varázsolták az élményt.

Műfű, műfal, műtűz és a Tescós kályha

A Nem bírom a gyűrődést című számuk refrénjét idéző, "Sírba visztek" – a Bizottság a Műcsarnokba megy című kiállítás koncepciója, felépítése olyan észrevétlenül szippantotta be a látogató agyvelejét az érzékszervein keresztül, az órák olyan gyorsan pörögtek a Műcsarnok falai között, hogy arra talán csak egy tapasztaltabb pszichoterapeuta tudna magyarázattal szolgálni. A teljesség igénye nélkül vegyük csak sorra!

Az első hatalmas kiállítótérben műfű fogadja a belépőt, egy felnagyított fotó a Bizottságról a szemközti falon, jobbra és balra egy-egy műfal hét-hét bemélyedéssel az oldalán, középütt, legelöl egy bizarr kompozícióval. Közelebb lépve derül ki, hogy ez nem más, mint Wahorn Andrástól a Bizottság síremlékműve. Az emlékmű híven gondoskodik arról, hogy teljesen megfeledkezzünk a külvilágról: van benne szökőkút halakkal, műtűzzel, fogaskerekeken körbemasírozó elefántokkal, a tetején pedig a zenekar tagjait ábrázoló szoborral. Wahorn a következőképp fejtette meg alkotását a nézőknek a megnyitón: „Ebben a vízben a kezdet tengeréből emelkedik ki a Bizottság síremléke. Bronz és arany lett volna, de végül Tescós kályha lett, a sors kiszámíthatatlan varázsa miatt”.

A már említett műfalak 7-7 mélyedésében 14 kortársuk osztja meg emlékeit, gondolatait, véleményét a Bizottságról: Nagy Feró, Sturcz János, Bárdos Deák Ágnes, Fakó Árpád, Szilágyi Lenke, Kukorelly Endre, Medvigy Gábor, Melis Lászó, dr. Máriás, Bukta Imre, Till Attila, Lugosi Lugo László, Soma és Fábry Sándor videofelvételen vannak jelen. A következő teremben a magyar hanglemezgyártásnak állítottak emléket egy lemezborítókból összeöltött folyosóval, a falakon plakátokkal, újságcikkekkel, és természetesen bele is lehetett hallgatni egy-egy lemezbe. A soron következő állomáson  feLugossy, efZámbó és Wahorn képzőművészeti alkotásait magában foglaló gyűjteményt vizsgálhattuk meg közelebbről, közben a terem végéből szólt a zene. Ezután érkeztünk el az igazi Bizottság-relikviákhoz: korabeli fotók, újságcikkek, koncertfelvételek garmadája várt minket. A túra vége felé Wahorn-efZámbó-feLugossy hármastól tekinthettünk meg installációkat és performanszokat.

Az egész kiállításnak volt egyfajta különös lüktetése. A videoinstallációkból, hangfalakból kiszűrődő dallamok, hangok furcsa egésszé olvadtak össze a Műcsarnok tereiben, egy szomorú, melankólikus, elmúlás-szagú egésszé.

Ahogyan lassan végigsétáltuk a nyolc termet, mindvégig ott lihegett a nyakunkban az érzés, hogy véget ért valami, és ennek állítottak emléket. Egy bizarr halotti toron voltunk, ahol nem étel volt a táplálék, hanem egy teljes életmű. A halotti torokon minden egyes falattal – bármilyen perverznek is tűnik ez, de – könnyebb lesz az ember lelke, a kiállításon minden egyes mű után nehezebben léptünk.

"Körülleng a dekadencia különös és perverz illata"

A 8 kiállítótérben olyan ingeráradat ért minket, amire talán csak a legjobb drogok képesek, pedig nem voltam soha nagy Bizottság-rajongó. A kiállítás célja sem az volt, hogy rajongókat toborozzon. Sokkal inkább az, hogy megmutasson egy olyan világot, ami már elmúlt.

A Bizottságot sosem láttam koncertezni, 2 éves voltam 1986-ban. Mégis felgyorsult a pulzusom a Folytathatatlan folytatás című interjú hallgatása közben. Hosszan gondolkodtam azon, mit jelenthetett akkor szabadságra vágyni, alkotni, és adni valamit az embereknek a művészeten keresztül. Nem tudom. Az ember szakadatlan vágyik a szabadságra, szüntelenül alkotni akar, és természetesen adni is akar valamit vissza abból, amit kapott. A nyolcvanas években nekem a rendszer egyre kevésbé fojtogató nyomását legfeljebb az óvoda egyre fojtogatóbb rabsága jelentette. De ebből is szabadulni akartam, ahogyan rajtam kívül nagyon sokan mások a saját rabságukból. A művészet – legyen az zene, tánc, színház, egy film, egy könyv, vagy egy egyszerű grafika –, ha rövid időre is, de képes arra, hogy elfeledtesse az emberrel, hogy sosem lesz szabad.

Mi egy kicsit szabadok lehettünk ezen a kiállításon, köszönjük.

Gombos Edina avokádót és banánt pürésített nekünk

Lavati Anett 2011. november 12., szombat 13:06

Már a meghívó szövege is igen csábító volt: „Legyen ezen az estén Gombos Edina és lánya, Miri vendége, ünnepeljük együtt a gondozásában induló új baba-mama sorozatot!” Elmentünk, mert Gombos Edina falfestékreklámban és celebműsor-vezetésben egyaránt otthon van, most pedig örömmel értesültünk róla, hogy reneszánsz emberként a könyvkiadásban is.

A bemutatót az Alexandra Szalon második emeleti kávézójában tartották. Mire odaértem, az este hatórás időpont ellenére is volt már ott legalább húsz féléves-egyéves gyerek, ugyanennyi babakocsi, majdnem kétszer ennyi szülő, de szerencsére néhány újságíró is befért. Az aláfestő zenét a Csajka együttes biztosította, akik nevük ellenére karibi dallamokat játszottak a karibi díszletekkel megbolondított teremben, amit csak Gombos Edina kubai származású férjével tudtunk magyarázni, a könyveknek ugyanis az égvilágon semmi közük nem volt hozzá. Gombos egy 10pluszos magas sarkúban, bézs nadrágban és fehér ingben köszöntötte a megjelenteket, azonnal megosztotta velünk, hogy sajnos meg van fázva, majd az érzelmes húrokba csapott: „Mennyire hektikus tud lenni az ember napja! A Szent László kórházban kezdtem, ahol daganatos gyerekeknek vittünk ajándékot, és az nagyon szívszorító élmény, és tényleg úgy jöttem ki, hogy szomorú voltam. Aztán megérkeztem ide, és itt vagytok ti, és itt vannak a gyerkőcök, akik egészségesek, aranyosak, játékosak. Nagyon boldog vagyok, hogy itt vagytok!”

Nagyon boldogok voltunk mi is. Egészségesen, aranyosan és játékosan. Gombostól ezután megtudtuk, kiadójának gondozásában épp most kerültek piacra a Pürékorszak, a Babaétrend, valamint Az okos baba című könyvek. Az első kettőt Annabel Karmel írta, az utolsó Simone Cave és Dr. Caroline Fertleman közös munkája. Gombos a Pürékorszak bemutatását azzal fejelte meg, hogy ő maga is pürísített, nem is akármilyen eszközökkel, hanem maga Annabel Karmel által forgalmazott babaételpürésítővel készített avokádó és banánpürét. Mindössze 2 perc alatt. A könyvbemutatónak álcázott termékbemutató után szemrehányta a kedves anyukáknak, hogy ezentúl már nem lehet arra hivatkozva kész bébiételeket venni tiszta lelkiismerettel, hogy „nincs időm nekem pürésíteni”, hiszen láttuk, milyen pikkpakk készen tud ez lenni. Pürésítés közben egy védőnővel beszélgetett, így megtudhattuk, hogy a 0-1 év közti gyerekek legnagyobb kedvence a banán. Már egészen belefeledkeztünk a banánpürésítésbe, mikor Edina hirtelen előállt a gyerekek személyiségfejlődésével. Hogy mennyire fontos az, hogy ha csak egy percet is, de foglalkozzunk a gyerekünkkel. Persze, egynél sokkal több perc jut a gyerekre, ha ezentúl két perc alatt tudunk pürésíteni, vettük az üzenetet.

Ezzel a vadiúj információval eveztünk át Az okos baba című könyvre. Ezt a könyvet Gombos egy fejlesztő pedagógus közreműködésével mutatta be, aki egyfajta bűvészsegédként asszisztált ahhoz a játékhoz, amellyel a kis Mirit, és 3 random gyereket szórakoztatott az exbumerángos rádiós. A játék a következő volt: kóstold meg, és találd ki, hogy micsoda; a gyerekek pedig legalább annyira élvezték a fahéj-és sónyalást, mint maga Gombos Edina. A bemutató után a műsorvezető-könyvkiadó mindenkinek megköszönte, hogy eljött, biztosított arról minden anyát és rajongót, hogy további izgalmas, érdekes könyvek vannak előkészületben.

A rövid, de tartalmas bemutató végén volt szerencsém megtekinteni azt a könyvet, ami 2008-ban jelent meg Gombos Edina szerkesztésében, a nagy sikerű Babanaplót. A Babanapló könyvnek látszó tárgy, díszkötésbe kötött üres lapok összessége, lényege, hogy a kedves édesanya töltse meg tartalommal az első pozitív terhességi teszttől az ultrahangfotókon át a súlygyarapodás-adatokig és az első hajfürtökig. Egy ilyen kiadvány komoly szerkesztési munkát igényel, ez alapján fikarcnyi kétségünk sem maradt afelől, hogy Gombos Edina kiválóan végzi a dolgát.

Összeveszni a 20 éves Quimbyn

Lavati Anett 2011. november 11., péntek 12:41

Ha azt mondom, auditív flessek éjszakája, te erre azt mondod a Quimby koncert kapcsán, hogy...?

Pro: A zenekar önmagához híven valami egészen különleges dimenziót nyitott meg a szokásosnál kisebb színpadon, a szokásosnál kisebb közönség számára. Kiss Tibi az elvonó utáni években sem veti meg a hallucinogén hatáskeltést. Legális heroinképp most éppen a zenéjük dívik.

Kontra: Auditív, mivel zene. Jobb lett volna, ha csak az auditív részét kapjuk meg az őrületből, mert a színpadot úgy telepakolták, hogy arról csak egy hullámvasút és egy döglött bohóc hiányzott. Hiába álltam a koncerten elől, mégis olyan kicsinek tűnt az exherkás Kiss Tibi a színpad zsúfoltsága miatt, mint egy fecskendő. Az már az első számnál látható volt, hogy ők maguknak játszanak, nem a közönségnek, viszont dicséretes, hogy még a koncert végén is élvezték a játékot.  A fless számomra ott kezdődött, hogy a világításért felelős ember valami miatt nagyon fontosnak találta, hogy a közönség pofájába irányítson egy vallatófényt. A zenekar ennyire önbizalom-hiányos, hogy folyamatosan látni akarta az aléló ábrázatokat, vagy csak egyszerűen nem akarták, hogy lássuk őket? Az arcomba irányított erős fénytől már 10 perc után csillagokat láttam.

Érces hangú rock’n’roll és lírikus álmodozás? Létezik-e a Quimby-kettősség?

Pro: Senki sem ásítozhatott az egyhangúságtól. Kaptunk hideget, meleget egyaránt. Andalító dallamokból a Cuba Lunatica ébresztette az álmodozókat. A rekedtes őrületet pedig néha lírikus dalok csillapították.

Kontra: Pingpongozás közben és a kocsiban sokszor voltam kénytelen a Petőfi rádiót hallgatni, és ott nagyon tolták a Kiss Tibiéket, de nálam a rock’n’roll nem itt kezdődik, és ha lennének lírikus álmaim, abban sem lenne  benne a Quimby. A kettősségük –amennyiben létezik – abból adódna, hogy játszanak gyors és lassú számokat is? Ha már ennyitől  kiérdemlik a sokoldalú, vagy a bipoláris jelzőt, ám legyen, bár ezzel az univerzumban létező zenekarok 90%-ára jellemző dolgokról beszélünk. Ők 20 évesek, én 27, talán ezért nem értem annyira a zenéjüket.

Hogy szóltak a Quimby slágerek a hajón?

Pro: Ki ne hallotta volna már a „ G-dúr-ban zúgják a fákon a kabócák”-at és „Lehet a szívben is zivatar”-t? A rádiókban agyonjátszott dalok már rég a mainstream vonalat erősítik, mégis hozták a szintet a koncerten mind esztétikai, mind tartalmi szempontból.

Kontra: Ugyanúgy, mint a többi számuk. A „Quimby slágerek” semmiben sem különböznek a „nem Quimby slágerektől”. Minden ugyanaz, az ikonikus szuperhős Kiss érces-rekedtes hangjával együtt, ami talán 2002-ig volt különleges, de ma már tényleg elég unalmas. Líviusz pozőrködése sem tette szerethetőbbé a slágerélményt. Igaz, a közönség nagy része élvezte. Ők a színpad előtt élveztek, a Quimby pedig a színpadon. Nem egy koncerten fordultam már meg, de ez a fajta egymással szemben masztrubálós felállás sosem tetszett. Ennyi erővel egy hatalmas vászonra kivetíthették volna a Most múlik pontosant. Felejthető youtube-diszkó egy állóhajó farában.

Versképregények fél lábbal az irreálisban

Lavati Anett 2011. november 10., csütörtök 13:02

A Kogart Urbánus poémák című kiállításának apropója, hogy még idén Németországban, Berlinben fog megjelenni a Hochroth Kiadó gondozásában Rónai Balázs költő, és festőművész felesége, Jakatics-Szabó Veronika közös kötete, a Kogart Galériában kiállított művek bővített verziója.

Szabó Noémi, a Kogart Galéria vezetője vezetett minket körbe a kiállításon. Jakatics-Szabó Veronika legújabb sorozatának darabjai versképregények, amelyeken szoros szimbiózist alkot a kép és a szöveg. A versképregények a művésznő férje, Rónai Balázs költő verseit lényegítik át festményekké, a képregényekhez hasonló formában.

Mi volt először, a kép vagy a szöveg?

Erről nem szükséges véget nem érő tyúk vagy tojás-vitába bonyolódnunk, ez esetben tudható, hogy a szöveg született meg előbb. Jakatics-Szabó szabad asszociációkkal különböző állapotokat, profán és szakrális motívumokat társít szabadon a versek hangulatához. Ezek a művek nem egyszerű illusztrációk, hanem Rónai Balázs verseihez készített adaptációk.

Szabó Noémi elmondta, Jakatics-Szabó először tusrajzokat készített Rónai verseihez, majd kiválasztott 12 darabot – amelyek a sorozat anyagát képezik –, azokat kiprintelte, és ezeket a felnagyított, kinyomtatott tusrajzokat akvarellel átfestette. A kiállított művek azonban nem tipikus táblaképek, hanem egyfajta versesfüzetek. A kapoccsal lezárt vászonfüzeteket a látogató nyithatja ki, hogy azután a széttárt felületen olvashassa a versképeket.

A hibrid műfaj

A művészpáros azon kísérletezett, hogyan lehetne párbeszédet nyitni a különböző művészeti stílusok közötti átjárásról. Azt vizsgálják, hogyan tud együttműködni egy verbalitással és egy vizualitással foglalkozó alkotó. Ennek remek példája a képregény műfaja, és ezért van, hogy Jakatics-Szabó alkotásai végül jelentős mértékben merítenek a képregény hagyományából. A festőnő életművébe ezek a munkák nagyon szervesen tagozódnak. Mindig is nagyon szeretett játszani a perspektívákkal, ez az Urbánus poémák sorozaton is tetten érhető. Hangulatát tekintve filozofikus, melankolikus, nem csak a komponálás módja, hanem a világ is, amiben ő dolgozik.

Szellemi vonulat optikai benyomással

A művésznő így vall munkásságáról: „A képeimen látható motívumok, emberek, terek, tárgyak egyszerre valóságosak is meg nem is, valahol félúton vannak a realitás és az irrealitás között. Egy olyan képi-festői világot szeretnék ezzel létrehozni, mint amit a XX. századi irodalomban a mágikus realizmus írói teremtettek meg műveikben, ennek egy kortársi szemléletbe való átültetése foglalkoztat.

Művészettörténeti szempontból úgy vélem, festményeim a figurális festészetnek ahhoz a vonulatához illeszkednek, amely az ember belső világát, érzelmeit és szubjektív élményeit szándékozik bemutatni, ábrázolni; amely szellemi vonulat alapvetően nem az optikai benyomásokra koncentrál.”

A kiállítás október 20-án nyílt és november 18-ig tekinthető meg. Mivel a Kogart Galéria egy kereskedelmi galéria, ezért nem szednek belépőt, és így csak hozzávetőleges adataik vannak a látogatók számáról, de mint Szabó Noémi elmondta, a megnyitó nélkül is már több mint százan voltak kíváncsiak a művészpáros sorozatára.

Antonio Banderas Pedro Almodovar nélkül soha nem lett volna ekkora sztár

Lavati Anett 2011. november 9., szerda 21:49

Antonio Banderas először Pedro Almodovar Szenvedélyek labirintusa című filmjében tűnt fel 1982-ben. A 22 éves spanyol színész egy meleg srácot alakított. Most, közel harminc évvel később perverz plasztikai sebészként trancsíroz, ugyancsak a spanyol rendező kedvéért, és míg Almodovar kezd kicsit unalmas lenni, Banderas csak megérett.

Antonio Banderasról, ha nem is rögtön az Eredendő bűnben alakított gazdag jóseggű kávéültetvényes jut eszünkbe, aki Angelina Jolie-val szeretkezik egy dézsában, de Zorróként nyújtott alakítása azért biztosan mindenkinek megvan. A dús mellkasszőrzetű sztár nem Hollywoodban kezdte. Madridban fedezte fel egy színielőadás közben a szintén kezdő rendező, Pedro Almodovar 1981-ben. Második filmjében, A szenvedélyek labirintusában adott szerepet a fiatal Banderasnak, aki egy meleg srácot alakított. Érdekes adalék, hogy ez a film Magyarországra közel 20 éves késéssel jutott el, de 2004-ben a budapesti spanyol filmhét legnézettebb filmje lett.

Pedro, ébresztő!

Banderas utoljára 1990-ben dolgozott együtt Almodovarral a Kötözz meg és ölelj! című filmben. 21 év után ismét főszerepet vállalt nála legújabb filmjében, melynek címe A bőr, amelyben élek.

Kíváncsi voltam, ennyi közös film után mivel rukkol elő a 60 éves Almodovar és az 52 éves Banderas. A filmet szeptemberben mutatták be, így már nem volt teltház, összesen 5-en ültünk a teremben, a jegykezelő srác lemondóan suttogta is a fülembe, hogy teljesen mindegy, hová ülök. A sajtos perecemmel  4. sorba, középre telepedtünk. Próbáltam magam átadni az almodovari életérzésnek, de sajnos a perecem sokkal jobban le tudott kötni. Semmi kétség, finom perec volt: friss, ropogós puha. A film pedig lassú, vonatott, erőltetett, és nyögvenyelős. Nyögve nyelni pedig – főleg egyszerre – nem jó.

Fotó: Columbia Tri Star

Banderas ezúttal egy zavaros elméjű plasztikai sebészt, Robert Legardot alakította hűvösen, távolságtartóan, egyfajta nyugdíjas Patrick Batemanként. A Zorró-Amerikai pszicho párhuzam egy pillantra sem szakadt meg, főhősünk egyszerre volt hős és rendkívül perverz piperkőc. Ebből is látszik, hogy Amodovar Frankeinstein-filmjében semmi újszerűt nem találunk, mintha kicsit elfáradt volna a rendező. A történet legfontosabb részei és motivációja ugyanis Thierry Jonquet francia bűnregényíró Tarantula című regényét dicsérik,  Almodovar ehhez sajnos nem nagyon tett hozzá semmit: a kisregényben minden megvan, amitől a film érdekes lesz.

De mit tehet egy színész ebben az esetben? Pofozza fel a rendezőt, hogy „Pedro, ébresztő!”, vagy „ennél te többre vagy képes, Pedrító!”? A kutyát nem érdekli, pláne nem a még mindig gyönyörű mellkasszőrzettel rendelkező Banderast. Ő elvégezte a munkáját, kitűnően alakította a beteg plasztikai sebészt, aki lánya meggyalázóját elrabolja, majd halott felesége másává varázsolja a műtőasztalon. Van benne elegendő sötétség, minimális nyomasztás is, van benne szex és halál is. Fogyasztható. De sajna nem sokkal több. Olyan volt, mint a perec: könnyen és gyorsan emészthető, és ugyanennyire felejthető is.

Bizarr performansz egy nappali közepén

Lavati Anett 2011. november 8., kedd 19:12

A Pozsonyi utcában lévő Kárászy szalont egy polgári lakásból alakították ki: bejáratában pezsgővel fogadtak bennünket a szervezők, majd felhívták a figyelmünket az est különlegességére: az Ágens Társulat először adja elő náluk nőInTime című darabját. A szűk folyosón álldogáltunk, a konyhába és a tágasabb szalon-részbe nem mehettünk be, egy áttetsző csipkefüggönnyel választották ketté a lakást az előadás előtt. Rövid várakozás után betessékeltek bennünket abba a nagyjából 30 négyzetméteres nappaliba, ami ezen az estén színházteremmé lényegült. Kényelmes fotelekben nagyjából 20-an ültük végig a másfél órás bemutatót. 5-en adták elő a Fassbinder: Petra von Kant keserű könnyei című műve alapján készült darabot. A műbe Fassbinder alkotása szövetként épült bele, illetve azt szervesen kiegészítő vizuális költészetté vált improvizatív, érzékeny rezdüléseivel együtt.

Fehér ruhás gésák és a projektor

Szenvedélygubancok szövődnek, tisztázhatatlan kapcsolati hálók feszülnek a szereplők között. A polgári lakás szalonjának padlója, egyfajta kváziszínpad kialakítása lehetővé teszi, hogy párhuzamos történetek fussanak egymás mellett. A két kivetítő segítségével nem maradunk le arról sem, ami hátunk mögött zajlik, a kamerák úgy vannak beállítva, hogy mindenki mindent lásson.

A három főszereplő nő különböző karaktereik által az egymásra gyakorolt hatalom szerepeiben tűnt fel. „Mindhárman valamely más eszközzel uralják a másikat.  A néma, az önként vállalt szolgaság zsaroló attitűdjeivel; a kiemelt helyzetben lévő, azonban minden emberi alaphelyzettől darabokra hulló érzelmi terrorista a lényegre tapintó, pontos analízisaival; és az önmaga bábjaként élő, érzelemmentes szerelemjátékos, a tisztán maradt, kereső lényével birtokolja a többieket” – írja az ismertető. 

„Megteszem neked, ha te megteszed nekem.”

Az előadás bizarrságát nem csupán a lakásszínház szűkös és a családias légköre adta, sokkal inkább az az – olykor fojtogató – érzés, amikor az ember valaminek hirtelen a részesévé válik. Akik ott voltunk, önkéntelenül és tudatlanul az Ágens Társulat által életre hívott világ részesei lettünk. Annak a világnak, ahol a káosz uralkodik, ahol egyszerre szól a cselló, egy régi magnó és egy tabletből a zene, vagy hosszú percekig néma csend van. Olyan világ ez, ahol látszólag nincsenek szabályok, ahol bátran és méltósággal változhat extázisban vonagló sámánná az arcát fehér púder mögé rejtő vöröshajú lány, ahol láthattuk, hogyan simogatják egymást erotikusan a lányok, hogyan verekednek, hogyan isznak műszakét, hogyan dobálnak céltalanul apró köveket a fehér IKEA asztalon. Az audiovizuális hatások és a letisztult tér, díszlet tökéletes egésszé forrt össze, kitűnő táptalajt biztosítva annak az őrületnek, amit az Ágens Társulat tárt elénk. Félelmetes és csodálatos világba nyertünk betekintést. A történetnek nem volt sem eleje, sem vége, mondhatnánk, hogy végtelen volt, de inkább azt mondjuk, hogy olyan hirtelen lett vége, amilyen hirtelen elkezdődött. Az előadás mottója a „Megteszem neked, ha megteszed nekem” volt.

Mi megtettük, elmentünk. Érdemes és érdekes volt. Tegyék meg önök is!

Kegyelemkettes - a kortárs butapunk zenekar

Lavati Anett 2011. november 8., kedd 10:40

A tumblr egy népszerű mikroblogszolgáltató, ahová magyarok ezrei pakolják ki naponta a szemetet. "Animgifek, cicás képek, és persze fullasztó belterjesség"- jellemezte egy népszerű felhasználó a tumblr lényegét (kimerítőbb információt magáról a tumblr-ről itt találunk). A belterjesség szűk két év alatt odáig fokozódott, hogy a közösségnek már saját zenekara is alakult: a Kegyelemkettes.

Ha nincs közösség, nincs Tumblr, nincs szórakozás"

A K2 tagjai egytől-egyig tumblr-felhasználók: Sinya (ének), Marci (dob), Peti (gitár), Trészi (basszus).  Sinya agyából pattant ki az ötlet. „Én találtam ki, hogy csináljunk egy tumblr-zenekart. Annyi zenész van ott. Elvileg csak régi örökzöld punk slágereket akartunk játszani, de az első próbán annyira jól éreztük magunkat, hogy elkezdtünk saját számokat gyártani saját szövegekkel, mostanra meg már majdnem csak olyanok vannak a repertoárban”– mondja az énekes.

 2011 januárjában egy tumblr-bulin kezdődött minden

„Nem ismertem a Sinyát, csak tumbliról. Összevesztünk egy videón, amiben egy gitáros pörgeti a gitárt, és a Sinya leoltott, hogy az mekkora buziság, kétszer is beszólt. Aztán harmadszorra odahívott, akkor azt hittem, hogy megcsap, aztán rendelt egy vodkát és mondta, hogy csináljunk zenekart.” – mondta Peti. A többiek is hasonlóképp kerültek képbe: "a népszerű Szarhonya zenekarból ismert" Trészit Sinya szerezte, "Marcinak pedig én szóltam, mert tudtam, hogy dobol.”

Amint összeállt a csapat, elkezdődtek a próbák, az egyszeri tumbleres pedig alig várta, hogy a fiúk végre megmutassák, mit tudnak. Az első nem hivatalos koncert a Szférában volt, ahol nagyon kis helyen voltunk nagyon sokan, és nagyon szurkoltunk, hogy a hangosítással ne legyen gond. A fiúk becsülettel helyt álltak. Azóta persze volt már jó pár koncertjük, egyre többen kíváncsiak rájuk, a közönség összetélére vonatkozóan Sinya a következőket mondta: „Általában csak tumblresek jönnek el a koncertekre, persze akad olyan is, aki nem az, de a koncert után az lesz.”

A belterjesség fokozódik

A Kegyelemkettes november 5-én az R33-ban adott koncertet a SMRGL és a Szarhonya mellett, a Punks Not Edda nevű rendezvényen. Elhangzott a Mocifej, a Csillár Dóri és a Dubstepp mellett az énekes szívéhez legközelebb álló szám is, a Tibi. A Tibi különlegessége abban rejlik, hogy a dalszöveg sorait tumbleresek dobták össze reblogokban.

„There was a FÉRFI,

His name was Tibi,

Bebaszott egy este,

And sat on fixi.

Tekerte a pedált,

Around and around,

Megpróbált megállni,

But he fell on the ground.”

A Kegyelemkettes legközelebb november 17-én koncertezik a Dürer Kertben, rajonghatunk értük ott is, és természetesen a facebook oldalukon is. Addig még hátravan néhány próba, amik Peti elmondása alapján a megalakuláshoz hasonlóan zajlanak: „A próbán nem foglalkozunk a technikával, annyira nem értünk hozzá. Szóljunk valahogy, hogy halljuk egymást. A gitár általában gerjed, de megoldjuk, a Trészit, ha énekel, soha nem hallani. Sinya kéthetente ételmérgezéssel jön próbára, a Marci meg túl jól néz ki, és persze a cigiszünetek a legjobbak.” A próbák ettől függetlenül persze nagyon hasznosak, Peti állítása szerint például Kegyelemkettes próbán tanulta meg, mi is az a reálhozam. Sinya pedig arra a legbüszkébb, hogy a K2 issza a legtöbb sört a próbateremben.

A K2 Kegyelemkettes című számát egy próba alkalmával rögzítették is:

Szerencsére nemcsak a próbák ilyen izgalmasak, legjobb koncertjükön, a Szabad Az Á-ban törtek az üvegek, a monitor, a mikrofonállvány, és még a Kegyelemkettes gitárosának a foga is.

Időutazás a Harcosok Klubjába az orchideakiállításon

Lavati Anett 2011. november 6., vasárnap 17:38

Mi is lehetne kellemesebb program annál, hogy ellátogassunk egy őszi délutánon egy orchidea kiállításra? Biztosan sok minden más is, mi mégis emellett döntöttünk, jutalmul időutazásban volt részünk.

A Vajdahunyad vár kapuján belépve ugyanis minden egyes lépéssel egyre közelebb kerültünk a 90-es évek közepéhez. Ahhoz a közepéhez, amikor már Kecelen a Nemzetközi Flora Virágkiállítás évről-évre egyre erőteljesebben vonzotta a környékbeli nyugdíjasokat és a bazárosokat. Igen kevés ugyanis a különbség az 1994-es keceli Flora Virágkiállítás, és a 2011-es budapesti Orchidea Kiállítás között, de azért mégis van.  Jelen esetben a helyszín: utóbbit a budapesti Városligetben álló Vajdahunyad várában (vagy Vajdahunyadvár, hivatalos nevén Történelmi Épületcsoport) rendezték, a Mezőgazdasági Múzeum épületében.

Míg az orchideáknak az Alpár Ignác építész által alkotott épületegyüttes román, gótikus és reneszánsz-barokk épületei jutottak, addig Kecelen kevésbé puccos helyszínt kaptak a növények, be kellett érniük a helyi ÁMK tornatermeivel, folyosóival, tantermeivel. Ott persze leginkább szegfű volt, itt pedig természetesen a sok és büdös vágott zöld mellett temérdek orchidea. A Flora virágkiállításnak sose volt, és ma sincsen honlapja, ellentétben az Orchidea Kiállításéval, ahonnan pl. azt is megtudhatjuk, hogy "Az ókori medicina is sokszor fordult a virágokhoz különböző betegségek kezelésében. A korabeli orvosok szerint a növény alakjából következtetni lehetett arra, hogy mely szerv, testrész gyógyítására alkalmasak- így lettek például az Ophrysok, melyeknek földalatti gumója az emberi herékre hasonlít, keresett vágyserkentők." Kíváncsi vagyok, milyen betegség kezelésére ajánlották volna az ókori orvosok például a Testudinaria Elephantipest.

Minden virágkiállítás 3 részből áll: bazárból, virágkötészeti bemutatóból és szakmai előadásokból

Természetesen itt is a bazárrész foglalta el a legnagyobb területet. Mindent lehetett kapni, amit csak az ember nem szégyell elképzelni: cipőt, szájhigiénés tanácsadást, mézet, aszalt gyümölcsöt, világító színes gyöngyöcskéket, kaktuszt, és csokit. Idén először vett részt a kiállításon a francia Guerlain cég, orchidea-alapanyagokból készült kozmetikai termékeivel, szépségápolási tanácsadással. Ahogyan a programban is írják: "Talán kevesen tudják, hogy a cég arcápolási termékeihez (Orchidée Imperial) rengeteg orchidea virágot használ fel. Itt most megtudhatják azt is, hogy honnan származik ez a rengeteg orchidea a természet károsítása nélkül, és hogyan vesz részt a Guerlain az orchideafajok visszatelepítési programjában és az esőerdők védelmében. "  Nem tudtuk meg, hiába kérdeztük.

A virágkötészeti kiállításnak ugyanaz lehetett a koncepciója, mint minden, ehhez hasonló agyrémnek: kerítsünk el egy részt a fal mellett egy teremben, szórjuk be azt virágkötészeti kiegészítővel, mondjuk egzotikus fák háncsával, de a műanyagháncs még jobb, mert az olcsóbb. Tegyünk be néhány cserép virágot a lerekesztett részbe, arra pedig nagyon figyeljünk, hogy annyi műmohát és műzöldet  használjunk, hogy azok teljesen elvonják a kedves látogató figyelmét magáról a kiállítani szándékozott virágról, jelen estben az orchideákról. Percekig kellett bámulnom egy installációt, mire megtaláltam benne néhány nyomorult orchideát, annyi volt a sallang mellette.

A virágkötészeti bemutató volt a főattrakció

Mikor beléptünk a dohos sötét terembe, és meghallottuk, ahogy csicsergő hangon egy virágkötő férfi éppen azt magyarázza, mennyire fontos, hogy a család együtt alkosson néha, vagy hogy mivel a kislánya kilopta a csomagjából indulás előtt az ollóját, ezért most kénytelen metszőollóval elvágni az arany-metál díszítőfóliát, már tudtuk, hogy a legjobb helyre jöttünk. A csilingelő hangú, köpcös szemüveges férfiról mindent el tudnánk képzelni, ha szembejön velünk az utcán, csak azt nem, hogy virágkötő.

A bemutatón megközelítőleg harmincan vettünk részt, az átlagéletkor ezzel együtt is 60 lehetett. A virágkötő férfi nem csak kötészeti tehetségét csillogtatta meg a program során, magabiztosan ingázott a házigazda-humorista-showman tengelyen. Többször kérte váza híján a közönség segítségét egy-egy csokor megfogásában, megkérdezte a nagyérdeműt, kinek van otthon orchideája, ki gyűjtő, hogy tetszett a kiállítás. Az esemény perverzitásfaktorát tovább fokozta az, hogy a művész mondandójára még azoknak is nagyon kellett figyelniük, akik az első sorban ültek, hiszen minden mondatvégi hangsúllyal épp az ellenkezőjét tette, amit azzal tenni szokás: felvitte. De mindezt senki ne értse félre, hiába beszél és mozog úgy egy virágkötő férfi, mint Lakatos Márk, miközben fél kézzel összerittyent egy esküvőinek mondott, futurisztikus űrcsokrot, attól még minden harmadik mondatában említést tett feleségéről vagy kislányáról.

Az esemény hangulata a Harcosok klubjából ismert támogató csoportok légkörét idézte, annyi különbséggel, hogy sokkal jobb orchidea-megszállottnak lenni, mint hererákosnak. Aki ezek alapján kedvet kapott ahhoz, hogy a Magyar Orchidea Társaság tagja legyen, az évi 5000 forintból már megkaphatja az élményt, csak annyi kell, hogy – mint a honlapjukon, az eligazításban írják – feltétel nélkül szeresse az orchideákat. A következő orchideaorgiára sem kell sokat várnunk, 2012. április 12. és 15. között Budapesten rendezik meg a 15. Európai Orchidea Kongresszust és Kiállítást. Addig vágjuk a centit együtt, és ne felejtsük el locsolni az orchideáinkat!

Ken Follett Budapesten vette át a Libri Aranykönyv díját

Lavati Anett 2011. november 5., szombat 14:24

A bestseller-író feleségével érkezett néhány napra Budapestre, így sikerült tető alá hozni azt a GABO Könyvkiadó és a Libri Könyvkereskedelmi Kft. által szervezett exkluzív sajtótájékoztatót, melynek keretében Ken Follett átvette az Aranykönyv díjat a Titánok harca trilógia első részéért. Az Aranykönyv díjat a Libri alapította azzal a céllal, „hogy minél több embert vegyenek rá az olvasásra” - mondta Walitschek Csilla, a kiadó vezetője.

Ken Follett és a brit Munkáspárt aktivistája

Az író 1949. június 5-én született a walesi Cardiffban, és már harminc éve tömi meg a könyvesboltok polcait krimikkel, kém- és rémregényekkel. Világszerte több mint 100 millió példányban adták el köteteit. A New York Times magazin bestseller listájának első helyét négy könyve érte el: Könyörtelenül (1979), Kulcs a Manderley-házhoz (1980), Kaland Afganisztánban (1986) és Az idők végezetéig (2007). Számos regényét megfilmesítették, köztük az 1978-as első sikerkönyvét, a Tű a szénakazalbant is, valamint legismertebb regényét, A katedrálist is, melyet részben Magyarországon forgattak. Eddig 23 kötete jelent meg magyarul.

Follett  1967-ben a University College Londonba felvételizett, ahol később filozófiát tanult. 1971-től a cardiffi South Wales Echo napilapnál volt újságíró gyakornok három éven át, majd Londonba való visszatérése után az Evening News riportere lett. Follett az 1970-es évek végén lett a brit Munkáspárt aktivistája, ahol megismerkedett későbbi második feleségével, Barbarával, aki 1997-től képviselő a brit parlamentben, és 2008 októberétől egy éven át kulturális miniszter Gordon Brown kabinetjében.

Történelmi regény az első világégésről

A titánok harca 2010. szeptember 28-án jelent meg egy időben 16 országban, köztük Magyarországon is.

Az évszázad-trilógia első részében Follett a 1900-as évek elejétől az I. világháborút lezáró békéig, az 1920-as évek elejéig meséli el öt család, egy amerikai, egy orosz, egy német, egy angol és egy walesi família történetét. A történelmi szappanoperában a világ különböző részein élő családoknak a története összekapcsolódik, elsősorban a világháború eseményei miatt. Ezen családok életének alakulásán keresztül mutatja be Ken Follett, hogyan sodródott bele Európa és Amerika az első világégésbe.

A titánok bukását Bihari György és Sóvágó Katalin fordította. Sóvágó ültette át magyarra Follett legutóbbi regényét, a magyarul 2008-ban megjelent Az idők végezetéig című művet is, amely A katedrális folytatása.

A titánok bukása a tizenhat országban tizenhat borítóval került a boltokba, a magyar verziót Szabó Vince készítette. A könyvből készülő filmet Magyarországon forgatják majd.

A Titánok harca második kötetében, melynek megjelenését 2012-re tervezik, a második világháború végéig, a harmadik pedig, amely 2014-re várható, a hidegháború végéig folytatja tovább a 62 éves Ken Follett a mesét.

ArtFolio: iránytű a kortárs képzőművészet rajongóinak

Lavati Anett 2011. november 5., szombat 09:43

Az ArtFolio 2011 a Fine Art Invest gondozásában látott napvilágot azzal a céllal, hogy magyar és angol nyelven egy kiadványban gyűjtse össze mindazon műveket, amelyek idén a külföldi vásárokon, kiállításokon képviselték a hazai alkotókat. Giró-Szász Krisztina, a Fine Art Invest ügyvezetője szerint a nemzetközi ismertséghez elengedhetetlen a vásári jelenlét, és ebben teljesen igaza van. A részvételt nemzetközi kurátorcsapat határozza meg, így az szakmai elismerést is jelent a művészeknek és a galériáknak egyaránt.

Legyünk kortársak

TSD6522
Fotó: Kováts Dániel

Idén februárban már beszámoltunk az ArtFolio kiadványsorozat első számának megjelenéséről. A második részt október 27-én, a Millenáris Parkban megrendezett nemzetközi Art Marketen mutatták be.

A kiadvány komplex katalógusként foglalja össze a magyar galériákat, és azokat a magyar művészeket, akik neves külföldi vásárokon és kiállításokon is képvisleik hazánkat. A könyv a nemzetközi művészeti vásárokra fókuszálva mutatja be a budapesti galériák kínálatát, többek között a sokak számára ismerős acb, az Inda, és a Viltin Galériát is.

Giro-Szász Andrea, a Fine Art Invest cég ügyvezetője elmondta, hogy az ArtFolio egy olyan kiadvány, melyet évről-évre kezébe vehet a gyűjtő, – valamint mindenki, aki szeretné élvezni és felfedezni a magyar képzőművészet csodáit –, mert ez egy egyfajta lenyomata, maradandó összefoglalója a hazai alkotó életnek. A legújabb kiadvány több mint 80 magyar kortárs képzőművész mellett közel 300 munkát ismertet úgy, hogy az alkotásokhoz neves művészettörténészek gondolatai is párosulnak. A kísérletezőbb és a határműfajok sem maradtak ki, és az olyan érdekességek sem hiányoznak, mint pl. Hajas Tibor két, 1975-ös fotója.

Ma nagyjából 6700 magyar embernek van papírja arról, hogy képzőművész

13-palotas petra-es-vass virag-IMG 8367

Giró-Szász a felvezetés után a Műcsarnok igazgatójával, Gulyás Gáborral beszélgetett arról, hogyan mozdítható elő a közép-kelet-európai régió kortárs művészetének és művészeti piacának elismertsége és fejlődése, hogyan kelthető fel a régió képzőművészeti választéka felé irányuló belső és külső érdeklődés. Gulyás szerint a kortárs magyar képzőművészet kanonizálása rendkívül fontos, be kell hoznia hazánknak a lemaradást Nyugat-Európával és az Egyesült Államokkal szemben, ahol ez már nagyon jól működik. A filológiai szempontból is igen előnyösen szerkesztett ArtFolióban leginkább a fiatal generáció munkásságát érhetjük tetten, persze kivétel ez alól Birkás Ákos és Hajas Tibor, Kerekes Gábor is.

Gulyás elmondta, a rendszerváltás óta a totális szervezetlenség jellemezte a magyar képzőművészet exportálását, pedig fontos lenne támogatnunk és elősegítenünk a folyamat sikerességét, hiszen az nem kizárólag az egyes művész vagy galéria sikere, hanem hazánké is. Hogy hogyan segíthetünk?  Elmegyünk kiállításokra, netalán vásárolunk a ballagó lányunknak egy albumot, vagy a nappaliba egy festményt.

A 6700 képzőművész közül nagyjából 80-ról olvashatunk az ArtFolióban. Azokról a művészekről, akik kijutottak olyan neves rendezvényekre, mint pl. a Art Basel, ViennaFair, Art Cologne és az Art Moscow.

A gyűjteményben szereplő alkotók összetétele igen vegyes. Találkozhatunk az Art Style sorozat készítőjével, Szabó Klára Petrával, a festőművész Szabó Dorottyával, valamint a képző- és fotóművész, szobrász Gyenis Tibor munkáival is.

450 oldal, 5000 forint, és igen optimista módon 19 Euro

„Ez a kiadvány nem más, mint a piac ítélete, illetve nagyon sajátos, de fontos metszete a kortárs művészeti életnek. Hiszen ezek a vásárok, bár valóban piaci bemutatkozásnak tekinthetők, egyre inkább betöltik egy-egy komolyabb kortárs kiállítás szerepét is.”- közölte Baán László.

14-palotas petra-es-vass virag-IMG 8371

A kötetet olvasva egyben biztosak lehetünk: a nemzetközi piacon a magyar művészek közül csak az lehet sikeres, aki unikális, úgy beszél érvényesen az életről, ahogyan azt csak és kizárólag ő látja. Az ArtFolio 2011 novembertől megvásárolható a Szépművészeti Múzeum könyvesboltjában, az Írók Boltjában, a Vince Kiadó üzleteiben és az Alexandra Kiadó kiemelt könyvesboltjaiban.

Palotás Petra remekművében két cselekményszál adja a trendi izgalmat

Lavati Anett 2011. november 3., csütörtök 13:50

A Mammut Libri könyvesbolt Frei kávézójában mutatta be Vass Virág főszerkesztő – maga is többszörös lektűrtulajdonos – barátnője, az egykori kváziceleb, Palotás Petra új könyvét. A 2010-ben megjelent, nagysikerűnek mondott Papás-mamás című könyve után Palotás most Bécsi kávé, pesti lány címmel írta meg Répásy Rebeka - ilyen névvel természetesen csakis vörös hajú és tűzrőlpattant - főhősnője kalandjait. RR a könyvismertető szerint egy váratlan véletlen fordulat folytán egyik pillanatról a másikra az osztrák tévé képernyőjén találja magát, ahol egy valóságshow ígéretes szereplőjeként egy ország kíséri figyelemmel minden mozdulatát. A tét Rebeka számára százezer euró, a hírnév, és talán még a jóképű producer, Marcus szerelme is. A könyvbemutató is bővelkedett az ehhez hasonló eredeti gondolatokban, nagy szavakban és bölcs meglátásokban, szerencsére a Libri mennyezete jól bírta.

Az eseményre meghívott újságírók mellett rajongók is akadtak, így Vass kénytelen volt tűkön ülve várni, míg Palotás pózol velük egy sort. Mikor végre PP is befutott, VV azonnal erős kezdéssel indított.

„Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy én mutathatom be Önöknek kollégám legújabb remekművét, azt a csodálatos könyvet, melynek címe a Bécsi kávé, pesti lány” – méltatta VV kolléganőjét, bevallva, ő maga az esemény előtti napon olvasta el Palotás könyvét, ami annyira fordulatos, izgalmas, és persze „igazi trendi, csajos regény”, hogy nem lehetett letenni.

PP és VV, a médiaistennőkből írónővé mutálódott trendi nők

Palotás sátorfrizurája mögül megköszönte Vass kedves-szép szavait, hozzátéve, mekkora megtiszteltetés számára, hogy maga Vass Virág mutatja be a könyvét, hiszen VV az ő szakmai példaképe.

A művésznők laza félórás beszélgetése során olyan magasművészeti kérdések merültek fel, mint például hogyan segíthetik egymást az írónők; vannak-e jó női könyvek; mennyire nehezíti meg Palotásnak az írás folyamatát a gyereke állandó jelenléte; milyen érzés súlyproblémákkal küzdeni, vagy minden reggel fél 6-kor kelni.

Az írónők Vass szerint abban segíthetik egymást, hogy megosztják egymással tapasztalataikat. Természetesen vannak jó női könyvek, melyeket a legnagyobb nevek, Rácz Zsuzsa, Vass Virág és Palotás Petra jegyeznek, nem is értjük, Fejős Éva hogyan maradt ki ebből a felsorolásból. Palotás elárulta, délelőtt és éjszaka tud csak alkotni, amikor kislánya épp játszik vagy alszik. Azt is külön kiemelte, most súlyproblémákkal küzd, ám trendi nőként tudja a megoldást, és tenni is fog azért, hogy a 2012 nyarára újra csúcsformában celebkedhessen. A hajnali fél 6-os ébredések pedig fárasztóak és megerőltetőek, de megérik, mert akkor nyugodtan alkothat.

Barátnői bitchfight

Mindezt nehezen sikerült tudatnia a világgal, mert Vass kérdezés címén leadott 5 perces monológjaival alig hagyta szóhoz jutni. PP szerencséjére VV néha kénytelen volt levegőt venni, ő ilyenkor gyorsan átvette a szót, és igyekezett olyan gyorsan beszélni, hogy Vass még véletlenül se tudjon a szavába vágni.

Vass szájából végül kiesett a hidegen professzionális kérdés, amitől a résztvevőknek egy emberként kellett megkapaszkodniuk a kávézó pultjában: „Ha rátérhetünk a szakmázásra, akkor hadd kérdezzem meg tőled, kedves Petra, előbb mit találsz ki? A helyszínt, vagy a történetet?” Palotás természetesen nagyon örült, hogy ezt megkérdezték tőle, mert így kifejthette: „Fontos a helyszín, utána bomlik ki a történet a fejben. A Bécsi kávé, pesti lány pedig nem egy egyszerű lektűr, a cselekmény 2 szálon fut, ezért is olyan izgalmas.”

Szakmázgatás

Vass azzal folytatta, mennyire csodálatosan építette bele a története a főhősnő, a Bécsben dolgozó bájos, vörös hajú magyar lány, Répássy Rebeka karakterét, és a Libri mennyezete még mindig bírta. Ezek után alig várjuk Palotás Petra következő könyvét, hiszen, mint megtudtuk, már dolgozik rajta. A főhősnő legyen már Esti Esztella, vagy Sugárzó Sugárka, ha kérhetnénk, a hajszínükre nem adnánk tippeket.

A Harris Tweed nem egy brit együttes

Lavati Anett 2011. november 2., szerda 15:13

Harris-Tweed-Logo

Létezik-e olyan ember, aki kínosan ügyel arra, milyen minőségű textíliából varrassa meg a télikabátját? Létezik-e olyan magyar ember, aki gyermeki érdeklődéssel és odaadó műgonddal csap le a legritkább és legeszementebb történetű textíliacsodákra? Elárulom, kevesen vannak. Nagyon kevesen. Ha a divattervezőket kihúzzuk a listáról, akkor még nagyobb bajban vagyunk. Hazánkban talán egy kezünkön is meg tudnánk számolni azon embereket, akik ügyelnek az anyag minőségére, és az egyedi szabászat szerelmesei is egyben. Talán akkor is össze tudnánk számolni ezeket az embereket – mondjuk a bal kezünkön –, ha előtte fát vágunk, és pár ujjunk véletlenül lerepül.

A Harris Tweed nem más, mint egy különleges gyapjúszövet. Skóciából, a Külső Hebridákról, a varázslatos Harris- szigetről.

Miért különleges ez a szövet? Mitől lehet egyáltalán különleges egy szövet?

Történelmi és funkcionális okai is vannak.

A Harris Tweed bekerülése a köztudatba nagyjából 150 évvel ezelőtt kezdődött. Dunmore gróf örökölte a fenti szigetet 1844-ben. Felesége, Lady Catherine Dunmore a szigeten megismerkedett egy helyi testvérpárral, a Paisley nőverekkel, akik az általuk szőtt különleges színű gyapjúszövettel valósággal elvarázsolták őt. Ezek után a rendkívüli üzleti érzékkel megáldott Lady fogta magát és egy nyaláb Harris Tweedet, majd futott is Viktória királynőhöz, aki látott ebben fantáziát, így az udvar kifutóin fertőzte meg Harris Tweedből készült ruháikkal az úrnép a hont és a külhont.

Autumn Classic Tweed, Blue Mix Classic Tweed
Autumn Classic Tweed, Blue Mix Classic Tweed

Lady Dunmore kitartása és üzleti érzékenysége révén alapozta meg a Harris Tweed virágzó piacát Londonban és azon is túl. A Harris Tweed volt Nagy-Britanniában a legnagyobb házi iparr: státusszimbólummá vált, a brit földesurak zakójának definíciója lett. 
1993 óta törvény védi, amely meghatározza, hogy csak 100% tiszta, szűz gyapjúból készülhet, négy meghatározott szigeten, házi manufaktúrákban. A törvény betartatását folyamatosan ellenőrzik: 50 méterenként rákerül az ismert pecsét, a gömb a máltai kereszttel. Ezek a védjegyek teszik olyan különlegessé a Harris Tweed zakókat.

A történelem után a funkcionalitás, és még egy kis történelem

A hagyományos Harris Tweed onnan szerezte a hírnevét, hogy tartós, rugalmas, porózus, puha gyapjúszövet, jól kivehető felülettel, kártolt fonalból, laza beállítású sávolykötésben készül. Ellentétben a legtöbb tweed öltönnyel, a Harris Tweed még mindig 100% tiszta gyapjú. Magában a textúrájában, színeiben, a mintázatában felfedezhetjük a távoli szigeteket, ahonnan ez az anyag származik.

harris tweed book

Fontos megemlíteni Lara Platman (a térkép rajzolója) idén megjelent, a Harris Tweed: From Land to Street címet viselő könyvét. Lara Platman profi fotósként és újságíróként indult a legendás textília szülőhazájába. A könyvből szinte mindent megtudhatunk magáról különleges gyapjúszövetről, a legelésző juhnyájtól egészen a párizsi kifutókig. Aztán fogalommá vált.

1887-ben Sherlock Holmes már Harris Tweed kalapot hordott.

1971-ben Clint Eastwood harris Tweed öltönyben piszkoskodik a Piszkos Harry című filmben.

De láthattuk még Doctor Who-n, Gwyneth Paltrow-n, Vivienne Westwood és Alexander Mcqueen kifutóján, Tom Hanksen, Pete Dohertyn is.

A hajnalok egyre hidegebbek. A 2011. év nagyját már letudtuk. Amennyiben úgy gondoljuk, hogy mégsem adunk ki 70 ezer forintot egy Harris Tweed zakóra, 50-et egy nadrágra, akkor legalább egy kicsit többet megtudtunk magáról a szövetről.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés