#VILÁGOM

Kegyelemkettes - a kortárs butapunk zenekar

Lavati Anett 2011. november 8., kedd 10:40

A tumblr egy népszerű mikroblogszolgáltató, ahová magyarok ezrei pakolják ki naponta a szemetet. "Animgifek, cicás képek, és persze fullasztó belterjesség"- jellemezte egy népszerű felhasználó a tumblr lényegét (kimerítőbb információt magáról a tumblr-ről itt találunk). A belterjesség szűk két év alatt odáig fokozódott, hogy a közösségnek már saját zenekara is alakult: a Kegyelemkettes.

Ha nincs közösség, nincs Tumblr, nincs szórakozás"

A K2 tagjai egytől-egyig tumblr-felhasználók: Sinya (ének), Marci (dob), Peti (gitár), Trészi (basszus).  Sinya agyából pattant ki az ötlet. „Én találtam ki, hogy csináljunk egy tumblr-zenekart. Annyi zenész van ott. Elvileg csak régi örökzöld punk slágereket akartunk játszani, de az első próbán annyira jól éreztük magunkat, hogy elkezdtünk saját számokat gyártani saját szövegekkel, mostanra meg már majdnem csak olyanok vannak a repertoárban”– mondja az énekes.

 2011 januárjában egy tumblr-bulin kezdődött minden

„Nem ismertem a Sinyát, csak tumbliról. Összevesztünk egy videón, amiben egy gitáros pörgeti a gitárt, és a Sinya leoltott, hogy az mekkora buziság, kétszer is beszólt. Aztán harmadszorra odahívott, akkor azt hittem, hogy megcsap, aztán rendelt egy vodkát és mondta, hogy csináljunk zenekart.” – mondta Peti. A többiek is hasonlóképp kerültek képbe: "a népszerű Szarhonya zenekarból ismert" Trészit Sinya szerezte, "Marcinak pedig én szóltam, mert tudtam, hogy dobol.”

Amint összeállt a csapat, elkezdődtek a próbák, az egyszeri tumbleres pedig alig várta, hogy a fiúk végre megmutassák, mit tudnak. Az első nem hivatalos koncert a Szférában volt, ahol nagyon kis helyen voltunk nagyon sokan, és nagyon szurkoltunk, hogy a hangosítással ne legyen gond. A fiúk becsülettel helyt álltak. Azóta persze volt már jó pár koncertjük, egyre többen kíváncsiak rájuk, a közönség összetélére vonatkozóan Sinya a következőket mondta: „Általában csak tumblresek jönnek el a koncertekre, persze akad olyan is, aki nem az, de a koncert után az lesz.”

A belterjesség fokozódik

A Kegyelemkettes november 5-én az R33-ban adott koncertet a SMRGL és a Szarhonya mellett, a Punks Not Edda nevű rendezvényen. Elhangzott a Mocifej, a Csillár Dóri és a Dubstepp mellett az énekes szívéhez legközelebb álló szám is, a Tibi. A Tibi különlegessége abban rejlik, hogy a dalszöveg sorait tumbleresek dobták össze reblogokban.

„There was a FÉRFI,

His name was Tibi,

Bebaszott egy este,

And sat on fixi.

Tekerte a pedált,

Around and around,

Megpróbált megállni,

But he fell on the ground.”

A Kegyelemkettes legközelebb november 17-én koncertezik a Dürer Kertben, rajonghatunk értük ott is, és természetesen a facebook oldalukon is. Addig még hátravan néhány próba, amik Peti elmondása alapján a megalakuláshoz hasonlóan zajlanak: „A próbán nem foglalkozunk a technikával, annyira nem értünk hozzá. Szóljunk valahogy, hogy halljuk egymást. A gitár általában gerjed, de megoldjuk, a Trészit, ha énekel, soha nem hallani. Sinya kéthetente ételmérgezéssel jön próbára, a Marci meg túl jól néz ki, és persze a cigiszünetek a legjobbak.” A próbák ettől függetlenül persze nagyon hasznosak, Peti állítása szerint például Kegyelemkettes próbán tanulta meg, mi is az a reálhozam. Sinya pedig arra a legbüszkébb, hogy a K2 issza a legtöbb sört a próbateremben.

A K2 Kegyelemkettes című számát egy próba alkalmával rögzítették is:

Szerencsére nemcsak a próbák ilyen izgalmasak, legjobb koncertjükön, a Szabad Az Á-ban törtek az üvegek, a monitor, a mikrofonállvány, és még a Kegyelemkettes gitárosának a foga is.

Időutazás a Harcosok Klubjába az orchideakiállításon

Lavati Anett 2011. november 6., vasárnap 17:38

Mi is lehetne kellemesebb program annál, hogy ellátogassunk egy őszi délutánon egy orchidea kiállításra? Biztosan sok minden más is, mi mégis emellett döntöttünk, jutalmul időutazásban volt részünk.

A Vajdahunyad vár kapuján belépve ugyanis minden egyes lépéssel egyre közelebb kerültünk a 90-es évek közepéhez. Ahhoz a közepéhez, amikor már Kecelen a Nemzetközi Flora Virágkiállítás évről-évre egyre erőteljesebben vonzotta a környékbeli nyugdíjasokat és a bazárosokat. Igen kevés ugyanis a különbség az 1994-es keceli Flora Virágkiállítás, és a 2011-es budapesti Orchidea Kiállítás között, de azért mégis van.  Jelen esetben a helyszín: utóbbit a budapesti Városligetben álló Vajdahunyad várában (vagy Vajdahunyadvár, hivatalos nevén Történelmi Épületcsoport) rendezték, a Mezőgazdasági Múzeum épületében.

Míg az orchideáknak az Alpár Ignác építész által alkotott épületegyüttes román, gótikus és reneszánsz-barokk épületei jutottak, addig Kecelen kevésbé puccos helyszínt kaptak a növények, be kellett érniük a helyi ÁMK tornatermeivel, folyosóival, tantermeivel. Ott persze leginkább szegfű volt, itt pedig természetesen a sok és büdös vágott zöld mellett temérdek orchidea. A Flora virágkiállításnak sose volt, és ma sincsen honlapja, ellentétben az Orchidea Kiállításéval, ahonnan pl. azt is megtudhatjuk, hogy "Az ókori medicina is sokszor fordult a virágokhoz különböző betegségek kezelésében. A korabeli orvosok szerint a növény alakjából következtetni lehetett arra, hogy mely szerv, testrész gyógyítására alkalmasak- így lettek például az Ophrysok, melyeknek földalatti gumója az emberi herékre hasonlít, keresett vágyserkentők." Kíváncsi vagyok, milyen betegség kezelésére ajánlották volna az ókori orvosok például a Testudinaria Elephantipest.

Minden virágkiállítás 3 részből áll: bazárból, virágkötészeti bemutatóból és szakmai előadásokból

Természetesen itt is a bazárrész foglalta el a legnagyobb területet. Mindent lehetett kapni, amit csak az ember nem szégyell elképzelni: cipőt, szájhigiénés tanácsadást, mézet, aszalt gyümölcsöt, világító színes gyöngyöcskéket, kaktuszt, és csokit. Idén először vett részt a kiállításon a francia Guerlain cég, orchidea-alapanyagokból készült kozmetikai termékeivel, szépségápolási tanácsadással. Ahogyan a programban is írják: "Talán kevesen tudják, hogy a cég arcápolási termékeihez (Orchidée Imperial) rengeteg orchidea virágot használ fel. Itt most megtudhatják azt is, hogy honnan származik ez a rengeteg orchidea a természet károsítása nélkül, és hogyan vesz részt a Guerlain az orchideafajok visszatelepítési programjában és az esőerdők védelmében. "  Nem tudtuk meg, hiába kérdeztük.

A virágkötészeti kiállításnak ugyanaz lehetett a koncepciója, mint minden, ehhez hasonló agyrémnek: kerítsünk el egy részt a fal mellett egy teremben, szórjuk be azt virágkötészeti kiegészítővel, mondjuk egzotikus fák háncsával, de a műanyagháncs még jobb, mert az olcsóbb. Tegyünk be néhány cserép virágot a lerekesztett részbe, arra pedig nagyon figyeljünk, hogy annyi műmohát és műzöldet  használjunk, hogy azok teljesen elvonják a kedves látogató figyelmét magáról a kiállítani szándékozott virágról, jelen estben az orchideákról. Percekig kellett bámulnom egy installációt, mire megtaláltam benne néhány nyomorult orchideát, annyi volt a sallang mellette.

A virágkötészeti bemutató volt a főattrakció

Mikor beléptünk a dohos sötét terembe, és meghallottuk, ahogy csicsergő hangon egy virágkötő férfi éppen azt magyarázza, mennyire fontos, hogy a család együtt alkosson néha, vagy hogy mivel a kislánya kilopta a csomagjából indulás előtt az ollóját, ezért most kénytelen metszőollóval elvágni az arany-metál díszítőfóliát, már tudtuk, hogy a legjobb helyre jöttünk. A csilingelő hangú, köpcös szemüveges férfiról mindent el tudnánk képzelni, ha szembejön velünk az utcán, csak azt nem, hogy virágkötő.

A bemutatón megközelítőleg harmincan vettünk részt, az átlagéletkor ezzel együtt is 60 lehetett. A virágkötő férfi nem csak kötészeti tehetségét csillogtatta meg a program során, magabiztosan ingázott a házigazda-humorista-showman tengelyen. Többször kérte váza híján a közönség segítségét egy-egy csokor megfogásában, megkérdezte a nagyérdeműt, kinek van otthon orchideája, ki gyűjtő, hogy tetszett a kiállítás. Az esemény perverzitásfaktorát tovább fokozta az, hogy a művész mondandójára még azoknak is nagyon kellett figyelniük, akik az első sorban ültek, hiszen minden mondatvégi hangsúllyal épp az ellenkezőjét tette, amit azzal tenni szokás: felvitte. De mindezt senki ne értse félre, hiába beszél és mozog úgy egy virágkötő férfi, mint Lakatos Márk, miközben fél kézzel összerittyent egy esküvőinek mondott, futurisztikus űrcsokrot, attól még minden harmadik mondatában említést tett feleségéről vagy kislányáról.

Az esemény hangulata a Harcosok klubjából ismert támogató csoportok légkörét idézte, annyi különbséggel, hogy sokkal jobb orchidea-megszállottnak lenni, mint hererákosnak. Aki ezek alapján kedvet kapott ahhoz, hogy a Magyar Orchidea Társaság tagja legyen, az évi 5000 forintból már megkaphatja az élményt, csak annyi kell, hogy – mint a honlapjukon, az eligazításban írják – feltétel nélkül szeresse az orchideákat. A következő orchideaorgiára sem kell sokat várnunk, 2012. április 12. és 15. között Budapesten rendezik meg a 15. Európai Orchidea Kongresszust és Kiállítást. Addig vágjuk a centit együtt, és ne felejtsük el locsolni az orchideáinkat!

Ken Follett Budapesten vette át a Libri Aranykönyv díját

Lavati Anett 2011. november 5., szombat 14:24

A bestseller-író feleségével érkezett néhány napra Budapestre, így sikerült tető alá hozni azt a GABO Könyvkiadó és a Libri Könyvkereskedelmi Kft. által szervezett exkluzív sajtótájékoztatót, melynek keretében Ken Follett átvette az Aranykönyv díjat a Titánok harca trilógia első részéért. Az Aranykönyv díjat a Libri alapította azzal a céllal, „hogy minél több embert vegyenek rá az olvasásra” - mondta Walitschek Csilla, a kiadó vezetője.

Ken Follett és a brit Munkáspárt aktivistája

Az író 1949. június 5-én született a walesi Cardiffban, és már harminc éve tömi meg a könyvesboltok polcait krimikkel, kém- és rémregényekkel. Világszerte több mint 100 millió példányban adták el köteteit. A New York Times magazin bestseller listájának első helyét négy könyve érte el: Könyörtelenül (1979), Kulcs a Manderley-házhoz (1980), Kaland Afganisztánban (1986) és Az idők végezetéig (2007). Számos regényét megfilmesítették, köztük az 1978-as első sikerkönyvét, a Tű a szénakazalbant is, valamint legismertebb regényét, A katedrálist is, melyet részben Magyarországon forgattak. Eddig 23 kötete jelent meg magyarul.

Follett  1967-ben a University College Londonba felvételizett, ahol később filozófiát tanult. 1971-től a cardiffi South Wales Echo napilapnál volt újságíró gyakornok három éven át, majd Londonba való visszatérése után az Evening News riportere lett. Follett az 1970-es évek végén lett a brit Munkáspárt aktivistája, ahol megismerkedett későbbi második feleségével, Barbarával, aki 1997-től képviselő a brit parlamentben, és 2008 októberétől egy éven át kulturális miniszter Gordon Brown kabinetjében.

Történelmi regény az első világégésről

A titánok harca 2010. szeptember 28-án jelent meg egy időben 16 országban, köztük Magyarországon is.

Az évszázad-trilógia első részében Follett a 1900-as évek elejétől az I. világháborút lezáró békéig, az 1920-as évek elejéig meséli el öt család, egy amerikai, egy orosz, egy német, egy angol és egy walesi família történetét. A történelmi szappanoperában a világ különböző részein élő családoknak a története összekapcsolódik, elsősorban a világháború eseményei miatt. Ezen családok életének alakulásán keresztül mutatja be Ken Follett, hogyan sodródott bele Európa és Amerika az első világégésbe.

A titánok bukását Bihari György és Sóvágó Katalin fordította. Sóvágó ültette át magyarra Follett legutóbbi regényét, a magyarul 2008-ban megjelent Az idők végezetéig című művet is, amely A katedrális folytatása.

A titánok bukása a tizenhat országban tizenhat borítóval került a boltokba, a magyar verziót Szabó Vince készítette. A könyvből készülő filmet Magyarországon forgatják majd.

A Titánok harca második kötetében, melynek megjelenését 2012-re tervezik, a második világháború végéig, a harmadik pedig, amely 2014-re várható, a hidegháború végéig folytatja tovább a 62 éves Ken Follett a mesét.

ArtFolio: iránytű a kortárs képzőművészet rajongóinak

Lavati Anett 2011. november 5., szombat 09:43

Az ArtFolio 2011 a Fine Art Invest gondozásában látott napvilágot azzal a céllal, hogy magyar és angol nyelven egy kiadványban gyűjtse össze mindazon műveket, amelyek idén a külföldi vásárokon, kiállításokon képviselték a hazai alkotókat. Giró-Szász Krisztina, a Fine Art Invest ügyvezetője szerint a nemzetközi ismertséghez elengedhetetlen a vásári jelenlét, és ebben teljesen igaza van. A részvételt nemzetközi kurátorcsapat határozza meg, így az szakmai elismerést is jelent a művészeknek és a galériáknak egyaránt.

Legyünk kortársak

TSD6522
Fotó: Kováts Dániel

Idén februárban már beszámoltunk az ArtFolio kiadványsorozat első számának megjelenéséről. A második részt október 27-én, a Millenáris Parkban megrendezett nemzetközi Art Marketen mutatták be.

A kiadvány komplex katalógusként foglalja össze a magyar galériákat, és azokat a magyar művészeket, akik neves külföldi vásárokon és kiállításokon is képvisleik hazánkat. A könyv a nemzetközi művészeti vásárokra fókuszálva mutatja be a budapesti galériák kínálatát, többek között a sokak számára ismerős acb, az Inda, és a Viltin Galériát is.

Giro-Szász Andrea, a Fine Art Invest cég ügyvezetője elmondta, hogy az ArtFolio egy olyan kiadvány, melyet évről-évre kezébe vehet a gyűjtő, – valamint mindenki, aki szeretné élvezni és felfedezni a magyar képzőművészet csodáit –, mert ez egy egyfajta lenyomata, maradandó összefoglalója a hazai alkotó életnek. A legújabb kiadvány több mint 80 magyar kortárs képzőművész mellett közel 300 munkát ismertet úgy, hogy az alkotásokhoz neves művészettörténészek gondolatai is párosulnak. A kísérletezőbb és a határműfajok sem maradtak ki, és az olyan érdekességek sem hiányoznak, mint pl. Hajas Tibor két, 1975-ös fotója.

Ma nagyjából 6700 magyar embernek van papírja arról, hogy képzőművész

13-palotas petra-es-vass virag-IMG 8367

Giró-Szász a felvezetés után a Műcsarnok igazgatójával, Gulyás Gáborral beszélgetett arról, hogyan mozdítható elő a közép-kelet-európai régió kortárs művészetének és művészeti piacának elismertsége és fejlődése, hogyan kelthető fel a régió képzőművészeti választéka felé irányuló belső és külső érdeklődés. Gulyás szerint a kortárs magyar képzőművészet kanonizálása rendkívül fontos, be kell hoznia hazánknak a lemaradást Nyugat-Európával és az Egyesült Államokkal szemben, ahol ez már nagyon jól működik. A filológiai szempontból is igen előnyösen szerkesztett ArtFolióban leginkább a fiatal generáció munkásságát érhetjük tetten, persze kivétel ez alól Birkás Ákos és Hajas Tibor, Kerekes Gábor is.

Gulyás elmondta, a rendszerváltás óta a totális szervezetlenség jellemezte a magyar képzőművészet exportálását, pedig fontos lenne támogatnunk és elősegítenünk a folyamat sikerességét, hiszen az nem kizárólag az egyes művész vagy galéria sikere, hanem hazánké is. Hogy hogyan segíthetünk?  Elmegyünk kiállításokra, netalán vásárolunk a ballagó lányunknak egy albumot, vagy a nappaliba egy festményt.

A 6700 képzőművész közül nagyjából 80-ról olvashatunk az ArtFolióban. Azokról a művészekről, akik kijutottak olyan neves rendezvényekre, mint pl. a Art Basel, ViennaFair, Art Cologne és az Art Moscow.

A gyűjteményben szereplő alkotók összetétele igen vegyes. Találkozhatunk az Art Style sorozat készítőjével, Szabó Klára Petrával, a festőművész Szabó Dorottyával, valamint a képző- és fotóművész, szobrász Gyenis Tibor munkáival is.

450 oldal, 5000 forint, és igen optimista módon 19 Euro

„Ez a kiadvány nem más, mint a piac ítélete, illetve nagyon sajátos, de fontos metszete a kortárs művészeti életnek. Hiszen ezek a vásárok, bár valóban piaci bemutatkozásnak tekinthetők, egyre inkább betöltik egy-egy komolyabb kortárs kiállítás szerepét is.”- közölte Baán László.

14-palotas petra-es-vass virag-IMG 8371

A kötetet olvasva egyben biztosak lehetünk: a nemzetközi piacon a magyar művészek közül csak az lehet sikeres, aki unikális, úgy beszél érvényesen az életről, ahogyan azt csak és kizárólag ő látja. Az ArtFolio 2011 novembertől megvásárolható a Szépművészeti Múzeum könyvesboltjában, az Írók Boltjában, a Vince Kiadó üzleteiben és az Alexandra Kiadó kiemelt könyvesboltjaiban.

Palotás Petra remekművében két cselekményszál adja a trendi izgalmat

Lavati Anett 2011. november 3., csütörtök 13:50

A Mammut Libri könyvesbolt Frei kávézójában mutatta be Vass Virág főszerkesztő – maga is többszörös lektűrtulajdonos – barátnője, az egykori kváziceleb, Palotás Petra új könyvét. A 2010-ben megjelent, nagysikerűnek mondott Papás-mamás című könyve után Palotás most Bécsi kávé, pesti lány címmel írta meg Répásy Rebeka - ilyen névvel természetesen csakis vörös hajú és tűzrőlpattant - főhősnője kalandjait. RR a könyvismertető szerint egy váratlan véletlen fordulat folytán egyik pillanatról a másikra az osztrák tévé képernyőjén találja magát, ahol egy valóságshow ígéretes szereplőjeként egy ország kíséri figyelemmel minden mozdulatát. A tét Rebeka számára százezer euró, a hírnév, és talán még a jóképű producer, Marcus szerelme is. A könyvbemutató is bővelkedett az ehhez hasonló eredeti gondolatokban, nagy szavakban és bölcs meglátásokban, szerencsére a Libri mennyezete jól bírta.

Az eseményre meghívott újságírók mellett rajongók is akadtak, így Vass kénytelen volt tűkön ülve várni, míg Palotás pózol velük egy sort. Mikor végre PP is befutott, VV azonnal erős kezdéssel indított.

„Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy én mutathatom be Önöknek kollégám legújabb remekművét, azt a csodálatos könyvet, melynek címe a Bécsi kávé, pesti lány” – méltatta VV kolléganőjét, bevallva, ő maga az esemény előtti napon olvasta el Palotás könyvét, ami annyira fordulatos, izgalmas, és persze „igazi trendi, csajos regény”, hogy nem lehetett letenni.

PP és VV, a médiaistennőkből írónővé mutálódott trendi nők

Palotás sátorfrizurája mögül megköszönte Vass kedves-szép szavait, hozzátéve, mekkora megtiszteltetés számára, hogy maga Vass Virág mutatja be a könyvét, hiszen VV az ő szakmai példaképe.

A művésznők laza félórás beszélgetése során olyan magasművészeti kérdések merültek fel, mint például hogyan segíthetik egymást az írónők; vannak-e jó női könyvek; mennyire nehezíti meg Palotásnak az írás folyamatát a gyereke állandó jelenléte; milyen érzés súlyproblémákkal küzdeni, vagy minden reggel fél 6-kor kelni.

Az írónők Vass szerint abban segíthetik egymást, hogy megosztják egymással tapasztalataikat. Természetesen vannak jó női könyvek, melyeket a legnagyobb nevek, Rácz Zsuzsa, Vass Virág és Palotás Petra jegyeznek, nem is értjük, Fejős Éva hogyan maradt ki ebből a felsorolásból. Palotás elárulta, délelőtt és éjszaka tud csak alkotni, amikor kislánya épp játszik vagy alszik. Azt is külön kiemelte, most súlyproblémákkal küzd, ám trendi nőként tudja a megoldást, és tenni is fog azért, hogy a 2012 nyarára újra csúcsformában celebkedhessen. A hajnali fél 6-os ébredések pedig fárasztóak és megerőltetőek, de megérik, mert akkor nyugodtan alkothat.

Barátnői bitchfight

Mindezt nehezen sikerült tudatnia a világgal, mert Vass kérdezés címén leadott 5 perces monológjaival alig hagyta szóhoz jutni. PP szerencséjére VV néha kénytelen volt levegőt venni, ő ilyenkor gyorsan átvette a szót, és igyekezett olyan gyorsan beszélni, hogy Vass még véletlenül se tudjon a szavába vágni.

Vass szájából végül kiesett a hidegen professzionális kérdés, amitől a résztvevőknek egy emberként kellett megkapaszkodniuk a kávézó pultjában: „Ha rátérhetünk a szakmázásra, akkor hadd kérdezzem meg tőled, kedves Petra, előbb mit találsz ki? A helyszínt, vagy a történetet?” Palotás természetesen nagyon örült, hogy ezt megkérdezték tőle, mert így kifejthette: „Fontos a helyszín, utána bomlik ki a történet a fejben. A Bécsi kávé, pesti lány pedig nem egy egyszerű lektűr, a cselekmény 2 szálon fut, ezért is olyan izgalmas.”

Szakmázgatás

Vass azzal folytatta, mennyire csodálatosan építette bele a története a főhősnő, a Bécsben dolgozó bájos, vörös hajú magyar lány, Répássy Rebeka karakterét, és a Libri mennyezete még mindig bírta. Ezek után alig várjuk Palotás Petra következő könyvét, hiszen, mint megtudtuk, már dolgozik rajta. A főhősnő legyen már Esti Esztella, vagy Sugárzó Sugárka, ha kérhetnénk, a hajszínükre nem adnánk tippeket.

A Harris Tweed nem egy brit együttes

Lavati Anett 2011. november 2., szerda 15:13

Harris-Tweed-Logo

Létezik-e olyan ember, aki kínosan ügyel arra, milyen minőségű textíliából varrassa meg a télikabátját? Létezik-e olyan magyar ember, aki gyermeki érdeklődéssel és odaadó műgonddal csap le a legritkább és legeszementebb történetű textíliacsodákra? Elárulom, kevesen vannak. Nagyon kevesen. Ha a divattervezőket kihúzzuk a listáról, akkor még nagyobb bajban vagyunk. Hazánkban talán egy kezünkön is meg tudnánk számolni azon embereket, akik ügyelnek az anyag minőségére, és az egyedi szabászat szerelmesei is egyben. Talán akkor is össze tudnánk számolni ezeket az embereket – mondjuk a bal kezünkön –, ha előtte fát vágunk, és pár ujjunk véletlenül lerepül.

A Harris Tweed nem más, mint egy különleges gyapjúszövet. Skóciából, a Külső Hebridákról, a varázslatos Harris- szigetről.

Miért különleges ez a szövet? Mitől lehet egyáltalán különleges egy szövet?

Történelmi és funkcionális okai is vannak.

A Harris Tweed bekerülése a köztudatba nagyjából 150 évvel ezelőtt kezdődött. Dunmore gróf örökölte a fenti szigetet 1844-ben. Felesége, Lady Catherine Dunmore a szigeten megismerkedett egy helyi testvérpárral, a Paisley nőverekkel, akik az általuk szőtt különleges színű gyapjúszövettel valósággal elvarázsolták őt. Ezek után a rendkívüli üzleti érzékkel megáldott Lady fogta magát és egy nyaláb Harris Tweedet, majd futott is Viktória királynőhöz, aki látott ebben fantáziát, így az udvar kifutóin fertőzte meg Harris Tweedből készült ruháikkal az úrnép a hont és a külhont.

Autumn Classic Tweed, Blue Mix Classic Tweed
Autumn Classic Tweed, Blue Mix Classic Tweed

Lady Dunmore kitartása és üzleti érzékenysége révén alapozta meg a Harris Tweed virágzó piacát Londonban és azon is túl. A Harris Tweed volt Nagy-Britanniában a legnagyobb házi iparr: státusszimbólummá vált, a brit földesurak zakójának definíciója lett. 
1993 óta törvény védi, amely meghatározza, hogy csak 100% tiszta, szűz gyapjúból készülhet, négy meghatározott szigeten, házi manufaktúrákban. A törvény betartatását folyamatosan ellenőrzik: 50 méterenként rákerül az ismert pecsét, a gömb a máltai kereszttel. Ezek a védjegyek teszik olyan különlegessé a Harris Tweed zakókat.

A történelem után a funkcionalitás, és még egy kis történelem

A hagyományos Harris Tweed onnan szerezte a hírnevét, hogy tartós, rugalmas, porózus, puha gyapjúszövet, jól kivehető felülettel, kártolt fonalból, laza beállítású sávolykötésben készül. Ellentétben a legtöbb tweed öltönnyel, a Harris Tweed még mindig 100% tiszta gyapjú. Magában a textúrájában, színeiben, a mintázatában felfedezhetjük a távoli szigeteket, ahonnan ez az anyag származik.

harris tweed book

Fontos megemlíteni Lara Platman (a térkép rajzolója) idén megjelent, a Harris Tweed: From Land to Street címet viselő könyvét. Lara Platman profi fotósként és újságíróként indult a legendás textília szülőhazájába. A könyvből szinte mindent megtudhatunk magáról különleges gyapjúszövetről, a legelésző juhnyájtól egészen a párizsi kifutókig. Aztán fogalommá vált.

1887-ben Sherlock Holmes már Harris Tweed kalapot hordott.

1971-ben Clint Eastwood harris Tweed öltönyben piszkoskodik a Piszkos Harry című filmben.

De láthattuk még Doctor Who-n, Gwyneth Paltrow-n, Vivienne Westwood és Alexander Mcqueen kifutóján, Tom Hanksen, Pete Dohertyn is.

A hajnalok egyre hidegebbek. A 2011. év nagyját már letudtuk. Amennyiben úgy gondoljuk, hogy mégsem adunk ki 70 ezer forintot egy Harris Tweed zakóra, 50-et egy nadrágra, akkor legalább egy kicsit többet megtudtunk magáról a szövetről.

Szódalovaglás Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíróval

Lavati Anett 2011. november 1., kedd 15:20

Néhány perc kötelező késéssel indul a mulatság a félhomályosított Nyitott Műhelyben. A közönség összetétele vegyes. A nyugdíjas hölgyeken és urakon kívül látni néhány nénit, fiatal bölcsészlányt, kócos, vasalatlan ingű fiút, visszafogottan elegáns nőt, néhány főiskolai tanárnak öltözött férfit, de különös módon egy bácsi sincs. Azért vannak jelen többségben a nők, mert ők jobban értékelik az irodalmat? A francokat! Ha valaki volt már Parti Nagy Lajos felolvasóestjén, netán író-olvasó találkozón, ült mellette a buszon, adott már el neki húst, tollat, kenyeret, az tudja, mennyire lehengerlő hatással tud lenni az emberre a puszta jelenléte. Bár ez a jelenlét akkor is működik, ha csak olvasunk tőle. A nők pedig szeretik az ilyet. Legalábbis kedden este jobban szerették, mint a férfiak, 65:35 arányban. A férfiak mentségére azért hozzá kell tennem, hogy foci volt a tévében, valami izgalmas meccs. Igazoltan maradtak távol.

A felolvasó est apropója annak a zseniálisan egyszerű marketinghúzásnak köszönhető, hogy gondolt egyet a Magvető kiadó, és kiadta szépen új csomagolásban a Szódalovaglás (1990), valamint Az étkezés ártalmasságáról (2011) címet viselő könyvét Parti Nagy Lajosnak.

Szódalovaglások a hajnali ponyván

Parti Nagy Lajossal utoljára 2003-ban találkoztam ugyancsak egy felolvasóesten egy budapesti gimnáziumban. Majdnem 10 év telt el, de semmit sem változott. Ugyanaz a kimért, őszes, feszes és mélyhangú úr, akit akkor is és ma is elhallgatnék akár 5 napig is egyvágtában.

„elszopogattuk a holdat az éjjel

kék a pohár mely csillagot izzad

szódalovaglások a hajnali ponyván

omlós savanyútól vérzik a szád

mint orvosi szarvasoké” (Szódalovaglás, 1990)

18:14

Leül a műbiedermeier székbe, elhelyezkedik, a szemüvegét igazgatja, felméri, majd nyugtázza a mikrofonállvány dőlésszögét, ezután felvezet: „Ez érdekes lesz, mert ugye van ez a két könyv, aminek nincs túl sok köze egymáshoz azon túl, hogy én írtam őket. És van közöttük rendes 20 év. Az egyik az egy nagyon verses kötet, a másik egy nagyon próza könyv. Minthogy ez a kettő így összekeveredett ez alkalommal, azt gondoltam, hogy felváltva fogok verseket olvasni és ebből a mégis csak összefüggő próza könyvből, aztán majd meglátjuk, hogy mit csinálnak egymással.”

A Szódalovaglást veszi a kezébe, majd folytatja:

„Ezek nem úgy versek-a Szódalovaglás versei, hogy címük van, hanem úgy versek, hogy nincs címük.”

86 perc

Úgy úsznak el a percek abban a sötét pinceműhelyben, mintha evezőlapáttal verné őket egy beszpídezett kenus, nem kényelmetlen a szék, nem idegesít, amikor a festett szőke ötvenes nő kétpercenként köhög, hiszen Parti Nagy mesél. Mesél? Előad! Magával ragad. Áruba bocsátania nem kell magát, és a portékáját sem, mert vevő akad. Akad bőven. Igaz a teremben nagyjából ötvenen ha vagyunk, de nyirkos, szeles, undok az idő, ilyenkor a kultúra is savanyúbb, marad a valóvilág, meg az ezotévé, persze. Pontosan 86 percig ültünk székeinken. 86 percig hallgattuk, hogyan kutyulja össze a sohapapírgyárat a dalárdával és az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíróval. Egy kis vers, egy kis próza, egy kis vers, egy kis próza. A látszólag mindenféle logikát nélkülöző egymásutánba olyan ritmust erőszakoltak a széknyikorgások, a szőke ötvenes nő köhintései, a nevetések, és az író-költő lágy férfihangja, amilyen ritmusra csak egy tisztességes nyár szokott elmúlni.  Egy kellemes nyár.

„Lesz rá időm, a nézésére, mert ha az ő kis asszisztense beveszi magát egy toalettbe, onnan félóránál hamarább ki nem imádkozza az Al Pacino se, ha értem, tudniillik gyakorló bulimiás, s az Osztyapenkótól idáig megevett fél kiló marcipánkenyeret, reméli, még tudom, hol volt, és mi volt az Osztyapenkó, szóval most azt dolgozza ki magából, a marcipánt.” (Az étkezés ártalmasságáról, 2011)

A Parti Nagy-féle valóság

Felolvasó estre menni minden nap nem lehet, még hetente sem. Olvasni viszont minden nap lehet. Elalvás előtt az ágyban, vagy a kardiológusra várva, de vonaton is kellemes tevékenység. Arra természetesen fontos figyelni, hogy mit olvasunk. Leginkább olyat érdemes, ami érdekel minket.

Ha kíváncsiak vagyunk arra a világra, amiben szélsőjobboldali galambok veszik át az uralmat Budapest felett (Hősöm tere, 2000), arra a világra, ahol a rontott nyelv találkozik a test romlásával lírai kórházköntösben (Grafitnesz, Őszológiai gyakorlatok ciklusa, 2003), netán arra, hogyan bújt női báránybőrbe a férfi farkasíró Sárbogárdi Jolánként (Sárbogárdi Jolán: A test angyala, 2007), akkor szaladjunk el egy könyvesboltba, és pakoljunk néhány Parti Nagy-könyvet a kosárba. Az új ruhát kapott Szódalovaglás is igen jó választás, hiszen a 196 oldalas műben teljesedett ki először az igazi Parti Nagy-féle szövegalkotás, a humor, az irónia és a paródia elegye. Az étkezés ártalmasságáról című idén született 156 oldalas monológról se feledkezzünk meg. A monológról, melyből peckesen integet vissza a féltudományosság, a keserű derű, a magyar valóság tragikomikus dekadenciája.  

Parti Nagy Lajos költő, próza-és drámaíró, műfordító

Első verseskötete 1982-ben jelent meg Angyalstop, a legújabb 2011-ben Az étkezés ártalmasságáról címmel. A közel 30 év alatt nem igazán volt ideje unatkozni. Megírta például A hullámzó Balatont és A fagyott kutya lábát, melyből Pálfi György összegyúrt egy Taxidermiára valót 2006-ban. A Taxidermia című film a 37. Magyar Filmszemle legjobb játékfilmje lett a nemzetközi zsűri döntése alapján, emellett számos rangos elismerést zsebelt be a film a nemzetközi hadszíntéren is. (A legjobb rendező díját nyerte el az antalyai Eurázsia filmfesztiválon, a "briliáns rendezésért" Ezüst Hugó-díjat nyert Chicagóban, rendezői díjat Kolozsváron, fődíjat Brüsszelben, Don Quijote-díjat Cottbusban, valamint a kritikusok díját Tallinnban.)

Lenin, Tilla, és forralt bor a házban, ahol mindig karácsony van

Lavati Anett 2011. október 31., hétfő 19:55

Egy csütörtöki napon felkerekedtünk, és fotós munkatársammal elindultunk Szentendrére a Hubay Ház karácsony kiállítását és szalonját megtekintetni, továbbá részt venni a 11 órára belőtt sajtótájékoztatón. A Hubay Ház egy csinosan felturbózott, mediterrán színekben pompázó épület a Bercsényi utca 1. szám alatt. A bejáratnál már láttuk: a buli az első emeleten lesz, ahol a sok ingyenélő újságíró vidáman pogácsázgat és cigizget (ki-ki egyszerre). Felérve rögtön az üvegfalra tapadt a szemem, ami tele volt ragasztgatva kis vattapamacsokkal, de menten elvonta a figyelmemet a hópihésített egészségügyi vattákról a műfenyőtrió a sarokban. A büféasztal mellett feketébe öltöztetett szigorú tekintetű pincér állt őrt. Till Attila, az esemény házigazdája is feltűnt a kávézó-pogácsázó újságírók között. Combközépig érő elegáns szürke kabátban, sötétszürke nadrágban és sötétkék homoszexuális cipőben csapott le ő is egy pogácsára, egy tökmagosra.

Tilla, a majom és a hóember

Amikor végre lepotyogtak az utolsó  pogácsamorzsák a műmárványra, az utolsó csikk is elaludt a hamutálban, végtelen csend ereszkedett a Hubay Házra. Tilla, Hubay Éva – a szalon tulajdonosa –, és egy bájos munkatársnő is lélegzetvisszafojtva ültek egy dohányzóasztal körül, mikor is a showman megmentette a helyzetet, váratlanul felpattant, és olyan nyájasan köszöntött mindenkit a „Legyen minden nap Karácsony!” szlogen jegyében, hogy az újságírólányok nem győztek irulni-pirulni. A köszöntő után anekdotázgatás következett, melyben  a műsorvezető el-elejtett néhány fontosabb információt magáról az objektumról, a kiállításról és Hubay Éváról is, de azért főként azon volt a hangsúly, mennyire remekül helytáll ő mind férfiként, mind apaként a karácsonyi őrületben. Most már tudjuk, Tilla szereti a karácsonyt, ő állítja a fát, a díszítésben is aktívan részt vesz, és a családi fára évről évre felkerül az a hóember- és az a majomdísz, amit még gyerekként vásárolt édesanyjával a kis Attila. Miután ilyen átfogó betekintést nyertünk a Till család karácsonyába, a művész úr észbe kapott, és Hubay Évát is megkérdezte, amúgy mire is ez a fene nagy felhajtás.

A Hubay Ház hivatalos megnyitója csak néhány hónapja volt, így a tulajdonos a legnagyobb megelégedéssel nyilatkozta, hogy máris több tízezren látogatták meg a kiállítást. Hubay Éva minden második mondatába becsempészte a trendi szót, próbálta észrevétlenül letuszkolni a torkunkon. Az egész kérdezz-felelek játéknak olyan hangulata volt, mint egy 80-as évekbeli pornóban az előjátéknak.

Amit tudni érdemes erről a trendi létesítményről

A Hubay Ház minden négyzetcentiméterén egész évben karácsony van, a szalonban műfenyők, méregdrága transzvesztita koboldok és karácsonyfadíszek tobzódnak, emberi agynak ártalmas mennyiségben. A kiállítás részét képezik azok a ritkaságok, melyeket gazdag magyar családok pakoltak a fáikra a XX. század elején, közepén és végén. A szalon vitrinjeibe több ezer karácsonyfadísz érkezett a világ számos országából, szóval nem kell félni, ha elfogyott a dísz a helyi Tescóból, akkor irány Szentendre, a Hubay Házban van vagy 5 raklapnyi. Hiánypótló információ, hogy a Hubay Ház honosította meg a feldíszített karácsonyfabérlés intézményét idehaza: 80 ezertől több százezer forintig terjedő skálán lehet bérelni náluk műfenyőt, díszekkel. Ezt a szolgáltatást általában cégek veszik igénybe. Hubay Éva médiás kulisszatitkokat is osztott meg velünk: olyan televíziós felvételekre is adnak bérbe fákat, amiket már nyáron felvesznek, de mi csak karácsonykor láthatjuk őket. A műhelytitkoknak ezzel még koránt sincs vége, a tulajdonosnő megrendülve osztja meg a közönséggel a következő eget rengető botlást: „A legnívósabb budapesti hotelben 4 éve már, hogy ugyanaz a karácsonyfa áll. 4 éve! Ugyanaz a fa!” Persze ez a megbocsáthatatlan malőr nem maradhat titokban, Hubay Éva szerint a Budapest legszebb épületében található szálloda visszatérő vendégei "már suttognak is erről a baklövésről".

Lenint a fára!

Az erőltetett menet végén a feloldozást a házigazda-showman-télapu adta: „Most tartunk egy kis szünetet, addig egyetek pogácsát, szendvicset, gesztenyepürét, és igyatok forralt bort, de van puncs is, amiben nincs alkohol.”

Ámen. Az újságíró nagyon törékeny, gyenge jellemű faj. Még el sem hangzott a „gesztenyepüré”, máris rohan a büféasztalhoz, hogy magáévá tegyen minden fogyaszthatót. Bevallom, a petting engem is kikészített, így a durcásarcú gyászhuszár pincértől kértem is egy pohár forralt bort, amibe ezüst csipesszel tette bele a citrom- illetve narancsszeleteket.

Az előjáték után behatoltunk. Nagyjából harmincan férünk a tökig zsúfolt szalonba, ahol természetesen a White Christmas édes-bús plázadallamai csilingeltek a fülünkbe. Libasorba rendeződünk a tárlatvezetésre, amelyen a Hubay Ház egyik munkatársa mutatta be a régi díszeket, Till Attila pedig szórakoztató megjegyzésekkel tette az ismertetőt még izgalmasabbá. Megtudhattuk, hogy a század elején tollból készítettek mini fenyőfát, láthattunk repülő-, zeppelin-, kismalac-, szánkózó csecsemő díszeket is. A vitrinek előtt tolongva épp egy girlandnyi emberfejalakú díszhez érkeztünk, amikor Tilla felkiált: „Ez ugye Lenin?” Legnagyobb sajnálatomra a bájos tárlatvezető nő azt mondta, hogy nem, az nem Lenin. Pedig, Isten az atyám szakasztott Lenin volt, tényleg.

Az idei karácsonyfatrend

A XX. század karácsonyfadíszei után hirtelen a jelenben találtuk magunkat. Pink műfenyőn sütemény alakú filcdíszek, pettyes filcőzikék mellett megtudhattuk, mi is lesz idén a trend: a fehér. A trendsarokban 5 talicskányi fehér baglyot, jégcsapot, girlandot, gömböt, angyalkát, csodaszarvast és egy hófehérbe öltöztetett műfenyőt is megcsodálhattunk. Ekkor tűnt fel a színen egy gyerek, egy óvodás korú kisfiú, aki igen nagy érdeklődést mutatott Till Attila iránt. A showman is iránta, a gyereket az ölébe ültetve pózolt, a fotósok legnagyobb örömére a kisfiú is elég profinak bizonyult. Mikor már elkönyveltem magamban, hogy milyen ügyesek a szervezők, hogy egy statiszta gyereket is bedobtak a buliba, kiderült, hogy a kissrác Tilla kisfia, Félix. Nagyon sok vaku villant, mire a füstölőtől, parfümtől terhes levegőjű kicsiny szalonból kiszabadultunk újra a teraszra. Ott zajlott le ugyanis az utolsó attrakció: a Hubay Ház egy kölcsönkarácsonyfát ajánlott fel egy szerkesztőségnek, melyet Till Félix sorsolt ki egy cilinderből. Nagyon szerettük volna mi megnyerni a fát a szerkesztőségnek, de sajnos a La Femme képviselőjét csókolta arcon Fortuna. Mielőtt búcsút mondtunk volna karácsonyországnak, megköszöntük a szíves vendéglátást, és a szikrázó napsütésben csillámporosan indultunk vissza a koszos Budapestre.

Mikor lesz már vége a fixizésnek?

Lavati Anett 2011. október 30., vasárnap 10:59

Nagyjából 6 éve nyögi Buda és Pest. Sinya, a biciklis megmondó megmondta, 2005-2006 környékén kezdődött az őrület, amikor egyfajta státuszszimbólum lett az örökhajtós bringa Magyarországon. A Hajtás Pajtás főnöke alatt nagyjából 80 futár fut. A 80-ból megközelítőleg 20-nak van fixije.

Naná, hogy a futárokkal kezdődött minden

Nem véletlenül említem a futárokat, hiszen miattuk, általuk, tőlük indult el ez a csinnadratta. Eleinte csak a haverjaik vettek fixit. Majd a futárok haverjainak a haverjai is elkezdtek fixiken tekerni. Eddig talán egészséges is volt a dolog, ám miután egyre többen (értsd: a futárok haverjainak a haverjainak a haverjai is) olyan keménytökű fasza gyerekek akartak lenni az örökhajtós kerékpárjaik által, mint a futárgyerekek, akkor már javában száguldott a fékevesztett lavina, ami azóta szépen maga alá temette a budapesti biciklis szubkultúrával együtt azokat is, akik aztán tényleg nem kértek ebből az egészből.

35
Fotó: Huszti István

Vannak, akik szerint „az összes hülyét, aki valaha szájára vette a “fixi” szót, ki kéne bannolni a retekbe”. Aláírom, tényleg olyan érzés hallani vagy olvasni, mint amikor a gyengeelméjű osztálytársaid végighúzták a körmüket a táblán, szóval, hogy ütnél. Igen ám, de az örökhajtós se jobb.

Nagyjából 4 éve hallottam először azt a szót, hogy fixi, persze Budapesten. Nem tudtam, mi a jó ég az, de nem is mertem megkérdezni, inkább csak bólogattam, mintha tudnám. Azt tudtam, hogy van néhány platónyi izmos vádlijú srác, akik idióta sapkákban Pest utcáin kovbojkodnak futár státuszban, még télen is, de azt a mai napig nem tudom, mi is olyan nagy szám ebben. Vannak futárok, vannak szakácsok. Vannak futárok, akiknek fixijük van, vannak szakácsok, akiknek nem fehér, hanem csíkos a kötényük.

ecmc 276
Fotó: Földes András

Mitől fixi a fixi?

Az elnevezés az amerikai fixed gear, vagy a brit fixed wheel kifejezésből ered. Mindkettő ugyanazt jelenti: örökhajtós bicikli. Apám azt mondta, hogy a fixit régen a „szegény ember biciklijeként” aposztrofálták. Nem véletlenül, hiszen maga a felépítése baromi egyszerű: nincs a hátsó tengelyükön szabadon futó mechanika, egy áttételük van (egy hátsó lánckerék). Az örökhajtós bringákat eredetileg pályaversenyekre, cirkuszi mutatványokra és egyéb, nem hétköznapi dolgokra használták. Egy szép napon azonban San Francisco és New York bringás futárai előkapták ezeket a pályabringákat, és ezekkel kezdtek közlekedni, dolgozni. Az ok nagyon egyszerű: az örökhajtós kerékpár végtelenül egyszerű szerkezet, magától értetődően igen kevés alkatrész van rajta, ami elromolhat. Hóban, fagyban, esőben is gurul, és a legrosszabb esetben is csak olyan kár keletkezhet a biciklin, amit viszonylag könnyű és olcsó orvosolni.

sinya 0510
Fotó: Bakró-Nagy Ferenc

„Véletlenül se keverjük össze a futárfixit a divatfixivel. Ha elmennék a Kazinczyba, és elkötném az első csilli-villi hipsztergyerek örökhajtós bringáját, akkor azt tuti, hogy 3 nap alatt gallyra vágnám. Ezek a trendi fixik csak arra jók, hogy elmenj velük a kocsmáig, majd onnan haza. Nem arra találták ki őket, hogy tekerj velük napi átlag 100 km-t, ahogy a pesti futárok teszik”- meséli Sinya a Doblóban 2 korty között.

Azért őt kerestem fel a témával kapcsolatban, mert egészen véletlenül neki volt Magyarországon a legelső fixije (egy régi Bianchi váz, a hátsó kerék a 98-as washingtoni futár VB-ről), ami pontosan 1998. november 20-án gördült le a Lónyai u. 20-tól a Toldi moziig.

Gyakorlat

Persze én még mindig ott tartok, hogy otthon ötezerért lehet újítani egy penge országútit az Imre bácsinál, amit a dán vagy német lomtalanítások során szedett össze, majd hozott haza a tanyájára, ezért félve kérdezem meg a Sinyát, mennyiért lehet beszerezni egy fixit.

- Miért, mennyibe kerül egy autó? – vágja rá csípőből.

- Jó, értem. Pontosítok. Mennyibe kerül egy olyan fixi, amit arra használnék, hogy elmegyek a belvárosba kocsmázni, majd haza, majd néha azért a munkahelyemre is.

- Mennyibe kerül egy autó, amit kocsmázásra és melózásra használsz? – már nevet.

- Oké, nyertél. Húszból megvan?

- Ha akarod, meg lehet. Kukázhatsz egyet ötezerért, majd hegesztőpákával nekieshetsz, és már kész a fixi, vagy csináltathatsz egyet másfélmillióból a Pegorettinél.

Majd elmeséli, hogy 3 fixije van jelenleg, összesen 6-7 volt a tulajdonában. Mára már kicsit beleunt a hajtásba, ezért szeretne egy igazi nehéz holland postásbiciklit, kényelmes telisegges üléssel, olyat, amin egyenes háttal lehet szépen komótosan tekerni. Egy fixit azért megtartana, egy „színházbajárósat”, de öreg ő már ehhez a tempóhoz. Az utolsó mondataiból természetesen egy szót sem veszek komolyan. Esik az eső, ő felpattan a bringájára, én gyalog sétálok a másik irányba. Talán veszek egy bringát egyszer én is, de az biztos, hogy nem örökhajtós lesz. Ó, igen! Hogy mikor lesz vége a fixizésnek? Mindenki megnyugodhat, hiszen akit nem csak divatból érdekel a dolog, annak egy ideig bizonyosan nem. Aki pedig gigantikus légycsapókkal ütné agyon a divatfixiseket, az is lazíthat. A 2005-6-ban elinduló fixilavina már betemette azt, aki hagyta magát, és hamarosan mindenki kimászik alóla, aki még bennrekedt.

Miért adjunk ki 3000 magyar forintot egy divatmagazinra?

Lavati Anett 2011. október 29., szombat 17:00

Ha kiverekedtük magunkat a turkálók fertőtlenítőszagú bűzéből, akkor menjünk el sétálni, szellőztessük ki a fejünket és a ruháinkat, majd vegyünk egy The Room magazint. Ez nem a Cosmpolitan, horoszkóppal, sztárpletykákkal és önismereti tesztekkel. Ez a divatlapok Lamborghinije, csak lényegesen olcsóbb, mint egy 350 GT. És magyar.

Genezis

room1
Fotó: THE ROOM FASHION&ART MAGAZINE

A magazin 2004 óta létezik. Virág Anikó, Gábor Balázs, Perlaki Márton és Tóth Ali csókolta életre az illusztris, ízig-vérig magyar divatmagazint abban az évben, amikor hazánk az Európai Unió tagországává vált. A csapat 2004-ben nagyon sokat segített az akkor még szárnyait bontogató USE-os divattervezők, köztük Tóth András (Tóth Ali testvére) diplomamunkájának elkészítésében, ami annyira jól sikerült, hogy az értékelő bizottság azt mondta: "Hé srácok! Itt egy pályázat, adjátok be, mert jók vagytok!" Megnyerték. A pályázati pénzből készült el a The Room magazin első száma, egyfajta pre-room, vagy előszoba, ami a későbbi kiadványokkal ellentétben „csak” 88 oldalas volt, kisebb méretű, és nagyrészt a USE diplomamunkáját tartalmazta egyfajta portfoliós anyagként. 500 példány került ki a nyomdából, amit az első Room bulin el is kapkodtak a meghívottak.

Evolúció

A Fészek teraszán üldögélve született meg az ötlet. Először egy online magazinra gondoltak, de az első lapszám megjelenése és az azt ünneplő nyitóbuli után a lavina elindult. A Gödörben szervezett partin ugyanis – Virág Anikó és Tóth Ali legnagyobb meglepetésére –  többen nekik szegezték a kérdést, hogy mikor jön a következő szám. Ez végül 2005 őszén jelent meg.

Egy év kemény munka- hirdetésszervezés, mindenféle jogosítványok kiváltása, bejegyeztetése, leokéztatása után indult útjára a lap. Azóta évente 2 alkalommal jelenik meg, a kiadvány maga több száz oldalas, jó minőségű papírra nyomva. A magazin első fele a kultúráé és a képzőművészeté, a második fele pedig szigorúan a divaté.

room2

Miért adjunk erre pénzt?

Mégis érdemes megvenni, mert ez a magazin nekünk és rólunk, magyarokról, magyaroknak is szól. Annak ellenére is, ha a divatszakma legmélyebb bugyraiban sosem hancúroztunk még, mégis érdekel minket ez a hóbortos cirkuszi világ. A kiadvány árából 5 doboz jobb minőségű cigit, vagy egy üveg közepes minőségű vodkát lehetne venni, de félévente talán megéri spórolni ennyit, hiszen vidéki könyvtárakban elég kis eséllyel futhatunk össze vele.

room3

Először a 13. számmal találkoztam, ami legalább 2 kilót nyom. Súlyos lapokon köszönt vissza a dekadencia, de olyan sebességgel, mint a 486 km/órával repesztő kínai szuperexpressz. A 13. szám után nem tudtam megállni.

Minden lapszámnak külön tematikája van, mind a képi, mind a tartalmi anyag eköré épül. 5000 példányban jelenik meg, 60 százalékát külföldre viszik (Tokióba, New Yorkba, Párizsba, Milánóba, és még számos városba), a 40 százalék ránk vár, de ne a Relay-ben keressünk, hanem inkább az Írók boltjában.

Steril, ám képlékeny valóság

Magában a magazinban a legértékesebbek a fotók. Azok számára, akik nem vetik meg a divatvilág steril ám képlékeny valóságát.

Található benne persze egy csomó riport (pl. egy régebbi számban Marc Jacobs-szal, az Oscar-díjas Tilda Swintonnal a legújabban), élménybeszámoló, portré, és egyéb érdekesség cikkek formájában.

Swintonhoz visszakanyarodva egy kis érdekesség: Tóth Ali- a magazin főszerkesztője- már márciusban elkezdte szervezni a találkozót a színésznővel, melyre végül szeptemberben került sor. Elmesélte Ali, milyen váratlan szerencsés véletlenek folytán sikerült összehozniuk mind a fotózást, mind a riportot. Hapák Péter fotózta a Roomnak a színésznőt. Hapák évek óta kint él az Államokban, és ismeri is Aliékat. Mivel Hapák korábban már fotózta Swintont, így ő volt a kapocs a Room és az éteri szépségű színésznő között. „Tilda ismerte Pétert, és nagyon meg volt elégedve a munkájával, ezért örömmel mondott igent nekünk. Számtalan ehhez hasonló szerencsés véletlen során tudtunk eljutni igazán nagy nevekhez.” – mondta Tóth Ali, majd Virág Anikó hozzátette, hogy ezek a véletlenek teszik azzá a magazint, ami. Elismertté a nemzetközi piacon.

room4

A kiadvány kettősége igazán magával ragadó. Kétnyelvű: angol és magyar, és jól megfér benne a dekadencia karöltve az életigenlő szépségkereséssel, vagy néhány igen silány minőségű cikk mellett igazán értékes írások (a 14. Számban például Esze Dóra riportjaival). A szerzők, szerkesztők, fotósok, munkatársak teljesen ingyen dolgoznak azon, hogy ez a magazin félévről félévre újra eljuthasson mindenkihez, aki egy kicsit is érzékeny a minőségre, akit érdekel a divatnak a letisztult arca. A profi fotókról már beszéltem, a kifinomult tipográfiáról még nem, a legvégső érv pedig, hogy a könyvespolcon is baromi jól mutat.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés