#VILÁGOM

Stephen King mellett Nádas Pétert is jelölték idén a "Rossz szex az irodalomban" díjra

Dívány 2011. november 23., szerda 16:06

A Bad Sex in Literature díjat 1993-ban alapították azzal a céllal, hogy „felhívják a figyelmet a kortárs regényekben előforduló durva, ízléstelen, sekélyes és felesleges szexjelenetekre”. Idén Nádas Péter is felkerült a jelöltek listájára Párhuzamos történetek című könyvével, mely idén jelent meg az Egyesült Királyságban.

A díjat tehát olyan irodalmi alkotás kapja meg, amelyben az adott évben a legbizarrabb módon jelenítették meg a szexuális aktust. A szervezők ezzel akarják felhívni az írók figyelmét arra, hogy ne írjanak ízléstelen szexjeleneteket műveikbe.

04
Fotó: Barakonyi Szabolcs

Erotikus és pornográf művek szerzőit sosem jelölik rá, sőt kifejezetten illusztris névsort állít össze a zsűri: nyert már posztumusz díjat Norman Mailer, díjazták John Updike-ot, Gabriel García Márquezt, és Salman Rushdie-t is. A Literary Review magazin nyílvánosságra hozta a díj idei jelöltjeit, amelyen Nádas Péter Párhuzamos történetek című könyve is szerepel. A győztes kihirdetésére december 6-án kerül sor a Haditengerészeti és Katonai Clubban Londonban, írja a The Huffington Post.

A legrosszabbnak ítélt szexjeleneteket jegyző szerzők tizenkettes listájának jelöltjei:

Haruki Murakami: 1Q84

Sebastian Barry: On Canaan's Side

James Frey: The Final Testament of the Holy Bible

Nádas Péter: Párhuzamos történetek

Stephen King: 11.22.63

David Guterson: Ed King

Jean M Auel: The Land of Painted Caves

Lee Child: The Affair

Christos Tsiolkas: Dead Europe

Dori Ostermiller: Outside the Ordinary World

Simon Van Booy: Everything Beautiful Began After

Chris Adrian: The Great Night

Mit hallgat a magyar a MAHASZ szerint?

Dívány 2011. november 23., szerda 16:01

1. helyezett lett a Quimby-től az Instant szeánsz című album a Tom-Tom Records gondozásában.

quimby

A 20. születésnapjuk alkalmából rendezett koncertjükön mi is jelen voltunk.

"Az Instant szeánsz nem csak abból a szempontból rendhagyó, hogy a zenekar első koncertfelvételét tarthatják a rajongók a kezükben, hanem azért is, mert nem a turné egy állomását rögzítették, hanem 2011 tavaszán külön, erre az alkalomra, kisszámú néző előtt tartottak egy klubkoncertet, mely este bensőséges hangulatának immár bárki részese lehet, aki meghallgatja az Instant szeánsz című albumot!"- csábít az ismertető.

 

2. helyen végzett Michael Bublé karácsonyi albuma, a legkedveltebb plázaalbum, a Christmas.

michael bublé

A hobbitkülsejű kanadai származású énekes összetéveszthetetlen hangzású stílusát idén mi más, mint a Karácsony szelleme inspirálta. Bublé bevallása szerint a Szeretet ünnepe mindig is megbabonázta. „Mostantól ezt mi is átérezhetjük zenéjén keresztül. Az albumon más híresség hangja is felcsendül, többek között Shania Twainé, aki a „White Christmas” című dalban hozza hozzánk közelebb a Karácsonyt" - tukmálja a lemezt az ismertető. Bublé mindent beleadott, a rajongók meg persze zabálják, hisz jön a karácsony.

 

3. helyet Janicsák Veca Veca világa című albumával érdemelte ki.

janicsák veca

"A 17 számot tartalmazó kiadvány minden dala egy-egy Veca számára fontos szó köré épült, 17 szó, 17 érzés, 17 kapocs az élethez Veca világából, amelyek végigkísérik azóta, hogy 17 éves korában az énekesi pályára lépett."

A lemezről az énekesnő így nyilatkozik: „Ez számomra AZ album, az album, amiről 9 éves korom óta álmodom, az album, ami a gondolataimat, az érzéseimet és mindazt tükrözi, amit én 22 évesen tudhatok a világról”– ilyen fantáziadús és kreatív lemezajánlót már régen olvastunk, édesapja, Janicsák "Z'Zi Labor" István képviselő úr is bizonyára büszke lányára.

 

4. helyezett Ákos Arénakoncert 2011 című albuma lett

ákos

"Ákos tavalyi stúdióalbuma, A katona imája platinalemez lett és elnyerte az év hazai rock lemezéért járó Fonogram-díjat. Az albumot óriási sikerű, telt házas koncerten mutatta be a Papp László Sportarénában 2011. május 14-én."– olvashatjuk a brossúrában.

Mit ér a magyar élete egy Ákos lemez nélkül?

 

5. helyezett Zorántól a  Körtánc – Kóló.

zorán

„Közel 5 év és 14 stúdióalbum után idén a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes-gitáros új albummal jelentkezik, Körtánc címmel. A lemez alcíme a Kóló elnevezést kapja, amely egy balkáni néptánc, ezzel is jelezvén Zorán szerb származását. A művész zenei munkássága alatt először nyúlik vissza gyökereihez ezzel az albummal. Az albumon közreműködik Presser Gábor, Lantos Zoltán hegedűvirtuóz, Jávor Ferenc Fegya, a Budapest Klezmer Band alapítója, valamint Kovács Ferenc Öcsi trombitás és Szabó Tamás is”– csábít nosztalgiára bennünket Zorán kiadója.

 

6. lett Bródy Jánostól Az Illés szekerén.

bródy jános

„A 60-as évek új zenei formáiban megjelenő társadalmi mozgalmak máig ható következménye, hogy Bródy János a magyar kultúra emblematikus alakja lett, és művészetében követhetően tükröződik az elmúlt félévszázad történelmének minden jelentős fordulata. Tíz év után elkészült legújabb, hetedik szólóalbuma, melynek sokat mondó címe: Az Illés szekerén.”– írja a kiadó. Bródy a jelek szerint egyszerűen nem tud kimenni a divatból, elképesztő, hogy még mindig vásárolják a lemezeit.

 

7. Halász Judittól az Apa figyelj rám című album.

halász judit

"A művésznő lemezein generációk nevelkedtek, dalai ma is örök érvényűek. Pályafutása alatt szinte mindenrõl énekelt, ami egy család, egy gyermek mindennapjaiban és ünnepeiben fontos, egy kivétellel: apa-lemezt még nem készített. Eddig. Az Apa figyelj rám úgy szól az apáknak, papáknak, nagypapáknak, hogy az egész család számára közös élmény, szórakozás, feltöltõdés, kikapcsolódás, egyben elgondolkodtató és szívmelengetõ, helyenként szívszorító. Az új lemezt hallgatva mindenkiben megerõsödik az az élmény, hogy apával is lehet játszani, akár vasárnap kora reggel is felkel és elkészíti a kakaót és bizony sokat dolgozik és késõn ér haza, de ha otthon van, indulhat a közös móka: ilyenkor igazi család a család."– A habos-babos beharangozó olvasása utána azért meg kell jegyeznünk, hogy Halász Judit valóban bájos gyerekdalai miatt joggal érte el a 7. helyezést.

 

8. helyezést ért el az a gyereklemez, melyen „Magyarország legkedveltebb karácsonyi gyerekdalait” találjuk.

magyarország kedvenc gyerekdalai

2010 egyik legsikeresebb gyermeklemeze a “Magyarország kedvenc gyerekdalai” című album nagy népszerűségnek örvend. „A magyar népzene, mondókák és a népszerű gyermekdalocskák szinte kiapadhatatlan forrásából olyan közkedvelt dalok kerültek a ráadásra, mint az Aki nem lép egyszerre, a Kis kece lányom, az Én elmentem a vásárba fél pénzzel, az A part alatt, de az Állatkerti útmutató, a Az árgyélus kismadár vagy a Sárga csikó is mind-mind olyan meghatározó korai zenei élmények, amelyeken generációk nőttek fel. A “Magyarország kedvenc gyerekdalai – ráadás” albumon 29 közönségkedvenc dal hallható modern hangszerelésben, többnyire gyermekek előadásában, három dalt pedig a lemezen közreműködő Napocska együttes felnőtt énekesei adnak elő.”- alig várjuk modern hangszerelésben az Én elmentem a vásárba fél pénzzelt, és az Állatkerti útmutatót is. Illetve dehogy, a Hupikék Törpikékből is lett techno változat, inkább mégsem.

 

9. lett a Gringo Sztártól a Pálinka Sunrise.

gringó sztár

Egyrészt természetesen felidézi az általam tisztelt világhírű Beatles dobos (Ringo Starr) nevét, másrészt ami talán ennél is fontosabb, azt is jelzi, hogy visszavándoroltam a zene világába, tudniillik a gringo szó spanyol-portugál nyelvterületen fehér bőrű bevándorlót jelent" - magyarázkodik a sajtóközleményben Geszti, aki új együttesével kozmopuritán popzenét - ami, reggae, jazz, rap, pop, elektronikus zene, ska és balkáni népzene egyvelegéből áll össze - szeretne játszani. "A dalok így sokszínűek, egyvalami mégis közös bennük: a vidám, nyári hangulatú dallamok és a fülbemászó „gesztisen” komoly mondanivalót rejtő szövegek" - idézte a Szívlapát Díjra jelölhető sajtóközleményt idén tavasszal a Velvet.

 

10. helyezett pedig a Kiscsillagtól a Néniket a bácsiknak című album.

kiscsillag

A „Néniket a bácsiknak!” címet viselő, tizenhárom dalt tartalmazó lemez november elején került a boltokba. A 2005 tavaszán alakult zenekar – mely hobbizenekarnak indult, de ma már alig nevezhető annak – az album előfutáraként már a tavalyi évben megjelentetett egy kislemezdalt Sirály címmel. A szerzemény nagy sikert aratott, és nagyon rövid idő alatt az országos rádiókból és még a csapból is Kicsillag folyt.

A lista láttán nem győztünk levegőért kapkodni, semmiféle racionális magyarázatot nem találtunk arra, hogyan is épülhetett fel így a MAHASZ toplistája. Gondoltunk arra is, hogy időutazók érkeztek a 70-es, 80-as évekből, vagy csak szimplán néhány ezer UFO lecsapott a magyar zeneboltokra, így próbálva megismerkedni hazánk kultúrájával és történelmével, ami már csak azért is lenne borzasztóan siralmas, mert ez alapján a lista alapján egy épeszű földönkívüli sem feltételezne hazánkról semmi jót. És persze mindezt joggal tenné.

Fekete tó a parketten

Lavati Anett 2011. november 23., szerda 11:52

A Nemzeti Táncszínház 2001. december 1-jén nyitotta meg kapuit a Budai Várban, az egykori Várszínház épületében. A színházban a néptánctól kezdve, a baletten és a társastáncokon át egészen a modern táncművészetig mindent megtalálnak a táncművészet iránt érdeklődök.

A harmadik sorból még a táncosok izzadságcseppjeit is jól látni

A közelgő jubileum alkalmából meghívást kaptunk a Fekete tó című darabra, amire el is mentünk. Exnéptáncos létemre – szégyen, vagy nem szégyen, de – a leghalványabb fogalmam sem volt, miről fog szólni a darab, "lesz, ami lesz" alapon indultam el.

fekete tó1
Fotó: Dusa Gábor

A harmadik sorba szólt a jegyem, ami eleinte megijesztett, hiszen túl közel voltam így a tűzhöz, de alig néhány perc kellett csak, hogy ne kezdjem el irigyelni az első sorban ülőket. Hogy miért? Egész egyszerűen azért, mert a látszólag semmiről sem szóló darab lendülete úgy vonzotta magával a nézőt, mint az ablakmosófiú fiú az ismert reklámban az irodista nők tekintetét.

Az előadást lépésről lépésre úgy építették fel, hogy annak olyan íve legyen, hogy a néző egy pillanatig se érezze magát kényelmetlenül. Hogy meg se forduljon a fejében egy cigiszünetnek még az ötlete sem. A 70 perces darab közben valóban nem volt szünet,  de emiatt nem is volt rá szükség: olyan gyorsan repült az idő, ahogyan azon darabok alatt szokott, amiket élvez az ember. Mint említettem, néptáncoltam néhány évig, ezért azt gondoltam, hogy számomra talán többet jelentett ez a darab, mint annak, aki soha nem néptáncolt, de később rájöttem, hogy a fenéket!

fekto311fekete tó2
Fotó: Dusa Gábor

Ez nem arról szólt – és fontos, hogy nem csak azoknak! – akiknek van némi fogalmuk a hagyományőrző népi táncokról. Ez az előadás azoknak szólt, akik le tudnak ülni, és át tudják adni magukat valaminek, ami kizökkenti őket a dögunalmas napi rutinból. Azoknak, akik nem vetik meg a hagyományokat, és azoknak is, akik megvetik.

Utcai viseletben a színpadon

A Fekete tó táncosai először utcai viseletben léptek színpadra, egyszerű, sötét ruhákban és természetesen táncos cipőben. A néptáncosként annyira gyűlölt parkettafonatok is hiányoztak a lányok hajából, minden természetesnek hatott. Persze azért akadt néhány egészen bizarr megoldás a darabban: a váratlanul feltűnő huszár, vagy egy éteri szépségű, hófehér tütübe csomagolt balerina. Egészen addig tűnt hétköznapinak minden, amíg el nem kezdtek táncolni. Az első lépésekkel a táncosok úgy változtak át hétköznapi emberekből egy szürreális mesevilág táncos színészeivé, ahogyan egyik pillantról a másikra lett őszből tél az idén.

fekete tó3
Fotó: Dusa Gábor

A darab vége felé közeledve a táncosok szürke-fekete ruháikat ledobva egyre színesebb jelmezekben és napszemüvegben ropták egészen a vastapsig. 70 percen keresztül táncolt a társulat, 70 percig táncoltak nekünk. A harmadik sorból azonban nagyon jól látszott, hogy ők is nagyon élvezik az előadást. Igaz, már eltávolodtam a népi hagyományoktól, a tánctól is, és tapsolni sem szeretek annyira, de ők igazán megérdemelték, így vastapsoltam én is. A vastapsnak persze meglett a böjtje, egész este zsibbadt a tenyerem. Nincs mese, bele kell jönnöm a tapsolásba.

Fekete tó

„Előadásunk kiindulópontja az Erdély történelmi határán fekvő Feketetó, ahol évszázadok óta Közép-Európa egyik legnagyobb vásárát rendezik meg. Az eredetileg hagyományos vásár képe az idők folyamán jelentősen megváltozott: a paraszti világ mindennapi szükségleteit kielégítő kínálat szinte teljesen kicserélődött, Feketetó mára idegenforgalmi látványosság lett, afféle zsibvásár, ahol olcsó bóvliként kínálják nekünk a múltat, féláron a jövőt…

Vajon a Feketetó tiszta forrás-e még, tükrében önmagunkra, saját lényegünkbe pillanthatunk, vagy egy olajfoltokkal szennyezett, vízfelület csupán? A létalapjától megfosztott, áruvá – divatcikké – váló kultúra fogyasztása vajon nem rohasztja-e el gyökereinket, életerőnk, önismeretünk eleven forrásait? Táncelőadásunk a fogyasztói társadalom hatására kialakult kulturális káoszt kívánja groteszk módon megmutatni.

Ahogy a vásár forgatagában egyaránt jelen vannak a román, magyar és cigány árusok és vásárlók, úgy a fanyar iróniában és sok humorban bővelkedő előadás táncanyaga is Erdély és a Partium táncaira (román, magyar és cigány táncokra) épül.”

Duna Művészegyüttes

A Nemzeti Táncszínház egy évtizedes évfordulója alkalmából december elsején az intézményben tíz napon át tartó ingyenes programsorozatot indítanak, amelyek – egy kivételével – mindenki számára nyilvánosak. A programban szerepel pódiumbeszélgetés Marozsán Erikával és Bozsik Yvette-tel, tánctanítás 10 tánctanárral 10 különböző stílusban, olyan művészek vezetésével, mint Zsuráfszky Zoltán, a Honvéd Táncszínház művészeti vezetője, Román Sándor, az ExperiDance vezetője, Somi Panni, valamint Finta Gábor, a Szegedi Kortárs Balett tagja.

Pina 3D - "A szavak után jön a tánc"

Budafoki Mira 2011. november 21., hétfő 18:12

Wim Wenders filmjének osztatlan a sikere, itthon széles vásznon, andalító mozigép recsegése mellett mégis csak a legrámenősebbek nézhették meg az EDIT filmfesztivál keretein belül. A jegyek ugyanis szélsebesen elfogytak, a jelek szerint a három alkalommal és egy teremmel elszámolták magukat a szervezők. A nagy érdeklődésre való tekintettel később mégis lesz még egy pótvetítés november 29-én. A 2009-ben elhunyt Pina Bausch táncosnő-koreográfus életét bemutató táncfilmre talán a csalóka cím és a 3D élmény vonzotta a tömeget, mert az már az ajánlókból is kiderül, hogy nem egy laza, szombat esti vígjátékról lesz szó. A rendezők a koreográfus tiszteletére amatőr társulatának próbáit és produkcióját dolgozták fel, és hozták szó szerint lehető legközelebb a közönséghez. Az eredmény nem egy tipikus populáris sikerfilm, sokkal inkább a finom szépségre fogékony réteg csemegéje.

Az akciógazdagság távol áll az alkotástól, legnagyobb értéke a nevelésről közvetített üzenetében rejlik. A művésznő elhivatottságát pedig mi sem tükrözhetné jobban, mint egy precíz dokumentumfilm, amit műfaja sem képes vontatottá tenni. A tartalom kiszínezi az egészet. Ennek fényében a 3D verzió csak felesleges pluszköltségnek és a sorba beállásnak tűnik, mondván. „ha Tim Burton kaszált vele, próbáljuk meg mi is” alapon. Pedig az ötlet alapjában nem rossz, egy táncfilmnél lett volna rá esély, hogy jól süljön el, de sajnos itt mégsem sikerült: egyetlen funkciója a legnagyobb jóindulattal is csak annyi, hogy életszerűbbé tette a különben színpadon sokkal érdekesebb sztorit.


A történet három szálon fut: a darab próbáiba, a táncosok visszaemlékezéseibe pillanthatunk bele. Extraképp szolgál pár táncjelenet a természet érintetlen pontjain. Ezek nagyjából csak az elragadó háttérkép szerepét töltik be, igaz, meg is akad rajtuk a szem. Kedves gesztus lehet a mögöttes gondolat is: a film azzal foglalkozik, amire a táncosnő az életét tette fel. Bemutatja, hogy lehet egyszerű emberekből transzcendens energiákat kihozni a mozgás eszközével. A kamasz társaság gondolatait a mesterükről tisztán adja vissza a film: megható a munkakapcsolaton túlmutató   szoros érzelmi kötődés.

Bausch munkamódszerét korábban is megfilmesítették már, a Kontakthof próbáit egy 65 év feletti csapattal vették fel. Az elmesélt emlékek itt is közelebb hozhatták volna hozzánk a társulatot, de a hozzá párosult rezzenéstelen arcok, oda nem illő mimikák inkább elidegenítik azt. A katarzis, amit a Bausch által levezényelt próbák teremtettek meg, csak ebben a 2.0 verzióban vált valóságossá. Visszatérő motívum, hogy a táncosok testükkel életre keltik az üres, steril tereket. Ezeknek tökéletes díszlete a függővasutakkal behálózott német város, minimalista stílusú házaival, csupasz falaival, és rendezett parkjaival.


A darabról alkotott összkép azonban a film végére sem áll össze. A táncparketten a művészeket néha teljesen indokolatlanul elragadja a hév, néha pedig zombiként szédelegnek a színpadon. Néhányan pedig, úgy tűnik, csak passzív elszenvedői a koreográfiának, ami egészen groteszk hangulatot kölcsönöz. Láthatunk testépítő küllemmel megáldott hölgyet, aki mögül egyszerre előbújik a férfi táncos, megszabadítva őt így a groteszk külsőtől. Kettejük tánca meg egyenesen a jint és jangot sugallja – az ilyen apró megoldások és mondanivalójuk teszik mégis csodálatossá a filmet.   A ráadás élmény pedig hangulatot tökéletesen megragadó aláfestő zene: minden elismerés a soundtracké, önmagában megér egy misét.

Az eltáncolt történetekben egyetlen összefüggést találhatunk, az összeférhetetlenséget. Az üzenet rejtély, és a honnan hova jutottunk is nyitott kérdés marad. De legalább a filmre vitt közeg nem idegen többé, és megértjük a táncosok megszállott életmódját, ahogy azt is, miért lesz nekik a tánc maga az univerzum. Ahogy Pina Bausch mondta: számukra ez az, ami a szavak után jön.

Iszony és idill a szombati EuShortson

Budafoki Mira 2011. november 20., vasárnap 20:12

A szombat délutáni blokk előtt a Toldi moziban még a szervezés is csak ébredezett a 2011-es EuShorts pénteki nyitóbulija után. Kis technikai malőrt követően azonban kezdetét vette rodeó a tizenöt percekbe szuszakolt abszurd életek között.

Az idei koncepció szerint minden blokk egy-egy hangulatot hivatott megjeleníteni. A „Családban marad” címen futó két órás válogatás próbára tette a rugalmasságot és a tűrőképességet is. Szokatlan szerelmi háromszöggel, még furcsább gyermekáldással és tragikomikus féltékenységi jelenetekkel mutatott be egy ismeretlen világot az első, svéd rövidfilm. Selma Lagerlöf csecsemőkre cserélt trollbabáiról szóló bájos meséje sem volt sokkal könnyebb falat, az elvetemült humor megértéséhez szükséges némi ráhangolódás. Az agymenés profi animációja viszont garantáltan megedzi a rekeszizmokat. A féltékenység valamiért visszatérő motívum a válogatott remekművekben, és mindenhol hasonlóan suta következményekkel párosul.

Az átlagosnak cseppet sem mondható minidrámák mégis csak bemelegítői voltak a soron következő sokkterápiának, ahol a családi idill komplementere, béke és szeretet helyett erőszak és a megnyomorított lélek került célkeresztbe. Egy apa, két család, embertelen életkörülmények és bánásmód a pincében, keleti kényelem és korlátlan lehetőségek az emeleten. A nyomasztó és gyomorforgató utolsó vacsora után már szinte semmiség a blokk utolsó története az unokatestvérek plátói szerelméről.


A beígért sötét életérzés nem maradt el. A szünetben ingyen osztogatott energiaital ügyes húzás volt, hamar eloszlatta a nyomott hangulatot. Az üres moziteremben kicsit a kulisszák mögé is pillanthattam, amikor a sürgölődő mozisfiú megosztotta velem, hogy a középső, 'Gyerek a szobában" címre hallgató középső blokkban már oldódik majd a feszültség. A késő esti, záró eresztés, "A helyzet fintora" címmel pedig személyes kedvence az egész műsorból.

Jól jött a lelkesítés, és még igazat is szólt: ha kicsit felemás is lett az idill, de legalább jelen volt és szívet melengetett. Hétköznapi karakterek bosszúságaival és érzelmi válságaival is azonosulhatunk. Az igazi lelki felüdülést egy szeplős kisfiú hősies szerelmi vallomása és a  tanárnő szerelméért vívott párbaja okozza a The Crush című alkotásban. Jó tudni, hogy a jövő generációjából még nem veszett ki a lovagiasság.


A rövidfilmek egytől-egyig teljesítették küldetésüket: gondolatot ébresztettek, fejek fölé rajzolták a kérdőjelet, nyitva hagyták nekünk a kérdéseket, hogy legyen az útravalóhoz egy kis töprengeni való is. Aki nem látta, igazi kulturális adrenalinbombából maradt ki. A lemaradás pótlására viszont a lehetőség még adott: a szombati műsor még a szerdai finálén is lemegy.

Csokiiluska és Csokijancsi a múzeumban lettek egymáséi

Lavati Anett 2011. november 20., vasárnap 18:24

A Csokoládé Múzeum által hirdetett Praliné túra már eleve meseszerűen kezdődik: „a főbejáratnál [...] minden vendég felszúr saslikpálcikára egy marcipán, vagy csokoládégolyót, amit aztán a csokoládé-szökőkútból bugyogó csokoládéba tart, és azt el is fogyasztja”. Ennek fényében rettenetes érzés volt, hogy a nagy dugó miatt elkésve csak a második állomáson kapcsolódhattunk be a túrába, de szerencsére még semmi se volt veszve.

Stühmer, Kugler, Gerbeaud

A programsorozat második állomásán századfordulós kirakatok, csokoládékészítéshez szükséges korabeli eszközök vártak minket egy olyan teremben, aminek elég kevés köze volt a valósághoz. A falakra század eleji budapesti látképet festettek, minden tele volt régi kakaóbabdarálókkal, mérlegekkel, pralinésdobozkákkal, és természetesen olyan vitrinekkel, amelyekben igazi ritkaságokat és különlegességeket láthat az ember. Ebben a néhány négyzetméteres meseországban tárlatvezetőnk, Vass Mónika a csokoládégyártás magyar történetét mesélte el, röviden és érthetően. Szó esett Stühmer Frigyesről, valamint Kugler Henrik és Gerbeaud Emil történetéről is.

Stühmer alapította Magyarország legnagyobb csokoládégyárát Budapesten 1868-ban. 1920 és 1941 között Magyarországon 63 Stühmer fióküzlet nyílt, továbbá egy Párizsban és egy Abbáziában. A 30-as évek nagy forgalmú termékei voltak a Frutty, a gyümölcskaramellák, a Zizi, a Ropp szelet, és a holland eljárással készített "E" kakaópor. Különleges, a világon egyedülálló termékük volt az 1934-től gyártott "porcelánozott" csokoládéfigura. Mi is láthattunk két igazán egyedi ilyen darabot, amiknek a története is mesébe illő. A díszletek eleve adottak voltak, tárlatvezetőnk pedig igen jól mesélt.

Jancsi és Iluska

A szívszorító történet szerint a második világháború idején egy magyar legény beleszeretett egy magyar leányba. Akkora volt a szerelem, mint az államadósságunk, mikor is a legényt behívták katonának. A legény elkeseredésében elszaladt, és vett egy Jancsi és egy Iluska porcelánozott csokifigurát, majd elbúcsúzott szerelmesétől. A lány gondjaira bízta a Jancsi figurát, ő pedig kivitte a frontra a maga Iluskáját. Megígérte, hogy visszajön, és akkor elveszi a lányt feleségül. Teltek múltak az esztendők, és a lányt férjhez adták a szülei, nem tudtak már tovább várni a katonára. Nyolc évvel a csokoládéfigurák vásárlása után a katona kiszabadult a hadifogságból, és hazatért. A történetnek azonban itt nincs vége. Mivel a Csokoládé Múzeum a 90-es években akciót hirdetett: „hozza be régi csokoládés dobozát, régi csokipapírjait, cserébe kap friss csokit”, egy napon egy idős úr kopogtatott be az ajtón, kezében egy Jancsi csokoládéfigurával. Az az úr volt, aki elvette a katona kedvesét feleségül. Annyit mondott csak, miután átadta a Jancsi figurát: „Évtizedekig én törölgettem róla a port, most már törölgessék maguk”. Az egykori katona viszont valahogyan tudomást szerzett arról, hogy az általa ajándékozott Jancsi figura a Csokoládé Múzeumba került, így fiával beküldette a maga Iluskáját is, azzal az üzenettel: „Ha ilyen hosszú ideig nem lehettek egymáséi, akkor legalább a múzeum vitrinjében találják meg a boldogságot.”

Forró csoki a turistának

Ezzel a történettel indultunk el csokoládét készíteni: ostyatálba csokoládét csorgattunk, azt különböző fűszerekkel, csilivel, gyömbérrel és rózsaszirommal díszítettük. A kemény munka után kaptunk is egy csésze forró csokoládét, aminek egyetlen hibája volt csak, mégpedig az, hogy nem volt elég. Ezután a pralinéturista még beülhet a moziterembe filmet nézni, ami a csokoládégyártás történetéről szól, és közben különleges drazsék, pralinék kóstolására is van lehetősége. A túra végén természetesen minden vendég feltankolhat csokikülönlegességekből a múzeum boltjában.

A praliné túra 1990 forintba kerül, és bátran állíthatjuk, hogy megéri részt venni rajta, főleg ha az ember nem keveredik bele a délutáni dugóba.

Délkelet-Ázsia aranya az Andrássyn csillog

Lavati Anett 2011. november 20., vasárnap 10:56

Az Aranymúzeum pazar gyűjteményének tulajdonosa dr. Zelnik István diplomata, műgyűjtő, akit a gyűjtőszenvedély és Délkelet-Ázsia kultúrája, művészetének világa iránt érzett rajongása ösztönzött a múzeum létrehozásában. A helyszín kiválasztása nem volt véletlen: „Nyilvánvaló volt, hogy Magyarország fővárosában, Budapesten kell lennie, hiszen egy ősrégi kulturális, kereskedelmi és ipari központról van szó. A Rausch Villa egy egyedülálló lehetőség adott. Ez a régi 19. századi polgári lakóház az Andrássy úton áll, a város egyik legelőkelőbb sugárútján. A Múzeum határozott szándéka, hogy felkeltse a világ figyelmét, kötelességérzetét és -tudatát a délkelet-ázsiai kultúrák megismerése és kutatása iránt.”

Az egykori Rausch Villa udvarán láthatunk pálmafákat, bambuszt, és egy japánkertet is, de nem ám akármilyet. Szökőkúttal, márványhíddal, délkelet-ázsiai növényekkel.

Amint beléptünk a múzeum ajtaján, az orchideákban gazdag térben rögtön feltűnik a különlegesen csillogó fekete járólap, ami, mint később kiderült, egy Kambodzsából hozatott, különleges márvány, aranydarabokkal. Semmit sem bíztak a véletlenre, itt mindenből a legjobbat ígérik, legyen szó járólapról, liftről, biztonságról, vendéglátásról, teáról.

Ahogyan az ismertető mondja, "az Aranymúzeumban a mai Délkelet-Ázsia 11 államának területéről az ókortól a 20. századig mintegy ezer műalkotás kap helyet, ezek nagy része aranytárgy bemutatva a délkelet-ázsiai képzőművészet elmúlt kétezer évét."

A több ezer évet átívelő, állítólag másfél milliárd dollár értékű gyűjtemény értékes relikviáit, ereklyéit két szinten kilenc teremben tekinthettük meg. Az első terem Délkelet-Ázsia népek, vallások, birodalmak címet viseli. Itt az aranygyűrűkkel telepakolt vitrinen elhelyezett információs kiírásból megtudhatjuk, hogy „jellegzetes típust képviselnek a karmos befoglalású, szabálytalan (csiszolatlan) kővel díszített korai khmer gyűrűk; a domborítással, filigránnal, hármas vagy ötös ültetésű kabosonokkal, vállukon gyakran mitológiai alakokkal és növényi ornamentikával pazarul díszített tyam gyűrűk; a feltehetően szoborékszerként használt, nagyméretű khmer gyűrűk; az ójávai feliratot vagy asztrológiai állatjegyeket viselő jávai pecsétgyűrűk; a szigetvilág élethű állatfiguráival, vagy a geometrikus és növényi ornamentikával díszített, iszlám művészeti hatásról árulkodó gyűrűk.”

Az egyszerű és laikus látogató számára azonban a legkülönösebb ezekben a darabokban nem csak a míves kidolgozásuk, hanem a rejtély, hogy mégis mekkora virsli-, sőt kolbászujjakkal rendelkezhettek a régi délkelet-ázsiaiak, hiszen a gyűrűk, mintha óriások ujjaira készültek volna. Akárhogy méregettük, egy-egy darabba két ujjunk simán belefért volna, pedig tudtunkkal az ázsiaiak nem a hatalmas termetükről híresek.

A következő terem a különböző Buddha-ábrázolásoknak ad helyet, elképesztő töménységben. Láthatjuk a jó öreg Buddhát óceánt lecsendesítő tartásban, Mára démont legyőző kambodzsai Buddhát, ülő, álló, kövér,  és sovány Buddhát, aranyból és ezüstből is.

Utunk ezután a Bódhiszattvák és hindu istenségeken keresztül Délkelet-Ázsia kereskedelmi útjain, a Délkelet-ázsiai magas fennsíkok művészetén, a Tyam ékszereken és rituális tárgyain, a délkelet-ázsiai Siva-kultuszon és a szigetvilág művészetén át, érintve az arany és ezüst ötvösséget a Khmer királyságban egészen a Kincsek terméig vezet.

Itt találhatóak a dong-soni kultúrából származó arany emberszobrocskák, melyek mindegyike egy-egy érzékszervre helyezi kezeit, mutatva, képes beszélni, látni, hallani és érezni. A leírás szerint megmunkálásuk a klasszikus vonalat követi, a törzsi kultúrák mozdulatait és táncait elevenítik fel. Láthatunk még itt dobot, elefántfej irányította bárkában egy csecsemőt, indonéz tőrt, a kerist – természetesen mindezt szigorúan színaranyból.

A tárlat végén ellátogatunk a Sövény Aladár Teaházba, ahol autentikus ázsiai teák, kávék közül választhattunk. Sövényről érdemes tudni, hogy ő adta az első ösztönzéseket a gyűjtőnek, aki a 70-es években diplomataként rótta Délkelet-Ázsiát, és ekkoriban kezdte el gyűjteményét tudatosan duzzasztani.

Equus a Tháliában: nem vak ez, bátor!

Judit 2011. november 19., szombat 21:31

Alföldi Róbert és Szamosi Donáth
Alföldi Róbert és Szamosi Donáth

Bár elvileg kötelező olvasmány, az Equusra mégse sokan emlékeznek. Talán azért sem, mert a széplelkű irodalomtanárok nemigen tudtak mit kezdeni Peter Shaffer 1973-as, világhírű könyvével, melynek középpontjában egy vallási dogmatizmustól szexuálisan frusztrált kamaszfiú és pszichiátere állnak. Vajon hogyan beszélt volna Margit néni a gimiben a ködös éjszakáról, mikor a főhős meztelenül vágtatva extázisba kerül verítéktől csatakos lován? Hát ezért.

Színházi berkekben ugyanakkor az Equus már-már alapmű, bár fókusza a kétségbeesett tinédzser helyett inkább a kétségbeesett középkorú pszichiáterre tolódott. Játszotta Alec Baldwin színházban, Richard Burton filmen (bár azt a művet maga az író is megkérdőjelezte), a legújabb Equus-hullámban pedig Londonban, majd a sikert követően a Broadwayn Harry Potter maga, vagyis Daniel Radcliffe (17 évesen és meztelenül, ami azért okozott némi zavart a Potter-rajongók körében). A magyar ősbemutatón a Darvas Iván-játszotta pszichológus az akkori kritika szerint kissé modorosan, de dühkitöréseiben hitelesen alakította Martin Dysartot, a kiégés felé közelítő pszichiátert, aki felvállalja a 17 éves Alan Strangot páciensként, miután az egy éjjel megvakított hat lovat egy patakéssel. A Thália mostani előadásában Alföldi Róbert kapta a pszichiáter kényelmesen csillogtatható szerepét. És melyik színész ne szeretne egyetlen előadásban ilyen összetett karaktert megformálni? A kiváló dramaturgia ráadásul megannyi kikacsintásra is okot ad, amelyet Alföldi nagyszabásún hoz is. Picit modorosan, de láthatólag felszabadultan.

Darvas Iván mint pszichiáter és Gálffi László mint Alan az Equus ősbemutatón 1980-ban (Fotó: Országos Színháztörténeti Múzeum)
Darvas Iván mint pszichiáter és Gálffi László mint Alan az Equus ősbemutatón 1980-ban (Fotó: Országos Színháztörténeti Múzeum)

Miért most?

Izgalmas kérdést feszeget az Equus, már amennyiben a vallás mint olyan izgalmasnak számít manapság, annyi más dogma között – és az egyetlen kérdés, amely a fejemben járt az első felvonás végén, hogy vajon miért is éppen most volna itt a magyar Equus újrajátszásának ideje. Jobb híján azt lehet gondolni, hogy Dicső Dániel szeretett volna valami megrázót behozni első nagy előadásaként, és lássuk be, a szereplőgárdát és az előadás körüli marketinget tekintve ez sikerült is. De igen kemény embernek kell lennie annak, aki elsőre olyan neveket rendez, mint a már emlegetett Alföldi, a bírónőt alakító Béres Ilona, vagy éppen a szülőket formáló Kútvölgyi Erzsébet (aki anno az ősbemutatón az Alant csábítani vágyó Jillt játszotta), és az erőszakosságig frusztrált ateista apát játszó Kőszegi Ákos. A fiatal rendezőnek nem is igazán sikerült megugrania a saját maga által magasra tett mércét.

Szamosi Donáth
Szamosi Donáth

Az előadás ugyanis lehetett volna ennél sokkal robbanékonyabb. Megrázóbb, hiszen a mű erről szól: az elsöprő vágyakról és érzelmekről, melyek után a pszichiáter hiába sóvárog, önmagában már sehol sem leli, így válik iriggyé kezelt "fia" képei iránt – és igazán itt jönne a képbe a darab alapkérdésének szánt ki kezel kit-szindróma. De ez ebben a játékban és gondolatiságban nem jött át, a premieren legalábbis hibádzott tegnap. Nem éreztem azt a fajta irigységet, amit kellene, csak a pszichiáter kiüresedését. Meg a darabét, melyben nem karakterfejlődés történik, hanem monológokban hajtogatják hosszasan, ki hol tart épp jellembeli előrelépését tekintve.

És a lovak... A lovakat emberekkel eljátszani, nos, ez 15 éve még izgalmas lett volna, de manapság ennél több kellene egy ilyen darabba. Persze nem lehet igazi lovat vinni a Tháliába (ami kár, mert a Radcliffe-féle Equusban az rendkívül erős volt), de itt nekem egy picit bicegett a dolog. A színpadkép statikussága sem jött be, semmi nem volt benne abból a dinamizmusból, amit egy 2011-es feldolgozásban várna az ember. Nem azért, mert mindenáron meg kell újulni, hanem mert érdemes. Szóval bár érthető az elgondolás, az mégis unalmassá vált. Kivéve akkor, amikor a fiatal Szamosi Donáth játszott.

New York-i modellből pesti színész

A pletyka szerint Donáth New Yorkból jött haza a szerepre, bár pont itt a Tháliában (pontosabban a Stúdióban) rendezte már őt tavaly Dicső Dániel, a flimvászonról színpadra álmodott Bertolucci-féle Álmodozókban is. Akkor Haumann Máté mellől lehúzta a kritika, de az Equust egyértelműen ő tette élővé a darab premierjén. Ártatlan volt, sérülékeny és agresszív, bele lehetett látni a kamasz fiúk minden frusztrációját. Attól, hogy modellként másként volt kénytelen megtanulni használni a testét, mint ha eredetileg is színésznek nevelkedett volna, másként is jeleníti meg a testiséget a színpadon. Mintha mindig pontosan tisztában lett volna azzal, hogyan is mutat ő éppen – miközben ez mégsem magamutogatásként, hanem érző tudatosságként jött át. Méltó párja volt Alföldi Róbertnek.

Equus

Alan Strang, a zavart elméjű fiú, egyetlen éjszaka alatt megvakít hat lovat egy patakéssel, ezért pszichiátriai kezelés alá kerül. Martin Dysart pszichiáter feladata feltárni az utat, ami a szörnyű bűntettig vezetett. A kezelések során a fiú és Dysart idegölő csatákat vívnak, hogy megismerjék egymás titkait. De végeredményben ki kinek a páciense?
Dysart a saját démonjai szürke rabja, Alan együtt vágtat a sajátjaival. A fiú és orvosa között szövődő kapcsolat mindkettejük életét megváltoztatja, de vajon megmenti-e...?
(Forrás: Thalia.hu)

A promóciós fotókat a kiváló Emmer László készítette
A promóciós fotókat a kiváló Emmer László készítette

Mit néz a magyar a moziban?

Dívány 2011. november 19., szombat 18:39

A filmforgalmazók listája szerint a következő filmeket nézték a legtöbben Magyarországon november 10. és 16. között:

1. Halhatatlanok 3D (amerikai fantasztikus akciófilm)

A történet röviden: Heraklion királya, Hyperion és hadserege az egész ókori Hellászt lángba borítja, hogy rátaláljon a rég elveszett epiruszi íjra. A király az íjjal letaszíthatja az isteneket az Olümposzról, akár még a világ ura is lehet. Hyperion és légiói pusztítanak rendesen. Egy Thészeusz nevezetű fiatal kőfaragó bosszút esküszik, miután Hyperion feldúlja a faluját, és megöli az édesanyját. Phaedra, a papnő látja a jövőt, és miután találkozik Thészeusszal, meggyőződésévé válik, hogy a férfi az egyetlen, aki véget vethet a pusztításnak. A nő segítségével Thészeusznak sikerül maroknyi csapatot összegyűjtenie, és elindul, hogy megvívja csatát, mire másra, az emberiség megmentésére. A Halhatatlanokban nem fog csalódni senki sem, aki szerette a 300-at, de ahogy a kritika írja:

„A Halhatatlanok jó példa arra, hogy dizájnelemekkel nem lehet aládúcolni egy történetet, legyen az bármilyen egyszerű. Ha nincs egy épkézláb cselekmény, pár fordulat, legalább kicsit élvezhető párbeszédek, megette a fene az egészet, még a görög istenek is a fejükre esnek. Singh életművében eddig ez a 4/10-es film a leggyengébb darab, remélhetőleg nem ugrál fel a jövőben meggondolatlanul mindenféle gyanús vonatokra.”

A film november 10. És 16. között  34.963 nézőt vonzott, ezzel 51.962.310 Ft bevételt produkálva.

2. Hogyan lopjunk felhőkarcolót? (amerikai akció-vígjáték)

A történet röviden: Ben Stiller és Eddie Murphy a főszereplői ennek az új akcióvígjátéknak, melyben néhány lúzer melós bosszút akar állni a Wall Street-i svindleren, aki átverte őket. Miután egy Central Park-i luxus lakóház alkalmazottai rájönnek, hogy a milliárdos tulajdonos ellopta a nyugdíjukat, kitervelik a tökéletes bosszút: visszalopják, amit elvettek tőlük.

Nem csak az a bámulatos ebben, hogy Ben Stiller még mindig színészként keresi a kenyérre valót, hanem az, hogy a heti statisztikai adatok alapján 27.668 ember kíváncsi a mai napig a játékára és úgy eleve az akcióvígjátékokra hazánkban, ami miatt a mozik 33.828.165 Ft-ot tettek zsebre.

3. Lopott idő (amerikai sci-fi)

A történet röviden: A nem túl távoli jövőben az idő lesz az új pénznem. Az emberek 25 éves koruk után nem öregszenek tovább, így a gazdagok akár örökké élhetnek, míg a szegények minden percért harcolnak.

Az egymástól jól elválasztott világok egyikében a huszonötnek kinéző, mindenre ráérő gazdagok múlatják végtelen fiatalságuk napjait, a másik oldalon, a gettóban pedig kétségbeesett, kapkodó harc folyik minden percért. Itt nincsenek szabályok.
A múló időt a karba épített óra jelzi, egy különleges, a két csuklót összeérintő kézrázással viszont aki akarja, átadhatja másnak a saját perceit. Akinek eltelik az utolsó pillanata, és nem szerez még időt, az meghal.
Egy gettóbeli srác (akit Justin Timberlake alakít) váratlanul rengeteg időt kap egy ismeretlen időmilliomostól, ezért gyilkossággal gyanúsítják, és ő kénytelen menekülni. Túszul ejt egy fiatal, jómódú lányt, akit magával is cipel, és akivel természetesen  egymásba is szeretnek, ami jól felforgatja a rendszer működését.

Az egykori 'N Sync-es Justin Timberlake melodrámájára egy hét alatt 22.397 ember váltott jegyet a magyar mozikban, 26.728.250 Ft bevételt gombolva le a magyarról. Gratulálunk Justin!

4. Éjfélkor Párizsban (spanyol-amerikai romantikus vígjáték)

Woody Allen legújabb filmjében egészen elképesztő módon nem Scarlett Johansson alakítja a főhősnőt, hanem a Szerelmünk lapjaiból nagyon jól ismert Rachel Mcadams (Inez), párja pedig nem más, mint a csupanyál Owen Wilson (Gil).

A sztori röviden: Gil és Inez jegyesek, akik üzleti okokból Párizsba látogatnak, de időközben kiderül, hogy a nem egészen egymáshoz valók. Gil esetleg Párizsban szeretne élni, es komoly íróvá válni, míg Ineznél ez szóba sem jöhet. Ha ez nem volna elég, Gil ráadásul szeret esőben sétálni, míg Inez nem. A történetben a fordulatot az hozza, hogy Gil felfedezi, hogy pontban éjfélkor Párizs egy bizonyos pontján egy fiákerbe szállva időutazásban vehet reszt, amely visszaröpíti az általa kedvelt 1920-as évekbe. Beszélget Hemingwayjel, Gertrude Steinnal, remekül mulat.  A film tanulsága: Gil rájön, az "aranykor" (20-as évek) mindenki számára mást jelent, és bármennyire kényelmes is a tagadás és a menekülés, a jelennel egyszer csak szembesülni kell. Romantikus filmecske happy enddel, ahogy illik.

Woody Allen legújabb filmjére egy hét leforgása alatt 11.430-an váltottak jegyet. Az éjfélkor Párizsban 13.815.941Ft-ot hozott a konyhára.

5. Tintin kalandjai 3D (amerikai-új-zélandi-belga animációs film)

A Tintin-képregények 70 nyelven több mint 200 millió példányban keltek el eddig, és évente 2 millió új kötet talál gazdára. A legendás Hergé műve először 1920-ban, egy brüsszeli újságban látott napvilágot, és a folytatások ötven éven át tartották izgalomban az egyre népesebb rajongótábort. A Tintin-történetek végül 23 albumba gyűjtve váltak igazán népszerűvé: Hergé 1983-as halála előtt még azt mondta, ha valaki megfilmesíti művét, örülne, ha az Steven Spielberg lenne. Ha nem is élte meg, de összejött neki.

„Spielberg ügyesen átvette azt, ami a fantasztikus rajzokon kívül jó az igazi Tintinben: a részletes környezetfestést, az aránylag összetett, egzotikus cselekményt, a fasza mellékszereplőket és a sűrűn durranó poénbombákat. Majd az egészet átengedte az Indyszűrőn. A legjobb, vagyis egyszerre vicces és izgalmas jelenetek ennek megfelelően az egzotikus környezetben történő üldözések és a majdnem-járműkatasztrófák. A hidroplán lezuhanása és a nagy sólyomüldözés bőven állják a sarat bármelyik Spielberg-játékfilmből vett vonatkozó csúcsjelenettel. A viccek is jók általában, néha egyenesen szuperek, az alkoholista kapitány önostorozása animációs filmben szokatlanul árnyalt, vagyis árnyaltan fergeteges karaktert teremt. Haddock hatására azt is elfelejti az ember, hogy cserébe Tintin tökéletesen semmilyen, még egy kalandos rajzfilm főszereplőjéhez képest is. A Tintin az a film, amit teljesen felesleges 3D-ben nézni, próbáltam mind a kettőt és a különbség kábé annyi, mintha csont józanul vagy egy kis kupica pálinka után néznék: némi káprázat és árnyalatnyi, jelentéktelen térhatás a bónusz. A kevés hardcore rajongó gyűlölni fogja nyilván, a többieknek viszont nem is annyira rossz élmény. Felnőtteknek gyerekek nélkül is bőven nézhető. A kisebb gyerekek, úgy 8-9 éves korig viszont egy kukkot sem értenek a cselekményből, ami nem akkora baj, egy lendületes Spielberg-üldözés az bárkinek ugyanazt jelenti: jó nagyra tátott szájat és félpercenként feltörő, önfeledt nevetést.”- olvashatjuk a kritikustól, annak ellenére is, hogy a főhőst kifejezetten utálja: "egy kifejezéstelen, rosszul animált lárvaarccal bámuló, pengeszájú Wayne Rooney. Sőt, Wayne Rooney és Tilda Swinton hermafrodita szörnygyermeke."

9.486 ember nézte meg egy hét alatt, ezzel 12.761.404 Ft bevételt hozva a konyhára.

6. Delfines kaland 3D (amerikai családi film)

Az igaz történet alapján készült egészestés családi mozi Winter, a szerencsétlenül járt delfinborjú történetét dolgozza fel. A delfin egy mélytengeri csapda áldozata lett, és egy 11 éves kisfiú menti meg, pontosabban csak félig, mivel delfinünk uszonyát amputálni kell. Ne sírjon még senki, mert hát ez egy családi film, így a flúgos orvos szerepében tündöklő Morgan Freeman készít az állatnak egy pótuszonyt.

"A Delfines kalandot Amerikában imádták a nézők – a kritikusok kevésbé –, sokan a legjobb eddigi állatos családi mozinak tartják. Ennek egyik oka, hogy odaát a film a bátorság, az erő és a bizakodás szimbóluma lett a fogyatékkal élők és az egészségesek számára egyaránt. Bárhogy is, az egész családnak kellemes, látványos (térdimenzióban élvezhető) és tanulságos hétvégi mozizást kínál."– olvashatjuk a kiritikában.

A filmre csak 4789-en voltak kíváncsiak, a bevétel 6.599.745 Ft volt egy hét alatt.

7. Kémkölykök 4D (amerikai akció-vígjáték)

A másfélórás moziből megtudhatjuk, hogy Jessica Alba, pontosabban az általa alakított Marissa a legszuperebb kémmami. A sztori és a film nem agysebészeknek és mégcsak nem is művészmozi-töltelékeknek készült.

Marissának mindene megvan: híres riporter férj, egy gyerek a híres férjtől, és két idegesítő mostohagyerek. Az első igazán zseniális csavar a filmben az, hogy a család nem is sejti: Marissa egy igazi kém volt még a GYES előtt.

Az exkémnő élete világa fenekestül felfordul, mikor visszahívják régi állásába egy rettentő gonosz bűnöző miatt, aki természetesen a világuralom megszerzésére tör. A fenyegetés közeledtével a két idegesítő mostohagyereket is kénytelenek bevonni a buliba, az pedig, hogy a srácok rádöbbennek, unalmas mostohájuk egykor szuperügynök volt, elég jó bevágodási faktort jelent a mostohának. 
"Két veterán kémkölyök, valamint néhány elképesztő kütyü segítségével talán képesek lesznek megmenteni a világot és összehozni családjaikat"- írja az ismertető.

Alba mamira és a bosszantó tudálékos mostohagyerekekre 4725-en voltak kíváncsiak, a heti bevétel: 6.475.560 Ft.

8. Fertőzés (amerikai sci-fi dráma)

A némi jóindulattal B kategóriába beszuszakolt dráma összedobása során a legnehezebb feladat a csupacsillag szereplőgárda felépítése lehetett. Matt Damon, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, Marion Cotillard, Jude Law, Jennifer Ehle, és Laurence Fishburne is feltűnik a katasztrófamoziban.

A film receptje nem olyan bonyolult: a főhős a mutálódó vírus, ami elpusztíthatja az egész világot.
Egy családanya távol-keleti üzleti útjáról hazaérve rosszul lesz. Előtte egy házasságon kívüli viszony miatt valahol az USA-ban megszakította az útját. Ő az első beteg: amerre járt, a megállíthatatlan fertőzés újabb gócai alakulnak ki. Előbb csak a Távol-Keleten és az USA-ban, majd a világ egyre több pontján. A betegség gyorsan támad, és persze nincs ellene gyógyszer.
"Néhányan azonban nem adják fel a harcot: megpróbálnak gyorsabbnak lenni a láthatatlan ellenségnél, hogy akár saját életük kockáztatásával is mentsék azt, aki még menthető. Önfeláldozó orvosok küzdenek a vírussal, az üzleti érdekekkel, a lelkes amatőrökkel, az idővel. Miközben ők is ki vannak szolgáltatva a betegségnek"- csábítja az ismertető a nézőket, de november 10. és 16. között csak 2488 embert sikerült megfertőzni (bocs), a bevétel 3.051.040 Ft volt.

9. Egy nap (amerikai romantikus dráma)

Bestseller-feldolgozás a gigantikus szájú Anne Hathawayjel, valamint a Kurt Cobainből és Paul Mccartney-ból összephotoshoppolt Jim Sturgess-szel a főszerepben.

A film húsz év július tizenötödikéit mutatja meg: Emma (Hathaway) és Dexter (Jim Sturgess) sorsának alakulását követheti nyomon a néző évről évre, legfőképp, ahogyan barátságukból szerelem szövődik. Miután együtt töltik egyetemi diplomaosztójuk napját (igen, ez az első, 1988. július tizenötödike), Emma és Dexter között olyan barátság szövődik, amely élethosszig tart. Emma szentimentális fruska, aki jobbá akarja tenni a világot, Dexter pedig egy laza műmácsó, aki az egész világot zsebre akarja vágni.

Kapcsolatuk kulcsfontosságú pillanatait a következő két évtized július 15-ei napjainak bemutatásából ismerhetjük meg, legyenek éppen együtt vagy külön. Megismerjük baráti viszonyaikat és különböző vitáikat, látunk csókot és könnyet eleget, van itt minden, ami egy romantikus filmben szokott lenni. A történet során a főszereplőpáros persze jellemfejlődik és rájön, hogy amit annyi ideig kerestek, és amire olyan régóta vágynak, valójában végig az orruk előtt volt. "Amint kiderül számukra, hogy egészen pontosan mit is jelentett az a bizonyos 1988-as nap, megismerik a szerelem és az élet valódi természetét"- csábítanak mozizásra a közhelyekkel zsúfolt ismertetővel.

A filmet 2243-an nézték meg, 2.804.065 Ft-ot hozva a konyhára.

10. Parajelenségek 3. (amerikai horror)

"Soha egyetlen horrorfilmre sem ültek be annyian az első hétvégén, mint a Parajelenségek című film harmadik részére", írja a Deadline Hollywood. A házivideósra vett, áldokumentarista stílusban készült horror a hétvégén 54 millió dolláros bevételt produkált, ami minden idők legjobb nyitánya a műfajon belül"- olvashattuk nemrégiben.

Egészen elképesztő módon a mai napig működik az, hogy veszünk egy ötletet, csinálunk abból egy laza horrort, majd másodszorra is megrágjuk a sztorit, és zavarbaejtő módon, a harmadik nekifutásra is összeáll ebből a katyvaszból egy működőképes horror, amit aztán el lehet adni, mert veszik, mint a cukrot. Nem csak a tengerentúlon, hanem kis hazánkban is.

A sztori tényleg pofonegyszerű: két kislány felkelti az alvilágot, ezt követően tehát a dokumentumfilmes-kézikamerás iskolának megfelelően 83 percen keresztül mutogatnak nekünk rossz felbontású képeket, amiken különböző árnyékokat láthatunk. Videokamera-szerelőknek ajánljuk, másnak nem.

Mégis 2310-en nézték meg egy hét alatt, ezzel 2.634.580 Ft-ot termelt a film.

Tévézés csontvázzal és felhőn alvó lánnyal a kocsmafalon

Lavati Anett 2011. november 19., szombat 17:52

Portfolio Points 2008 óta biztosít bemutatkozási lehetőséget Budapest Belvárosában fiatal fotósoknak, festőknek, grafikusoknak. Az évente kétszer (tavasz-ősz) megrendezésre kerülő kiállítás-sorozatnak főként kávézók, mozik, kis galériák, klubok, műhelyek nyújtanak otthont.

A Szimpla Kert a Kazinczy utcában egy a sok romkocsma közül. Ami igazán különlegessé teszi a felhozatalban, talán az, hogy a legromabb romkocsma Budapest legmenőbbnek nyilvánított utcájában.

A KREA két tervezőgrafikus hallgatójának kiállítása a Szimpla Kert első emeletén található, a kocsma egyetlen nem dohányzó térében. Fejenként nagyjából 20-20 művel borították be a falat a lányok, láthatunk iskolai vizsgafeladatokat és hobbiból otthon gyártott, főként figurális grafikákat is. A kiállítás címe, a DUEL az alkotók közös munkájára utal; a „dual”, mint kettős, és a „duel", mint párbaj, hiszen a bemutatott anyagok között szerepelnek ugyanannak a feladatnak a különböző megoldásai is.

A kiállítást a lányok kérésére egyik tanáruk, Kocsis Nagy Noémi művészettörténész nyitotta meg, aki a blogjában is beszámol a megnyitóról. A kiállítást, először Bölecz Lilla munkáit a következőképpen méltatta: "Lilla sajátos álomvilágot hozott létre magának, amelyben egy hozzá nagyon hasonló lány a főszereplője a kis, rajzos jelenteknek. Ezekben a művekben, mint egy folytatásos regényben, a hősnő felhőn alszik, amiből nagy kövér cseppek potyognak, szerelmével csókot vált a biciklin és leesnek a bringáról, a fiúval tévét néz egy pohár bor, pizza és egy kedélyes csontváz társaságában, a kanapén, farkasaival az álmok ködös-tejes, süppedős világában úszik, vagy az esőben kutyát sétáltat. A tussal megrajzolt munkáit fedőfestékkel vagy elektronikusan, photoshoppal színezi,  történetei szomorkásak, de vidámak is egyben és rendkívül életszerűek, feszültséget keltenek és mindenképpen érzelmeket váltanak ki belőlünk. Ha csupán egy mondattal szeretnénk Lillát jellemezni, akkor ő a nagyon grafikus típus, aki vonalakban képzeli el azt, amit megalkot."

Nyári Eszterről Kocsis Nagy Noémi a következőket mondta: "Ami Esztert illeti, egy teljesen más személyiséggel van dolgunk. Grafikusnak induló, de mégis festőien gondolkodó emberről van szó, aki ugyan rajzol a szó szoros értelmében, de színfoltokban tárja elénk a témáit és színesen látja a világot. Művészi eszköze a mindig és mindenhol jelen lévő humor, geg. Alakjainak arcán tükröződik a malícia, gúny és fellelhető itt a helyzetekben megbúvó komikum, amivel ő a világra tekint, vagy inkább célzás arra, ahogy szemlélnünk kellene a körülöttünk lévő történéseket. Ez pedig sokkal szimpatikusabb, mint búnak ereszteni a fejünket és pesszimistán állni hozzá mindenhez."

Kíváncsi voltam, hogyan kaphatja meg ezt a lehetőséget két tervezőgrafikus hallgató, arra is, hogy úgy egyáltalán mekkora lehetőség is ez pontosan. Kérdéseimre Bölecz Lilla válaszolt.

„A sulitól kaptunk egy emailt, amiben azt írták, itt a lehetőség, hogy csináljanak nekünk egy kiállítást a Portfolio Points keretein belül, itt a Szimpla Kertben. Igent mondtunk. Csak mi kaptunk ilyen levelet a suliban, ami elég nagy szó. EZ az egész valamikor ősszel derült ki, nem volt sok időnk a megnyitóig. Mivel egyikünknek sem volt még kiállítása, ezért nem tudom pontosan, mekkora lehetőség is ez valójában. Tény, hogy az ölünkbe pottyant, és azt hiszem, nem kis dolog ez szakmailag.”

A lányok barátnők és osztálytársak is egyben, és a közös munka sikerén felbuzdulva újabb közös projekten törik a fejüket, bár Bölecz Lillának legközelebb a Drunken Tailor kocsmában is lesz önálló kiállítása.

Romkocsmában kiállításra járni azért is lehet érdemes, mert olyan dolgok történhetnek a nézővel, amik egy szokványos, steril kiállítóteremben sose. Miközben Bölecz Lillával nyugodtan beszélgettünk a Szimpla Kertben a kiállításról, arról, mennyire jó is az, ha az ember megtalálja azt a szakmát, amit érdemesnek tart arra, hogy tanulja, majd művelje is, a semmiből hirtelen ott termett egy lány, aki 150 forintért répát árult. Vettem egyet, mert ismerek egy dagadt nyulat.

Vajon végül a DUAEL-ből, a kettősségből és a párbajból ki kerül ki győztesen: Eszter vagy Lilla? Mélázó sztorizgatás vagy lényegretörő humor? Döntsék el Önök.

Nyári Eszter munkáit itt tekinthetkik meg, Bölecz Lilláét pedig itt.

A DUEL kiállítás a Szimpla Kertben december 8-ig látogatható, nem csak répaévőknek, nem csak nyulaknak ajánljuk.

A magyar divatipar még mindig a kommunizmus miatt nyűglődik

Budafoki Mira 2011. november 18., péntek 11:50

Az Effemine Egyesület a Fiatal Nőkért – elsőre nehezen komolyan vehető – diákszervezet teltházas kerekasztal-beszélgetést rittyentett a Közgázon. A Business In Fashion című eseménynek házon kívül is híre ment, a nagy tömegben vegyes felhozatal fogadott. Komoly(nak látszó) öltönyös figurák, extravagáns MOME hallgatók, és eltévedt bölcsészek, fontoskodó szervezők, és a meghívott divat szakértők (és szakérteni próbálók) töltötték fel az előadót.

Effemine-féle rózsaszínes fejetlenség: kígyózó sor a regisztrációs pult mögött
Effemine-féle rózsaszínes fejetlenség: kígyózó sor a regisztrációs pult mögött
Fotó: Szécsi István

A női arculathoz híven laza 10-20 perces késéssel indult a rendezvény, türelmetlenül is fészkelődött a világmegváltó gondolatokat váró hallgatóság. A hatásvadász csúszást a kötelező gyors bemutatkozás, bemutatás, és éljenzés követte. A vita a hazai divatipar örökké aktuális kérdései köré épült, de a szakértő válaszok helyett leginkább köntörfalazást, történelemórával egybevont mentegetőzést és megannyi zsákutcát kaptunk. A konklúziót egy kevés sütnivalóval magunktól is levonhattuk volna: tőke nincs, kereslet nincs, gazdasági válság van, és tanácstalan szakmabeliek is akadnak bőven. Aki szép reményeket fűzött a belföldi karrierhez a divatvilágban, itt megkapta az első hidegzuhanyt.

Teltház és a ráadás tömeg a Business In Fashion kerekasztal-beszélgetésén a Corvinuson
Teltház és a ráadás tömeg a Business In Fashion kerekasztal-beszélgetésén a Corvinuson


A magyar divatipar nyűglődését a kommunizmus utóhatásával magyarázták. Erre előszeretettel hívta fel a figyelmet újra és újra a Marie Claire főszerkesztője, Szűcs Péter és az Elle divatszerkesztője és stylistje, Andó Ildikó. No de megtudtuk, hogy még mindig mi vagyunk a legvidámabb barakk, hiszen Lettországban még rosszabb a helyzet. A magyar nők pedig elképesztő sebességgel hozzák be lemaradásukat: a divatrovat egész oldalas képeit egyre kevesebben akarják kitépni a magazinokból - ebben is egyhangúlag megegyeztek a magazinok képviselői. Ilyen, és ehhez hasonló sovány vigaszokkal erősítette tovább az est pozitív pólusát Szűcs Péter. Felhívták a figyelmet a több sebből vérző iparművészeti képzések hiányosságaira, és a nem létező vagy nevetséges állami támogatásokra. A MOME és Gombold újra! pályázat ballépéseit boncolgatták, saját dicséretes munkájuk bemutatása helyett. Olyan új fogalmakon is megütközhettünk, mint a textilmaffia vagy a gyapotspekuláció. A morbid szókapcsolatokat pedig az óriási pénzek forrásaként jelölte meg Andó Ildikó korábbi gazdasági helyzetet elemző cikkére hivatkozva. A területen komolynak számító piackutatások is csak a tisztességtelen jelenségekhez vezetnek vissza, így ezek után kissé hiteltelenül hangzott a „Hajrá fiatalság! Merjetek nagyot álmodni” jelmondat. A következő generáció tehetségeit csak annyival tudták bíztatni: "Irány külföld, hogy hazahozhassuk a szakértelmet!" Az egyetlen emészthető és kecsegtető következtetés pedig egész eredeti:az egész világ nyitva áll előttünk - mondták a médiában dolgozók. Godena-Juhász Attila és Füzes Eszter, a USE Unused dizájnerei ezzel szemben óvakodtak a messze menő következtetésektől. Mindenki nagy bánatára az egész beszélgetés alatt az igazi szakértők hallgattak a legmélyebbeket.

Katedrán a hazai divatvilág nagyjai
Katedrán a hazai divatvilág nagyjai
Fotó: Szécsi István


A vita végezetül saját parttalanságától fulladt ki. Nehezen távozhatott akárki is felhőtlen lelkesedéssel és új perspektívával. Mindenesetre ha másra nem is, legalább különböző álláspontok megismerésére jó volt az este, hiszen a saját szerepében mindenki hozta a formáját. Összevethettük a média világából a megszokott rózsaszín védőbeszédeket, hasba lyukat beszélős nagyotmondásokat Szűcs Pétertől és a gyakorlati, kreatív munkaerő vesszőfutásával és finoman fogalmazva is pesszimista hozzáállásával. A nem túl fényes valóságból Garam Juditon (NUBU tervezője, Mono Fashion tulajdonosa) és a USE Unused delegációján kívül, néha a magyar Elle divatnagyasszonya is adott egy kis ízelítőt.

A kiállítás, ami nem látható az Anker Klubban

Lavati Anett 2011. november 17., csütörtök 15:52

Az Anker Klubban Kőrösi Tamás „Képek nélkül álmodni” című kiállítását tekintheti meg november 20-ig az a sasszemű vendég, aki a félhomályban észreveszi a fotókat. A közel 30 képből ugyanis valamiért csak mindössze 4 került jól látható helyre, a többi munkát pedig az Ankerre jellemző félhomály veszi körül. Mi szerencsére tudtuk, mit kell keresni.

Tilosban járás, bűntudat és elesettség?

Kőrösi Tamás a Vakok Állami intézetében készít fotókat különböző rendezvényekről, élethelyzetekről, az ott megforduló emberekről. Az Anker Klubban helyet kapó kiállításának anyagát is ezekből a fotókból állította össze. A sorozat erős anyag, olyan portrékat és életképeket mutat meg, hogy még a söröspohár is megáll az ember kezében, ha nem figyel. A hatást azzal éri el, hogy a fekete-fehér fotókon olyan egyszerűen és mindenféle gátlás nélkül ábrázolja a vakok világát, hogy attól a látó valami miatt minden egyes képnél zavarba jön. De mitől is? A bűntudattól, amiért ő látja ezt a képet egy nem látó emberről? Netán attól, hogy

látjuk valakinek az elesettségét? Egyáltalán, a vakság egyet jelentene az elesettséggel? Mit mond erre a fényképész?

"A fényképészet számomra egy olyan önkifejezési eszköz, amin keresztül közvetíteni tudom a külvilág felé azokat a helyzeteket, amikről az emberek nagy része tudomást sem akar szerezni. Olyan témákkal szeretek foglalkozni, amiknek van valós tartalma és értéke. Szeretném, ha az emberek egy pillanatra rádöbbennének arra, hogy van egy másik világ, amiről ők tudomást sem akarnak venni és szeretném, hogy ez azt "idegen világot" jobban megismerjék. Megismertem a helyzetüket, beleláthattam a mindennapi életükbe, így valósághűen tudom ábrázolni az életüket és életkörülményeiket. Megmutatták nekem, hogy ilyen nehéz helyzetben is létezik boldogság."

Létrával és zseblámpával ajánljuk

A kiállítás másik különlegessége, hogy a képek címe hagyományos és Braille-írással is fel volt tüntetve minden egyes fotó alatt. Ez szándéknak igazán szép, csak hát a közel 30 kép 90%-a 2 méter magasságban függött, és egy létrát sem láttunk, ahová az esélyegyenlőség jegyében felmászhatnának a vakok, hogy dekódoljanak egy-egy képcímet. Létra amúgy sem fért volna el, hiszen az asztaloktól sem igazán lehet közelről szemügyre venni a képeket. Mondjuk miért is járna egy vak ember fotókiállításra? Azért, amiért egy siket koncertre? Nem tudjuk. Ahogy azt sem állíthatjuk biztosan, hogy egy gyengén látó sem volt az Anker Klubban, mikor mi is ott jártunk, hiszen ahogy a képeket, úgy a vendégeket se nagyon láttuk abban a félhomályban.

Nem szubkultúra többé az etno

Budafoki Mira 2011. november 16., szerda 19:16

A Művészetek Palotája egy pillanatra sem hagy fel a nagy közönség látókörét szélesíteni. A szervezők idén ősszel is különleges programsorozattal rukkolnak elő. A tavalyihoz hasonlóan, most is próbára teszik vendégeik rugalmasságát és fogékonyságát. Ha nem is kulturális fekete, mindenesetre szürke foltokra derítenek fényt. Szokatlan stíluspárosításokra, különleges hangzásvilágra, és igazi zenei felfedező körútra számíthat, aki november 16-23. között a pesti rakpart egyik kulturális hotspot-ja felé téved.

Tavaly az electro vonalat sikerrel promótálták a felsorakoztatott produkciókkal. A rétegzene hamar közismertebbé és elismertebbé is vált. A jelenlegi cél pedig életstílus teremtése a népi hagyományokból. A színes műsor egyaránt közelebb hozza a hazai és külföldi tradíciókat az érdeklődőkhöz. Határon innenről találkozhatunk a stílus olyan bujkáló képviselőivel, mint a Balkan Fanatik vagy a Sebő együttes – reméljük, ők nem jutnak olyan sorsra, mint a 2010-es line-up-ról jól ismert  zseniális, ám azóta feloszlott Barabás Lőrinc Eklektric.

A határon túlról érkezők mentalitásából pedig sokat tanulhatunk. A vendégművészek már régóta közeli barátságban vannak saját népzenéjükkel. A britek ezt már korábban is bizonyították a Trafó és a British Council szervezésében: A Tunng és a Los Campesinos fiatal zenészei sem félnek becsempészni pár népi hangszert a számaikban. Valószínűleg a szigetország a fesztivál keretein belül is csak tovább népszerűsíti a kedves brit akcentus alatt szóló dallamokat.

Los Campesinos
Los Campesinos

Az esemény első napján akárki csatlakozhat az Etno Unióhoz, és meghallgathat nem csak angol, hanem francia, lengyel, cseh, és bolgár zenészeket is. Ők egyesítik erőiket közös munkájuk, a U.N.I.T.E. bemutatásával. A kollaboráció Tu és Tim Whelan (Transglobal Underground) kezdeményezésére született meg.

Transglobal Underground
Transglobal Underground

A folytatás pedig hasonlóan ígéretes. Borbély Mihály a Balkan Jazz Project-ben bűvészkedik majdnem a létező összes fúvós hangszerrel. A bravúros előadáshoz a francia Carlo Rizzo és a bolgár Teodoszij Szpaszov is hozzájárul majd. Hétvégi szusszanás után ismét a hazai repertoárt ismerhetjük meg. A nagyszabású eseményt szerdán cimbalom és tárogató, no meg persze dobpergés zárja.

A magyarok 10 kedvenc könyve

Dívány 2011. november 16., szerda 15:11

1. Frei Tamás: A bankár

A  bankár Frei Tamás második könyve, ami "torokszorító" izgalmakat ígér. A könyv sikerének titka: Frei nem kockáztat, csak a már jól bevált kliséket használja: emberrablók, tőzsdecápák, a politika és bűnözés, a bosszú és leszámolás, a hatalmi és szerelmi játszmák, aminek Frei – a könyvismertető szerint – "értő és érző ismerője, és amelynek a világa, egy államcsőd árnyékában, sokkal közelebb van a mai Magyarországhoz, mint gondolnánk..."

 

2. Kepes András: Tövispuszta

A Tövispusztában három különböző helyzetű, egy földbirtokos-arisztokrata, egy szegényparaszti és egy falusi zsidó család viszontagságos életét ismerhetjük meg, egészen az első világháborútól napjainkig. Kepes András a regényről így nyilatkozott: "A könyv egyik hőse én vagyok. Hogy melyik, azt egyelőre nem árulom el. Nagyjából mindegy is. Ne reménykedj, nem fogsz rájönni. Egyes szám harmadik személyben írok magamról, kellő távolságtartással és öngúnnyal, ahogy ilyen esetben elvárható, azontúl persze mély együttérzéssel és önámítással, helyenként önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk." Vajon melyik lehet Kepes? Az arisztokrata, a szegényparaszt, vagy a falusi zsidó?

 

3. Ransom Rigggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei egy kalandokkal, régi fényképekkel felturbózott misztikus történet kicsiknek és nagyoknak. A regényben egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának romjait. "Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen– legyen ez bármilyen valószínűtlen is– talán még mindig élnek."– írja az ismertető. A fiatal szerző első könyvét az amazon.com máris beválasztotta 2011 legjobb könyvei közé.

 

4. Frei Tamás: A megmentő

Konspiráció, szerelem, hatalom, pénz, tündöklés és leszámolás – Frei Tamás második toplistás könyvében is összelapátolt minden Hollywoodi B-filmes történeti kelléket, ebből lett A megmentő. Műfaji meghatározása kalandregény, ami az ismertető szerint persze "új műfajt" képvisel a magyar könyvpiacon. Főhőseit is körültekintően válogatja, oligarchák, miniszterelnökök, exlégiósok, Londonban élő magyar modellek és párizsi kémek a főszereplői a Teherántól Budapesten át egészen a francia fővárosig ívelő történetnek. A kalandregényt "kőkemény thrillerként" is aposztrofálják, ami már csak alcím miatt is mulattató: "Magyarország sorsa és a szerelem a tét."

 

5. Ljudmila Ulickaja: Imágó

Ljudmila Ulickaja legújabb regényében három jó barát – egy zenész, egy költő és egy fotográfus – életén keresztül mutatja be a Sztálin halálától a Gorbacsov-féle peresztrojkáig terjedő időszak hétköznapjait. A történet középpontjában e három évtized szovjet történelmének ellenzéki törekvései állnak: konspirációk, illegális kiadványok terjesztése, csempészése, kényszerű külső és belső emigrációba vonulás a korszak politikai életének tipikus eseményei. Az Ulickajától megszokott történetből kibontakoznak a szovjet diktatúra elleni küzdelem mindennapjai; megtudhatjuk, miként őrizhető meg ilyen körülmények között az ember személyisége, anyagi és szellemi függetlensége, vagy épp miként semmisíti meg a rendszer azokat, akik szembeszállnak a hivatalos ideológiával. "Az Imágó Ljudmila Ulickaja alighanem legkomolyabb, egyben legmulatságosabb könyve."– ígéri az ismertető. Amennyiben történelmi pszichodrámára és szolid komcsizásra vágyunk, akkor Ulickaja asszony a mi emberünk.

 

6. Moldova György: Keserű pohár

Moldova György riportkötetének első részében a magyar borászokról és a magyar borokról, sikerekről és bukásokról olvashatunk. A magyar bor a rendszerváltás után a helyét keresi Európában és a világ borszaküzleteiben. A legjobb szakemberek dolgoznak azon, hogy a magyar bor ne csak a határainkon belül legyen világhírű.

 

7. George R. R. Martin: Trónok harca- A tűz és jég dala I.

A Trónok harca egy újabb fantasy, a jól bevált recept szerint elkészítve: lovagkirálysággal, sárkánykirályokkal, elűzött dinasztiákkal, kitalált lényekkel, hősökkel, gonosz hatalommal.

"Hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel."– hívja fel a figyelmet a várható izgalmakra az ajánló.

Martin állítólag meg tudja újítani azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatában ismételgetett, meglátjuk.

 

8. José Rodrigues dos Santos: A 632-es kódex

A szerző műveiből világszerte több mint egymillió példányt adtak el. A magyarul 2010-ben megjelent Az isteni formula – Einstein utolsó üzenete, valamint a 2011-es, A hetedik pecsét című, nagy sikerű, lebilincselő regények után már itt is a következő, A 632-es kódex. Aki Dan Brownt szerette, annak dos Santos sem fog csalódást okozni. A regény ugyanis "eredeti történelmi dokumentumokon alapszik és döbbenetes időutazásra invitálja az olvasót, amely tele van kalandokkal, rejtélyekkel és legendákkal, leleplezett titkokkal és titokzatos jelekkel, csalóka látszatokkal és elhallgatott tényekkel." Egy történész és egyben kriptoanalitikus, a régi nyelvek szakértője megbízást kap, hogy fejtsen meg egy rejtélyes üzenetet. A benne rejlő titok természetesen a felfedezések korának legféltettebb titkához vezeti el a portugál történészt: Kolumbusz valódi kilétéhez és küldetéséhez.

 

9. Szalai Vivien: Stohl – Őszintén

Szalai Vivien elővette a nagy port kavart Stohl-ügyet, Bucival együtt, és megírta "sikerkönyvét". A könyvajánlóban a következőkkel igyekeznek minket meggyőzni arról, hogy ezt a könyvet érdemes elolvasnunk: "Egy ember, akit leginkább ez az erő irányít. Ösztönök, vágyak, érzések, számítgatás és érdek nélkül. Vagy mondjuk másképp, beszéljünk egy felnőni képtelen, ösztönös kisgyerekről, aki nem mellékesen három lány édesapja. Valakiről, aki naivan, önzőn, hedonistán él meg minden pillanatot, de közben valahogy mégis szerethető marad. Aztán amikor arcába vág a valóság, meghökkenve próbál észhez térni."

Stohl Andrást 2011. szeptember 6-án jogerősen tíz hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték, amiért ittasan okozott karambolt, október elején vonult börtönbe. Előtte azonban mi mással töltötte volna idejét, mint azzal, hogy hosszú hetekig válaszolgatott Szalai Vivien kérdéseire.

 

10. Varró Dániel: Akinek a foga kijött

Az Akinek a lába hatos sikere után itt a folytatás: az Akinek a foga kijött, melyben a költő saját kisfia ihlette mondókákat találunk "kúszó-mászó, gügyörésző" gyermekünknek címezve.

"Varró Misi egyre nő, fogai már előbújtak, nem is rest használni őket, fémpénzt rág velük, és mellé egy kis finom homokot. Misi már megtanult járni, kisebb-nagyobb döccenőkkel, sőt pakolni is tud: nehéz feladat mindent gondosan kirámolni a szekrényből, s azt gyönyörűen szétszórni a földön. Nem is beszélve arról, milyen pompás szórakozás kirángatni apa laptopjának zsinórját, szétpüfölni a homokvárakat vagy megcibálni a cica farkát."– így csábítanak vásárlásra.

Népszerű összeesküvés-elméletek, amik mindig jókedvre derítenek minket

Divany.hu 2011. november 15., kedd 21:21

Összeesküvés-elméletek garmadája tartja éberen a világot. Itt van rögtön a 2012-es világvége, 911, Stonehenge, a piramisok és a Kennedy-gyilkosság rejtélye, és akkor még a szabadkőművesekről vagy Leonardo da Vinciről nem is ejtettünk szót. Ezúttal nem is fogunk, mai ötös listánkat az alábbi forrás alapján állítottuk össze.

 1. A Bilderberg- csoport

Senki sem tudja, kik a tagjai, kivéve a többi tagot, akik lehetnek 20-an, vagy akár több százan is. Nevüket egy holland szállodáról kapták, ahol először tartották gyűlésüket. Mindannyian befolyásos pénzemberek, bankárok, üzletemberek, politikusok, tábornokok, és egyetlen céljuk a világ gazdaságának, politikájának, ebből eredően a háborúk irányítása.

Henry Kissingerről is azt állították, hogy tagja volt a csoportnak, Tony Blairről, George W. Bushról és az apjáról is ezt híresztelik. A fáma szerint Joseph Retinger alapította a hidegháború alatt, aki az Európai Mozgalom nevű szervezet vezetője volt. A  szervezet célja az egyedüli világkormány létrehozása volt. Az elmélet szerint a Bilderberg- csoport működése szorosan összefügg azokkal a háborúkkal, melyek a 20. század második felében robbantak ki (pl. a koreai, az afganisztáni, stb.).

2. Az Antarktisz alatti földönkívüli bázis

Ez az elmélet inspirálta az egyik egészestés X-akták filmet, mely szerint vagy jelenleg is élnek földönkívüliek az Antarktisz jege alatt, vagy egy ősi földönkívüli civilizáció maradványai találhatóak ott. Az elmélet szerint a földönkívüliek mesterségesen hozták létre a jeget, hogy így rejtsék el bázisukat, és ha most is ott vannak, ármányos kísérleteket végeznek, pl. földönkívüli embriók kihordását tanulmányozzák emberi gazdatestekben.

A legmegdöbbentőbb része az elméletnek az 1513-es Piri Reis-térkép. Piri Reis arab tengerész és kalóz volt, aki az Atlanti-óceán déli részét kísérteties pontossággal rajzolta le, amelyet a NASA igazolt, ellenőrzött. Az elmélet szerint viszont nem ő rajzolta le, hanem a földönkívüliek, akik ez előtt már feltérképezték a területet. Ma az Antarktisz partvidéke nem látható, átlagosan 1 mérföld jégréteg és egy rakás pingvin fedi. 1773. január 17-én James Cook átlépte a déli-sarkkört, de csupán jéghegyeket látott.

3. A Bermuda-háromszög

A háromszög három pontja: Bermuda-szigetek, Miami, Puerto Rico.

Sok repülő és több, mint 50 hajó tűnt el nyom nélkül ezen a területen, mindenféle ésszerű magyarázat nélkül. A legtöbb összeesküvés-elmélet szerint az eltűnéseknek az időutazáshoz van közük.

A Bermuda-háromszög a Föld egyik azon pontjai közül, ahol az iránytűk nem északra mutatnak, hanem össze-vissza pörögnek. (A másik ilyen pont az Északi-sark.) A legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy valami természetfeletti, vagy tudományosan megmagyarázhatatlan történik a háromszögben, egy 1964-es esemény, amikor Carolyn Cascio a Bahamákon lévő Nassauból repült Grand Turk szigetére egy utassal. Amikor már várható volt érkezése a szigetre, Cascio rádión hívta a nassaui repteret. Először azzal, hogy nem működik az iránytűje, aztán azzal, hogy nem találja a repteret.

Valószínűleg bekapcsolva hagyta a mikrofonját, így a légi irányítók hallhatták a beszélgetést a pilóta és utasa között.

A beszélgetésben hallható, hogy a pilóta szerint a megfelelő helyen vannak, a sziget is olyan alakú, mint Grand Turk, de lakatlannak tűnik, nincsenek rajta épületek, utak stb. Miközben ő állítása szerint a lakatlan sziget fölött körözött, Grand Turk több részén is láttak egy kis repülőgépet, sőt még a reptéren is látták a gépet szabad szemmel és radaron is. Próbáltak vele kapcsolatba lépni. Az ég teljesen tiszta volt, Cascio mégsem látta a repteret. Félórás körözés után a pilóta úgy döntött, hogy másik szigetre repül. Visszafelé kapcsolatba tudott lépni a nassaui reptérrel, és közölte velük, hogy nem találta meg a szigetet. Az ottani reptérrel még kb. 30 percig rádiókapcsoltaban volt, utána többé nem hallottak felőle. 

Széles körű kutatásokat végeztek, de nem találtak repülőgéproncsokat a környéken, valamint senki sem látta a repülőgépet visszaútja során egyik szigeten sem.

Az összeesküvés-elméletek alkotói szerint Cascio egy téridő-repedésen repült át, és Grand Turk szigetére érkezett, de a távoli múltban. Az elmélet szerint Cascio visszaútján ugyanezen a hasadékon repült át, ezért nem tudott a jelenbe visszatérni, így a múltban landolt.

4. Az ODESSA

A 2. világháború vége felé, amikor Németország tudta, hogy minden elveszett, sok magas rangú náci tiszt titokban olyan országokba menekült, amelyeknek nem volt kiadatási egyezményük, pl. Argentínába és Indonéziába. Az elmélet szerint a legérdekesebb az, hogy az USA kormánya is részt vett a műveletekben. Ezt arra alapozzák, hogy a menekülő nácik soha nem jutottak volna át a szövetségesek tengeri útvonalain az Atlanti-óceánon át egészen Argentínáig (vagy észak felé, Anglia partjai mellett) valamilyen segítség nélkül.

Az OSS (amely később a CIA lett) segített néhány nácit a szökésben, stratégiailag hasznos információkért cserébe.

Otto Skorzenyt, az Odessa szellemi atyját is elfogták az amerikaiak, mégsem vonták felelősségre háborús bűnei miatt, Skorzeny 1948. július 27-ig a darmstadti börtönben ült, amíg meg nem szökött onnan, így megúszta a további büntetést. A Gémkapocs-hadművelet szerint náci tudósokat menekítettek az Egyesült Államokba, hogy ők később a NASA-nak dolgozzanak. Az elmélet szerint a náci tudósok nélkül nem került volna sor a holdra szállásra.

Amikor Reinhard Gehlent, a náci hírszerzés vezetőjét is elfogták az amerikaiak, szabadon engedését azzal érte el, hogy mikrofilmkópiákat ajánlott fel minden hírszerzési anyagról, amit a nácik gyűjtöttek Oroszországgal kapcsolatban. Az OSS akkori vezetőjének, Alan Dullesnak a bátyja, John Dulles államtitkár volt Eisenhower alatt, és ő tartotta a kapcsolatot az IG Farben nevű gyógyszeripari céggel, amelynek véletlenül volt egy Auschwitzban működő üzeme, amely a gázkamrákban használt Ciklon-B kristályokat gyártotta.

5. A Szfinx

A standard elmélet szerint a Szfinxet a Gízai-fennsíkból kiemelkedő mészkődarabból faragták Kr.e. 2540 körül. Az összeesküvés elméletek szerint azonban dehogy, Kr.e. 10000 körül építették az atlantisziak.

John West és Robert Schoch egyiptológusok szerint a Szfinx erózióját nem a homok és a szél okozta, hanem a víz, és ez csak kb. 10 ezer évvel ezelőtt történhetett. De akkor egyiptomiak még nem voltak sehol.

A Szfinx a szabadkőművesség egyik fő építménye, és az egyiptomi szabadkőművesség azt tanítja, hogy az építmény bölcsessége és annak hagyományai egyenesen az atlantiszi túlélőktől erednek, akik azután építették a Szfinxet, és hozták létre az egyiptomi civilizációt, miután az Atlantisz elsüllyedt.

Az egyiptomi szabadkőművesek jelenleg tagadják ezt a "tényt" mindenféle más titokkal együtt, amit Szfinx mélye rejt.

2000 februárjában be is bizonyosodott a Szfinx alatti és előtti kamrák és alagutak létezése, amelyek összekötik Khafre fáraó piramisát a Szfinxsszel.

Mentás borsó és kókuszos sütőtök: levesek papírpohárból, gasztró hipstereknek

Budafoki Mira 2011. november 15., kedd 15:09

Ha a munkahelyről kiugrunk a csarnokba ebédelni, vagy két egyetem között rohanunk fejvesztve, jó eséllyel karambolozhatunk a járda közepére állított táblával, valahol a Vámház körút 14. körül: EAT OR WE BOTH STARVE! Erre a felszólításra pedig akaratlanul is bekukkantunk a kis helységbe, amihez a hirdetés tartozik. Kinek ne esne meg a szíve szegény éhező, rózsaszín pólós fickókon, akik ráadásul olyan kedvesen pislognak kifelé? Pár hónapja még csak néhányan szállingóztak be a LEVES. Levesbár & Take Away kis üzletébe. Természetesen pontosan körülírható kis kaszt tette ki az ősvendégeket: vállalkozó kedvű, karitatív lányok, az újdonságokra fogékony ízléssel.   Mára más a helyzet, a szerényen csak csupa nagybetűvel, hangsúlyosan kijelentő módban elnevezett levesbár előtt ebédidőben lassan a Taóig áll a sor.

198757 201695256552909 193996517322783 504013 2334551 n
Fotó: Leves /

A lelkes levesezők 95 százaléka egyetemista csajszi – minimum követelmény a 10 centis sarok –, a maradék 5% hímnemű egyed pedig többnyire az utánfutó. A bizarr ízkombók pedig, úgy tűnik, egyre kevésbé riasztják el a nagy tömegeket.

Fotó: Leves /

A vérbeli gasztró hipsterek persze nem is helyben fogyasztják a mentás borsó vagy sütőtök krémlevesüket, inkább vagány, takeaway papírpoharakban viszik magukkal. Akik pedig a meghatottságtól elhullajtanának néhány könnycseppet, itt kaphatnak hozzá némi külső támogatást. Ehhez megéri benevezni egy El Presidente szendóra. Ami a forró hangulatot garantálja benne: mexikói kukoricás–vörösbabos-paniszószos csirke.

Fotó: Leves /

A kísérletező ízkombinációk bejönnek a népnek, a LEVES. Facebook oldalán a lájkok száma hetente ugrik egy százast. Mi a titka a két fiatal srác vállalkozásának? A sikernek csak egyik kulcsa lehet, hogy különleges leveseket adnak elérhető áron, a másik az amerikai keep smiling kiszolgálás – persze tökéletes fogsorral, és eléggé kéklő szemmel. Eközben még nagy erőkkel dolgoznak a személyes légkör megteremtésén is, munkaidőn kívül is ész nélkül szervezik a csapatépítő programokat a vendégekkel együtt. Amíg bírják szusszal, minden kedves fan néhány órára „belsőssé” válhat.

A rajongást pedig egészen praktikus érvek is megalapozzák. Itt tényleg gyorsan – akár menet közben is – bedobhatunk valami finomságot, mégse a megszokott gyorséttermi junk food minőséget kapjuk. Az ár sem utolsó szempont, hiszen még bőséges borravalóstul is egy ezresből kijön a háromfogásos lakoma. Lassan megvilágosodunk: nincs itt semmi mágia, csak hibátlan marketing, magas színvonal, és némi egzotikum. Megalapozott kritikánk már csak egy kéréssel egybevont kérdés lehet: fiúk, lehet, hogy lassan terjeszkedni kéne?

Egy értelmes program hétvégére

Divany.hu 2011. november 15., kedd 14:08

2011-ben is megrendezik az EuShorts Rövidfilm Fesztivált, mely már negyedik éve Európa legjobbjaiból szemezget és porciózza a közönségnek.

A szervezők célja a fesztivállal az, hogy megismertessék a budapesti közönséget a nemzetközi filmpiac azon szegmensével, amelyre egyre nagyobb hangsúlyt fektet az európai filmipar. Az EU Shorts-nál úgy látják, úgy tapasztalják, hogy ez a műfaj nagyon jól illeszkedik mindennapjainkhoz.

November 18. és 23. között a Toldi moziban kiderül, igaza volt-e a szervezőknek.

index3

Lars Von Trier melankóliával sokkol

Budafoki Mira 2011. november 15., kedd 11:17

Lars Von Trier filmkockái önmagukban képesek életre hívni a káoszt, és ez új filmje, a Melankólia nyitóképeivel sincs másképp. A filmben két lánytestvérnek kell feldolgoznia a közelgő apokalipszist: az első hatvan perc Justine belső leépülését pergeti le előttünk, a film második felében pedig az életigenlő Claire nézőpontjából lehetünk a világvége szemtanúi.  A gyönyörűen fényképezett jeleneteket még Salvador Dalí is megirigyelné, Trier filmje maga a mozivászonra csalt szürrealizmus. Ezzel a jelzővel pedig bátran felaggathatjuk a karaktereket és a cselekményt is.

Harmónia és zűrzavar szembeállása

Justine összeomlása paradox módon épp új életének lehetséges kezdetén, fényűző esküvőjén kezdődik el. Család, barátok, kacagás, gondtalan élet – ezt feltételezhetnénk elsőre, de az apró jelek mégis valami egészen mást sejtetnek. A feszültség már akkor beférkőzik a moziterembe, amikor még sehol sincs a bonyodalom. Először csak pár grimasz, később teljesen random és indokolatlan szituációk zavarják meg a szépen felépített eseményt. Az örömanya minden csak nem „örömködő” és nem is „anya”: a házasság intézményét megveti, és ezt átmenetileg sem hajlandó elhallgatni. Épp így a mintaanya szerepébe sem hajlandó belebújni, ő leplezi le elsőként a családi harmónia álságos színjátékát. Az első felvonás végére elszabadul a depresszió és az őrület, állatias ösztön és tombolás válik riasztó ellenpólusává a babaházbéli életnek. Ha nem tudtuk, milyen a József Attila-féle, költői értelemben vett kozmikus magány, Trier itt megmutatja.

Világvége kinn és benn

A film közepe felé már egyértelművé válik: a fel-felbukkanó csillagkép, a közeledő égitest nem csak az elhagyatottság szimbóluma, itt tényleg az apokalipszis közeleg. A két nővér ellentétesen reagál: a családját féltő Claire-t a lehetséges katasztrófa tudata az őrületbe sodorja, depressziós húga eközben a Föld pusztulásától várja a feloldozást saját belső nihilje alól. Trier három olvasatban is megmutatja az emberiség pusztulását: gyermeki nyugalommal, tehetetlen dühvel, és mély melankóliával. Bónuszként pedig gyakoroltatja a „mozietikettet” a publikummal: a stáblista alatt ugyanis még garantáltan a székbe szorít mindenkit a sokkhatás.

Hogyan lesz művészet egyheti kocsmázásból?

Lavati Anett 2011. november 14., hétfő 09:46

Aki volt már a Sirályban, az nagyon jól tudja, hogy nem az a tipikus, galériaszabású kocsma. A bejárattól jobbra található csigalépcsőn azonban eljuthatunk egy olyan térbe, ami sokkal inkább emlékeztet egy vidéki könyvtár olvasótermére: ebben a kvázi olvasóteremben rendezték a Sirály a falon kiállítás megnyitóját. És meglepően nagy érdeklődés közepette: ezt a – földszintihez hasonlóan szintén szűkös – teret néhány perc alatt elözönlötték az érdeklődök, olyannyira, hogy még a lépcsőkön is ácsorogtak a megnyitó közben.

Barbie world

Mit érdemes tudni Kállairól azon túl, hogy egy nemzetközi élvonalban is elismert roma származású szobrász? Például azt, hogy különös vonzalom fűzi a Barbie babákhoz: neki köszönhető A dagadt Barbie, valamint az idén áprilisban a Műcsarnok Menü-Pont Galériájában bemutatott videoinstalláció, a Menetelő Barbie-k. Ugyanakkor azt is érdemes megemlítenünk a fiatal művészről, hogy részt vett az 52. Velencei Biennálén.

A kiállítást szimpatikus puritánsággal nyitották meg, nem volt semmi fontoskodás, okoskodás, sem giccsbe fulladó csinnadratta. A szervezők röviden köszöntötték a megjelenteket, Kállai András pedig a látogatókon és barátokon kívül a családját. Miután pár szóban kimentette Dékei Krisztina művészettörténészt, akinek meg kellett volna nyitnia a tárlatot, de a tervekkel ellentétben mégsem tudott jelen lenni az eseményen, úgy döntött ő maga fogja megnyitni saját kiállítását. Nem beszélt sokat. Nem beszélte túl, épp annyit mondott, amennyit kellett. A háta mögött pedig ott volt az egy hét alatt összehozott,nagyjából 2x2 méteres műalkotás: a sirálybéli mindennapok tussal, filccel és festékkel.

Egy kis Kalyi Jag, egy kis film, egy kis rácsodálkozás

A megnyitó különlegességét nem csupán a hely elidegeníthetetlen légköre, és a puritán családias hangulat adta, hanem az a kisfilm is, melyet a rövid beszédek, köszöntők után mutattak be. Az 5 perces kisfilm azt az egyhetes munkát dolgozta fel, mely alatt megszületett maga a mű. Aláfestő zenéjét a roma népzenészekből álló, a roma kultúra hagyományait ápoló zenekar, a Kalyi Jag adta. Végezetül Kállai András megkérte a látogatókat, töltsék kellemesen az est hátralevő részét, majd  elragadta őt közönsége. Az alkotást alaposabban szemügyre véve újra eszembe jutottak Kállai köszöntőjében elhangzott szavai. „Remélem, mindenki talál benne valamit, ami közel áll hozzá”. A látszólag összefüggéstelen forma- és perspektívavilágból millió szimbólum és jelentés vágja tarkón az embert, ha nem vigyáz. Megtaláltam én is a magamét azon a falon, a lépcső falán, egészen fent: egy ember ül egyedül egy sátorban, ahol ég a tűz. Keressék meg Önök is a magukét, ha arra járnak!

Sírba vittük a Bizottságot a Műcsarnokban

Lavati Anett 2011. november 13., vasárnap 16:57

Keresni kerestem én is, de nem nagyon találtam. Nem azért, mert zavarbaejtően rajongok a zenekar művészeinek életművéért; nem azért, mert úgy érzem, „hol vagyok én ahhoz, hogy kritizáljak egy ilyen kaliberű kiállítást”, és még csak azért sem, mert én mindössze 2 éves voltam, amikor a zenekar feloszlott, így egyetlen koncertjükön sem voltam ott. Azért nem találtam hibát, mert egész egyszerűen alig volt benne hiba. Amiket nagy nehezen találtam, azok sem hibák, inkább csak szőrszálhasogatások, és néhány óra távlatából ezek az apróságok inkább még szerethetőbbé varázsolták az élményt.

Műfű, műfal, műtűz és a Tescós kályha

A Nem bírom a gyűrődést című számuk refrénjét idéző, "Sírba visztek" – a Bizottság a Műcsarnokba megy című kiállítás koncepciója, felépítése olyan észrevétlenül szippantotta be a látogató agyvelejét az érzékszervein keresztül, az órák olyan gyorsan pörögtek a Műcsarnok falai között, hogy arra talán csak egy tapasztaltabb pszichoterapeuta tudna magyarázattal szolgálni. A teljesség igénye nélkül vegyük csak sorra!

Az első hatalmas kiállítótérben műfű fogadja a belépőt, egy felnagyított fotó a Bizottságról a szemközti falon, jobbra és balra egy-egy műfal hét-hét bemélyedéssel az oldalán, középütt, legelöl egy bizarr kompozícióval. Közelebb lépve derül ki, hogy ez nem más, mint Wahorn Andrástól a Bizottság síremlékműve. Az emlékmű híven gondoskodik arról, hogy teljesen megfeledkezzünk a külvilágról: van benne szökőkút halakkal, műtűzzel, fogaskerekeken körbemasírozó elefántokkal, a tetején pedig a zenekar tagjait ábrázoló szoborral. Wahorn a következőképp fejtette meg alkotását a nézőknek a megnyitón: „Ebben a vízben a kezdet tengeréből emelkedik ki a Bizottság síremléke. Bronz és arany lett volna, de végül Tescós kályha lett, a sors kiszámíthatatlan varázsa miatt”.

A már említett műfalak 7-7 mélyedésében 14 kortársuk osztja meg emlékeit, gondolatait, véleményét a Bizottságról: Nagy Feró, Sturcz János, Bárdos Deák Ágnes, Fakó Árpád, Szilágyi Lenke, Kukorelly Endre, Medvigy Gábor, Melis Lászó, dr. Máriás, Bukta Imre, Till Attila, Lugosi Lugo László, Soma és Fábry Sándor videofelvételen vannak jelen. A következő teremben a magyar hanglemezgyártásnak állítottak emléket egy lemezborítókból összeöltött folyosóval, a falakon plakátokkal, újságcikkekkel, és természetesen bele is lehetett hallgatni egy-egy lemezbe. A soron következő állomáson  feLugossy, efZámbó és Wahorn képzőművészeti alkotásait magában foglaló gyűjteményt vizsgálhattuk meg közelebbről, közben a terem végéből szólt a zene. Ezután érkeztünk el az igazi Bizottság-relikviákhoz: korabeli fotók, újságcikkek, koncertfelvételek garmadája várt minket. A túra vége felé Wahorn-efZámbó-feLugossy hármastól tekinthettünk meg installációkat és performanszokat.

Az egész kiállításnak volt egyfajta különös lüktetése. A videoinstallációkból, hangfalakból kiszűrődő dallamok, hangok furcsa egésszé olvadtak össze a Műcsarnok tereiben, egy szomorú, melankólikus, elmúlás-szagú egésszé.

Ahogyan lassan végigsétáltuk a nyolc termet, mindvégig ott lihegett a nyakunkban az érzés, hogy véget ért valami, és ennek állítottak emléket. Egy bizarr halotti toron voltunk, ahol nem étel volt a táplálék, hanem egy teljes életmű. A halotti torokon minden egyes falattal – bármilyen perverznek is tűnik ez, de – könnyebb lesz az ember lelke, a kiállításon minden egyes mű után nehezebben léptünk.

"Körülleng a dekadencia különös és perverz illata"

A 8 kiállítótérben olyan ingeráradat ért minket, amire talán csak a legjobb drogok képesek, pedig nem voltam soha nagy Bizottság-rajongó. A kiállítás célja sem az volt, hogy rajongókat toborozzon. Sokkal inkább az, hogy megmutasson egy olyan világot, ami már elmúlt.

A Bizottságot sosem láttam koncertezni, 2 éves voltam 1986-ban. Mégis felgyorsult a pulzusom a Folytathatatlan folytatás című interjú hallgatása közben. Hosszan gondolkodtam azon, mit jelenthetett akkor szabadságra vágyni, alkotni, és adni valamit az embereknek a művészeten keresztül. Nem tudom. Az ember szakadatlan vágyik a szabadságra, szüntelenül alkotni akar, és természetesen adni is akar valamit vissza abból, amit kapott. A nyolcvanas években nekem a rendszer egyre kevésbé fojtogató nyomását legfeljebb az óvoda egyre fojtogatóbb rabsága jelentette. De ebből is szabadulni akartam, ahogyan rajtam kívül nagyon sokan mások a saját rabságukból. A művészet – legyen az zene, tánc, színház, egy film, egy könyv, vagy egy egyszerű grafika –, ha rövid időre is, de képes arra, hogy elfeledtesse az emberrel, hogy sosem lesz szabad.

Mi egy kicsit szabadok lehettünk ezen a kiállításon, köszönjük.

Gombos Edina avokádót és banánt pürésített nekünk

Lavati Anett 2011. november 12., szombat 13:06

Már a meghívó szövege is igen csábító volt: „Legyen ezen az estén Gombos Edina és lánya, Miri vendége, ünnepeljük együtt a gondozásában induló új baba-mama sorozatot!” Elmentünk, mert Gombos Edina falfestékreklámban és celebműsor-vezetésben egyaránt otthon van, most pedig örömmel értesültünk róla, hogy reneszánsz emberként a könyvkiadásban is.

A bemutatót az Alexandra Szalon második emeleti kávézójában tartották. Mire odaértem, az este hatórás időpont ellenére is volt már ott legalább húsz féléves-egyéves gyerek, ugyanennyi babakocsi, majdnem kétszer ennyi szülő, de szerencsére néhány újságíró is befért. Az aláfestő zenét a Csajka együttes biztosította, akik nevük ellenére karibi dallamokat játszottak a karibi díszletekkel megbolondított teremben, amit csak Gombos Edina kubai származású férjével tudtunk magyarázni, a könyveknek ugyanis az égvilágon semmi közük nem volt hozzá. Gombos egy 10pluszos magas sarkúban, bézs nadrágban és fehér ingben köszöntötte a megjelenteket, azonnal megosztotta velünk, hogy sajnos meg van fázva, majd az érzelmes húrokba csapott: „Mennyire hektikus tud lenni az ember napja! A Szent László kórházban kezdtem, ahol daganatos gyerekeknek vittünk ajándékot, és az nagyon szívszorító élmény, és tényleg úgy jöttem ki, hogy szomorú voltam. Aztán megérkeztem ide, és itt vagytok ti, és itt vannak a gyerkőcök, akik egészségesek, aranyosak, játékosak. Nagyon boldog vagyok, hogy itt vagytok!”

Nagyon boldogok voltunk mi is. Egészségesen, aranyosan és játékosan. Gombostól ezután megtudtuk, kiadójának gondozásában épp most kerültek piacra a Pürékorszak, a Babaétrend, valamint Az okos baba című könyvek. Az első kettőt Annabel Karmel írta, az utolsó Simone Cave és Dr. Caroline Fertleman közös munkája. Gombos a Pürékorszak bemutatását azzal fejelte meg, hogy ő maga is pürísített, nem is akármilyen eszközökkel, hanem maga Annabel Karmel által forgalmazott babaételpürésítővel készített avokádó és banánpürét. Mindössze 2 perc alatt. A könyvbemutatónak álcázott termékbemutató után szemrehányta a kedves anyukáknak, hogy ezentúl már nem lehet arra hivatkozva kész bébiételeket venni tiszta lelkiismerettel, hogy „nincs időm nekem pürésíteni”, hiszen láttuk, milyen pikkpakk készen tud ez lenni. Pürésítés közben egy védőnővel beszélgetett, így megtudhattuk, hogy a 0-1 év közti gyerekek legnagyobb kedvence a banán. Már egészen belefeledkeztünk a banánpürésítésbe, mikor Edina hirtelen előállt a gyerekek személyiségfejlődésével. Hogy mennyire fontos az, hogy ha csak egy percet is, de foglalkozzunk a gyerekünkkel. Persze, egynél sokkal több perc jut a gyerekre, ha ezentúl két perc alatt tudunk pürésíteni, vettük az üzenetet.

Ezzel a vadiúj információval eveztünk át Az okos baba című könyvre. Ezt a könyvet Gombos egy fejlesztő pedagógus közreműködésével mutatta be, aki egyfajta bűvészsegédként asszisztált ahhoz a játékhoz, amellyel a kis Mirit, és 3 random gyereket szórakoztatott az exbumerángos rádiós. A játék a következő volt: kóstold meg, és találd ki, hogy micsoda; a gyerekek pedig legalább annyira élvezték a fahéj-és sónyalást, mint maga Gombos Edina. A bemutató után a műsorvezető-könyvkiadó mindenkinek megköszönte, hogy eljött, biztosított arról minden anyát és rajongót, hogy további izgalmas, érdekes könyvek vannak előkészületben.

A rövid, de tartalmas bemutató végén volt szerencsém megtekinteni azt a könyvet, ami 2008-ban jelent meg Gombos Edina szerkesztésében, a nagy sikerű Babanaplót. A Babanapló könyvnek látszó tárgy, díszkötésbe kötött üres lapok összessége, lényege, hogy a kedves édesanya töltse meg tartalommal az első pozitív terhességi teszttől az ultrahangfotókon át a súlygyarapodás-adatokig és az első hajfürtökig. Egy ilyen kiadvány komoly szerkesztési munkát igényel, ez alapján fikarcnyi kétségünk sem maradt afelől, hogy Gombos Edina kiválóan végzi a dolgát.

Összeveszni a 20 éves Quimbyn

Lavati Anett 2011. november 11., péntek 12:41

Ha azt mondom, auditív flessek éjszakája, te erre azt mondod a Quimby koncert kapcsán, hogy...?

Pro: A zenekar önmagához híven valami egészen különleges dimenziót nyitott meg a szokásosnál kisebb színpadon, a szokásosnál kisebb közönség számára. Kiss Tibi az elvonó utáni években sem veti meg a hallucinogén hatáskeltést. Legális heroinképp most éppen a zenéjük dívik.

Kontra: Auditív, mivel zene. Jobb lett volna, ha csak az auditív részét kapjuk meg az őrületből, mert a színpadot úgy telepakolták, hogy arról csak egy hullámvasút és egy döglött bohóc hiányzott. Hiába álltam a koncerten elől, mégis olyan kicsinek tűnt az exherkás Kiss Tibi a színpad zsúfoltsága miatt, mint egy fecskendő. Az már az első számnál látható volt, hogy ők maguknak játszanak, nem a közönségnek, viszont dicséretes, hogy még a koncert végén is élvezték a játékot.  A fless számomra ott kezdődött, hogy a világításért felelős ember valami miatt nagyon fontosnak találta, hogy a közönség pofájába irányítson egy vallatófényt. A zenekar ennyire önbizalom-hiányos, hogy folyamatosan látni akarta az aléló ábrázatokat, vagy csak egyszerűen nem akarták, hogy lássuk őket? Az arcomba irányított erős fénytől már 10 perc után csillagokat láttam.

Érces hangú rock’n’roll és lírikus álmodozás? Létezik-e a Quimby-kettősség?

Pro: Senki sem ásítozhatott az egyhangúságtól. Kaptunk hideget, meleget egyaránt. Andalító dallamokból a Cuba Lunatica ébresztette az álmodozókat. A rekedtes őrületet pedig néha lírikus dalok csillapították.

Kontra: Pingpongozás közben és a kocsiban sokszor voltam kénytelen a Petőfi rádiót hallgatni, és ott nagyon tolták a Kiss Tibiéket, de nálam a rock’n’roll nem itt kezdődik, és ha lennének lírikus álmaim, abban sem lenne  benne a Quimby. A kettősségük –amennyiben létezik – abból adódna, hogy játszanak gyors és lassú számokat is? Ha már ennyitől  kiérdemlik a sokoldalú, vagy a bipoláris jelzőt, ám legyen, bár ezzel az univerzumban létező zenekarok 90%-ára jellemző dolgokról beszélünk. Ők 20 évesek, én 27, talán ezért nem értem annyira a zenéjüket.

Hogy szóltak a Quimby slágerek a hajón?

Pro: Ki ne hallotta volna már a „ G-dúr-ban zúgják a fákon a kabócák”-at és „Lehet a szívben is zivatar”-t? A rádiókban agyonjátszott dalok már rég a mainstream vonalat erősítik, mégis hozták a szintet a koncerten mind esztétikai, mind tartalmi szempontból.

Kontra: Ugyanúgy, mint a többi számuk. A „Quimby slágerek” semmiben sem különböznek a „nem Quimby slágerektől”. Minden ugyanaz, az ikonikus szuperhős Kiss érces-rekedtes hangjával együtt, ami talán 2002-ig volt különleges, de ma már tényleg elég unalmas. Líviusz pozőrködése sem tette szerethetőbbé a slágerélményt. Igaz, a közönség nagy része élvezte. Ők a színpad előtt élveztek, a Quimby pedig a színpadon. Nem egy koncerten fordultam már meg, de ez a fajta egymással szemben masztrubálós felállás sosem tetszett. Ennyi erővel egy hatalmas vászonra kivetíthették volna a Most múlik pontosant. Felejthető youtube-diszkó egy állóhajó farában.

Versképregények fél lábbal az irreálisban

Lavati Anett 2011. november 10., csütörtök 13:02

A Kogart Urbánus poémák című kiállításának apropója, hogy még idén Németországban, Berlinben fog megjelenni a Hochroth Kiadó gondozásában Rónai Balázs költő, és festőművész felesége, Jakatics-Szabó Veronika közös kötete, a Kogart Galériában kiállított művek bővített verziója.

Szabó Noémi, a Kogart Galéria vezetője vezetett minket körbe a kiállításon. Jakatics-Szabó Veronika legújabb sorozatának darabjai versképregények, amelyeken szoros szimbiózist alkot a kép és a szöveg. A versképregények a művésznő férje, Rónai Balázs költő verseit lényegítik át festményekké, a képregényekhez hasonló formában.

Mi volt először, a kép vagy a szöveg?

Erről nem szükséges véget nem érő tyúk vagy tojás-vitába bonyolódnunk, ez esetben tudható, hogy a szöveg született meg előbb. Jakatics-Szabó szabad asszociációkkal különböző állapotokat, profán és szakrális motívumokat társít szabadon a versek hangulatához. Ezek a művek nem egyszerű illusztrációk, hanem Rónai Balázs verseihez készített adaptációk.

Szabó Noémi elmondta, Jakatics-Szabó először tusrajzokat készített Rónai verseihez, majd kiválasztott 12 darabot – amelyek a sorozat anyagát képezik –, azokat kiprintelte, és ezeket a felnagyított, kinyomtatott tusrajzokat akvarellel átfestette. A kiállított művek azonban nem tipikus táblaképek, hanem egyfajta versesfüzetek. A kapoccsal lezárt vászonfüzeteket a látogató nyithatja ki, hogy azután a széttárt felületen olvashassa a versképeket.

A hibrid műfaj

A művészpáros azon kísérletezett, hogyan lehetne párbeszédet nyitni a különböző művészeti stílusok közötti átjárásról. Azt vizsgálják, hogyan tud együttműködni egy verbalitással és egy vizualitással foglalkozó alkotó. Ennek remek példája a képregény műfaja, és ezért van, hogy Jakatics-Szabó alkotásai végül jelentős mértékben merítenek a képregény hagyományából. A festőnő életművébe ezek a munkák nagyon szervesen tagozódnak. Mindig is nagyon szeretett játszani a perspektívákkal, ez az Urbánus poémák sorozaton is tetten érhető. Hangulatát tekintve filozofikus, melankolikus, nem csak a komponálás módja, hanem a világ is, amiben ő dolgozik.

Szellemi vonulat optikai benyomással

A művésznő így vall munkásságáról: „A képeimen látható motívumok, emberek, terek, tárgyak egyszerre valóságosak is meg nem is, valahol félúton vannak a realitás és az irrealitás között. Egy olyan képi-festői világot szeretnék ezzel létrehozni, mint amit a XX. századi irodalomban a mágikus realizmus írói teremtettek meg műveikben, ennek egy kortársi szemléletbe való átültetése foglalkoztat.

Művészettörténeti szempontból úgy vélem, festményeim a figurális festészetnek ahhoz a vonulatához illeszkednek, amely az ember belső világát, érzelmeit és szubjektív élményeit szándékozik bemutatni, ábrázolni; amely szellemi vonulat alapvetően nem az optikai benyomásokra koncentrál.”

A kiállítás október 20-án nyílt és november 18-ig tekinthető meg. Mivel a Kogart Galéria egy kereskedelmi galéria, ezért nem szednek belépőt, és így csak hozzávetőleges adataik vannak a látogatók számáról, de mint Szabó Noémi elmondta, a megnyitó nélkül is már több mint százan voltak kíváncsiak a művészpáros sorozatára.

Antonio Banderas Pedro Almodovar nélkül soha nem lett volna ekkora sztár

Lavati Anett 2011. november 9., szerda 21:49

Antonio Banderas először Pedro Almodovar Szenvedélyek labirintusa című filmjében tűnt fel 1982-ben. A 22 éves spanyol színész egy meleg srácot alakított. Most, közel harminc évvel később perverz plasztikai sebészként trancsíroz, ugyancsak a spanyol rendező kedvéért, és míg Almodovar kezd kicsit unalmas lenni, Banderas csak megérett.

Antonio Banderasról, ha nem is rögtön az Eredendő bűnben alakított gazdag jóseggű kávéültetvényes jut eszünkbe, aki Angelina Jolie-val szeretkezik egy dézsában, de Zorróként nyújtott alakítása azért biztosan mindenkinek megvan. A dús mellkasszőrzetű sztár nem Hollywoodban kezdte. Madridban fedezte fel egy színielőadás közben a szintén kezdő rendező, Pedro Almodovar 1981-ben. Második filmjében, A szenvedélyek labirintusában adott szerepet a fiatal Banderasnak, aki egy meleg srácot alakított. Érdekes adalék, hogy ez a film Magyarországra közel 20 éves késéssel jutott el, de 2004-ben a budapesti spanyol filmhét legnézettebb filmje lett.

Pedro, ébresztő!

Banderas utoljára 1990-ben dolgozott együtt Almodovarral a Kötözz meg és ölelj! című filmben. 21 év után ismét főszerepet vállalt nála legújabb filmjében, melynek címe A bőr, amelyben élek.

Kíváncsi voltam, ennyi közös film után mivel rukkol elő a 60 éves Almodovar és az 52 éves Banderas. A filmet szeptemberben mutatták be, így már nem volt teltház, összesen 5-en ültünk a teremben, a jegykezelő srác lemondóan suttogta is a fülembe, hogy teljesen mindegy, hová ülök. A sajtos perecemmel  4. sorba, középre telepedtünk. Próbáltam magam átadni az almodovari életérzésnek, de sajnos a perecem sokkal jobban le tudott kötni. Semmi kétség, finom perec volt: friss, ropogós puha. A film pedig lassú, vonatott, erőltetett, és nyögvenyelős. Nyögve nyelni pedig – főleg egyszerre – nem jó.

Fotó: Columbia Tri Star

Banderas ezúttal egy zavaros elméjű plasztikai sebészt, Robert Legardot alakította hűvösen, távolságtartóan, egyfajta nyugdíjas Patrick Batemanként. A Zorró-Amerikai pszicho párhuzam egy pillantra sem szakadt meg, főhősünk egyszerre volt hős és rendkívül perverz piperkőc. Ebből is látszik, hogy Amodovar Frankeinstein-filmjében semmi újszerűt nem találunk, mintha kicsit elfáradt volna a rendező. A történet legfontosabb részei és motivációja ugyanis Thierry Jonquet francia bűnregényíró Tarantula című regényét dicsérik,  Almodovar ehhez sajnos nem nagyon tett hozzá semmit: a kisregényben minden megvan, amitől a film érdekes lesz.

De mit tehet egy színész ebben az esetben? Pofozza fel a rendezőt, hogy „Pedro, ébresztő!”, vagy „ennél te többre vagy képes, Pedrító!”? A kutyát nem érdekli, pláne nem a még mindig gyönyörű mellkasszőrzettel rendelkező Banderast. Ő elvégezte a munkáját, kitűnően alakította a beteg plasztikai sebészt, aki lánya meggyalázóját elrabolja, majd halott felesége másává varázsolja a műtőasztalon. Van benne elegendő sötétség, minimális nyomasztás is, van benne szex és halál is. Fogyasztható. De sajna nem sokkal több. Olyan volt, mint a perec: könnyen és gyorsan emészthető, és ugyanennyire felejthető is.

Bizarr performansz egy nappali közepén

Lavati Anett 2011. november 8., kedd 19:12

A Pozsonyi utcában lévő Kárászy szalont egy polgári lakásból alakították ki: bejáratában pezsgővel fogadtak bennünket a szervezők, majd felhívták a figyelmünket az est különlegességére: az Ágens Társulat először adja elő náluk nőInTime című darabját. A szűk folyosón álldogáltunk, a konyhába és a tágasabb szalon-részbe nem mehettünk be, egy áttetsző csipkefüggönnyel választották ketté a lakást az előadás előtt. Rövid várakozás után betessékeltek bennünket abba a nagyjából 30 négyzetméteres nappaliba, ami ezen az estén színházteremmé lényegült. Kényelmes fotelekben nagyjából 20-an ültük végig a másfél órás bemutatót. 5-en adták elő a Fassbinder: Petra von Kant keserű könnyei című műve alapján készült darabot. A műbe Fassbinder alkotása szövetként épült bele, illetve azt szervesen kiegészítő vizuális költészetté vált improvizatív, érzékeny rezdüléseivel együtt.

Fehér ruhás gésák és a projektor

Szenvedélygubancok szövődnek, tisztázhatatlan kapcsolati hálók feszülnek a szereplők között. A polgári lakás szalonjának padlója, egyfajta kváziszínpad kialakítása lehetővé teszi, hogy párhuzamos történetek fussanak egymás mellett. A két kivetítő segítségével nem maradunk le arról sem, ami hátunk mögött zajlik, a kamerák úgy vannak beállítva, hogy mindenki mindent lásson.

A három főszereplő nő különböző karaktereik által az egymásra gyakorolt hatalom szerepeiben tűnt fel. „Mindhárman valamely más eszközzel uralják a másikat.  A néma, az önként vállalt szolgaság zsaroló attitűdjeivel; a kiemelt helyzetben lévő, azonban minden emberi alaphelyzettől darabokra hulló érzelmi terrorista a lényegre tapintó, pontos analízisaival; és az önmaga bábjaként élő, érzelemmentes szerelemjátékos, a tisztán maradt, kereső lényével birtokolja a többieket” – írja az ismertető. 

„Megteszem neked, ha te megteszed nekem.”

Az előadás bizarrságát nem csupán a lakásszínház szűkös és a családias légköre adta, sokkal inkább az az – olykor fojtogató – érzés, amikor az ember valaminek hirtelen a részesévé válik. Akik ott voltunk, önkéntelenül és tudatlanul az Ágens Társulat által életre hívott világ részesei lettünk. Annak a világnak, ahol a káosz uralkodik, ahol egyszerre szól a cselló, egy régi magnó és egy tabletből a zene, vagy hosszú percekig néma csend van. Olyan világ ez, ahol látszólag nincsenek szabályok, ahol bátran és méltósággal változhat extázisban vonagló sámánná az arcát fehér púder mögé rejtő vöröshajú lány, ahol láthattuk, hogyan simogatják egymást erotikusan a lányok, hogyan verekednek, hogyan isznak műszakét, hogyan dobálnak céltalanul apró köveket a fehér IKEA asztalon. Az audiovizuális hatások és a letisztult tér, díszlet tökéletes egésszé forrt össze, kitűnő táptalajt biztosítva annak az őrületnek, amit az Ágens Társulat tárt elénk. Félelmetes és csodálatos világba nyertünk betekintést. A történetnek nem volt sem eleje, sem vége, mondhatnánk, hogy végtelen volt, de inkább azt mondjuk, hogy olyan hirtelen lett vége, amilyen hirtelen elkezdődött. Az előadás mottója a „Megteszem neked, ha megteszed nekem” volt.

Mi megtettük, elmentünk. Érdemes és érdekes volt. Tegyék meg önök is!

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés