#VILÁGOM

Egyen-igyon és nyomozzon ki közben egy gyilkosságot!

cukorka 2013. december 15., vasárnap 18:03

Néha fejest ugrunk különösebb hagyományokkal még nem rendelkező előadástípusokba is, ilyenen voltunk, amikor elmentünk Kovács Noémi írónő Interaktív Krimiszínházára. Na, nem azért, mert különösebben interaktívak lennénk, sőt. De szimpatikusnak hangzott, hogy egy kávézóban tartották, gondoltuk, akkor csak el lehet bújni az interakció elől. Ez annyira nem jött be.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Cserhalmi a Learek Prosperója

cukorka 2013. december 14., szombat 16:04

Lehet, hogy ezentúl gyakrabban fogunk vidékre járni színházba, mivel a fővárosi színházi cirkuszok után úgy néz ki, kezdenek vidékre szivárogni a nagyobb nevek, feltehetően pont a nyugodt munka reményében. Így van ez a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal is, ahová Cserhalmi György mellett az idei évadra, még olyan nevek szerződtek, mint Gáspár Sándor, László Zsolt, Radnay Csilla és Makranczi Zalán, amitől egy nagyon is erős társulat kezd ott kialakulni. Persze korai lenne még az új Kaposvárról beszélni, de kétségtelen, hogy Cserhalminak igaza volt, amikor arra célzott, jól egymásra találtak a fiatalok és öregek itt, Fehérváron.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lesz-e új 250 milliós Csontváry ezek közt?

Divany.hu 2013. december 12., csütörtök 16:40

Ha volna A hét műtárgya rovatunk, akkor azt biztos mindig elírnánk műtrágyává, de ezen a héten biztosan Csontváry Kosztka Tivadar két frissen bemutatott képe lenne a főszereplője. Csontváry születésének 160. évfordulója alkalmából ugyanis a váci Madách Imre Művelődési Központban bemutatták a festőművész két újonnan fölfedezett – anyagvizsgálattal és szakvéleményekkel igazoltan – eredeti alkotását.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Na, nehogy már holmi pasztát főzz vacsorára!

maze 2013. december 12., csütörtök 14:49

Mikor telis-tele programokkal a város! Lordi, orosz világvége, Csillagerdő, Emmuska, van kivel összefutni a héten.

Távolról sincs vége, olvasson még »

“Nekem nagyon tetszik, hogy az emberek különbözőek”

Hermann Veronika 2013. december 12., csütörtök 09:10

Így vonulunk be

Zsúfolásig megtelt a Corvin Mozi hatalmas vetítőterme november 28-án, Ljudmila Ulickaja Örökbecsű limlom című új esszékötetének bemutatóján. Bár könyvbemutatóból rutinosak vagyunk, ekkora tömeget ritkán tapasztaltunk hasonló eseményen – utoljára talán Pion István, Simon Márton és Sirokai Mátyás új kötetei kapcsán a Corvintetőn. Általában még a sikeres és népszerű szerzők esetében is elég egy nagyobb kávézó, azokról a feszengésekről nem is beszélve, amelyeken néhány tíz lelkes bölcsész lézeng, száraz pogácsa és ihatatlan bor társaságában. A Magvető Kiadó estjén azonban távolról sem ez volt a helyzet. Talán mégis reménykedhetnek a kultúrpesszimisták, hiszen ez a sok ember mind tudta, hogy nem IMAX moziba, hanem irodalmi beszélgetésre érkezik. Indításként Morcsányi Géza, a kiadó igazgatója köszöntötte a vendégeket. Morcsányi Ulickajában erős: a műfordítóként és dramaturgként is közismert kiadóvezető ültette át magyarra az író Daniel Stein, tolmács című regényét 2009-ben.

 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Legyen képben: ezek 2013 legmenőbb külföldi dokumentumfilmjei

bb 2013. december 11., szerda 22:07

Nemrég az Indafilmnek köszönhetően szembesülhettünk a magyar dokumentufilmnek tragikus, de nem reménytelen helyzetével. A két hétig futó sorozatból megtudhattuk, hogy a hazai filmeseket leginkább a felkapott kivándorlási láz, a szelektív hulladékgyűjtés, illetve a vallásosság témája foglalkoztatja.

A Dazed and Confused Magazin szerkesztői az év vége közeledtével összegyűjtötték, hogy mit alkottak 2013-ban a műfaj legjobbjai. Nézze, meg a hajtás után, hogy milyen globális kérdésekre keresik a választ a szakma nemzetközileg elismert filmesei!

Rutkai Bori nehezen klikkesedik

maze 2013. december 11., szerda 12:56

Három zenekarban játszik, nem feltétlenül kereskedelmi indíttatásból fest, dalszöveget ír, gyerekrádióműsort készít, mindemellett békés harmóniában él férjével és a világgal, de ha teheti, akkor inkább vidéken. Rutkai Bori énekesnővel beszélgettünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mi derült ki az instagramozásból?

terence_hill 2013. december 9., hétfő 17:57

Egy holland művész, Thomas Jullien 852 különböző instagramos képből összerakott egy videót, amiből többek között az a szomorú megállapítás vonható le, hogy az emberek akkor a legkevésbé eredetiek, amikor baromi művésziek szeretnének lenni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ilyenek a legó-Amerika államai

terence_hill 2013. december 8., vasárnap 09:35

Nemrég söpört végig az interneten a Buzzfeed összeállítása arról, ahogy amerikaiak próbálnak kitölteni egy Európa-vaktérképet, és nagyon nem megy nekik a dolog. A Velveten található tesztek alapján aztán bárki megbizonyosodhatott róla, hogy vaktérképeket töltögetni egyáltalán nem olyan egyszerű. Teljesen érthető, ha egy átlag amerikainak nem megy az Európa-térkép, amikor, mint kiderült, egy átlag angol is simán elvérzik egy Egyesült Államok vaktérkép felett. Egy kanadai művész legújabb projektjében legóval jeleníti meg az egyes amerikai államokhoz kapcsolódó sztereotípiákat, amivel elhelyezni ugyan nem feltétlenül segít őket, de a képeket elnézegetve legalább homályos fogalmat kaphatunk arról, melyik állam miről nevezetes.

Jeff Friesen legóihoz kattintson a képre
Jeff Friesen legóihoz kattintson a képre
Fotó: jeff-friesen.com
Távolról sincs vége, olvasson még »

Orosz Dénes szerint egy meleg sem attól lesz heteró, ha elütik

maze 2013. december 6., péntek 11:44

Erről (is) beszélünk

"Mert akárhogy is naggggyon vicces ez mind, de nem lennék most egy, a nemi identitását megkérdőjelező fiatal helyében, ha a hazai közönségfilmgyártásnak mindössze annyi a mondanivalója a témáról, hogy "Meleg vagy? Ne izgulj, majd elüt egy motoros, és akkor meggyógyulsz!"

(Részlet a Dívány kritikájából: Kártékony, de sikerfilm lesz a Coming Out - 2013. 11.30.)

Valami azt súgja, úgy érzed, nem volt igazam a kritikámban, amit új filmed, a Coming out kapcsán írtam... 

Egyszerűen arról van szó, hogy azt állítod, hogy a baleset változtatja meg Eriket, csak mivel a trailerben ez van kihangsúlyozva, és ő maga is ezt hiszi, de valójában nem erről van szó. A lényeg egy jelentettel korábban van, ezt észre kéne venni, mert nem csak ott van aztán benne, hanem utána végig, hogy bár Erik maga is nagyon sokáig azt hiszi, hogy a baleset változtatja meg, végül rájön, hogy nem is így van. Ki is lett ez mondva a filmben többször, én nem tudom, hogy mennyire didaktikusnak kellett volna lenni ahhoz, hogy észrevedd ezt a dolgot. Szerintem egyszerűen rosszul látod. 

Tehát akkor, ha jól értem, a főszereplő valójában nem is tudta, hogy ő most akkor heteró vagy homo...

Ennek ehhez semmi köze! Ennek nincs reális magyarázata, egy varázsütés történik, Erik kihívja maga ellen a sorsot, hiszen a rádiós jelenetben mond valamit. Nem arról szól a film, hogy miért lesz valakiből az ami, és én ezt megpróbálnám megmagyarázni, nem csak reáliákban, hanem érzelmi vagy akár karakterfejlődési módon, hanem ez egy fantáziajáték, hogy mi lenne, ha ez megtörténne. Ez a nyilvánvalóan nem lehetséges dolog. Ne keress benne olyan indokot, hogy mi miért történik. Varázsütésre történik, és ezt el kell fogadni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Még a Mikulás se szakítana a héten

maze 2013. december 5., csütörtök 15:48

Annyi jó program van: a Morcheebától Lydia Lunchon át Korda Gyuri bácsiig mindenki mókázik, kár volna otthon sírdogálni!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezt olvassa Bächer Ivántól!

Divany.hu 2013. december 3., kedd 09:33

Bächer Iván hosszú betegség után, december másodikán hunyt el. Az 56 évet élt író és publicista húsz kötetet jelentetett meg, és hogy miért is érdemes az írásait a kezünkbe venni, azt nálunk sokkal jobban megfogalmazta Nyáry Krisztián az ő Facebook oldalán, a következőket írta: "...Bächer Iván szelíd. Úgy tud írni, hogy elaludjon a hétköznapi indulat. Hogy jó legyen könyvvel a kezünkben végigdőlni a kanapén. Ilyenkor többnyire kutyákról ír. Vagy szódásüvegekről. Bächer Iván dühös. Ilyenkor többnyire emberekről ír. Valójában akkor a legdühösebb amikor szelíd. Nem akkor, amikor ököllel veri a zongorát, hanem amikor szelíden és tárgyilagosan elejt még egy fél mondatot. Az igazságról és a halálról szólnak ezek. Bächer Iván szomorú történeteket ír. Ezeken is lehet nevetni azért. Bächer Iván a boldogságról ír. Ilyenkor elszomorodunk. Bächer Iván Chopint játszik, ha nem ír. De akkor is Chopint játszik, amikor igen. Az, hogy Bächer Iván ma meghalt, nem is változtat ezen."

Szépíró esetén amúgy is kézenfekvő olvasással emlékezni, így most ezek közül a kutyás, emberi, szelíd és szomorú vagy boldog történetek közül ajánlunk pár kedvencet.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A Dobozba zárt kis magyar valóság

Hermann Veronika 2013. december 3., kedd 07:41

Magánbűnök, közerkölcsök

Magyarországon 2013 őszén jóval nagyobb port kavart az, hogy egy fiatal újságíró beadványa alapján megszüntetik a lányok ingyenes belépőjét egy budapesti szórakozóhelyen, mint az, hogy egy országgyűlési képviselő beleverte élettársa fejét a korlátba, majd fél éven keresztül azt hazudta, hogy egy vak kutya okozta a sérülést. A politikus ma is vidáman az Országgyűlés tagja, sőt mi több, ilyen minőségében lelkifurdalás nélkül meg is szavazta az ellene tiltakozó politikusnőkre kivetett büntetést, és még ezt se érezte cikinek senki.

Teczár Szilárdot ezzel szemben az elmúlt héten nem győzték körberöhögni javaslatáért, a fikacunami pedig Sebestyén Balázsék élő rádióműsorában tetőzött, ahol lebuzizták, hazaküldték maszturbálni, személyeskedő megjegyzéseket tettek anyagi helyzetére és magánéletére vonatkozóan. Mindezt úgy, hogy semmit nem tudnak sem róla, sem az életéről. Ahogyan én sem - és ebben az ügyben nem is lenne fontos, mert kit érdekel? Lebuzizni egy fiatal férfit azért, mert kiáll a nemek egyenlősége mellett ugyanolyan szexizmus, mint idegen nők fenekét csapkodni: ha valaki tiltakozik ellene, akkor "nem érti a viccet". Teczár Szilárddal két dolgot lehet tenni: egyetérteni, vagy vitatkozni vele. De alpári stílusban megalázni, kifigurázni és lúzer buzgómócsingnak tituálni nem tartozik a kifinomult érveléstechnikák közé.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hideg van, nézegessen litván strandolókat!

km 2013. december 1., vasárnap 11:40

A litván fotós, Tadao Cern legújabb fotósorozata egy nagyon egyszerű ötleten alapul: kiment az egyik litván üdülőhelyre és lefényképezte a homokban pihenő napozókat. A felülről fotózott, kövér, sápadt emberek látványa mindenképp nosztalgikus érzés így, a deres mínuszokban, a fotók nagyon jól visszaadják bármelyik tengerparti nyaralóhely hangulatát. A vicces törülközőkön fetrengő, olcsó fürdőruhában vagy fehérneműben látható, javarészt idős emberek teljesen ellazulnak a parton, szemmel láthatóan jól érzik magukat a komfortzónájukban – innen a projekt címe, Comfort Zone.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kártékony, de sikerfilm lesz a Coming out

cukorka 2013. november 30., szombat 12:43

Hogyan csináljunk filmet melegekről úgy, hogy be is menjenek rá a moziba az emberek, a híresen konzervatív, mindig Isten útját járó állam is adjon rá lóvét, és a még annál is konzervatívabb nép se fanyalogjon a végeredményen? Orosz Dénes megtalálta ennek a tökéletes receptjét, amikor megírta, majd megrendezte a Coming out című filmet. Az már más kérdés, hogy ezzel az előre borítékolt sikerfilmmel (amire majd ha másért nem, a rengeteg, amúgy valóban hatásosan kasztingolt női mell látványáért özönleni fog a plázákba a tini és nem tini) többet árt a még mindig óriási tabuként kezelt valódi melegkérdésnek, mint bárki eddig. De kit izgat ez, amikor végre csöröghet majd a kassza, és az elvtársak megveregethetik egymás vállát, hogy lám, mi még ezt a sikamlós témát is kimaxoltuk?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hanuka: több mint “zsidó karácsony”

Steiner Kristóf 2013. november 30., szombat 08:47

A Hanukáról sokan csupán annyit tudnak, hogy valami zsidó ünnep, kábé egy időszakra esik a karácsonnyal, meg hogy a Nyugati téren lévő nagy gyertyatartónak van valami köze a dologhoz. Pedig a nyolc napon át tartó “fények fesztiválja” nemcsak a gyertyagyújtás hagyományáról szól, hanem arról is, hogy minden egyes nap beléphetünk a csodák birodalmába és erőt meríthetünk a saját életünket, sőt az egész világot beárnyékoló sötétség legyőzéséhez.

A szeptemberi “8 kérdés a (nem csak zsidó) újévről" írásom után most újabb ünnep spirituális valóságával ismerkedünk – íme 8+1 válasz a november 27-én napnyugtával beköszöntő Hanukáról. 

1. A hanukát csak zsidók ünnepelhetik?

Nem. Spirtuális szempontból a Hanuka nem egy vallásos ünnep, és egyáltalán nem csak a zsidóknak szól. A kabbalisták szerint a spirituális világ a fizikai világhoz hasonlóan működik: mindennek megvan a maga ideje és az oka. Ahogy például egy szántóvető tudja, hogy mikor van itt az ideje a magvak elültetésének, a spirituális “magok” elvetésének is megvan a maga időszaka. A Hanuka idején az életünket és az egész világot segítő, véletlennek tűnő csodák magjait ültetjük el.

2. Hogyan hozhatnék én fényt az egész világ számára, amikor még a páfrányomat sem vagyok képes életben tartani?

Ahhoz, hogy ezt megtegyük, tudatosítanunk kell magunkban, hogy ezen a Földön és ebben az életben mindannyian egy színdarab szereplői vagyunk, a dráma végkifejlete pedig hosszútávon a szeretet győzelme a gyűlölet felett. Mindegy, hogy kicsi vagy nagy szerepként éljük meg, a karakterek egyformán fontosak, ezért aztán mindannyiunkra szükség van ahhoz, hogy a happy end, a globális béke kibontakozhasson.

3. Mi ez a gyertyatartó, és miért éppen nyolc ága van?

A Hanuka története több ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor is görögök felett aratott győzelem után a kifosztott Jeruzsálemi templomban mindössze egyetlen napi világításra elegendő lámpaolaj maradt, mégis nyolc teljes napon át kitartott. Erre emlékezünk, amikora Hanuka nyolc napja során minden neste egy újabb gyertyát gyújtunk meg.

4. Na jó, de hogyan éghetett az olaj nyolc napig, ha egyszer egy napra volt elegendő?

A racionális szempontból nyilvánvalóan megmagyarázhatatlan esemény azért valósulhatott meg, mert az embereknek olyan erős volt a hite, és olyan önzetlen szeretettel támogatták egymást a tragédiát követően, hogy együtt képesek voltak legyőzni a fizikai törvényeket. A hanuka során meggyújtott gyertyák fénye lelkünk ragyogását jelképezi. Ahogy mi is elhagyjuk egyszer ezt a világot, úgy a gyertyák is leégnek majd, és ebben a fizikai világban nem láthatóak többé. Ám a világosság – még ha véget is ért a gyertya elolvadásával – létezett, és sosem tehető többé “meg nem történtté”. Éppen így mi emberek is láthatatlan energiát hagyunk magunk után, amely örökké hatással lesz másokra.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Amit sosem akarsz tudni a nőkről

cukorka 2013. november 29., péntek 15:25

Félrevezető volt Hidas Judit első novelláskötetének a sajtóanyaga, mert azt írták benne, hogy A nők sem szent tehenek - kézikönyv férfiakról nőknek, pedig a Hotel Havanna sok minden, de kézikönyvnek egyáltalán nem mondható - sőt, jobb, ha inkább nem is olvassák férfiak, legalábbis olyanok, akik ebből akarják megismerni a nőket. Nem véletlen, hogy magán a borítón már nem is szerepel a fenti hülyeség, de azért szerencséjükre az ajánlójukban elrejtettek izgalmas dolgokat is, mint például, hogy a novellák az emancipáció árnyoldalairól, a női önkritika hiányáról és az ellenséggyártásról szólnak, és ez felkeltette az érdeklődésünket.

havanna1
Távolról sincs vége, olvasson még »

Ide vidd a kiscsajt, bébi!

maze 2013. november 28., csütörtök 22:02

November 28. Csütörtök

Ha csütörtök, akkor legyen művészet, ezért rajonganak csak a messziről jött fiatal csajok, ha ilyen típusú vendégünk lenne. Ráadásul az idei Art Market Budapest művészeti programjainak kiemelt témája a kortárs képzőművészet valamint a zsidó identitás és hagyományok kapcsolata, nem is beszélve az óriási művészeti sikernek elkönyvelt Kolozsvári Iskoláról, biztos, akad akinek ez szívügye, ha meg nem az, még simán az lehet a kiállítás után.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az 50 az új 30? Bridget Jones megmondja!

Steiner Kristóf 2013. november 24., vasárnap 15:30

"Új Bridget Jones kötet?! Röhej. Az emberek bármit megtennének egy kis pénzért” – mondta rosszallóan amerikai lakótársnőm, amikor megpillantotta a kezemben a könyvet. Én persze csak legyintettem: nyilvánvaló, hogy huszonhárom évesen nem értheti, mit is jelent nekünk, „Bridget Jones-generációnak”, hogy Helen Fielding feltámasztotta a happy endből kedvenc regényhősnőnket. A nőt, aki hétköznapi szenvedéseivel, mókás és életszagú kalandjaival ellenpontozta a Szex és New York harmincas szingli négyesfogatát, akik számára egyedülállónak lenni izgalmas lehetőség volt.

Ki az a Bridget Jones?

Bridget nem volt oda a divatért – legfeljebb annyit kért, hogy választottja ne viseljen rombuszos szvettert (és ha lehet, rénszarvasos pulcsit se). Nem iszogatott drága koktélokat menő bárokban – inkább otthon nyakalt be egy üvek bort és fél üveg vodkát, tök egyedül, hogy aztán az „All By Myself”-et üvöltetve, pizsamában sajnálhassa magát, amiért magányosan hal majd meg londoni lakásában, és mivel a testét senki sem fedezi fel, így farkaskutyák fogják felfalni. Meg volt áldva egy minden lében kanál anyával, aki számára a kulináris szofisztikáltság csúcsa a céklakocka és a mini uborka, és néhány jóbaráttal, akik éppen olyan ügyetlenül randiztak, mint ő. Volt továbbá egy szexmániás, hímsoviniszta, nagyképű főnöke, Daniel Cleaver (akire sajna gerjedt is, legalábbis egy ideig), és egy igazi jófiú, hősies, szakmáját tekintve emberjogi ügyvéd hódolója, Mark Darcy (akig kicsit sokáig tartott komolyan venni), és akik állandóan froclizták egymást, hogy elnyerjék Bridget kezét. Aztán – ahogy annak lennie kell egy lányregényben – jött a happy end, a dolgot nem nagyon lehetett két kötetnél tovább görgetni, és Jones naplója bezárult.

Korista társadalom, kortalan klasszikus

Persze nem örökre. Tíz évvel a második, „Mindjárt megőrülök!” című kötet megjelenése után Bridget ismét készen áll arra, hogy görbe tükröt tartson elénk, és – miután olyan ügyesen felkészített minket a harmincas éveink keserveire, amelyet mostanra el is értünk – ezúttal tipikus ötvenesként parádézik a papírlapokon (és remélhetőleg előbb-utóbb a filmvásznon is). Az új kötet, a „Mad About The Boy” – szabad fordításban „Megőrülök a srácért” egyáltalán nem számíthatott arra, hogy tapsviharral köszöntik majd az olvasók. Elvégre Bridget, előrehaladva a korban, egy egészen új szubkultúráról ír, és lássuk be, az ötvenes nőknek nincs olyan jó PR-juk, mint a harmincasoknak volt a kilencvenes években. 

A legutóbbi Szex és New York mozit alaposan lehúzták a kritikusok, és az egyik legfőbb érv a történet totális érdektelensége mellett az volt, hogy a főhősnők mindehhez már túl „öregek”. Divat azzal dobálózni, hogy Madonna, Demi Moore, vagy Sarah Jessica Parker „nem tudnak méltósággal öregedni”, mintha valamiféle titkos egyezmény született volna arról, hogy negyvetöt felett egy nőnek kutya kötelessége besorolni a nénik közé. Erről pedig semmi sem árulkodik jobban, mint hogy – még mielőtt a Szex és New York brand kínossá vált volna az „öregedő” Carrie-vel -, az eredeti széria írónője és producerei piacra dobták a tinédzser Carrie Bradshaw naplóját. Kit érdekel, hogyan „öregszik meg” a főhősnő? Fókuszáljunk arra, hogy milyen volt hamvas barack korában - ezt mégicsak könnyebb eladni, nem igaz?

Éppen ezért én a magam részéről üdvözlöm, mi több, nagyra tartom Helen Fieldinget, amiért nem hódolt be a korista társadalomnak, és ahelyett, hogy ő is valami tini-Bridget naplóval égette volna magát, volt bátorsága PR-t csinálni az ötveneseknek. 

Figyelem, spoiler-veszély! Ha nem akarja megtudni, mi újság Bridgettel, NE olvasson tovább!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Cserhalmi György teljes gőzzel kíváncsi

maze 2013. november 22., péntek 16:59

Valahol azt nyilatkoztad, hogy már nincsen szükséged álmokra, mert már mindent elértél az életben. Nincs is miért hajtani akkor?

Nem álmokért, célokért hajt az ember. Különben is, mi lehet még? Az ember megpróbál reális lenni, hatvanhat körül azért már nincsenek olyan nagyon nagy céljaim. Nem akarok felmenni semmilyen hófödte csúcsra, dehogy! Jó nekem csoszogni. Az ember valamit mond, és azt gondolja, hogy az őszinte, de félreértik mindig. Azt meg, hogy már mindent elértem az életben, úgy értettem, hogy tényleg, mindig megelőzött minden szerep, már olyan értelemben, hogy nem kellett soha gondolnom rá, mert ott volt. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nézne dánokat állóhajón?

maze 2013. november 21., csütörtök 16:03

November 21. Csütörtök

Senkit ne tévesszen meg, hogy szar idő van, hiszen ez teljesen normális az évnek ebben a szakában, inkább örüljünk annak, hogy ma indul a Fridge Nemzetközi Snowmobile és Zenei Fesztivál. Ja, hogy már éppen Bécsben nézi, hogyan díszítik fel a Maria Hilfert? Sebaj, mert ott is képviselteti magát a fesztivál, de ha mégis inkább Budapesten akarja élvezni, akkor egészen a Hó Show-ig kell érte mennie, ahol a snowmobile freestyle show mellé koncerteket is láthat Paul Kalkbrennertől a Dub FX-en, Punnany Massifon és Bëlgán át a Carbonfoolsig.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Japán kísértettörténet, brit abszurd és magyar papírnyuszi az idei Anilogue-on

terence_hill 2013. november 19., kedd 16:20

Tizenegyedik alkalommal rendezik meg hamarosan Budapesten az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivált, amin öt egész estét film és 33 rövidfilm fog versenyezni, de a közönség is szavazhat. A november 27 és december elseje között megtartott fesztiválról Liszka Tamás fesztiváligazgató beszélt az Uránia moziban, ami egyben a rendezvény egyik helyszíne is a Toldi mozi mellett.

Liszka elmondta: direkt olyan filmeket válogatnak évről évre az Anilogue-ra, amik nagyon nehezen elérhetőek (még interneten is), pedig úgy érzik, hogy a magyar közönségnek szükségük van ezekre a darabokra. Szeretnek a húzónevek helyett inkább új neveket szerepeltetni, hogy bemutassák a változásokat, a komolyabb tematikus hullámokat. Idén úgy alakult, hogy a filmek egy jelentős része az idővel, a jövővel foglalkozik.

Távolról sincs vége, olvasson még »

"Attól, hogy sérült vagyok, még lehetek kihívó"

Hermann Veronika 2013. november 19., kedd 16:19

Gondolatból kampány

Jól tudjuk, hogy marginális társadalmi csoporthoz tartozni Magyarországon nagyjából annyira szívderítő, mint átesni egy vak komondoron. Szerencsére vannak olyan szervezetek, amelyeknek célja és küldetése, hogy hidat képezzenek különböző rétegek között, megmutatva azt, hogy ami más, az nem rossz: ugyanannak a társadalomnak egyenrangú tagjai vagyunk. Ilyen a 2011-ben egy baráti társaság által alapított Mozdulj! Közhasznú Egyesület is, akik fogyatékkal élőknek szerveznek különféle szabadidős-és sportprogramokat, úszóversenyt, vagy éppen biciklitúrát a Balaton körül, amelyen együtt tekernek sérült és egészséges emberek. Ennek jegyében fogant meg az integrált divatbemutató ötlete is, amelyet november 16-án, a Tolerancia Világnapján rendeztek Budapesten, a Duna Palotában.

A burokban tartott gyilkos anyja mindenre képes

cukorka 2013. november 17., vasárnap 09:23

Mostanában előszeretettel állítanak nőket főszereplőnek, legalábbis az európai filmgyártásban. A Hannah Arendt után láttuk az idén Arany Medvét nyert, román Anyai szív című filmet is, ami némi üresjárattal, mégis izgalmasan vázol egy már-már beteges anya-fia kapcsolatot. A rokoni kapcsolatokat szívesen boncolgató Călin Peter Netzer rendezőnek ez a harmadik nagyjátékfilmje, ami alapos részletességgel dolgozza fel a lassan hömpölygő családi tragédia történetét.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Önt is kínozza a Blue Jasmine Szindróma?

Steiner Kristóf 2013. november 16., szombat 15:02

Megvan az az osztálytársnő, akit gimiben még Erzsinek hívtak, a húszéves osztálytalálkozóra viszont már Elisabethként érkezett? És a régi haver a lakótelepről, aki ma már kizárólag annak köszön vissza, aki Prada cipőt, Gucci övet, Tom Ford napszemüveget, és profin belőtt sérót visel? No meg persze a szomszéd, aki miután felvették eladónak valamelyik pláza ruhaüzletébe azonnal “divattanácsadó” és “personal shopper” lett a Facebookon?

Mindenki proli, kivéve én

Woody Allen legfrissebb filmjének főhősnője, Jasmine (eredeti nevén Janette) éppen ez a típus. De ahhoz, hogy ezt megértsük, kicsit közelebbről is meg kell ismekednünk vele. Örökbefogadott kislányként érkezett húgával, Gingerrel egy középosztálybeli családba. Aztán úgy alakult az élet, hogy Ginger már tinédzserként elmenekült az új családjától, és úgy döntött: inkább megáll a saját lábán valahogy (nagy nehezen), mint hogy elviselje az állandó “bezzeg Janette”-ezést. Nővérének ugyanis különleges tehetsége volt ahhoz, hogy finom úrihölgyként viselkedjen, míg Ginger tökéletesen kimeríti az imádnivaló, humoros és édes, de végtelenül egyszerű proli fogalmát. Legalább is Janette szerint, aki - miután Jasmine-ra változtatta a nevét -, összeszedett egy milliomos New York-i üzletembert, és onnantól fogva sínen volt az élete. Látszólag.

A Park Avenue-ról a putriba

Amikor azonban Ginger és – szintén proli – férje vendégségbe érkeznek hozzájuk, Jasmine kiborul, amiért kénytelen elhanyagolni pilates- és jógaóráit, hogy ízléstelenül öltözködő és nevetségesen szegény testvérével mulassa az időt. Ennél még az is jobb megoldásnak tűnik, hogy lepasszolja őket a férjének, mondván: vonja be őket valamelyik üzleti vállalkozásába. Mivel Gingerék épp most nyertek egy kisebb összeget szerencsejátékon, van is egy kis befektetnivaló pénzük, így mindenki jól jár. Azaz jól járt volna - ha pár évvel később nem derül ki, hogy Jasmine férje professzionális adócsaló. A Park Avenue legirigyeltebb milliomosfelesége így egy pillanat alatt pénz, menő barátok, férj és remény nélkül marad, és nincs más választása, mint San Franciscóba költözni - Ginger parányi lakásába, ahol számára minden és mindenki elképesztően gusztustalan, szánalomraméltó, és ciki. De azért a bárszekrényre persze rájár.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés