Klónoztatnád a kutyádat? Hiába, nem lesz soha ugyanolyan

Egy kutya várható élettartama az emberéhez viszonyítva nagyon csekély. Hiszen mi az a 10-15 év a mi 70-80-unkhoz képest? Rettentően kevés – érthető hát, ha esetleg eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lenne kedvencünket klónoztatni.

A klónozásnak azonban több buktatója is van. A személyiség ugyanis nemcsak a génekből fakad, annál sokkal többet számítanak a tapasztalatok. A kutyánk attól lett az, ami, akik akkor voltunk, amikor hozzánk került, ahogy bántunk vele az évek alatt. Például, ha egyedülállók voltunk, sokkal több időnk volt rá, viszont kevesebb tapasztalattal rendelkeztünk. Biztos, hogy van olyan, amit mostani fejjel másképp csinálnánk a nevelése során, mint akkor, amikor kölyök volt, így pedig biztos, hogy nem lehetne ugyanolyan, mint az a kutya, akit ismertünk és szerettünk.

Ma már csak pénz kérdése a klónozás

1996 óta tudjuk, hogy az emlősök klónozása lehetséges: ekkor született meg Dolly, a bárány, a világ első klónozott emlőse. Azóta már sikeresen klónoztak egeret, szarvasmarhát, disznót, kecskét, macskát és nyulat, de a kutya kicsit nehezebb falat, írja a Smithsonian Magazin. Több sikertelen próbálkozás után végül 2005-ben Dél-Koreában született meg az első két klónozott kutya egy Tai nevű afgán agár füléből nyert sejtekből. A két kölyökből az egyik nem sokkal később tüdőgyulladásban elpusztult, ám a másik, Snuppy, tíz évet élt.

Bal oldalon Tai, a donor kutya, középen Snuppy, jobbra a béranya
Bal oldalon Tai, a donor kutya, középen Snuppy, jobbra a béranyaHandout / Getty Images Hungary

Snuppy klónozása óta a tudomány rengeteget fejlődött, és ma már számos, főleg dél-koreai székhelyű cég vállal kutyaklónozást. Az amerikai Viagen például adók nélkül 50 000 dollárt (közel 14,5 millió forintot) kér egy kutya klónozásáért, míg egy macskáé 25 000 dollárba (7,2 millió forint) kerül. Az egyik leghíresebb ember, aki klónoztatta a kutyáját, Barbra Streisand volt, aki Samantha nevű, coton de tulear fajtájú kutyájának két klónjával él együtt.

Teljesen érthető, ha valaki úgy érzi, hogy szeretné a szeretett kedvencét valamilyen formában mindig maga mellett tudni. Ez az indok gyakran szerepel azoknál is, akik azért szaporítják a kutyájukat, hogy egy kölyköt megtartsanak saját maguknak. Csak éppen ilyenkor nemcsak egy kölyök születik, hanem általában még öt-hat, akiknek szintén felelős gazdára van szükségük. A klónozásnál is sok olyan szempont van, ami miatt felmerül, hogy valóban érdemes-e erre pénzt költeni.

Hogyan történik a klónozás?

A klónozás folyamata alapvetően egyszerű. Először is vannak a klónozandó kutyától begyűjtött testi sejtek, valamint egy másik kutyától gyűjtött, a petefészekből kinyert megtermékenyítetlen petesejtek. Ezt követően laboratóriumi körülmények között eltávolítják a petesejt magját, majd egy finom tű segítségével belehelyezik a másik sejtet, és elektromos impulzus segítségével fuzionáltatják őket. Ezt követően a petesejtnek nincs szüksége megtermékenyítésre, hiszen minden szükséges információt hordoz, így egy újabb impulzus hatására megindul a sejtosztódás. Pár nap után ezeket beültetik egy béranyába, akit hormonokkal kezelnek, és esetenként ivartalanított kanokkal párosítanak, hogy a körülmények minél ideálisabbak legyenek. És itt kezdődnek az etikai problémák.

A klónozandó kutyán és a petesejtdonoron kívül ugyanis a folyamat nagyon sok más kutyát is érinthet, mire egy klón megszületik. Snuppy esetében például több mint 1000 embriót ültettek be 123 béranyába, amelyek közül végül három maradt vemhes, ebből két kölyök született, de csak egy maradt meg. Persze az eljárás 2005 óta már finomodott, de még így is csak 20 százalék körül van a sikerességi arány.

Hiába klónozzák, nem lesz ugyanaz a kutya
Hiába klónozzák, nem lesz ugyanaz a kutyaImage Source / Getty Images Hungary

Mikor lehet mégis jelentősége a klónozásnak?

Veszélyeztetett fajok vagy különleges képességű munkakutyák esetében fontos lehet ez a tudomány. Gyakran előfordul, hogy amikor célzottan egy feladatra keresnek kutyát (például mentőkutyának vagy segítőkutyának), akkor párhetes korban különböző tesztekkel vizsgálják, hogy a kölyök mennyire együttműködő vagy mondjuk, mennyire fél a magasságtól, zajoktól. Ilyenkor arra kíváncsiak, hogy milyen készségeket hoz magával, amelyek alapján alkalmas lesz az adott célra, és ebben az esetben sokat számíthat, ha előre lehet tudni, hogy a kiskutya biztosan jó alapanyag lesz.

Családi kutyák esetében viszont nincs sok értelme a klónozásnak. Bár biztos sokat jelentene a tudat, hogy majdnem a szeretett kedvencünket kaptuk vissza, ahogy Barbra Streisand megfogalmazta: „Klónozhatod a kutya külsejét, de nem klónozhatod a lelkét”.

Oszd meg másokkal is!
Mustra