Zanza!

Ha a Skam forgatókönyvírói írnák a világot, sokkal jobb lenne élni benne: nem csak a feminizmus, de a nemi egyenlőség, a szexuális felvilágosítás, a PC is működnének. És ahogy látszik, ez a világ mindettől csak sokkal jobb, mint amilyennek mi a valódit ismerjük. A norvég ifjúsági sorozat, a Skam fontos kérdéseket tesz fel a kamaszoknak kamaszokról, és az ő nyelvükön és stílusukban ad ezekre kiváló válaszokat.

Nagyon sokan, sokféle szempontból rajongtak már a norvégok üdvöskéjéért, a Skam című tinisorozatért, aminek eddig összesen három évada futott le. Az eredetileg websorozatként indult projekt egészen újszerű, mégis nagyon egyszerű a receptje: a mai kamaszokról szól a mai kamaszoknak, az ő nyelvükön, az ő stílusukban, azokon a platformokon, amiket ismernek és szeretnek. Kell ennél több?

Az egyes epizódok vonatkozó jelenetei “valós” időben futnak a sorozat weboldalán: ha például az Eva és a Nora nevű szereplő hétfő délután 14:10-kor öt percet dumálnak az egyikőjük szobájában, akkor az öt perces jelenet hétfő délután 14:10-kor volt megnézhető, vagy a péntek éjjeli bulirészlet péntek éjjel: az egyes jelenetek pedig minden hét végén egy epizóddá összefűzve is megtekinthetőek voltak. Ez, és a szereplők közti Facebook chat- és smsváltások, amik szintén elolvashatóak, vagy a bekövethető “privát” Instagram- és Facebook-oldalaik még inkább valóssá tették a történeteket. Amik ráadásul amellett, hogy nagyon is egyszerű és hétköznapi kamasz-történeteket dolgoznak fel, a headwriter szándékának megfelelően nagyon is maiak, kézzel foghatóak és modernek.

A Skam-ben fontos dilemma, hogy az új osztályba került csajt mikor jelöli végre vissza a szimpatikusnak talált osztálytársnő, de azt is húsba vágó problémának érezzük, amikor a sokszor újraírt és kitörölt üzenetből teljesen véletlenül entert nyom egy értelmetlen “H” betűre. Nem véletlenül Skam, azaz Szégyen a széria címe: ez az érzés az, amitől a legjobban félünk, és amit az egyik leggyakrabban érzünk kamaszkorunkban, éppen amiatt, mert akkor tanuljuk meg a felnőttek, a társadalom szabályait, amik ellen egyrészt persze lázadunk is, de saját tapasztatlanságunk is megakadályozza, hogy minden tökéletesen simán működjön. Tanulnunk kell viselkedni, na.

A Skam számomra – amellett, hogy nagyszerű írói-színészi-rendezői, egyszóval stábmunka – amiatt is nagyon érdekes, mert egy olyan környezetet, miliőt mutat be, ami kábé elérhetetlen, vagy legalábbis Magyarországon az. Ez természetesen egzisztenciálisan is igaz, hiszen az Oslo egyik legelitebb gimijében, norvég felső-középosztálybeli tinédzserei között felvett dráma a márkás ruhákkal, menő enteriőrökkel, Apple számítógépekkel, stb. messze a magyar átlagtinédzserek lehetőségei fölött áll anyagilag – de szerencsére a Skamnek nem a rongyrázás a lényege, igazából ez csak a díszlet. Ami miatt azonban tényleg irigykedek a Skam norvég fiataljaira, az a sokkal kiegyensúlyozottabb és felvilágosultabb társadalmi berendezkedés, olyasfajta normákkal és oktatási, vagy éppen igazságszolgáltatási rendszerrel és közgondolkodással, beépült automatizmusokkal, ami hétköznapi kamasz-sztoriknak is merőben másféle kimenetelt ad, mint amilyen nálunk a legoptimistább becslések alapján is lehetne.

Ráadásul a Skam kifejezetten karmikus sorozat: a készítők ügyeltek arra, hogy a realitás talaján maradva bár, de aki rosszat tesz, nyerje el büntetését valamilyen módon (akár csak olyan közvetve is, hogy ha pl. elszeded a legjobb barátnőd pasiját, akkor utána szar lesz a kapcsolatotok, mert félsz, hogy téged is megcsal), és az ártatlanok is meg tudják védeni magukat. Most pedig hozok pár példát arra, mely témák feldolgozásai tetszettek különösen a Skamben. Ezt természetesen nem tudom SPOILERek nélkül megtenni, aki tehát még nem látta, és nem akarja magának lelőni a poénokat... na de tudjátok.

Szexuális edukáció

Az évadokban ugyanannak a laza baráti társaságnak a tagjait látjuk, de mindegyik évad egy-egy kapcsolat történetét meséli el a főszereplő szemszögéből, ehhez kapcsolódnak lazán a többiekkel történt dolgok. Így megesik például, hogy az egyik mellékszereplő főszereplővé, majd ismét mellékszereplővé avanzsál. A Vilde nevű karakter eddig csak fontos mellékszereplőként volt jelen: az első évad egyik szálában azonban úgy dönt, hogy elveszíti a szüzességét az iskola legmenőbb srácával. Hogy ez mennyire (nem) jó döntés, azt inkább hagyjuk: a barátai első reakciója azonban egy magyar iskolában szinte elképzelhetetlen, vagy legalábbis elég ritka lehet. Együtt, közösen, felkeresik az iskolanővért, ahol a következő párbeszéd zajlik.

- Vilde le fog feküdni egy fiúval.

- Nahát, milyen szerencsés vagy!

Ez az iskolanővér válasza, aki rögtön elővesz egy óvszert és egy dildót, és a biztonságos szexről kezd magyarázni. Bár a jelenet kedvesen abszurd, és megjelenik benne az örök generációs kommunikációképtelenség is, mégis, a nővér jó szándéka és a lányok belé vetett bizalma megkérdőjelezhetetlen. Igen, ennek így kellene történnie. És amikor később Vildének terhességi parája van, akkor is azonnal a nővérhez fordulnak, hiszen tudják, hogy ítélkezés nélkül segíteni fog a lánynak. És ez valóban így is történik.

Feminizmus

“A fiúk között azért nem fordul elő ilyen, mert nem hívják egymást ribancnak”- oktatja ki egyik barátnőjét Nora, a sorozat legfeministább karaktere. Nora számára fontos, hogy erős és okos nőként tudjon érvényesülni, és a sorozat írójának szócsöveként erre a női összetartásra tanítja a barátait is. Persze vele is előfordul, hogy kétségbeesik és nem mer határozottan cselekedni, ekkor pedig a barátai állnak a háta mögé, és támogatják. De elhangzik egy kedves párbeszéd közte és barátnője, Sana között, ahol a másik lány felhívja rá a figyelmet, hogy ha Norát szerelme egy vitában legyőzi az érvelésével, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy elnyomja mint nőt. Hanem hogy (abban a témában legalábbis) egyszerűen okosabb nála.

Nincs áldozathibáztatás

Épp a feminista, erős Nora az, akivel a második évad legriasztóbb konfliktusa esik meg: egy házibuliban kiüt magát, egy fiú pedig meztelen képeket készít róla, és nem lehet biztosan tudni, de talán meg is erőszakolta. Ha van kamasznak-szülőnek rémálma, az nagyjából ez a szituáció. Nora pedig úgy reagál rá, ahogy a legtöbb megerőszakolt/erőszak gyanújától rettegő nő: bezárkózik, nem mondja el a gyanúját senkinek. Amikor viszont végre megnyílik a barátai előtt, azok azonnal a segítségére sietnek, és segítenek neki feljelentést tenni, elmenni az orvoshoz, stb. Annak ellenére, hogy a sorozatból nyilvánvaló, Nora valóban óvatlanul keveredett a szituációba, és jobb lett volna számára, ha vigyáz magára, stb., a környezete reakciójából mégis az is nyilvánvaló, hogy nem ő a hibás azért, ami történt. Ott valahogy evidens, hogy egy szerelmi bánatában lerészegedett tinilányt épp úgy nem szabad megerőszakolni, fotózni, bármit tenni vele az akaratán kívül, mintha magánál lenne.

Ny episode! Denne kontoen er ikke administrert av NRK eller SKAM-redaksjonen❤️

Skam, Official Fanpage (@skam.p3) által megosztott bejegyzés,

Bizalom az igazságszolgáltatásban

Pont a lányok bizalma a rendőrségben az, ami segít Norának is abban, hogy megszabaduljon a zsarolójától: utána pedig feljelenti azért, amit tett, hiszen ő tényleg bízhat benne, hogy az elkövetőt meg fogják büntetni a tettéért. Nem kell azt mérlegelnie, hogy az egész eljárás esetleg számára megalázóbb lesz, mint a jogi elégtétel, hiszen ilyen a Skam világában elő sem fordulhat.

Homoszexualitás

Már az első évadtól vannak homoszexuális szálak, a másodikban megjelenik az egyik legkedvesebb mellékszereplő, a meleg Eskild, a harmadik évad pedig teljes egészében a két fiú közti szerelmet és a kijövéstörténetüket meséli el. Bár a környezetük elfogadó, természetesen így sem működik dráma nélkül a főszereplő, Isak számára saját nemi identitásának elfogadása és kommunikálása, szerelmének megélése. Viszont valószínűleg nagyságrendekkel könnyebb, mintha még a homofóbiával is meg kéne küzdenie.

Vallás

A sorozat egyik legbölcsebb és egyben legcoolabb karaktere Sana, a hívő muszlim lány, akire eddig minden ismerősöm (és én is) azt mondtam, hogy „bár lett volna egy ilyen barátnőm kamaszkoromban!”. Sana vallásos, ami a külső szemlélő számára leginkább abban nyilvánul meg, hogy hidzsábot hord és betartja a szigorú vallási előírásokat az alkoholra és fiúkra vonatkozóan, de ezt nem különösebben dörgöli senki orra alá. (Az egyik epizód például pont a hidzsábjával kapcsolatos, kissé misztikus előítéleteket figurázza ki.) Magabiztos, szilárd és lojális, és annak ellenére, hogy a saját hitében megingathatatlan, képes az önkritikára, vagy arra, hogy pontosan felmérje a vallás szerepét és fontosságát. Erős belső morálja épp úgy adódik a karakterből, mint a valláson belül megtalált és megélt erkölcsi megerősítésből. Az egyik legcsodálatosabb párbeszédét a meleg Isakkal folytatja: miután előzőleg összevesztek azon, vajon nem kellett volna-e a homoszexualitásnak evolúciósan kihalnia, Sana hoz a fiúnak egy cikket, és bocsánatot kér tőle a saját, még ha halvány előítéletei miatt is, majd a beszélgetés végén ezt a konkrét és kitekintő következtetést vonja le:

A háború nem az erőszakkal, hanem félreértésekkel és előítéletekkel kezdődik.(...)  Szóval ha azt hallod, hogy valaki a vallást hozza fel ürügyként a gyűlöletére, ne hallgass rá. A gyűlölet nem a vallásból fakad, hanem a félelemből.

De mi van a negyedik évaddal?

A Skam mindig is a spontaenitásáról volt híres, a negyedik évadot is sokáig találgatások övezték: a fanok azonban az eddigi évadok sűrűségéből (fél évente egy évad), továbbá elejtett jelekből, a színészek instafotóiból arra következtettek, hogy 2017 tavaszán lesz a negyedik évad, és a találgatások szerint Sana, a muszlim lány, az egyik legnagyobb közönségkedvenc lesz a főszereplője. A találgatások tökéletesen beváltak, az első két epizód, a megszokott fragmentált, darabokra tördelt módon az elmúlt két héten ment le először on-line, majd péntekenként az összefűzött epizódok. (Ahogy általában, az angol feliratért kicsit várni kell.)

Sajnos az örömbe némi üröm is vegyül, ugyanis a showrunner, Julie Andem egy szívhez szóló levélben, amiben megköszönte a nemzetközivé vált rajongótábor szeretetét, egyben bejelentette azt is, hogy ez a Skam utolsó évada. Miközben nagon szomorúek vagyunk a bejelentés miatt, egyben csodáljuk is a bátorságot és visszafogottságot, amivel egy hihetetlen sikerre és népszerűségre szert tett sorozatot az alkotói képesek jó érzékkel az általuk megfelelőnek tartott időpontban befejezni.

Az utolsó évad reméljük, megugorja az eddigiek színvonalát, sőt: a mindig bölcs és higgadt Sana a sorozat egyik legcoolabb szereplője, akinek valamennyien szeretnénk a barátai lenni. Akárcsak a barátai, mi is kíváncsiak vagyunk, mi rejlik a hijábja mögött: és az első epizódokból úgy tűnik, a sorozat készítői a megszokott érzékenységgel mutatják be egy meggyőződésből vallásos, kétfajta, egymásnak hol ellentmondó, hol egymásbasimuló kultúra között őrlődő, a saját identitását és szerepeit kereső, egyszerre népszerű és végtelenül magányos, érzékeny és mégis erős fiatal lány döntéseit. Szeretünk Skam, szeretünk Sana: jó lesz ez az utolsó félév!

Blogmustra